És megint elölről

Ijesztő, amikor már nem a darabot próbáljuk, hanem azt mondjuk, hogy vigyázz, itt lassítani szoktunk. A legjobb kvartetteken is hallani, hogy időként már csak reprodukálják a régi előadásaikat. Nem azon múlik egy vonósnégyes nagysága, hogy mennyire vannak együtt, hanem hogy hatvan Haydn-kvartett elő-adása után érvényes-e a hatvanegyedik is, vagy sem. Mindezeket Takács-Nagy Gábor, a világhírű Takács-Nagy-vonósnégyes alapítója mondja egy friss interjúban, de könnyen el lehet képzelni, hogy a két színésznek, Nagy-Kálózy Eszternek és Rudolf Péternek is támadnak hasonló gondolatai a Rómeó és Júlia című nagyszabású és játékos duó előadása előtt, közben és után.

Évek óta játsszák, százas nagyságrendű szériában ezt a bravúrosan megszerkesztett Shakespeare-előadást, amelyhez nem kell más, csak két csuklyás felső, két nadrág, egy szemüveg, egy csipkekendő, némi fények és zenék - és persze ők ketten, akik nemcsak a két címszerepet mondják-mozogják el a színpadon, hanem az összes többit is Mercutiótól a dajkán át Lőrinc barátig. Olyan az egész, mint valami egyetlen lélegzettel végigvitt másfél órás vágta, érintve az érzelmek összes tartományát. Ahogy fogy a levegő, úgy fogy a komikum is.

Végül a szerelmesek ketten-egyedül maradnak - ezúttal éppen a megyeháza udvarán felállított színpad óriásinak tűnő terébe-kriptájába vetve. A véletlenek egymásba kapcsolódó, sorssá kerekedő fogaskerekei egyszer csak megállnak. De mintha csak néhány percre. Az embernek az az érzése, hogy a halál kitartott pillanata után - ha fölpattannak - akár megkezdődhet újra az előadás. Egy csuklya, két csuklya, egy nadrág, két nadrág, itt a kendő, ott a szemüveg. Mintha még a cím is ezt sugallná És Rómeó és Júlia. És megint elölről az örök rondótéma.

Hogy meddig lehet ezt csinálni? Színpadon vagy a puszta földön, pajtaszínházban, pódiumon - gyakorlatilag akárhol? Nyilván addig, amíg a közönség úgy fogadja, ahogy a megyeháza hangulatos udvarán szűnni nem akaró, nagy tapssal.

Évek óta játsszák, százas nagyságrendű szériában ezt a bravúrosan megszerkesztett Shakespeare-előadást, amelyhez nem kell más, csak két csuklyás felső, két nadrág, egy szemüveg, egy csipkekendő, némi fények és zenék - és persze ők ketten, akik nemcsak a két címszerepet mondják-mozogják el a színpadon, hanem az összes többit is Mercutiótól a dajkán át Lőrinc barátig. Olyan az egész, mint valami egyetlen lélegzettel végigvitt másfél órás vágta, érintve az érzelmek összes tartományát. Ahogy fogy a levegő, úgy fogy a komikum is.

Végül a szerelmesek ketten-egyedül maradnak - ezúttal éppen a megyeháza udvarán felállított színpad óriásinak tűnő terébe-kriptájába vetve. A véletlenek egymásba kapcsolódó, sorssá kerekedő fogaskerekei egyszer csak megállnak. De mintha csak néhány percre. Az embernek az az érzése, hogy a halál kitartott pillanata után - ha fölpattannak - akár megkezdődhet újra az előadás. Egy csuklya, két csuklya, egy nadrág, két nadrág, itt a kendő, ott a szemüveg. Mintha még a cím is ezt sugallná És Rómeó és Júlia. És megint elölről az örök rondótéma.

Hogy meddig lehet ezt csinálni? Színpadon vagy a puszta földön, pajtaszínházban, pódiumon - gyakorlatilag akárhol? Nyilván addig, amíg a közönség úgy fogadja, ahogy a megyeháza hangulatos udvarán szűnni nem akaró, nagy tapssal.

