Festőkisasszony

Nemcsak stílusa, olyan aurája van, ami hat arra, aki belelép. Nemes elegancia és lenyűgöző melegség árad belőle.

- Milyen érzés kékvérűnek lenni?

- Tartást ad talán. Ne érts félre, nem olyan dolgokra gondolok, ami kellő intelligenciával ne lehetne bárkinek sajátja. Az alkotás nem arisztokratikus luxus, csak arról van szó, hogy alkotó, kreatív lénynek érzem magam. A családunk egyébként őrzi az ereklyéket, a kutyabőrt is, képzeld, még címerünk is volt. A nagyanyám öt gyere-ket nevelt, emellett festegetett. Hozzá kell tennem, tanítónő létére cselédje volt. Eredetileg dísznövénykertészetet tanultam, házvezetőnőként és bébicsőszként is dolgoztam, az utóbbi években pedig főzök. Kemény munkába kerül, hogy megteremthessem az alkotáshoz szükséges feltételeket.

- Festeni nem is tanultál?

- Nem, soha. Bécsben, a Művészeti Főiskolán tanultam meg a Tiffany-technikát. Rajz szakkörre jártam 14 évesen, felvételiztem a képzőművészetire, ahova nem vettek fel. Ez hosszú évekre elvette a bátorságomat, aztán évekkel később támadt fel bennem az alkotásvágy újra. Nonfiguratív filcrajzaimat megmutattam Rasinak (Rasperger József, MMIK), aki meghívott egy csoportos kiállításra. Szép lassan visszatért a bátorságom és a kedvem is, pasztell, olaj, szén-, tusrajzokat is készítettem, és megtanultam a Tiffany-technikát. Az üveg a kedvencem most is, de más anyagokkal is kísérletezem, textillel is.

- Hogy állsz Béccsel?

- Ide köt a munka, ezért sok időt töltök itt. Először utáltam, de aztán lassan megszoktam, sőt, megszerettem. Máshoz nem hasonlítható hangulata van, tiszta és kor- látlan lehetőségeid vannak. Egon Schiele-kiállítás, mozik, nemcsak azok a plazásak, hanem a hangulatos kicsik.

- A képeiden keresztül kitárulkozol. Vállalod, hogy exhibicionista vagy ?

- Sokáig nem tudtam, hogy az vagyok, mostanában értettem meg. Nem felejtem el, az első kiállításomon a nagybátyám azt írta a vendégkönyvbe, hogy ilyen nagy kitárulkozást még nem látott. Sokáig nem is értettem, mire gondol.

- Hívhatunk művésznőnek?

- (Nevet.) Nekem nem fontos, inkább azoknak, akik így szólítanak. Mit jelent az, hogy művésznő? Kettyós, őrült csaj vagyok, ha úgy tetszik, akár művésznőnek is hívhatsz. Van, aki szerint a festők akkor tudnak jót alkotni, ha kiegyensúlyozatlanok, én ezzel nem így vagyok. Nem tudom, mi az, amit át-adok, de az alkotáshoz kell a harmónia, ugyanakkor egyfajta belső feszültség is.

- Kreatív libidó?

- Igen, ilyesmi. Egy termékeny feszültség, amit kiadok magamból, és ennek a beteljesülése, amikor valami jót csinálok képet, lámpát, ékszert. 2002-ben volt egy kiállításom, vendékönyvet is nyitottam szokás szerint. Valaki azt írta bele Köszönöm. Lelkedből lelkembe. A legutóbbi (januári) megnyitó után egy idősebb hölgy hívott fel, azért, hogy elmondja, megérintették a képeim.

- Mit gondolsz, akik így lelkesednek, mit értenek meg Janzsó Barbarából? Mi a közös a képeidben?

- Semmi és minden. Tavaly ősz óta jönnek arcok például valahogy. Embriónak tűnő formák. Ebbe is sok mindent belemagyaráznak. Aki egy kiállításomat látja, lát egy darabot belőlem. Ott vannak a széttört üveg dolgaim, ami megintcsak én vagyok. Fejlődöm, változom, mint ember, ez tükröződik abban is, amit csinálok. Az emberi kapcsolatok a legfontosabbak, akkor minden jó. Ennyi.

1977., Szombathely

Bak

Piros, zöld, mden ami meleg

Lecsó, fekete tea tejjel

Bertolucci Lopott szépség

A novembert kivéve mindegyiket szereti

Ha egyszer lesz, lovas szekeret szeretne a kastélyába

Butaság, középszerűség, hazugság

- Milyen érzés kékvérűnek lenni?

- Tartást ad talán. Ne érts félre, nem olyan dolgokra gondolok, ami kellő intelligenciával ne lehetne bárkinek sajátja. Az alkotás nem arisztokratikus luxus, csak arról van szó, hogy alkotó, kreatív lénynek érzem magam. A családunk egyébként őrzi az ereklyéket, a kutyabőrt is, képzeld, még címerünk is volt. A nagyanyám öt gyere-ket nevelt, emellett festegetett. Hozzá kell tennem, tanítónő létére cselédje volt. Eredetileg dísznövénykertészetet tanultam, házvezetőnőként és bébicsőszként is dolgoztam, az utóbbi években pedig főzök. Kemény munkába kerül, hogy megteremthessem az alkotáshoz szükséges feltételeket.

