A fejlődés keretei

Magyarországon a településrendezési terveknek kétféle változata ismert, mutatott rá vitaindítójában, Körmendy Imre, az Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal (OLÉH) településrendezési főosztályának vezetője. Az egyik az, amikor konkrét fejlesztések megvalósításához teremtik meg tervvel a feltételeket. A másik az úgynevezett kínálati terv, amely nem egy beruházásra koncentrálva, az adott település jövőképe alapján határozza meg a fejlődés kereteit.

Egy településrendezési terv hatékonyságát jelentős mértékben meghatározza, hogy mennyire időtálló, mutatott rá a szakember. Ezért nem tartja szerencsésnek, ha azt túl gyakran kell módosítani. Van olyan város, ahol negyedévente összegyűjtik a javaslatokat, s amennyiben azokat megalapozottnak tartják, akkor módosítják a dokumentumot.

A gyakori változtatás ellen szól, hogy minden rendezési tervnek eleve vannak nehezebben módosítható elemei. Ezek közé tartoznak a különféle hálózatok. Így például egy kiépített úthálózat akár egy évszázadon keresztül is meghatározhatja a település fejlődését. Ugyanakkor a rendezési tervnek vannak könnyebben korrigálható részei. Ilyenek például az épületek, amelyek fejleszthetők, akár le is bonthatók, vagy éppen módosul a funkciójuk.

Körmendy Imre szólt arról, hogy a magyarországi rendszerváltás együtt járt a ter-vek, ezen belül a rendezési tervek devalvációjával. Sokan egyenlőségjelet tettek a tervezés és a tervgazdálkodás közé, így úgy gondolták, nincs szükség rendezési tervekre. Az azóta eltelt időszak azonban ennek ellenkezőjét bizonyította, s egyre nagyobb a jelentősége a jó terveknek.

Ezek időtállóságára nincs éppen pozitív hatással az a körülmény sem, hogy gyakori egy váratlan befektető betoppanása, akinek a fogadásához viszont meg kell teremteni a szabályozási feltételeket, ha kell, akkor a rendezési terv módosítása árán is.

Előfordul az is, hogy tervezési hiba miatt kell módosítani a dokumentumot. Ebben szerepe lehet a tervező felkészületlenségének, csakúgy egy-egy politikus esetenként nem teljesen átgondolt, a korábbi el- képzelésektől eltérő törekvéseinek. Fontos szempont, hogy annak a tervezőnek, aki egy településre elkészíti a rendezési tervet, annak helyivé kell válnia, tudnia kell a település lakói fejével gondolkoznia.

A szakember elmondta, nem jó az sem, ha túlságosan részletes a szabályozás. Ez ugyan könnyebbség lehet az építési hatóság munkatársai számára, hiszen minden konkrét dologra adott a szabály, ám gátja lehet a rugalmasságnak.

Egyre több nagyvárosban okoz gondot a rendezési tervek kidolgozóinak, hogy mindinkább elfogynak a még beépíthető területek. A szakember szerint intenzifikálással, illetve szintnöveléssel, valamint a települések közötti eddigi hatékonyabb együttműködéssel lehet ezen a helyzeten változtatni. Tény az is, hogy a kispórolt zöldterületek, közintézmények csökkentik az adott lakókörnyezet értékét.

Körmendy Imre elmondta: a városok helyett a környező községekben kell teret adni azoknak, akik a város kínálta lehetőségeknél nagyobb lakókörnyezetet szeretnének. Az sem jó azonban, ha túl kicsi az adott terület beépítési aránya. A tapasztalatok azt mutatják, amennyiben egyhektárnyi területen ötvennél kevesebben laknak, ott nem lehet gazdaságosan megszervezni a jó tömegközlekedést. A rendezési tervek készítésekor pedig erre a körülményre is tekintettel kell lenni.

Az önkormányzatok szemszögéből a rendezési tervekről Edöcsény András, Nagymaros, Horváth Lajos, Bük és Molnár Sándor, Csepreg polgármestere fej-tette ki véleményét.

A hozzászólók egyetértettek azzal, hogy a terveknél szükség van egy bizonyos időtállóságra, s nem lehet azokat sűrűn, mond- juk negyedévente módosíta-ni. Úgy 4-5 év lenne az optimális időszak a finomabb fe-lülvizsgálatokra, ám ezt az intervallumot is nehéz betartani. Egyrészt lehetnek olyan folyamatok, amelyek hirte-len felgyorsíthatják a változtatás szükségességét. Ám tény az is, hogy nem minden önkormányzat képes ezekre rugalmasan reagálni. Ennek ugyanis jelentős költségei vannak. Így a tervmódosítást a szűkös keretekből gazdálkodó települések gyakran akkor sem tudják megvalósítani, ha erre pedig égetően szükség lenne. Ezért megfogalmazódott annak az igénye, ha már a terv készítése kötelező önkormányzati feladat, akkor ehhez, illetve a terv karbantartásához a központi költségvetés biztosítson megfelelő forrást. Az élhető, harmonikus település megteremtéséhez jó koncepción alapuló rendezési tervre van szükség, amely egyértelműen tisztázza a közösségi és egyéni érdekek határát, fogalmazták meg a polgármesterek. A jó terv is kevés azonban akkor, ha nem megfelelő az együttműködés az adott település főépítésze, valamint a helyi építési hatóság között. Ezért a hatékonyság fontos tényezője a jó kapcsolat a település vezetése, a főépítész, valamint az építési hatóság között.

Egy településrendezési terv hatékonyságát jelentős mértékben meghatározza, hogy mennyire időtálló, mutatott rá a szakember. Ezért nem tartja szerencsésnek, ha azt túl gyakran kell módosítani. Van olyan város, ahol negyedévente összegyűjtik a javaslatokat, s amennyiben azokat megalapozottnak tartják, akkor módosítják a dokumentumot.

A gyakori változtatás ellen szól, hogy minden rendezési tervnek eleve vannak nehezebben módosítható elemei. Ezek közé tartoznak a különféle hálózatok. Így például egy kiépített úthálózat akár egy évszázadon keresztül is meghatározhatja a település fejlődését. Ugyanakkor a rendezési tervnek vannak könnyebben korrigálható részei. Ilyenek például az épületek, amelyek fejleszthetők, akár le is bonthatók, vagy éppen módosul a funkciójuk.

Körmendy Imre szólt arról, hogy a magyarországi rendszerváltás együtt járt a ter-vek, ezen belül a rendezési tervek devalvációjával. Sokan egyenlőségjelet tettek a tervezés és a tervgazdálkodás közé, így úgy gondolták, nincs szükség rendezési tervekre. Az azóta eltelt időszak azonban ennek ellenkezőjét bizonyította, s egyre nagyobb a jelentősége a jó terveknek.

Ezek időtállóságára nincs éppen pozitív hatással az a körülmény sem, hogy gyakori egy váratlan befektető betoppanása, akinek a fogadásához viszont meg kell teremteni a szabályozási feltételeket, ha kell, akkor a rendezési terv módosítása árán is.

Előfordul az is, hogy tervezési hiba miatt kell módosítani a dokumentumot. Ebben szerepe lehet a tervező felkészületlenségének, csakúgy egy-egy politikus esetenként nem teljesen átgondolt, a korábbi el- képzelésektől eltérő törekvéseinek. Fontos szempont, hogy annak a tervezőnek, aki egy településre elkészíti a rendezési tervet, annak helyivé kell válnia, tudnia kell a település lakói fejével gondolkoznia.

A szakember elmondta, nem jó az sem, ha túlságosan részletes a szabályozás. Ez ugyan könnyebbség lehet az építési hatóság munkatársai számára, hiszen minden konkrét dologra adott a szabály, ám gátja lehet a rugalmasságnak.

Egyre több nagyvárosban okoz gondot a rendezési tervek kidolgozóinak, hogy mindinkább elfogynak a még beépíthető területek. A szakember szerint intenzifikálással, illetve szintnöveléssel, valamint a települések közötti eddigi hatékonyabb együttműködéssel lehet ezen a helyzeten változtatni. Tény az is, hogy a kispórolt zöldterületek, közintézmények csökkentik az adott lakókörnyezet értékét.

Körmendy Imre elmondta: a városok helyett a környező községekben kell teret adni azoknak, akik a város kínálta lehetőségeknél nagyobb lakókörnyezetet szeretnének. Az sem jó azonban, ha túl kicsi az adott terület beépítési aránya. A tapasztalatok azt mutatják, amennyiben egyhektárnyi területen ötvennél kevesebben laknak, ott nem lehet gazdaságosan megszervezni a jó tömegközlekedést. A rendezési tervek készítésekor pedig erre a körülményre is tekintettel kell lenni.