Évek óta játsszák, százas nagyságrendű szériában ezt a bravúrosan megszerkesztett Shakespeare-előadást, amelyhez nem kell más, csak két csuklyás felső, két nadrág, egy szemüveg, egy csipkekendő, némi fények és zenék - és persze ők ketten, akik nemcsak a két címszerepet mondják-mozogják el a színpadon, hanem az összes többit is Mercutiótól a dajkán át Lőrinc barátig. Olyan az egész, mint valami egyetlen lélegzettel végigvitt másfél órás vágta, érintve az érzelmek összes tartományát. Ahogy fogy a levegő, úgy fogy a komikum is.

Végül a szerelmesek ketten-egyedül maradnak - ezúttal éppen a megyeháza udvarán felállított színpad óriásinak tűnő terébe-kriptájába vetve. A véletlenek egymásba kapcsolódó, sorssá kerekedő fogaskerekei egyszer csak megállnak. De mintha csak néhány percre. Az embernek az az érzése, hogy a halál kitartott pillanata után - ha fölpattannak - akár megkezdődhet újra az előadás. Egy csuklya, két csuklya, egy nadrág, két nadrág, itt a kendő, ott a szemüveg. Mintha még a cím is ezt sugallná És Rómeó és Júlia. És megint elölről az örök rondótéma.

Hogy meddig lehet ezt csinálni? Színpadon vagy a puszta földön, pajtaszínházban, pódiumon - gyakorlatilag akárhol? Nyilván addig, amíg a közönség úgy fogadja, ahogy a megyeháza hangulatos udvarán szűnni nem akaró, nagy tapssal.

Végül a szerelmesek ketten-egyedül maradnak - ezúttal éppen a megyeháza udvarán felállított színpad óriásinak tűnő terébe-kriptájába vetve. A véletlenek egymásba kapcsolódó, sorssá kerekedő fogaskerekei egyszer csak megállnak. De mintha csak néhány percre. Az embernek az az érzése, hogy a halál kitartott pillanata után - ha fölpattannak - akár megkezdődhet újra az előadás. Egy csuklya, két csuklya, egy nadrág, két nadrág, itt a kendő, ott a szemüveg. Mintha még a cím is ezt sugallná És Rómeó és Júlia. És megint elölről az örök rondótéma.

Hogy meddig lehet ezt csinálni? Színpadon vagy a puszta földön, pajtaszínházban, pódiumon - gyakorlatilag akárhol? Nyilván addig, amíg a közönség úgy fogadja, ahogy a megyeháza hangulatos udvarán szűnni nem akaró, nagy tapssal.

Végül a szerelmesek ketten-egyedül maradnak - ezúttal éppen a megyeháza udvarán felállított színpad óriásinak tűnő terébe-kriptájába vetve. A véletlenek egymásba kapcsolódó, sorssá kerekedő fogaskerekei egyszer csak megállnak. De mintha csak néhány percre. Az embernek az az érzése, hogy a halál kitartott pillanata után - ha fölpattannak - akár megkezdődhet újra az előadás. Egy csuklya, két csuklya, egy nadrág, két nadrág, itt a kendő, ott a szemüveg. Mintha még a cím is ezt sugallná És Rómeó és Júlia. És megint elölről az örök rondótéma.

Hogy meddig lehet ezt csinálni? Színpadon vagy a puszta földön, pajtaszínházban, pódiumon - gyakorlatilag akárhol? Nyilván addig, amíg a közönség úgy fogadja, ahogy a megyeháza hangulatos udvarán szűnni nem akaró, nagy tapssal.

Hogy meddig lehet ezt csinálni? Színpadon vagy a puszta földön, pajtaszínházban, pódiumon - gyakorlatilag akárhol? Nyilván addig, amíg a közönség úgy fogadja, ahogy a megyeháza hangulatos udvarán szűnni nem akaró, nagy tapssal.

Hogy meddig lehet ezt csinálni? Színpadon vagy a puszta földön, pajtaszínházban, pódiumon - gyakorlatilag akárhol? Nyilván addig, amíg a közönség úgy fogadja, ahogy a megyeháza hangulatos udvarán szűnni nem akaró, nagy tapssal.