- Festeni nem is tanultál?

- Nem, soha. Bécsben, a Művészeti Főiskolán tanultam meg a Tiffany-technikát. Rajz szakkörre jártam 14 évesen, felvételiztem a képzőművészetire, ahova nem vettek fel. Ez hosszú évekre elvette a bátorságomat, aztán évekkel később támadt fel bennem az alkotásvágy újra. Nonfiguratív filcrajzaimat megmutattam Rasinak (Rasperger József, MMIK), aki meghívott egy csoportos kiállításra. Szép lassan visszatért a bátorságom és a kedvem is, pasztell, olaj, szén-, tusrajzokat is készítettem, és megtanultam a Tiffany-technikát. Az üveg a kedvencem most is, de más anyagokkal is kísérletezem, textillel is.

- Hogy állsz Béccsel?

- Ide köt a munka, ezért sok időt töltök itt. Először utáltam, de aztán lassan megszoktam, sőt, megszerettem. Máshoz nem hasonlítható hangulata van, tiszta és kor- látlan lehetőségeid vannak. Egon Schiele-kiállítás, mozik, nemcsak azok a plazásak, hanem a hangulatos kicsik.

- A képeiden keresztül kitárulkozol. Vállalod, hogy exhibicionista vagy ?

- Sokáig nem tudtam, hogy az vagyok, mostanában értettem meg. Nem felejtem el, az első kiállításomon a nagybátyám azt írta a vendégkönyvbe, hogy ilyen nagy kitárulkozást még nem látott. Sokáig nem is értettem, mire gondol.

- Hívhatunk művésznőnek?

- (Nevet.) Nekem nem fontos, inkább azoknak, akik így szólítanak. Mit jelent az, hogy művésznő? Kettyós, őrült csaj vagyok, ha úgy tetszik, akár művésznőnek is hívhatsz. Van, aki szerint a festők akkor tudnak jót alkotni, ha kiegyensúlyozatlanok, én ezzel nem így vagyok. Nem tudom, mi az, amit át-adok, de az alkotáshoz kell a harmónia, ugyanakkor egyfajta belső feszültség is.

- Kreatív libidó?

- Igen, ilyesmi. Egy termékeny feszültség, amit kiadok magamból, és ennek a beteljesülése, amikor valami jót csinálok képet, lámpát, ékszert. 2002-ben volt egy kiállításom, vendékönyvet is nyitottam szokás szerint. Valaki azt írta bele Köszönöm. Lelkedből lelkembe. A legutóbbi (januári) megnyitó után egy idősebb hölgy hívott fel, azért, hogy elmondja, megérintették a képeim.

- Mit gondolsz, akik így lelkesednek, mit értenek meg Janzsó Barbarából? Mi a közös a képeidben?

- Semmi és minden. Tavaly ősz óta jönnek arcok például valahogy. Embriónak tűnő formák. Ebbe is sok mindent belemagyaráznak. Aki egy kiállításomat látja, lát egy darabot belőlem. Ott vannak a széttört üveg dolgaim, ami megintcsak én vagyok. Fejlődöm, változom, mint ember, ez tükröződik abban is, amit csinálok. Az emberi kapcsolatok a legfontosabbak, akkor minden jó. Ennyi.

1977., Szombathely

Bak

Piros, zöld, mden ami meleg

Lecsó, fekete tea tejjel

Bertolucci Lopott szépség

A novembert kivéve mindegyiket szereti

Ha egyszer lesz, lovas szekeret szeretne a kastélyába

Butaság, középszerűség, hazugság

- Milyen érzés kékvérűnek lenni?

- Tartást ad talán. Ne érts félre, nem olyan dolgokra gondolok, ami kellő intelligenciával ne lehetne bárkinek sajátja. Az alkotás nem arisztokratikus luxus, csak arról van szó, hogy alkotó, kreatív lénynek érzem magam. A családunk egyébként őrzi az ereklyéket, a kutyabőrt is, képzeld, még címerünk is volt. A nagyanyám öt gyere-ket nevelt, emellett festegetett. Hozzá kell tennem, tanítónő létére cselédje volt. Eredetileg dísznövénykertészetet tanultam, házvezetőnőként és bébicsőszként is dolgoztam, az utóbbi években pedig főzök. Kemény munkába kerül, hogy megteremthessem az alkotáshoz szükséges feltételeket.

- Festeni nem is tanultál?

- Nem, soha. Bécsben, a Művészeti Főiskolán tanultam meg a Tiffany-technikát. Rajz szakkörre jártam 14 évesen, felvételiztem a képzőművészetire, ahova nem vettek fel. Ez hosszú évekre elvette a bátorságomat, aztán évekkel később támadt fel bennem az alkotásvágy újra. Nonfiguratív filcrajzaimat megmutattam Rasinak (Rasperger József, MMIK), aki meghívott egy csoportos kiállításra. Szép lassan visszatért a bátorságom és a kedvem is, pasztell, olaj, szén-, tusrajzokat is készítettem, és megtanultam a Tiffany-technikát. Az üveg a kedvencem most is, de más anyagokkal is kísérletezem, textillel is.