Az önkormányzatok szemszögéből a rendezési tervekről Edöcsény András, Nagymaros, Horváth Lajos, Bük és Molnár Sándor, Csepreg polgármestere fej-tette ki véleményét.

A hozzászólók egyetértettek azzal, hogy a terveknél szükség van egy bizonyos időtállóságra, s nem lehet azokat sűrűn, mond- juk negyedévente módosíta-ni. Úgy 4-5 év lenne az optimális időszak a finomabb fe-lülvizsgálatokra, ám ezt az intervallumot is nehéz betartani. Egyrészt lehetnek olyan folyamatok, amelyek hirte-len felgyorsíthatják a változtatás szükségességét. Ám tény az is, hogy nem minden önkormányzat képes ezekre rugalmasan reagálni. Ennek ugyanis jelentős költségei vannak. Így a tervmódosítást a szűkös keretekből gazdálkodó települések gyakran akkor sem tudják megvalósítani, ha erre pedig égetően szükség lenne. Ezért megfogalmazódott annak az igénye, ha már a terv készítése kötelező önkormányzati feladat, akkor ehhez, illetve a terv karbantartásához a központi költségvetés biztosítson megfelelő forrást. Az élhető, harmonikus település megteremtéséhez jó koncepción alapuló rendezési tervre van szükség, amely egyértelműen tisztázza a közösségi és egyéni érdekek határát, fogalmazták meg a polgármesterek. A jó terv is kevés azonban akkor, ha nem megfelelő az együttműködés az adott település főépítésze, valamint a helyi építési hatóság között. Ezért a hatékonyság fontos tényezője a jó kapcsolat a település vezetése, a főépítész, valamint az építési hatóság között.

Egy településrendezési terv hatékonyságát jelentős mértékben meghatározza, hogy mennyire időtálló, mutatott rá a szakember. Ezért nem tartja szerencsésnek, ha azt túl gyakran kell módosítani. Van olyan város, ahol negyedévente összegyűjtik a javaslatokat, s amennyiben azokat megalapozottnak tartják, akkor módosítják a dokumentumot.

A gyakori változtatás ellen szól, hogy minden rendezési tervnek eleve vannak nehezebben módosítható elemei. Ezek közé tartoznak a különféle hálózatok. Így például egy kiépített úthálózat akár egy évszázadon keresztül is meghatározhatja a település fejlődését. Ugyanakkor a rendezési tervnek vannak könnyebben korrigálható részei. Ilyenek például az épületek, amelyek fejleszthetők, akár le is bonthatók, vagy éppen módosul a funkciójuk.

Körmendy Imre szólt arról, hogy a magyarországi rendszerváltás együtt járt a ter-vek, ezen belül a rendezési tervek devalvációjával. Sokan egyenlőségjelet tettek a tervezés és a tervgazdálkodás közé, így úgy gondolták, nincs szükség rendezési tervekre. Az azóta eltelt időszak azonban ennek ellenkezőjét bizonyította, s egyre nagyobb a jelentősége a jó terveknek.

Ezek időtállóságára nincs éppen pozitív hatással az a körülmény sem, hogy gyakori egy váratlan befektető betoppanása, akinek a fogadásához viszont meg kell teremteni a szabályozási feltételeket, ha kell, akkor a rendezési terv módosítása árán is.

Előfordul az is, hogy tervezési hiba miatt kell módosítani a dokumentumot. Ebben szerepe lehet a tervező felkészületlenségének, csakúgy egy-egy politikus esetenként nem teljesen átgondolt, a korábbi el- képzelésektől eltérő törekvéseinek. Fontos szempont, hogy annak a tervezőnek, aki egy településre elkészíti a rendezési tervet, annak helyivé kell válnia, tudnia kell a település lakói fejével gondolkoznia.

A szakember elmondta, nem jó az sem, ha túlságosan részletes a szabályozás. Ez ugyan könnyebbség lehet az építési hatóság munkatársai számára, hiszen minden konkrét dologra adott a szabály, ám gátja lehet a rugalmasságnak.

Egyre több nagyvárosban okoz gondot a rendezési tervek kidolgozóinak, hogy mindinkább elfogynak a még beépíthető területek. A szakember szerint intenzifikálással, illetve szintnöveléssel, valamint a települések közötti eddigi hatékonyabb együttműködéssel lehet ezen a helyzeten változtatni. Tény az is, hogy a kispórolt zöldterületek, közintézmények csökkentik az adott lakókörnyezet értékét.

Körmendy Imre elmondta: a városok helyett a környező községekben kell teret adni azoknak, akik a város kínálta lehetőségeknél nagyobb lakókörnyezetet szeretnének. Az sem jó azonban, ha túl kicsi az adott terület beépítési aránya. A tapasztalatok azt mutatják, amennyiben egyhektárnyi területen ötvennél kevesebben laknak, ott nem lehet gazdaságosan megszervezni a jó tömegközlekedést. A rendezési tervek készítésekor pedig erre a körülményre is tekintettel kell lenni.

Az önkormányzatok szemszögéből a rendezési tervekről Edöcsény András, Nagymaros, Horváth Lajos, Bük és Molnár Sándor, Csepreg polgármestere fej-tette ki véleményét.

A hozzászólók egyetértettek azzal, hogy a terveknél szükség van egy bizonyos időtállóságra, s nem lehet azokat sűrűn, mond- juk negyedévente módosíta-ni. Úgy 4-5 év lenne az optimális időszak a finomabb fe-lülvizsgálatokra, ám ezt az intervallumot is nehéz betartani. Egyrészt lehetnek olyan folyamatok, amelyek hirte-len felgyorsíthatják a változtatás szükségességét. Ám tény az is, hogy nem minden önkormányzat képes ezekre rugalmasan reagálni. Ennek ugyanis jelentős költségei vannak. Így a tervmódosítást a szűkös keretekből gazdálkodó települések gyakran akkor sem tudják megvalósítani, ha erre pedig égetően szükség lenne. Ezért megfogalmazódott annak az igénye, ha már a terv készítése kötelező önkormányzati feladat, akkor ehhez, illetve a terv karbantartásához a központi költségvetés biztosítson megfelelő forrást. Az élhető, harmonikus település megteremtéséhez jó koncepción alapuló rendezési tervre van szükség, amely egyértelműen tisztázza a közösségi és egyéni érdekek határát, fogalmazták meg a polgármesterek. A jó terv is kevés azonban akkor, ha nem megfelelő az együttműködés az adott település főépítésze, valamint a helyi építési hatóság között. Ezért a hatékonyság fontos tényezője a jó kapcsolat a település vezetése, a főépítész, valamint az építési hatóság között.

A gyakori változtatás ellen szól, hogy minden rendezési tervnek eleve vannak nehezebben módosítható elemei. Ezek közé tartoznak a különféle hálózatok. Így például egy kiépített úthálózat akár egy évszázadon keresztül is meghatározhatja a település fejlődését. Ugyanakkor a rendezési tervnek vannak könnyebben korrigálható részei. Ilyenek például az épületek, amelyek fejleszthetők, akár le is bonthatók, vagy éppen módosul a funkciójuk.

Körmendy Imre szólt arról, hogy a magyarországi rendszerváltás együtt járt a ter-vek, ezen belül a rendezési tervek devalvációjával. Sokan egyenlőségjelet tettek a tervezés és a tervgazdálkodás közé, így úgy gondolták, nincs szükség rendezési tervekre. Az azóta eltelt időszak azonban ennek ellenkezőjét bizonyította, s egyre nagyobb a jelentősége a jó terveknek.

Ezek időtállóságára nincs éppen pozitív hatással az a körülmény sem, hogy gyakori egy váratlan befektető betoppanása, akinek a fogadásához viszont meg kell teremteni a szabályozási feltételeket, ha kell, akkor a rendezési terv módosítása árán is.

Előfordul az is, hogy tervezési hiba miatt kell módosítani a dokumentumot. Ebben szerepe lehet a tervező felkészületlenségének, csakúgy egy-egy politikus esetenként nem teljesen átgondolt, a korábbi el- képzelésektől eltérő törekvéseinek. Fontos szempont, hogy annak a tervezőnek, aki egy településre elkészíti a rendezési tervet, annak helyivé kell válnia, tudnia kell a település lakói fejével gondolkoznia.

