Celldömölk – A 10. Kresznerics-díjátadón ismét jelen volt a hely szelleme

Kresznerics Ferenc alsósági plébános, nyelvész, az Akadémia (akkor még Tudós Társaság) első vidéki tagja munkássága, életműve emlékének megőrzése céljából hozta létre a celli önkormányzat a Kresznerics-díjat. Az elismerésben azok részesülhetnek, akik a könyvtárügy, a könyvterjesztés, a nyelvészet, a magyar kultúra és külföldi megismertetése, az oktatás, az egyházi élet és a tudomány területén maradandót alkotnak, valamint kötődnek Celldömölkhöz, Kemenesaljához. A díj megalapítását a KMKK Kresznerics könyvtára kezdeményezte, a díjazott (díjazottak) személyéről minden évben a város képviselő-testülete dönt.

A hagyományoktól eltérően az idén nem két, hanem egy Kresznerics-díjat adott ki a város, az elismerést ezúttal Molnár Gábor nyugalmazott közművelődési szakember vehette át Fehér László polgármestertől és Farkas Gábor jegyzőtől.

Ahogy a laudációban elhangzott: Molnár Gábor Alsóságon (Kresznerics hosszú plébánosi szolgálatának helyén) született, az akkori fiúiskolába járt általános iskolába, a celldömölki gimnáziumban érettségizett. A humán területek vonzották, 1970-ben a szombathelyi tanárképző főiskolán szerezte meg első, könyvtár-népművelés szakos diplomáját. Pályája kezdetén Pápán dolgozott területi módszertani könyvtárosként. Sorkatonai szolgálata után, 1973-tól pedig egészen nyugdíjazásáig Celldömölk közművelődésében, oktatási és sportéletében dolgozott különböző területeken. Előbb a Kemenesaljai Művelődési Központban volt művészeti előadó, a művészeti csoportokat gondozta. 1974 szeptemberében került a Celldömölki Járási Hivatalba általános közművelődési felügyelőként. 1974 és 1978 között levelező tagozaton végezte el a történelem-ének szakot, szerzett tanári diplomát. Közben járási hivatalnokként a szombathelyi tanárképző megbízásából mentori feladatokat látott el.

Amikor Celldömölk – 1979. január 6-án – városi rangra emelkedett, Molnár Gábor közreműködött az ünnepi programok megszervezésében. Sőt: az ünnepségen ő mondta el Berzsenyi Búcsúzás Kemenesaljától című versét, amelyre az Ungaresca táncszvittet komponált.

1979 szeptemberétől 1990 októberéig – az önkormányzat megalakulásáig – művelődési osztályvezetőként dolgozott, a közművelődés, oktatás, az egészségügy és a sportélet területén. Volt, hogy a járás 12 általános iskolája, húsz óvodája mellett a járás összes közművelődési intézménye tartozott hozzá. Az önkormányzati igazgatás kialakításától 2006-os nyugdíjba vonulásáig oktatási, közművelődési, ifjúsági és sportszakreferensi feladatokat látott el, hivatalból tagja volt a városi lap, az Új Kemenesalja szerkesztőségének.

A városi kulturális élettel nyugdíjasként is aktív kapcsolatot tart. 1970 óta tagja a celldömölki Liszt Ferenc Vegyeskarnak. Alapítóként ma is részt vesz a Pro Urbe-díjjal kitüntetett honismereti munkaközösség munkájában, tagja volt a városi irodalmi színpadnak (amely ma már nem létezik). Közreműködött a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság, a Dr. Kiss Gyula Kulturális Egyesület, a TIT Vas Megyei Egyesülete tevékenységében.

Kresznerics Ferenc nevéhez is több esemény köti. Részt vállalt a tudós-plébános tiszteletére állított emléktábla elhelyezésében, a Kresznerics utca avatóünnepségén beszédet mondott. Aktív hivatali tevékenysége alatt, 1993-ban vette fel Kresznerics nevét, indított a tudós nevével országos anyanyelvi versenyt a városi könyvtár.

Molnár Gábor pályáján 5 évet közművelődési intézményben, 33 évet a helyi és térségi közigazgatásban töltött el, munkája a hivatása volt, magas szakmaiságot képviselt. Felkészültsége, a kultúra iránti elkötelezettsége példaértékű.