- Hogy állsz Béccsel?

- Ide köt a munka, ezért sok időt töltök itt. Először utáltam, de aztán lassan megszoktam, sőt, megszerettem. Máshoz nem hasonlítható hangulata van, tiszta és kor- látlan lehetőségeid vannak. Egon Schiele-kiállítás, mozik, nemcsak azok a plazásak, hanem a hangulatos kicsik.

- A képeiden keresztül kitárulkozol. Vállalod, hogy exhibicionista vagy ?

- Sokáig nem tudtam, hogy az vagyok, mostanában értettem meg. Nem felejtem el, az első kiállításomon a nagybátyám azt írta a vendégkönyvbe, hogy ilyen nagy kitárulkozást még nem látott. Sokáig nem is értettem, mire gondol.

- Hívhatunk művésznőnek?

- (Nevet.) Nekem nem fontos, inkább azoknak, akik így szólítanak. Mit jelent az, hogy művésznő? Kettyós, őrült csaj vagyok, ha úgy tetszik, akár művésznőnek is hívhatsz. Van, aki szerint a festők akkor tudnak jót alkotni, ha kiegyensúlyozatlanok, én ezzel nem így vagyok. Nem tudom, mi az, amit át-adok, de az alkotáshoz kell a harmónia, ugyanakkor egyfajta belső feszültség is.

- Kreatív libidó?

- Igen, ilyesmi. Egy termékeny feszültség, amit kiadok magamból, és ennek a beteljesülése, amikor valami jót csinálok képet, lámpát, ékszert. 2002-ben volt egy kiállításom, vendékönyvet is nyitottam szokás szerint. Valaki azt írta bele Köszönöm. Lelkedből lelkembe. A legutóbbi (januári) megnyitó után egy idősebb hölgy hívott fel, azért, hogy elmondja, megérintették a képeim.

- Mit gondolsz, akik így lelkesednek, mit értenek meg Janzsó Barbarából? Mi a közös a képeidben?

- Semmi és minden. Tavaly ősz óta jönnek arcok például valahogy. Embriónak tűnő formák. Ebbe is sok mindent belemagyaráznak. Aki egy kiállításomat látja, lát egy darabot belőlem. Ott vannak a széttört üveg dolgaim, ami megintcsak én vagyok. Fejlődöm, változom, mint ember, ez tükröződik abban is, amit csinálok. Az emberi kapcsolatok a legfontosabbak, akkor minden jó. Ennyi.

1977., Szombathely

Bak

Piros, zöld, mden ami meleg

Lecsó, fekete tea tejjel

Bertolucci Lopott szépség

A novembert kivéve mindegyiket szereti

Ha egyszer lesz, lovas szekeret szeretne a kastélyába

Butaság, középszerűség, hazugság

- Tartást ad talán. Ne érts félre, nem olyan dolgokra gondolok, ami kellő intelligenciával ne lehetne bárkinek sajátja. Az alkotás nem arisztokratikus luxus, csak arról van szó, hogy alkotó, kreatív lénynek érzem magam. A családunk egyébként őrzi az ereklyéket, a kutyabőrt is, képzeld, még címerünk is volt. A nagyanyám öt gyere-ket nevelt, emellett festegetett. Hozzá kell tennem, tanítónő létére cselédje volt. Eredetileg dísznövénykertészetet tanultam, házvezetőnőként és bébicsőszként is dolgoztam, az utóbbi években pedig főzök. Kemény munkába kerül, hogy megteremthessem az alkotáshoz szükséges feltételeket.

- Festeni nem is tanultál?

- Nem, soha. Bécsben, a Művészeti Főiskolán tanultam meg a Tiffany-technikát. Rajz szakkörre jártam 14 évesen, felvételiztem a képzőművészetire, ahova nem vettek fel. Ez hosszú évekre elvette a bátorságomat, aztán évekkel később támadt fel bennem az alkotásvágy újra. Nonfiguratív filcrajzaimat megmutattam Rasinak (Rasperger József, MMIK), aki meghívott egy csoportos kiállításra. Szép lassan visszatért a bátorságom és a kedvem is, pasztell, olaj, szén-, tusrajzokat is készítettem, és megtanultam a Tiffany-technikát. Az üveg a kedvencem most is, de más anyagokkal is kísérletezem, textillel is.

- Hogy állsz Béccsel?

- Ide köt a munka, ezért sok időt töltök itt. Először utáltam, de aztán lassan megszoktam, sőt, megszerettem. Máshoz nem hasonlítható hangulata van, tiszta és kor- látlan lehetőségeid vannak. Egon Schiele-kiállítás, mozik, nemcsak azok a plazásak, hanem a hangulatos kicsik.

- A képeiden keresztül kitárulkozol. Vállalod, hogy exhibicionista vagy ?

- Sokáig nem tudtam, hogy az vagyok, mostanában értettem meg. Nem felejtem el, az első kiállításomon a nagybátyám azt írta a vendégkönyvbe, hogy ilyen nagy kitárulkozást még nem látott. Sokáig nem is értettem, mire gondol.