A szakember elmondta, nem jó az sem, ha túlságosan részletes a szabályozás. Ez ugyan könnyebbség lehet az építési hatóság munkatársai számára, hiszen minden konkrét dologra adott a szabály, ám gátja lehet a rugalmasságnak.

Egyre több nagyvárosban okoz gondot a rendezési tervek kidolgozóinak, hogy mindinkább elfogynak a még beépíthető területek. A szakember szerint intenzifikálással, illetve szintnöveléssel, valamint a települések közötti eddigi hatékonyabb együttműködéssel lehet ezen a helyzeten változtatni. Tény az is, hogy a kispórolt zöldterületek, közintézmények csökkentik az adott lakókörnyezet értékét.

Körmendy Imre elmondta: a városok helyett a környező községekben kell teret adni azoknak, akik a város kínálta lehetőségeknél nagyobb lakókörnyezetet szeretnének. Az sem jó azonban, ha túl kicsi az adott terület beépítési aránya. A tapasztalatok azt mutatják, amennyiben egyhektárnyi területen ötvennél kevesebben laknak, ott nem lehet gazdaságosan megszervezni a jó tömegközlekedést. A rendezési tervek készítésekor pedig erre a körülményre is tekintettel kell lenni.

Az önkormányzatok szemszögéből a rendezési tervekről Edöcsény András, Nagymaros, Horváth Lajos, Bük és Molnár Sándor, Csepreg polgármestere fej-tette ki véleményét.

A hozzászólók egyetértettek azzal, hogy a terveknél szükség van egy bizonyos időtállóságra, s nem lehet azokat sűrűn, mond- juk negyedévente módosíta-ni. Úgy 4-5 év lenne az optimális időszak a finomabb fe-lülvizsgálatokra, ám ezt az intervallumot is nehéz betartani. Egyrészt lehetnek olyan folyamatok, amelyek hirte-len felgyorsíthatják a változtatás szükségességét. Ám tény az is, hogy nem minden önkormányzat képes ezekre rugalmasan reagálni. Ennek ugyanis jelentős költségei vannak. Így a tervmódosítást a szűkös keretekből gazdálkodó települések gyakran akkor sem tudják megvalósítani, ha erre pedig égetően szükség lenne. Ezért megfogalmazódott annak az igénye, ha már a terv készítése kötelező önkormányzati feladat, akkor ehhez, illetve a terv karbantartásához a központi költségvetés biztosítson megfelelő forrást. Az élhető, harmonikus település megteremtéséhez jó koncepción alapuló rendezési tervre van szükség, amely egyértelműen tisztázza a közösségi és egyéni érdekek határát, fogalmazták meg a polgármesterek. A jó terv is kevés azonban akkor, ha nem megfelelő az együttműködés az adott település főépítésze, valamint a helyi építési hatóság között. Ezért a hatékonyság fontos tényezője a jó kapcsolat a település vezetése, a főépítész, valamint az építési hatóság között.

A gyakori változtatás ellen szól, hogy minden rendezési tervnek eleve vannak nehezebben módosítható elemei. Ezek közé tartoznak a különféle hálózatok. Így például egy kiépített úthálózat akár egy évszázadon keresztül is meghatározhatja a település fejlődését. Ugyanakkor a rendezési tervnek vannak könnyebben korrigálható részei. Ilyenek például az épületek, amelyek fejleszthetők, akár le is bonthatók, vagy éppen módosul a funkciójuk.

Körmendy Imre szólt arról, hogy a magyarországi rendszerváltás együtt járt a ter-vek, ezen belül a rendezési tervek devalvációjával. Sokan egyenlőségjelet tettek a tervezés és a tervgazdálkodás közé, így úgy gondolták, nincs szükség rendezési tervekre. Az azóta eltelt időszak azonban ennek ellenkezőjét bizonyította, s egyre nagyobb a jelentősége a jó terveknek.

Ezek időtállóságára nincs éppen pozitív hatással az a körülmény sem, hogy gyakori egy váratlan befektető betoppanása, akinek a fogadásához viszont meg kell teremteni a szabályozási feltételeket, ha kell, akkor a rendezési terv módosítása árán is.

Előfordul az is, hogy tervezési hiba miatt kell módosítani a dokumentumot. Ebben szerepe lehet a tervező felkészületlenségének, csakúgy egy-egy politikus esetenként nem teljesen átgondolt, a korábbi el- képzelésektől eltérő törekvéseinek. Fontos szempont, hogy annak a tervezőnek, aki egy településre elkészíti a rendezési tervet, annak helyivé kell válnia, tudnia kell a település lakói fejével gondolkoznia.

A szakember elmondta, nem jó az sem, ha túlságosan részletes a szabályozás. Ez ugyan könnyebbség lehet az építési hatóság munkatársai számára, hiszen minden konkrét dologra adott a szabály, ám gátja lehet a rugalmasságnak.

Egyre több nagyvárosban okoz gondot a rendezési tervek kidolgozóinak, hogy mindinkább elfogynak a még beépíthető területek. A szakember szerint intenzifikálással, illetve szintnöveléssel, valamint a települések közötti eddigi hatékonyabb együttműködéssel lehet ezen a helyzeten változtatni. Tény az is, hogy a kispórolt zöldterületek, közintézmények csökkentik az adott lakókörnyezet értékét.

Körmendy Imre elmondta: a városok helyett a környező községekben kell teret adni azoknak, akik a város kínálta lehetőségeknél nagyobb lakókörnyezetet szeretnének. Az sem jó azonban, ha túl kicsi az adott terület beépítési aránya. A tapasztalatok azt mutatják, amennyiben egyhektárnyi területen ötvennél kevesebben laknak, ott nem lehet gazdaságosan megszervezni a jó tömegközlekedést. A rendezési tervek készítésekor pedig erre a körülményre is tekintettel kell lenni.

Az önkormányzatok szemszögéből a rendezési tervekről Edöcsény András, Nagymaros, Horváth Lajos, Bük és Molnár Sándor, Csepreg polgármestere fej-tette ki véleményét.

A hozzászólók egyetértettek azzal, hogy a terveknél szükség van egy bizonyos időtállóságra, s nem lehet azokat sűrűn, mond- juk negyedévente módosíta-ni. Úgy 4-5 év lenne az optimális időszak a finomabb fe-lülvizsgálatokra, ám ezt az intervallumot is nehéz betartani. Egyrészt lehetnek olyan folyamatok, amelyek hirte-len felgyorsíthatják a változtatás szükségességét. Ám tény az is, hogy nem minden önkormányzat képes ezekre rugalmasan reagálni. Ennek ugyanis jelentős költségei vannak. Így a tervmódosítást a szűkös keretekből gazdálkodó települések gyakran akkor sem tudják megvalósítani, ha erre pedig égetően szükség lenne. Ezért megfogalmazódott annak az igénye, ha már a terv készítése kötelező önkormányzati feladat, akkor ehhez, illetve a terv karbantartásához a központi költségvetés biztosítson megfelelő forrást. Az élhető, harmonikus település megteremtéséhez jó koncepción alapuló rendezési tervre van szükség, amely egyértelműen tisztázza a közösségi és egyéni érdekek határát, fogalmazták meg a polgármesterek. A jó terv is kevés azonban akkor, ha nem megfelelő az együttműködés az adott település főépítésze, valamint a helyi építési hatóság között. Ezért a hatékonyság fontos tényezője a jó kapcsolat a település vezetése, a főépítész, valamint az építési hatóság között.

Körmendy Imre szólt arról, hogy a magyarországi rendszerváltás együtt járt a ter-vek, ezen belül a rendezési tervek devalvációjával. Sokan egyenlőségjelet tettek a tervezés és a tervgazdálkodás közé, így úgy gondolták, nincs szükség rendezési tervekre. Az azóta eltelt időszak azonban ennek ellenkezőjét bizonyította, s egyre nagyobb a jelentősége a jó terveknek.

Ezek időtállóságára nincs éppen pozitív hatással az a körülmény sem, hogy gyakori egy váratlan befektető betoppanása, akinek a fogadásához viszont meg kell teremteni a szabályozási feltételeket, ha kell, akkor a rendezési terv módosítása árán is.

Előfordul az is, hogy tervezési hiba miatt kell módosítani a dokumentumot. Ebben szerepe lehet a tervező felkészületlenségének, csakúgy egy-egy politikus esetenként nem teljesen átgondolt, a korábbi el- képzelésektől eltérő törekvéseinek. Fontos szempont, hogy annak a tervezőnek, aki egy településre elkészíti a rendezési tervet, annak helyivé kell válnia, tudnia kell a település lakói fejével gondolkoznia.

