Álom a szép piacgazdaságról

A polgár befőzés idején befog a Trabant kombiba, és elhajt egy hipermarketbe, hogy megvegye a kétszer ötven kiló cukrot. Vagy mert kell a baracklekvárba, vagy a rissz-rossz borát akarja vele felturbózni. Végül is mindegy, neki joga van bármit megvenni, hazavinni, bekeverni, mert szabad ország szabad polgára, megveheti, amit akar, ha pénze van rá. Legalábbis így gondolja. Az üzletben felpakolja a bevásárlókocsira a kívánt mennyiséget, aztán a pénztárnál jön a hidegzuhany: Maga vén szamár, nem olvasta a polcra derék vöröshangya nagyságú betűkkel kiírva, hogy a maximálisan vásárolható mennyiség húsz kiló? Persze hogy nem olvasta, mert azt hiszi, piacgazdaság van, a lesepert padlások és a vámon átvihető nem kereskedelmi mennyiség fogalma már beköltözött a Terror Házába. Vagyis azt hiszi, mindenki annyit vásárol bármely termékből, amennyire pénze van, és amennyit el bír vinni. Hofi örökérvényű mondása szerint a sajtószabadság csupán azt jelenti, hogy most már megírhatnák az újságok, mi az igazság. Valahogy így van ez a piacgazdasággal és a bevásárlással is.

Szóval, polgár visszaviszi a többletcukrot, közben egyfolytában morog, hogy ez nem piacgazdaság, úgy tűnik, visszajön a jegyrendszer is. Azt is megkérdezné, hogy tegnap ugyanitt, ugyanekkor egy kopasz kigyúrt szekrény miért vihetett át kétszáz kiló cukrot ugyan-azon a pénztáron. De meggondolja magát, el-iszkol a húsz kiló cukorral az öreg Trabihoz, hazafüstölög. Felrúgja a macskát, dühödten a fotelba veti magát. Aztán elalszik. Psszt, a piacgazdaságról álmodik.

Szóval, polgár visszaviszi a többletcukrot, közben egyfolytában morog, hogy ez nem piacgazdaság, úgy tűnik, visszajön a jegyrendszer is. Azt is megkérdezné, hogy tegnap ugyanitt, ugyanekkor egy kopasz kigyúrt szekrény miért vihetett át kétszáz kiló cukrot ugyan-azon a pénztáron. De meggondolja magát, el-iszkol a húsz kiló cukorral az öreg Trabihoz, hazafüstölög. Felrúgja a macskát, dühödten a fotelba veti magát. Aztán elalszik. Psszt, a piacgazdaságról álmodik.

Szóval, polgár visszaviszi a többletcukrot, közben egyfolytában morog, hogy ez nem piacgazdaság, úgy tűnik, visszajön a jegyrendszer is. Azt is megkérdezné, hogy tegnap ugyanitt, ugyanekkor egy kopasz kigyúrt szekrény miért vihetett át kétszáz kiló cukrot ugyan-azon a pénztáron. De meggondolja magát, el-iszkol a húsz kiló cukorral az öreg Trabihoz, hazafüstölög. Felrúgja a macskát, dühödten a fotelba veti magát. Aztán elalszik. Psszt, a piacgazdaságról álmodik.