- Hívhatunk művésznőnek?

- (Nevet.) Nekem nem fontos, inkább azoknak, akik így szólítanak. Mit jelent az, hogy művésznő? Kettyós, őrült csaj vagyok, ha úgy tetszik, akár művésznőnek is hívhatsz. Van, aki szerint a festők akkor tudnak jót alkotni, ha kiegyensúlyozatlanok, én ezzel nem így vagyok. Nem tudom, mi az, amit át-adok, de az alkotáshoz kell a harmónia, ugyanakkor egyfajta belső feszültség is.

- Kreatív libidó?

- Igen, ilyesmi. Egy termékeny feszültség, amit kiadok magamból, és ennek a beteljesülése, amikor valami jót csinálok képet, lámpát, ékszert. 2002-ben volt egy kiállításom, vendékönyvet is nyitottam szokás szerint. Valaki azt írta bele Köszönöm. Lelkedből lelkembe. A legutóbbi (januári) megnyitó után egy idősebb hölgy hívott fel, azért, hogy elmondja, megérintették a képeim.

- Mit gondolsz, akik így lelkesednek, mit értenek meg Janzsó Barbarából? Mi a közös a képeidben?

- Semmi és minden. Tavaly ősz óta jönnek arcok például valahogy. Embriónak tűnő formák. Ebbe is sok mindent belemagyaráznak. Aki egy kiállításomat látja, lát egy darabot belőlem. Ott vannak a széttört üveg dolgaim, ami megintcsak én vagyok. Fejlődöm, változom, mint ember, ez tükröződik abban is, amit csinálok. Az emberi kapcsolatok a legfontosabbak, akkor minden jó. Ennyi.

1977., Szombathely

Bak

Piros, zöld, mden ami meleg

Lecsó, fekete tea tejjel

Bertolucci Lopott szépség

A novembert kivéve mindegyiket szereti

Ha egyszer lesz, lovas szekeret szeretne a kastélyába

Butaság, középszerűség, hazugság

- Tartást ad talán. Ne érts félre, nem olyan dolgokra gondolok, ami kellő intelligenciával ne lehetne bárkinek sajátja. Az alkotás nem arisztokratikus luxus, csak arról van szó, hogy alkotó, kreatív lénynek érzem magam. A családunk egyébként őrzi az ereklyéket, a kutyabőrt is, képzeld, még címerünk is volt. A nagyanyám öt gyere-ket nevelt, emellett festegetett. Hozzá kell tennem, tanítónő létére cselédje volt. Eredetileg dísznövénykertészetet tanultam, házvezetőnőként és bébicsőszként is dolgoztam, az utóbbi években pedig főzök. Kemény munkába kerül, hogy megteremthessem az alkotáshoz szükséges feltételeket.

- Festeni nem is tanultál?

- Nem, soha. Bécsben, a Művészeti Főiskolán tanultam meg a Tiffany-technikát. Rajz szakkörre jártam 14 évesen, felvételiztem a képzőművészetire, ahova nem vettek fel. Ez hosszú évekre elvette a bátorságomat, aztán évekkel később támadt fel bennem az alkotásvágy újra. Nonfiguratív filcrajzaimat megmutattam Rasinak (Rasperger József, MMIK), aki meghívott egy csoportos kiállításra. Szép lassan visszatért a bátorságom és a kedvem is, pasztell, olaj, szén-, tusrajzokat is készítettem, és megtanultam a Tiffany-technikát. Az üveg a kedvencem most is, de más anyagokkal is kísérletezem, textillel is.

- Hogy állsz Béccsel?

- Ide köt a munka, ezért sok időt töltök itt. Először utáltam, de aztán lassan megszoktam, sőt, megszerettem. Máshoz nem hasonlítható hangulata van, tiszta és kor- látlan lehetőségeid vannak. Egon Schiele-kiállítás, mozik, nemcsak azok a plazásak, hanem a hangulatos kicsik.

- A képeiden keresztül kitárulkozol. Vállalod, hogy exhibicionista vagy ?

- Sokáig nem tudtam, hogy az vagyok, mostanában értettem meg. Nem felejtem el, az első kiállításomon a nagybátyám azt írta a vendégkönyvbe, hogy ilyen nagy kitárulkozást még nem látott. Sokáig nem is értettem, mire gondol.

- Hívhatunk művésznőnek?

- (Nevet.) Nekem nem fontos, inkább azoknak, akik így szólítanak. Mit jelent az, hogy művésznő? Kettyós, őrült csaj vagyok, ha úgy tetszik, akár művésznőnek is hívhatsz. Van, aki szerint a festők akkor tudnak jót alkotni, ha kiegyensúlyozatlanok, én ezzel nem így vagyok. Nem tudom, mi az, amit át-adok, de az alkotáshoz kell a harmónia, ugyanakkor egyfajta belső feszültség is.

- Kreatív libidó?