A szakember elmondta, nem jó az sem, ha túlságosan részletes a szabályozás. Ez ugyan könnyebbség lehet az építési hatóság munkatársai számára, hiszen minden konkrét dologra adott a szabály, ám gátja lehet a rugalmasságnak.

Egyre több nagyvárosban okoz gondot a rendezési tervek kidolgozóinak, hogy mindinkább elfogynak a még beépíthető területek. A szakember szerint intenzifikálással, illetve szintnöveléssel, valamint a települések közötti eddigi hatékonyabb együttműködéssel lehet ezen a helyzeten változtatni. Tény az is, hogy a kispórolt zöldterületek, közintézmények csökkentik az adott lakókörnyezet értékét.

Körmendy Imre elmondta: a városok helyett a környező községekben kell teret adni azoknak, akik a város kínálta lehetőségeknél nagyobb lakókörnyezetet szeretnének. Az sem jó azonban, ha túl kicsi az adott terület beépítési aránya. A tapasztalatok azt mutatják, amennyiben egyhektárnyi területen ötvennél kevesebben laknak, ott nem lehet gazdaságosan megszervezni a jó tömegközlekedést. A rendezési tervek készítésekor pedig erre a körülményre is tekintettel kell lenni.

Az önkormányzatok szemszögéből a rendezési tervekről Edöcsény András, Nagymaros, Horváth Lajos, Bük és Molnár Sándor, Csepreg polgármestere fej-tette ki véleményét.

A hozzászólók egyetértettek azzal, hogy a terveknél szükség van egy bizonyos időtállóságra, s nem lehet azokat sűrűn, mond- juk negyedévente módosíta-ni. Úgy 4-5 év lenne az optimális időszak a finomabb fe-lülvizsgálatokra, ám ezt az intervallumot is nehéz betartani. Egyrészt lehetnek olyan folyamatok, amelyek hirte-len felgyorsíthatják a változtatás szükségességét. Ám tény az is, hogy nem minden önkormányzat képes ezekre rugalmasan reagálni. Ennek ugyanis jelentős költségei vannak. Így a tervmódosítást a szűkös keretekből gazdálkodó települések gyakran akkor sem tudják megvalósítani, ha erre pedig égetően szükség lenne. Ezért megfogalmazódott annak az igénye, ha már a terv készítése kötelező önkormányzati feladat, akkor ehhez, illetve a terv karbantartásához a központi költségvetés biztosítson megfelelő forrást. Az élhető, harmonikus település megteremtéséhez jó koncepción alapuló rendezési tervre van szükség, amely egyértelműen tisztázza a közösségi és egyéni érdekek határát, fogalmazták meg a polgármesterek. A jó terv is kevés azonban akkor, ha nem megfelelő az együttműködés az adott település főépítésze, valamint a helyi építési hatóság között. Ezért a hatékonyság fontos tényezője a jó kapcsolat a település vezetése, a főépítész, valamint az építési hatóság között.

Körmendy Imre szólt arról, hogy a magyarországi rendszerváltás együtt járt a ter-vek, ezen belül a rendezési tervek devalvációjával. Sokan egyenlőségjelet tettek a tervezés és a tervgazdálkodás közé, így úgy gondolták, nincs szükség rendezési tervekre. Az azóta eltelt időszak azonban ennek ellenkezőjét bizonyította, s egyre nagyobb a jelentősége a jó terveknek.

Ezek időtállóságára nincs éppen pozitív hatással az a körülmény sem, hogy gyakori egy váratlan befektető betoppanása, akinek a fogadásához viszont meg kell teremteni a szabályozási feltételeket, ha kell, akkor a rendezési terv módosítása árán is.

Előfordul az is, hogy tervezési hiba miatt kell módosítani a dokumentumot. Ebben szerepe lehet a tervező felkészületlenségének, csakúgy egy-egy politikus esetenként nem teljesen átgondolt, a korábbi el- képzelésektől eltérő törekvéseinek. Fontos szempont, hogy annak a tervezőnek, aki egy településre elkészíti a rendezési tervet, annak helyivé kell válnia, tudnia kell a település lakói fejével gondolkoznia.

A szakember elmondta, nem jó az sem, ha túlságosan részletes a szabályozás. Ez ugyan könnyebbség lehet az építési hatóság munkatársai számára, hiszen minden konkrét dologra adott a szabály, ám gátja lehet a rugalmasságnak.

Egyre több nagyvárosban okoz gondot a rendezési tervek kidolgozóinak, hogy mindinkább elfogynak a még beépíthető területek. A szakember szerint intenzifikálással, illetve szintnöveléssel, valamint a települések közötti eddigi hatékonyabb együttműködéssel lehet ezen a helyzeten változtatni. Tény az is, hogy a kispórolt zöldterületek, közintézmények csökkentik az adott lakókörnyezet értékét.

Körmendy Imre elmondta: a városok helyett a környező községekben kell teret adni azoknak, akik a város kínálta lehetőségeknél nagyobb lakókörnyezetet szeretnének. Az sem jó azonban, ha túl kicsi az adott terület beépítési aránya. A tapasztalatok azt mutatják, amennyiben egyhektárnyi területen ötvennél kevesebben laknak, ott nem lehet gazdaságosan megszervezni a jó tömegközlekedést. A rendezési tervek készítésekor pedig erre a körülményre is tekintettel kell lenni.

Az önkormányzatok szemszögéből a rendezési tervekről Edöcsény András, Nagymaros, Horváth Lajos, Bük és Molnár Sándor, Csepreg polgármestere fej-tette ki véleményét.

A hozzászólók egyetértettek azzal, hogy a terveknél szükség van egy bizonyos időtállóságra, s nem lehet azokat sűrűn, mond- juk negyedévente módosíta-ni. Úgy 4-5 év lenne az optimális időszak a finomabb fe-lülvizsgálatokra, ám ezt az intervallumot is nehéz betartani. Egyrészt lehetnek olyan folyamatok, amelyek hirte-len felgyorsíthatják a változtatás szükségességét. Ám tény az is, hogy nem minden önkormányzat képes ezekre rugalmasan reagálni. Ennek ugyanis jelentős költségei vannak. Így a tervmódosítást a szűkös keretekből gazdálkodó települések gyakran akkor sem tudják megvalósítani, ha erre pedig égetően szükség lenne. Ezért megfogalmazódott annak az igénye, ha már a terv készítése kötelező önkormányzati feladat, akkor ehhez, illetve a terv karbantartásához a központi költségvetés biztosítson megfelelő forrást. Az élhető, harmonikus település megteremtéséhez jó koncepción alapuló rendezési tervre van szükség, amely egyértelműen tisztázza a közösségi és egyéni érdekek határát, fogalmazták meg a polgármesterek. A jó terv is kevés azonban akkor, ha nem megfelelő az együttműködés az adott település főépítésze, valamint a helyi építési hatóság között. Ezért a hatékonyság fontos tényezője a jó kapcsolat a település vezetése, a főépítész, valamint az építési hatóság között.

Ezek időtállóságára nincs éppen pozitív hatással az a körülmény sem, hogy gyakori egy váratlan befektető betoppanása, akinek a fogadásához viszont meg kell teremteni a szabályozási feltételeket, ha kell, akkor a rendezési terv módosítása árán is.

Előfordul az is, hogy tervezési hiba miatt kell módosítani a dokumentumot. Ebben szerepe lehet a tervező felkészületlenségének, csakúgy egy-egy politikus esetenként nem teljesen átgondolt, a korábbi el- képzelésektől eltérő törekvéseinek. Fontos szempont, hogy annak a tervezőnek, aki egy településre elkészíti a rendezési tervet, annak helyivé kell válnia, tudnia kell a település lakói fejével gondolkoznia.

A szakember elmondta, nem jó az sem, ha túlságosan részletes a szabályozás. Ez ugyan könnyebbség lehet az építési hatóság munkatársai számára, hiszen minden konkrét dologra adott a szabály, ám gátja lehet a rugalmasságnak.

Egyre több nagyvárosban okoz gondot a rendezési tervek kidolgozóinak, hogy mindinkább elfogynak a még beépíthető területek. A szakember szerint intenzifikálással, illetve szintnöveléssel, valamint a települések közötti eddigi hatékonyabb együttműködéssel lehet ezen a helyzeten változtatni. Tény az is, hogy a kispórolt zöldterületek, közintézmények csökkentik az adott lakókörnyezet értékét.

Körmendy Imre elmondta: a városok helyett a környező községekben kell teret adni azoknak, akik a város kínálta lehetőségeknél nagyobb lakókörnyezetet szeretnének. Az sem jó azonban, ha túl kicsi az adott terület beépítési aránya. A tapasztalatok azt mutatják, amennyiben egyhektárnyi területen ötvennél kevesebben laknak, ott nem lehet gazdaságosan megszervezni a jó tömegközlekedést. A rendezési tervek készítésekor pedig erre a körülményre is tekintettel kell lenni.

Az önkormányzatok szemszögéből a rendezési tervekről Edöcsény András, Nagymaros, Horváth Lajos, Bük és Molnár Sándor, Csepreg polgármestere fej-tette ki véleményét.

A hozzászólók egyetértettek azzal, hogy a terveknél szükség van egy bizonyos időtállóságra, s nem lehet azokat sűrűn, mond- juk negyedévente módosíta-ni. Úgy 4-5 év lenne az optimális időszak a finomabb fe-lülvizsgálatokra, ám ezt az intervallumot is nehéz betartani. Egyrészt lehetnek olyan folyamatok, amelyek hirte-len felgyorsíthatják a változtatás szükségességét. Ám tény az is, hogy nem minden önkormányzat képes ezekre rugalmasan reagálni. Ennek ugyanis jelentős költségei vannak. Így a tervmódosítást a szűkös keretekből gazdálkodó települések gyakran akkor sem tudják megvalósítani, ha erre pedig égetően szükség lenne. Ezért megfogalmazódott annak az igénye, ha már a terv készítése kötelező önkormányzati feladat, akkor ehhez, illetve a terv karbantartásához a központi költségvetés biztosítson megfelelő forrást. Az élhető, harmonikus település megteremtéséhez jó koncepción alapuló rendezési tervre van szükség, amely egyértelműen tisztázza a közösségi és egyéni érdekek határát, fogalmazták meg a polgármesterek. A jó terv is kevés azonban akkor, ha nem megfelelő az együttműködés az adott település főépítésze, valamint a helyi építési hatóság között. Ezért a hatékonyság fontos tényezője a jó kapcsolat a település vezetése, a főépítész, valamint az építési hatóság között.

Ezek időtállóságára nincs éppen pozitív hatással az a körülmény sem, hogy gyakori egy váratlan befektető betoppanása, akinek a fogadásához viszont meg kell teremteni a szabályozási feltételeket, ha kell, akkor a rendezési terv módosítása árán is.

Előfordul az is, hogy tervezési hiba miatt kell módosítani a dokumentumot. Ebben szerepe lehet a tervező felkészületlenségének, csakúgy egy-egy politikus esetenként nem teljesen átgondolt, a korábbi el- képzelésektől eltérő törekvéseinek. Fontos szempont, hogy annak a tervezőnek, aki egy településre elkészíti a rendezési tervet, annak helyivé kell válnia, tudnia kell a település lakói fejével gondolkoznia.

A szakember elmondta, nem jó az sem, ha túlságosan részletes a szabályozás. Ez ugyan könnyebbség lehet az építési hatóság munkatársai számára, hiszen minden konkrét dologra adott a szabály, ám gátja lehet a rugalmasságnak.

Egyre több nagyvárosban okoz gondot a rendezési tervek kidolgozóinak, hogy mindinkább elfogynak a még beépíthető területek. A szakember szerint intenzifikálással, illetve szintnöveléssel, valamint a települések közötti eddigi hatékonyabb együttműködéssel lehet ezen a helyzeten változtatni. Tény az is, hogy a kispórolt zöldterületek, közintézmények csökkentik az adott lakókörnyezet értékét.

Körmendy Imre elmondta: a városok helyett a környező községekben kell teret adni azoknak, akik a város kínálta lehetőségeknél nagyobb lakókörnyezetet szeretnének. Az sem jó azonban, ha túl kicsi az adott terület beépítési aránya. A tapasztalatok azt mutatják, amennyiben egyhektárnyi területen ötvennél kevesebben laknak, ott nem lehet gazdaságosan megszervezni a jó tömegközlekedést. A rendezési tervek készítésekor pedig erre a körülményre is tekintettel kell lenni.

Az önkormányzatok szemszögéből a rendezési tervekről Edöcsény András, Nagymaros, Horváth Lajos, Bük és Molnár Sándor, Csepreg polgármestere fej-tette ki véleményét.

A hozzászólók egyetértettek azzal, hogy a terveknél szükség van egy bizonyos időtállóságra, s nem lehet azokat sűrűn, mond- juk negyedévente módosíta-ni. Úgy 4-5 év lenne az optimális időszak a finomabb fe-lülvizsgálatokra, ám ezt az intervallumot is nehéz betartani. Egyrészt lehetnek olyan folyamatok, amelyek hirte-len felgyorsíthatják a változtatás szükségességét. Ám tény az is, hogy nem minden önkormányzat képes ezekre rugalmasan reagálni. Ennek ugyanis jelentős költségei vannak. Így a tervmódosítást a szűkös keretekből gazdálkodó települések gyakran akkor sem tudják megvalósítani, ha erre pedig égetően szükség lenne. Ezért megfogalmazódott annak az igénye, ha már a terv készítése kötelező önkormányzati feladat, akkor ehhez, illetve a terv karbantartásához a központi költségvetés biztosítson megfelelő forrást. Az élhető, harmonikus település megteremtéséhez jó koncepción alapuló rendezési tervre van szükség, amely egyértelműen tisztázza a közösségi és egyéni érdekek határát, fogalmazták meg a polgármesterek. A jó terv is kevés azonban akkor, ha nem megfelelő az együttműködés az adott település főépítésze, valamint a helyi építési hatóság között. Ezért a hatékonyság fontos tényezője a jó kapcsolat a település vezetése, a főépítész, valamint az építési hatóság között.

Előfordul az is, hogy tervezési hiba miatt kell módosítani a dokumentumot. Ebben szerepe lehet a tervező felkészületlenségének, csakúgy egy-egy politikus esetenként nem teljesen átgondolt, a korábbi el- képzelésektől eltérő törekvéseinek. Fontos szempont, hogy annak a tervezőnek, aki egy településre elkészíti a rendezési tervet, annak helyivé kell válnia, tudnia kell a település lakói fejével gondolkoznia.

A szakember elmondta, nem jó az sem, ha túlságosan részletes a szabályozás. Ez ugyan könnyebbség lehet az építési hatóság munkatársai számára, hiszen minden konkrét dologra adott a szabály, ám gátja lehet a rugalmasságnak.

Egyre több nagyvárosban okoz gondot a rendezési tervek kidolgozóinak, hogy mindinkább elfogynak a még beépíthető területek. A szakember szerint intenzifikálással, illetve szintnöveléssel, valamint a települések közötti eddigi hatékonyabb együttműködéssel lehet ezen a helyzeten változtatni. Tény az is, hogy a kispórolt zöldterületek, közintézmények csökkentik az adott lakókörnyezet értékét.

Körmendy Imre elmondta: a városok helyett a környező községekben kell teret adni azoknak, akik a város kínálta lehetőségeknél nagyobb lakókörnyezetet szeretnének. Az sem jó azonban, ha túl kicsi az adott terület beépítési aránya. A tapasztalatok azt mutatják, amennyiben egyhektárnyi területen ötvennél kevesebben laknak, ott nem lehet gazdaságosan megszervezni a jó tömegközlekedést. A rendezési tervek készítésekor pedig erre a körülményre is tekintettel kell lenni.

Az önkormányzatok szemszögéből a rendezési tervekről Edöcsény András, Nagymaros, Horváth Lajos, Bük és Molnár Sándor, Csepreg polgármestere fej-tette ki véleményét.

A hozzászólók egyetértettek azzal, hogy a terveknél szükség van egy bizonyos időtállóságra, s nem lehet azokat sűrűn, mond- juk negyedévente módosíta-ni. Úgy 4-5 év lenne az optimális időszak a finomabb fe-lülvizsgálatokra, ám ezt az intervallumot is nehéz betartani. Egyrészt lehetnek olyan folyamatok, amelyek hirte-len felgyorsíthatják a változtatás szükségességét. Ám tény az is, hogy nem minden önkormányzat képes ezekre rugalmasan reagálni. Ennek ugyanis jelentős költségei vannak. Így a tervmódosítást a szűkös keretekből gazdálkodó települések gyakran akkor sem tudják megvalósítani, ha erre pedig égetően szükség lenne. Ezért megfogalmazódott annak az igénye, ha már a terv készítése kötelező önkormányzati feladat, akkor ehhez, illetve a terv karbantartásához a központi költségvetés biztosítson megfelelő forrást. Az élhető, harmonikus település megteremtéséhez jó koncepción alapuló rendezési tervre van szükség, amely egyértelműen tisztázza a közösségi és egyéni érdekek határát, fogalmazták meg a polgármesterek. A jó terv is kevés azonban akkor, ha nem megfelelő az együttműködés az adott település főépítésze, valamint a helyi építési hatóság között. Ezért a hatékonyság fontos tényezője a jó kapcsolat a település vezetése, a főépítész, valamint az építési hatóság között.