- Igen, ilyesmi. Egy termékeny feszültség, amit kiadok magamból, és ennek a beteljesülése, amikor valami jót csinálok képet, lámpát, ékszert. 2002-ben volt egy kiállításom, vendékönyvet is nyitottam szokás szerint. Valaki azt írta bele Köszönöm. Lelkedből lelkembe. A legutóbbi (januári) megnyitó után egy idősebb hölgy hívott fel, azért, hogy elmondja, megérintették a képeim.

- Mit gondolsz, akik így lelkesednek, mit értenek meg Janzsó Barbarából? Mi a közös a képeidben?

- Semmi és minden. Tavaly ősz óta jönnek arcok például valahogy. Embriónak tűnő formák. Ebbe is sok mindent belemagyaráznak. Aki egy kiállításomat látja, lát egy darabot belőlem. Ott vannak a széttört üveg dolgaim, ami megintcsak én vagyok. Fejlődöm, változom, mint ember, ez tükröződik abban is, amit csinálok. Az emberi kapcsolatok a legfontosabbak, akkor minden jó. Ennyi.

1977., Szombathely

Bak

Piros, zöld, mden ami meleg

Lecsó, fekete tea tejjel

Bertolucci Lopott szépség

A novembert kivéve mindegyiket szereti

Ha egyszer lesz, lovas szekeret szeretne a kastélyába

Butaság, középszerűség, hazugság

- Festeni nem is tanultál?

- Nem, soha. Bécsben, a Művészeti Főiskolán tanultam meg a Tiffany-technikát. Rajz szakkörre jártam 14 évesen, felvételiztem a képzőművészetire, ahova nem vettek fel. Ez hosszú évekre elvette a bátorságomat, aztán évekkel később támadt fel bennem az alkotásvágy újra. Nonfiguratív filcrajzaimat megmutattam Rasinak (Rasperger József, MMIK), aki meghívott egy csoportos kiállításra. Szép lassan visszatért a bátorságom és a kedvem is, pasztell, olaj, szén-, tusrajzokat is készítettem, és megtanultam a Tiffany-technikát. Az üveg a kedvencem most is, de más anyagokkal is kísérletezem, textillel is.

- Hogy állsz Béccsel?

- Ide köt a munka, ezért sok időt töltök itt. Először utáltam, de aztán lassan megszoktam, sőt, megszerettem. Máshoz nem hasonlítható hangulata van, tiszta és kor- látlan lehetőségeid vannak. Egon Schiele-kiállítás, mozik, nemcsak azok a plazásak, hanem a hangulatos kicsik.

- A képeiden keresztül kitárulkozol. Vállalod, hogy exhibicionista vagy ?

- Sokáig nem tudtam, hogy az vagyok, mostanában értettem meg. Nem felejtem el, az első kiállításomon a nagybátyám azt írta a vendégkönyvbe, hogy ilyen nagy kitárulkozást még nem látott. Sokáig nem is értettem, mire gondol.

- Hívhatunk művésznőnek?

- (Nevet.) Nekem nem fontos, inkább azoknak, akik így szólítanak. Mit jelent az, hogy művésznő? Kettyós, őrült csaj vagyok, ha úgy tetszik, akár művésznőnek is hívhatsz. Van, aki szerint a festők akkor tudnak jót alkotni, ha kiegyensúlyozatlanok, én ezzel nem így vagyok. Nem tudom, mi az, amit át-adok, de az alkotáshoz kell a harmónia, ugyanakkor egyfajta belső feszültség is.

- Kreatív libidó?

- Igen, ilyesmi. Egy termékeny feszültség, amit kiadok magamból, és ennek a beteljesülése, amikor valami jót csinálok képet, lámpát, ékszert. 2002-ben volt egy kiállításom, vendékönyvet is nyitottam szokás szerint. Valaki azt írta bele Köszönöm. Lelkedből lelkembe. A legutóbbi (januári) megnyitó után egy idősebb hölgy hívott fel, azért, hogy elmondja, megérintették a képeim.

- Mit gondolsz, akik így lelkesednek, mit értenek meg Janzsó Barbarából? Mi a közös a képeidben?

- Semmi és minden. Tavaly ősz óta jönnek arcok például valahogy. Embriónak tűnő formák. Ebbe is sok mindent belemagyaráznak. Aki egy kiállításomat látja, lát egy darabot belőlem. Ott vannak a széttört üveg dolgaim, ami megintcsak én vagyok. Fejlődöm, változom, mint ember, ez tükröződik abban is, amit csinálok. Az emberi kapcsolatok a legfontosabbak, akkor minden jó. Ennyi.

1977., Szombathely

Bak

Piros, zöld, mden ami meleg

Lecsó, fekete tea tejjel

Bertolucci Lopott szépség

A novembert kivéve mindegyiket szereti

Ha egyszer lesz, lovas szekeret szeretne a kastélyába

Butaság, középszerűség, hazugság

- Festeni nem is tanultál?