Előfordul az is, hogy tervezési hiba miatt kell módosítani a dokumentumot. Ebben szerepe lehet a tervező felkészületlenségének, csakúgy egy-egy politikus esetenként nem teljesen átgondolt, a korábbi el- képzelésektől eltérő törekvéseinek. Fontos szempont, hogy annak a tervezőnek, aki egy településre elkészíti a rendezési tervet, annak helyivé kell válnia, tudnia kell a település lakói fejével gondolkoznia.

A szakember elmondta, nem jó az sem, ha túlságosan részletes a szabályozás. Ez ugyan könnyebbség lehet az építési hatóság munkatársai számára, hiszen minden konkrét dologra adott a szabály, ám gátja lehet a rugalmasságnak.

Egyre több nagyvárosban okoz gondot a rendezési tervek kidolgozóinak, hogy mindinkább elfogynak a még beépíthető területek. A szakember szerint intenzifikálással, illetve szintnöveléssel, valamint a települések közötti eddigi hatékonyabb együttműködéssel lehet ezen a helyzeten változtatni. Tény az is, hogy a kispórolt zöldterületek, közintézmények csökkentik az adott lakókörnyezet értékét.

Körmendy Imre elmondta: a városok helyett a környező községekben kell teret adni azoknak, akik a város kínálta lehetőségeknél nagyobb lakókörnyezetet szeretnének. Az sem jó azonban, ha túl kicsi az adott terület beépítési aránya. A tapasztalatok azt mutatják, amennyiben egyhektárnyi területen ötvennél kevesebben laknak, ott nem lehet gazdaságosan megszervezni a jó tömegközlekedést. A rendezési tervek készítésekor pedig erre a körülményre is tekintettel kell lenni.

Az önkormányzatok szemszögéből a rendezési tervekről Edöcsény András, Nagymaros, Horváth Lajos, Bük és Molnár Sándor, Csepreg polgármestere fej-tette ki véleményét.

A hozzászólók egyetértettek azzal, hogy a terveknél szükség van egy bizonyos időtállóságra, s nem lehet azokat sűrűn, mond- juk negyedévente módosíta-ni. Úgy 4-5 év lenne az optimális időszak a finomabb fe-lülvizsgálatokra, ám ezt az intervallumot is nehéz betartani. Egyrészt lehetnek olyan folyamatok, amelyek hirte-len felgyorsíthatják a változtatás szükségességét. Ám tény az is, hogy nem minden önkormányzat képes ezekre rugalmasan reagálni. Ennek ugyanis jelentős költségei vannak. Így a tervmódosítást a szűkös keretekből gazdálkodó települések gyakran akkor sem tudják megvalósítani, ha erre pedig égetően szükség lenne. Ezért megfogalmazódott annak az igénye, ha már a terv készítése kötelező önkormányzati feladat, akkor ehhez, illetve a terv karbantartásához a központi költségvetés biztosítson megfelelő forrást. Az élhető, harmonikus település megteremtéséhez jó koncepción alapuló rendezési tervre van szükség, amely egyértelműen tisztázza a közösségi és egyéni érdekek határát, fogalmazták meg a polgármesterek. A jó terv is kevés azonban akkor, ha nem megfelelő az együttműködés az adott település főépítésze, valamint a helyi építési hatóság között. Ezért a hatékonyság fontos tényezője a jó kapcsolat a település vezetése, a főépítész, valamint az építési hatóság között.

A szakember elmondta, nem jó az sem, ha túlságosan részletes a szabályozás. Ez ugyan könnyebbség lehet az építési hatóság munkatársai számára, hiszen minden konkrét dologra adott a szabály, ám gátja lehet a rugalmasságnak.

Egyre több nagyvárosban okoz gondot a rendezési tervek kidolgozóinak, hogy mindinkább elfogynak a még beépíthető területek. A szakember szerint intenzifikálással, illetve szintnöveléssel, valamint a települések közötti eddigi hatékonyabb együttműködéssel lehet ezen a helyzeten változtatni. Tény az is, hogy a kispórolt zöldterületek, közintézmények csökkentik az adott lakókörnyezet értékét.

Körmendy Imre elmondta: a városok helyett a környező községekben kell teret adni azoknak, akik a város kínálta lehetőségeknél nagyobb lakókörnyezetet szeretnének. Az sem jó azonban, ha túl kicsi az adott terület beépítési aránya. A tapasztalatok azt mutatják, amennyiben egyhektárnyi területen ötvennél kevesebben laknak, ott nem lehet gazdaságosan megszervezni a jó tömegközlekedést. A rendezési tervek készítésekor pedig erre a körülményre is tekintettel kell lenni.

Az önkormányzatok szemszögéből a rendezési tervekről Edöcsény András, Nagymaros, Horváth Lajos, Bük és Molnár Sándor, Csepreg polgármestere fej-tette ki véleményét.

A hozzászólók egyetértettek azzal, hogy a terveknél szükség van egy bizonyos időtállóságra, s nem lehet azokat sűrűn, mond- juk negyedévente módosíta-ni. Úgy 4-5 év lenne az optimális időszak a finomabb fe-lülvizsgálatokra, ám ezt az intervallumot is nehéz betartani. Egyrészt lehetnek olyan folyamatok, amelyek hirte-len felgyorsíthatják a változtatás szükségességét. Ám tény az is, hogy nem minden önkormányzat képes ezekre rugalmasan reagálni. Ennek ugyanis jelentős költségei vannak. Így a tervmódosítást a szűkös keretekből gazdálkodó települések gyakran akkor sem tudják megvalósítani, ha erre pedig égetően szükség lenne. Ezért megfogalmazódott annak az igénye, ha már a terv készítése kötelező önkormányzati feladat, akkor ehhez, illetve a terv karbantartásához a központi költségvetés biztosítson megfelelő forrást. Az élhető, harmonikus település megteremtéséhez jó koncepción alapuló rendezési tervre van szükség, amely egyértelműen tisztázza a közösségi és egyéni érdekek határát, fogalmazták meg a polgármesterek. A jó terv is kevés azonban akkor, ha nem megfelelő az együttműködés az adott település főépítésze, valamint a helyi építési hatóság között. Ezért a hatékonyság fontos tényezője a jó kapcsolat a település vezetése, a főépítész, valamint az építési hatóság között.

A szakember elmondta, nem jó az sem, ha túlságosan részletes a szabályozás. Ez ugyan könnyebbség lehet az építési hatóság munkatársai számára, hiszen minden konkrét dologra adott a szabály, ám gátja lehet a rugalmasságnak.

Egyre több nagyvárosban okoz gondot a rendezési tervek kidolgozóinak, hogy mindinkább elfogynak a még beépíthető területek. A szakember szerint intenzifikálással, illetve szintnöveléssel, valamint a települések közötti eddigi hatékonyabb együttműködéssel lehet ezen a helyzeten változtatni. Tény az is, hogy a kispórolt zöldterületek, közintézmények csökkentik az adott lakókörnyezet értékét.

Körmendy Imre elmondta: a városok helyett a környező községekben kell teret adni azoknak, akik a város kínálta lehetőségeknél nagyobb lakókörnyezetet szeretnének. Az sem jó azonban, ha túl kicsi az adott terület beépítési aránya. A tapasztalatok azt mutatják, amennyiben egyhektárnyi területen ötvennél kevesebben laknak, ott nem lehet gazdaságosan megszervezni a jó tömegközlekedést. A rendezési tervek készítésekor pedig erre a körülményre is tekintettel kell lenni.

Az önkormányzatok szemszögéből a rendezési tervekről Edöcsény András, Nagymaros, Horváth Lajos, Bük és Molnár Sándor, Csepreg polgármestere fej-tette ki véleményét.