- Nem, soha. Bécsben, a Művészeti Főiskolán tanultam meg a Tiffany-technikát. Rajz szakkörre jártam 14 évesen, felvételiztem a képzőművészetire, ahova nem vettek fel. Ez hosszú évekre elvette a bátorságomat, aztán évekkel később támadt fel bennem az alkotásvágy újra. Nonfiguratív filcrajzaimat megmutattam Rasinak (Rasperger József, MMIK), aki meghívott egy csoportos kiállításra. Szép lassan visszatért a bátorságom és a kedvem is, pasztell, olaj, szén-, tusrajzokat is készítettem, és megtanultam a Tiffany-technikát. Az üveg a kedvencem most is, de más anyagokkal is kísérletezem, textillel is.

- Hogy állsz Béccsel?

- Ide köt a munka, ezért sok időt töltök itt. Először utáltam, de aztán lassan megszoktam, sőt, megszerettem. Máshoz nem hasonlítható hangulata van, tiszta és kor- látlan lehetőségeid vannak. Egon Schiele-kiállítás, mozik, nemcsak azok a plazásak, hanem a hangulatos kicsik.

- A képeiden keresztül kitárulkozol. Vállalod, hogy exhibicionista vagy ?

- Sokáig nem tudtam, hogy az vagyok, mostanában értettem meg. Nem felejtem el, az első kiállításomon a nagybátyám azt írta a vendégkönyvbe, hogy ilyen nagy kitárulkozást még nem látott. Sokáig nem is értettem, mire gondol.

- Hívhatunk művésznőnek?

- (Nevet.) Nekem nem fontos, inkább azoknak, akik így szólítanak. Mit jelent az, hogy művésznő? Kettyós, őrült csaj vagyok, ha úgy tetszik, akár művésznőnek is hívhatsz. Van, aki szerint a festők akkor tudnak jót alkotni, ha kiegyensúlyozatlanok, én ezzel nem így vagyok. Nem tudom, mi az, amit át-adok, de az alkotáshoz kell a harmónia, ugyanakkor egyfajta belső feszültség is.

- Kreatív libidó?

- Igen, ilyesmi. Egy termékeny feszültség, amit kiadok magamból, és ennek a beteljesülése, amikor valami jót csinálok képet, lámpát, ékszert. 2002-ben volt egy kiállításom, vendékönyvet is nyitottam szokás szerint. Valaki azt írta bele Köszönöm. Lelkedből lelkembe. A legutóbbi (januári) megnyitó után egy idősebb hölgy hívott fel, azért, hogy elmondja, megérintették a képeim.

- Mit gondolsz, akik így lelkesednek, mit értenek meg Janzsó Barbarából? Mi a közös a képeidben?

- Semmi és minden. Tavaly ősz óta jönnek arcok például valahogy. Embriónak tűnő formák. Ebbe is sok mindent belemagyaráznak. Aki egy kiállításomat látja, lát egy darabot belőlem. Ott vannak a széttört üveg dolgaim, ami megintcsak én vagyok. Fejlődöm, változom, mint ember, ez tükröződik abban is, amit csinálok. Az emberi kapcsolatok a legfontosabbak, akkor minden jó. Ennyi.

1977., Szombathely

Bak

Piros, zöld, mden ami meleg

Lecsó, fekete tea tejjel

Bertolucci Lopott szépség

A novembert kivéve mindegyiket szereti

Ha egyszer lesz, lovas szekeret szeretne a kastélyába

Butaság, középszerűség, hazugság

- Festeni nem is tanultál?

- Nem, soha. Bécsben, a Művészeti Főiskolán tanultam meg a Tiffany-technikát. Rajz szakkörre jártam 14 évesen, felvételiztem a képzőművészetire, ahova nem vettek fel. Ez hosszú évekre elvette a bátorságomat, aztán évekkel később támadt fel bennem az alkotásvágy újra. Nonfiguratív filcrajzaimat megmutattam Rasinak (Rasperger József, MMIK), aki meghívott egy csoportos kiállításra. Szép lassan visszatért a bátorságom és a kedvem is, pasztell, olaj, szén-, tusrajzokat is készítettem, és megtanultam a Tiffany-technikát. Az üveg a kedvencem most is, de más anyagokkal is kísérletezem, textillel is.

- Hogy állsz Béccsel?

- Ide köt a munka, ezért sok időt töltök itt. Először utáltam, de aztán lassan megszoktam, sőt, megszerettem. Máshoz nem hasonlítható hangulata van, tiszta és kor- látlan lehetőségeid vannak. Egon Schiele-kiállítás, mozik, nemcsak azok a plazásak, hanem a hangulatos kicsik.

- A képeiden keresztül kitárulkozol. Vállalod, hogy exhibicionista vagy ?

- Sokáig nem tudtam, hogy az vagyok, mostanában értettem meg. Nem felejtem el, az első kiállításomon a nagybátyám azt írta a vendégkönyvbe, hogy ilyen nagy kitárulkozást még nem látott. Sokáig nem is értettem, mire gondol.

- Hívhatunk művésznőnek?

- (Nevet.) Nekem nem fontos, inkább azoknak, akik így szólítanak. Mit jelent az, hogy művésznő? Kettyós, őrült csaj vagyok, ha úgy tetszik, akár művésznőnek is hívhatsz. Van, aki szerint a festők akkor tudnak jót alkotni, ha kiegyensúlyozatlanok, én ezzel nem így vagyok. Nem tudom, mi az, amit át-adok, de az alkotáshoz kell a harmónia, ugyanakkor egyfajta belső feszültség is.

- Kreatív libidó?

- Igen, ilyesmi. Egy termékeny feszültség, amit kiadok magamból, és ennek a beteljesülése, amikor valami jót csinálok képet, lámpát, ékszert. 2002-ben volt egy kiállításom, vendékönyvet is nyitottam szokás szerint. Valaki azt írta bele Köszönöm. Lelkedből lelkembe. A legutóbbi (januári) megnyitó után egy idősebb hölgy hívott fel, azért, hogy elmondja, megérintették a képeim.

- Mit gondolsz, akik így lelkesednek, mit értenek meg Janzsó Barbarából? Mi a közös a képeidben?

- Semmi és minden. Tavaly ősz óta jönnek arcok például valahogy. Embriónak tűnő formák. Ebbe is sok mindent belemagyaráznak. Aki egy kiállításomat látja, lát egy darabot belőlem. Ott vannak a széttört üveg dolgaim, ami megintcsak én vagyok. Fejlődöm, változom, mint ember, ez tükröződik abban is, amit csinálok. Az emberi kapcsolatok a legfontosabbak, akkor minden jó. Ennyi.

1977., Szombathely

Bak

Piros, zöld, mden ami meleg

Lecsó, fekete tea tejjel

Bertolucci Lopott szépség

A novembert kivéve mindegyiket szereti

Ha egyszer lesz, lovas szekeret szeretne a kastélyába

Butaság, középszerűség, hazugság

- Festeni nem is tanultál?

- Nem, soha. Bécsben, a Művészeti Főiskolán tanultam meg a Tiffany-technikát. Rajz szakkörre jártam 14 évesen, felvételiztem a képzőművészetire, ahova nem vettek fel. Ez hosszú évekre elvette a bátorságomat, aztán évekkel később támadt fel bennem az alkotásvágy újra. Nonfiguratív filcrajzaimat megmutattam Rasinak (Rasperger József, MMIK), aki meghívott egy csoportos kiállításra. Szép lassan visszatért a bátorságom és a kedvem is, pasztell, olaj, szén-, tusrajzokat is készítettem, és megtanultam a Tiffany-technikát. Az üveg a kedvencem most is, de más anyagokkal is kísérletezem, textillel is.

- Hogy állsz Béccsel?

- Ide köt a munka, ezért sok időt töltök itt. Először utáltam, de aztán lassan megszoktam, sőt, megszerettem. Máshoz nem hasonlítható hangulata van, tiszta és kor- látlan lehetőségeid vannak. Egon Schiele-kiállítás, mozik, nemcsak azok a plazásak, hanem a hangulatos kicsik.

- A képeiden keresztül kitárulkozol. Vállalod, hogy exhibicionista vagy ?

- Sokáig nem tudtam, hogy az vagyok, mostanában értettem meg. Nem felejtem el, az első kiállításomon a nagybátyám azt írta a vendégkönyvbe, hogy ilyen nagy kitárulkozást még nem látott. Sokáig nem is értettem, mire gondol.

- Hívhatunk művésznőnek?

- (Nevet.) Nekem nem fontos, inkább azoknak, akik így szólítanak. Mit jelent az, hogy művésznő? Kettyós, őrült csaj vagyok, ha úgy tetszik, akár művésznőnek is hívhatsz. Van, aki szerint a festők akkor tudnak jót alkotni, ha kiegyensúlyozatlanok, én ezzel nem így vagyok. Nem tudom, mi az, amit át-adok, de az alkotáshoz kell a harmónia, ugyanakkor egyfajta belső feszültség is.

- Kreatív libidó?

- Igen, ilyesmi. Egy termékeny feszültség, amit kiadok magamból, és ennek a beteljesülése, amikor valami jót csinálok képet, lámpát, ékszert. 2002-ben volt egy kiállításom, vendékönyvet is nyitottam szokás szerint. Valaki azt írta bele Köszönöm. Lelkedből lelkembe. A legutóbbi (januári) megnyitó után egy idősebb hölgy hívott fel, azért, hogy elmondja, megérintették a képeim.

- Mit gondolsz, akik így lelkesednek, mit értenek meg Janzsó Barbarából? Mi a közös a képeidben?

- Semmi és minden. Tavaly ősz óta jönnek arcok például valahogy. Embriónak tűnő formák. Ebbe is sok mindent belemagyaráznak. Aki egy kiállításomat látja, lát egy darabot belőlem. Ott vannak a széttört üveg dolgaim, ami megintcsak én vagyok. Fejlődöm, változom, mint ember, ez tükröződik abban is, amit csinálok. Az emberi kapcsolatok a legfontosabbak, akkor minden jó. Ennyi.