A hozzászólók egyetértettek azzal, hogy a terveknél szükség van egy bizonyos időtállóságra, s nem lehet azokat sűrűn, mond- juk negyedévente módosíta-ni. Úgy 4-5 év lenne az optimális időszak a finomabb fe-lülvizsgálatokra, ám ezt az intervallumot is nehéz betartani. Egyrészt lehetnek olyan folyamatok, amelyek hirte-len felgyorsíthatják a változtatás szükségességét. Ám tény az is, hogy nem minden önkormányzat képes ezekre rugalmasan reagálni. Ennek ugyanis jelentős költségei vannak. Így a tervmódosítást a szűkös keretekből gazdálkodó települések gyakran akkor sem tudják megvalósítani, ha erre pedig égetően szükség lenne. Ezért megfogalmazódott annak az igénye, ha már a terv készítése kötelező önkormányzati feladat, akkor ehhez, illetve a terv karbantartásához a központi költségvetés biztosítson megfelelő forrást. Az élhető, harmonikus település megteremtéséhez jó koncepción alapuló rendezési tervre van szükség, amely egyértelműen tisztázza a közösségi és egyéni érdekek határát, fogalmazták meg a polgármesterek. A jó terv is kevés azonban akkor, ha nem megfelelő az együttműködés az adott település főépítésze, valamint a helyi építési hatóság között. Ezért a hatékonyság fontos tényezője a jó kapcsolat a település vezetése, a főépítész, valamint az építési hatóság között.

Egyre több nagyvárosban okoz gondot a rendezési tervek kidolgozóinak, hogy mindinkább elfogynak a még beépíthető területek. A szakember szerint intenzifikálással, illetve szintnöveléssel, valamint a települések közötti eddigi hatékonyabb együttműködéssel lehet ezen a helyzeten változtatni. Tény az is, hogy a kispórolt zöldterületek, közintézmények csökkentik az adott lakókörnyezet értékét.

Körmendy Imre elmondta: a városok helyett a környező községekben kell teret adni azoknak, akik a város kínálta lehetőségeknél nagyobb lakókörnyezetet szeretnének. Az sem jó azonban, ha túl kicsi az adott terület beépítési aránya. A tapasztalatok azt mutatják, amennyiben egyhektárnyi területen ötvennél kevesebben laknak, ott nem lehet gazdaságosan megszervezni a jó tömegközlekedést. A rendezési tervek készítésekor pedig erre a körülményre is tekintettel kell lenni.

Az önkormányzatok szemszögéből a rendezési tervekről Edöcsény András, Nagymaros, Horváth Lajos, Bük és Molnár Sándor, Csepreg polgármestere fej-tette ki véleményét.

A hozzászólók egyetértettek azzal, hogy a terveknél szükség van egy bizonyos időtállóságra, s nem lehet azokat sűrűn, mond- juk negyedévente módosíta-ni. Úgy 4-5 év lenne az optimális időszak a finomabb fe-lülvizsgálatokra, ám ezt az intervallumot is nehéz betartani. Egyrészt lehetnek olyan folyamatok, amelyek hirte-len felgyorsíthatják a változtatás szükségességét. Ám tény az is, hogy nem minden önkormányzat képes ezekre rugalmasan reagálni. Ennek ugyanis jelentős költségei vannak. Így a tervmódosítást a szűkös keretekből gazdálkodó települések gyakran akkor sem tudják megvalósítani, ha erre pedig égetően szükség lenne. Ezért megfogalmazódott annak az igénye, ha már a terv készítése kötelező önkormányzati feladat, akkor ehhez, illetve a terv karbantartásához a központi költségvetés biztosítson megfelelő forrást. Az élhető, harmonikus település megteremtéséhez jó koncepción alapuló rendezési tervre van szükség, amely egyértelműen tisztázza a közösségi és egyéni érdekek határát, fogalmazták meg a polgármesterek. A jó terv is kevés azonban akkor, ha nem megfelelő az együttműködés az adott település főépítésze, valamint a helyi építési hatóság között. Ezért a hatékonyság fontos tényezője a jó kapcsolat a település vezetése, a főépítész, valamint az építési hatóság között.

Egyre több nagyvárosban okoz gondot a rendezési tervek kidolgozóinak, hogy mindinkább elfogynak a még beépíthető területek. A szakember szerint intenzifikálással, illetve szintnöveléssel, valamint a települések közötti eddigi hatékonyabb együttműködéssel lehet ezen a helyzeten változtatni. Tény az is, hogy a kispórolt zöldterületek, közintézmények csökkentik az adott lakókörnyezet értékét.

Körmendy Imre elmondta: a városok helyett a környező községekben kell teret adni azoknak, akik a város kínálta lehetőségeknél nagyobb lakókörnyezetet szeretnének. Az sem jó azonban, ha túl kicsi az adott terület beépítési aránya. A tapasztalatok azt mutatják, amennyiben egyhektárnyi területen ötvennél kevesebben laknak, ott nem lehet gazdaságosan megszervezni a jó tömegközlekedést. A rendezési tervek készítésekor pedig erre a körülményre is tekintettel kell lenni.

Az önkormányzatok szemszögéből a rendezési tervekről Edöcsény András, Nagymaros, Horváth Lajos, Bük és Molnár Sándor, Csepreg polgármestere fej-tette ki véleményét.

A hozzászólók egyetértettek azzal, hogy a terveknél szükség van egy bizonyos időtállóságra, s nem lehet azokat sűrűn, mond- juk negyedévente módosíta-ni. Úgy 4-5 év lenne az optimális időszak a finomabb fe-lülvizsgálatokra, ám ezt az intervallumot is nehéz betartani. Egyrészt lehetnek olyan folyamatok, amelyek hirte-len felgyorsíthatják a változtatás szükségességét. Ám tény az is, hogy nem minden önkormányzat képes ezekre rugalmasan reagálni. Ennek ugyanis jelentős költségei vannak. Így a tervmódosítást a szűkös keretekből gazdálkodó települések gyakran akkor sem tudják megvalósítani, ha erre pedig égetően szükség lenne. Ezért megfogalmazódott annak az igénye, ha már a terv készítése kötelező önkormányzati feladat, akkor ehhez, illetve a terv karbantartásához a központi költségvetés biztosítson megfelelő forrást. Az élhető, harmonikus település megteremtéséhez jó koncepción alapuló rendezési tervre van szükség, amely egyértelműen tisztázza a közösségi és egyéni érdekek határát, fogalmazták meg a polgármesterek. A jó terv is kevés azonban akkor, ha nem megfelelő az együttműködés az adott település főépítésze, valamint a helyi építési hatóság között. Ezért a hatékonyság fontos tényezője a jó kapcsolat a település vezetése, a főépítész, valamint az építési hatóság között.

Körmendy Imre elmondta: a városok helyett a környező községekben kell teret adni azoknak, akik a város kínálta lehetőségeknél nagyobb lakókörnyezetet szeretnének. Az sem jó azonban, ha túl kicsi az adott terület beépítési aránya. A tapasztalatok azt mutatják, amennyiben egyhektárnyi területen ötvennél kevesebben laknak, ott nem lehet gazdaságosan megszervezni a jó tömegközlekedést. A rendezési tervek készítésekor pedig erre a körülményre is tekintettel kell lenni.

Az önkormányzatok szemszögéből a rendezési tervekről Edöcsény András, Nagymaros, Horváth Lajos, Bük és Molnár Sándor, Csepreg polgármestere fej-tette ki véleményét.

A hozzászólók egyetértettek azzal, hogy a terveknél szükség van egy bizonyos időtállóságra, s nem lehet azokat sűrűn, mond- juk negyedévente módosíta-ni. Úgy 4-5 év lenne az optimális időszak a finomabb fe-lülvizsgálatokra, ám ezt az intervallumot is nehéz betartani. Egyrészt lehetnek olyan folyamatok, amelyek hirte-len felgyorsíthatják a változtatás szükségességét. Ám tény az is, hogy nem minden önkormányzat képes ezekre rugalmasan reagálni. Ennek ugyanis jelentős költségei vannak. Így a tervmódosítást a szűkös keretekből gazdálkodó települések gyakran akkor sem tudják megvalósítani, ha erre pedig égetően szükség lenne. Ezért megfogalmazódott annak az igénye, ha már a terv készítése kötelező önkormányzati feladat, akkor ehhez, illetve a terv karbantartásához a központi költségvetés biztosítson megfelelő forrást. Az élhető, harmonikus település megteremtéséhez jó koncepción alapuló rendezési tervre van szükség, amely egyértelműen tisztázza a közösségi és egyéni érdekek határát, fogalmazták meg a polgármesterek. A jó terv is kevés azonban akkor, ha nem megfelelő az együttműködés az adott település főépítésze, valamint a helyi építési hatóság között. Ezért a hatékonyság fontos tényezője a jó kapcsolat a település vezetése, a főépítész, valamint az építési hatóság között.

Körmendy Imre elmondta: a városok helyett a környező községekben kell teret adni azoknak, akik a város kínálta lehetőségeknél nagyobb lakókörnyezetet szeretnének. Az sem jó azonban, ha túl kicsi az adott terület beépítési aránya. A tapasztalatok azt mutatják, amennyiben egyhektárnyi területen ötvennél kevesebben laknak, ott nem lehet gazdaságosan megszervezni a jó tömegközlekedést. A rendezési tervek készítésekor pedig erre a körülményre is tekintettel kell lenni.

Az önkormányzatok szemszögéből a rendezési tervekről Edöcsény András, Nagymaros, Horváth Lajos, Bük és Molnár Sándor, Csepreg polgármestere fej-tette ki véleményét.

A hozzászólók egyetértettek azzal, hogy a terveknél szükség van egy bizonyos időtállóságra, s nem lehet azokat sűrűn, mond- juk negyedévente módosíta-ni. Úgy 4-5 év lenne az optimális időszak a finomabb fe-lülvizsgálatokra, ám ezt az intervallumot is nehéz betartani. Egyrészt lehetnek olyan folyamatok, amelyek hirte-len felgyorsíthatják a változtatás szükségességét. Ám tény az is, hogy nem minden önkormányzat képes ezekre rugalmasan reagálni. Ennek ugyanis jelentős költségei vannak. Így a tervmódosítást a szűkös keretekből gazdálkodó települések gyakran akkor sem tudják megvalósítani, ha erre pedig égetően szükség lenne. Ezért megfogalmazódott annak az igénye, ha már a terv készítése kötelező önkormányzati feladat, akkor ehhez, illetve a terv karbantartásához a központi költségvetés biztosítson megfelelő forrást. Az élhető, harmonikus település megteremtéséhez jó koncepción alapuló rendezési tervre van szükség, amely egyértelműen tisztázza a közösségi és egyéni érdekek határát, fogalmazták meg a polgármesterek. A jó terv is kevés azonban akkor, ha nem megfelelő az együttműködés az adott település főépítésze, valamint a helyi építési hatóság között. Ezért a hatékonyság fontos tényezője a jó kapcsolat a település vezetése, a főépítész, valamint az építési hatóság között.

Az önkormányzatok szemszögéből a rendezési tervekről Edöcsény András, Nagymaros, Horváth Lajos, Bük és Molnár Sándor, Csepreg polgármestere fej-tette ki véleményét.

A hozzászólók egyetértettek azzal, hogy a terveknél szükség van egy bizonyos időtállóságra, s nem lehet azokat sűrűn, mond- juk negyedévente módosíta-ni. Úgy 4-5 év lenne az optimális időszak a finomabb fe-lülvizsgálatokra, ám ezt az intervallumot is nehéz betartani. Egyrészt lehetnek olyan folyamatok, amelyek hirte-len felgyorsíthatják a változtatás szükségességét. Ám tény az is, hogy nem minden önkormányzat képes ezekre rugalmasan reagálni. Ennek ugyanis jelentős költségei vannak. Így a tervmódosítást a szűkös keretekből gazdálkodó települések gyakran akkor sem tudják megvalósítani, ha erre pedig égetően szükség lenne. Ezért megfogalmazódott annak az igénye, ha már a terv készítése kötelező önkormányzati feladat, akkor ehhez, illetve a terv karbantartásához a központi költségvetés biztosítson megfelelő forrást. Az élhető, harmonikus település megteremtéséhez jó koncepción alapuló rendezési tervre van szükség, amely egyértelműen tisztázza a közösségi és egyéni érdekek határát, fogalmazták meg a polgármesterek. A jó terv is kevés azonban akkor, ha nem megfelelő az együttműködés az adott település főépítésze, valamint a helyi építési hatóság között. Ezért a hatékonyság fontos tényezője a jó kapcsolat a település vezetése, a főépítész, valamint az építési hatóság között.

Az önkormányzatok szemszögéből a rendezési tervekről Edöcsény András, Nagymaros, Horváth Lajos, Bük és Molnár Sándor, Csepreg polgármestere fej-tette ki véleményét.

A hozzászólók egyetértettek azzal, hogy a terveknél szükség van egy bizonyos időtállóságra, s nem lehet azokat sűrűn, mond- juk negyedévente módosíta-ni. Úgy 4-5 év lenne az optimális időszak a finomabb fe-lülvizsgálatokra, ám ezt az intervallumot is nehéz betartani. Egyrészt lehetnek olyan folyamatok, amelyek hirte-len felgyorsíthatják a változtatás szükségességét. Ám tény az is, hogy nem minden önkormányzat képes ezekre rugalmasan reagálni. Ennek ugyanis jelentős költségei vannak. Így a tervmódosítást a szűkös keretekből gazdálkodó települések gyakran akkor sem tudják megvalósítani, ha erre pedig égetően szükség lenne. Ezért megfogalmazódott annak az igénye, ha már a terv készítése kötelező önkormányzati feladat, akkor ehhez, illetve a terv karbantartásához a központi költségvetés biztosítson megfelelő forrást. Az élhető, harmonikus település megteremtéséhez jó koncepción alapuló rendezési tervre van szükség, amely egyértelműen tisztázza a közösségi és egyéni érdekek határát, fogalmazták meg a polgármesterek. A jó terv is kevés azonban akkor, ha nem megfelelő az együttműködés az adott település főépítésze, valamint a helyi építési hatóság között. Ezért a hatékonyság fontos tényezője a jó kapcsolat a település vezetése, a főépítész, valamint az építési hatóság között.

A hozzászólók egyetértettek azzal, hogy a terveknél szükség van egy bizonyos időtállóságra, s nem lehet azokat sűrűn, mond- juk negyedévente módosíta-ni. Úgy 4-5 év lenne az optimális időszak a finomabb fe-lülvizsgálatokra, ám ezt az intervallumot is nehéz betartani. Egyrészt lehetnek olyan folyamatok, amelyek hirte-len felgyorsíthatják a változtatás szükségességét. Ám tény az is, hogy nem minden önkormányzat képes ezekre rugalmasan reagálni. Ennek ugyanis jelentős költségei vannak. Így a tervmódosítást a szűkös keretekből gazdálkodó települések gyakran akkor sem tudják megvalósítani, ha erre pedig égetően szükség lenne. Ezért megfogalmazódott annak az igénye, ha már a terv készítése kötelező önkormányzati feladat, akkor ehhez, illetve a terv karbantartásához a központi költségvetés biztosítson megfelelő forrást. Az élhető, harmonikus település megteremtéséhez jó koncepción alapuló rendezési tervre van szükség, amely egyértelműen tisztázza a közösségi és egyéni érdekek határát, fogalmazták meg a polgármesterek. A jó terv is kevés azonban akkor, ha nem megfelelő az együttműködés az adott település főépítésze, valamint a helyi építési hatóság között. Ezért a hatékonyság fontos tényezője a jó kapcsolat a település vezetése, a főépítész, valamint az építési hatóság között.

A hozzászólók egyetértettek azzal, hogy a terveknél szükség van egy bizonyos időtállóságra, s nem lehet azokat sűrűn, mond- juk negyedévente módosíta-ni. Úgy 4-5 év lenne az optimális időszak a finomabb fe-lülvizsgálatokra, ám ezt az intervallumot is nehéz betartani. Egyrészt lehetnek olyan folyamatok, amelyek hirte-len felgyorsíthatják a változtatás szükségességét. Ám tény az is, hogy nem minden önkormányzat képes ezekre rugalmasan reagálni. Ennek ugyanis jelentős költségei vannak. Így a tervmódosítást a szűkös keretekből gazdálkodó települések gyakran akkor sem tudják megvalósítani, ha erre pedig égetően szükség lenne. Ezért megfogalmazódott annak az igénye, ha már a terv készítése kötelező önkormányzati feladat, akkor ehhez, illetve a terv karbantartásához a központi költségvetés biztosítson megfelelő forrást. Az élhető, harmonikus település megteremtéséhez jó koncepción alapuló rendezési tervre van szükség, amely egyértelműen tisztázza a közösségi és egyéni érdekek határát, fogalmazták meg a polgármesterek. A jó terv is kevés azonban akkor, ha nem megfelelő az együttműködés az adott település főépítésze, valamint a helyi építési hatóság között. Ezért a hatékonyság fontos tényezője a jó kapcsolat a település vezetése, a főépítész, valamint az építési hatóság között.