1977., Szombathely

Bak

Piros, zöld, mden ami meleg

Lecsó, fekete tea tejjel

Bertolucci Lopott szépség

A novembert kivéve mindegyiket szereti

Ha egyszer lesz, lovas szekeret szeretne a kastélyába

Butaság, középszerűség, hazugság

- Nem, soha. Bécsben, a Művészeti Főiskolán tanultam meg a Tiffany-technikát. Rajz szakkörre jártam 14 évesen, felvételiztem a képzőművészetire, ahova nem vettek fel. Ez hosszú évekre elvette a bátorságomat, aztán évekkel később támadt fel bennem az alkotásvágy újra. Nonfiguratív filcrajzaimat megmutattam Rasinak (Rasperger József, MMIK), aki meghívott egy csoportos kiállításra. Szép lassan visszatért a bátorságom és a kedvem is, pasztell, olaj, szén-, tusrajzokat is készítettem, és megtanultam a Tiffany-technikát. Az üveg a kedvencem most is, de más anyagokkal is kísérletezem, textillel is.

- Hogy állsz Béccsel?

- Ide köt a munka, ezért sok időt töltök itt. Először utáltam, de aztán lassan megszoktam, sőt, megszerettem. Máshoz nem hasonlítható hangulata van, tiszta és kor- látlan lehetőségeid vannak. Egon Schiele-kiállítás, mozik, nemcsak azok a plazásak, hanem a hangulatos kicsik.

- A képeiden keresztül kitárulkozol. Vállalod, hogy exhibicionista vagy ?

- Sokáig nem tudtam, hogy az vagyok, mostanában értettem meg. Nem felejtem el, az első kiállításomon a nagybátyám azt írta a vendégkönyvbe, hogy ilyen nagy kitárulkozást még nem látott. Sokáig nem is értettem, mire gondol.

- Hívhatunk művésznőnek?

- (Nevet.) Nekem nem fontos, inkább azoknak, akik így szólítanak. Mit jelent az, hogy művésznő? Kettyós, őrült csaj vagyok, ha úgy tetszik, akár művésznőnek is hívhatsz. Van, aki szerint a festők akkor tudnak jót alkotni, ha kiegyensúlyozatlanok, én ezzel nem így vagyok. Nem tudom, mi az, amit át-adok, de az alkotáshoz kell a harmónia, ugyanakkor egyfajta belső feszültség is.

- Kreatív libidó?

- Igen, ilyesmi. Egy termékeny feszültség, amit kiadok magamból, és ennek a beteljesülése, amikor valami jót csinálok képet, lámpát, ékszert. 2002-ben volt egy kiállításom, vendékönyvet is nyitottam szokás szerint. Valaki azt írta bele Köszönöm. Lelkedből lelkembe. A legutóbbi (januári) megnyitó után egy idősebb hölgy hívott fel, azért, hogy elmondja, megérintették a képeim.

- Mit gondolsz, akik így lelkesednek, mit értenek meg Janzsó Barbarából? Mi a közös a képeidben?

- Semmi és minden. Tavaly ősz óta jönnek arcok például valahogy. Embriónak tűnő formák. Ebbe is sok mindent belemagyaráznak. Aki egy kiállításomat látja, lát egy darabot belőlem. Ott vannak a széttört üveg dolgaim, ami megintcsak én vagyok. Fejlődöm, változom, mint ember, ez tükröződik abban is, amit csinálok. Az emberi kapcsolatok a legfontosabbak, akkor minden jó. Ennyi.

1977., Szombathely

Bak

Piros, zöld, mden ami meleg

Lecsó, fekete tea tejjel

Bertolucci Lopott szépség

A novembert kivéve mindegyiket szereti

Ha egyszer lesz, lovas szekeret szeretne a kastélyába

Butaság, középszerűség, hazugság

- Nem, soha. Bécsben, a Művészeti Főiskolán tanultam meg a Tiffany-technikát. Rajz szakkörre jártam 14 évesen, felvételiztem a képzőművészetire, ahova nem vettek fel. Ez hosszú évekre elvette a bátorságomat, aztán évekkel később támadt fel bennem az alkotásvágy újra. Nonfiguratív filcrajzaimat megmutattam Rasinak (Rasperger József, MMIK), aki meghívott egy csoportos kiállításra. Szép lassan visszatért a bátorságom és a kedvem is, pasztell, olaj, szén-, tusrajzokat is készítettem, és megtanultam a Tiffany-technikát. Az üveg a kedvencem most is, de más anyagokkal is kísérletezem, textillel is.

- Hogy állsz Béccsel?

- Ide köt a munka, ezért sok időt töltök itt. Először utáltam, de aztán lassan megszoktam, sőt, megszerettem. Máshoz nem hasonlítható hangulata van, tiszta és kor- látlan lehetőségeid vannak. Egon Schiele-kiállítás, mozik, nemcsak azok a plazásak, hanem a hangulatos kicsik.

- A képeiden keresztül kitárulkozol. Vállalod, hogy exhibicionista vagy ?

- Sokáig nem tudtam, hogy az vagyok, mostanában értettem meg. Nem felejtem el, az első kiállításomon a nagybátyám azt írta a vendégkönyvbe, hogy ilyen nagy kitárulkozást még nem látott. Sokáig nem is értettem, mire gondol.

- Hívhatunk művésznőnek?

- (Nevet.) Nekem nem fontos, inkább azoknak, akik így szólítanak. Mit jelent az, hogy művésznő? Kettyós, őrült csaj vagyok, ha úgy tetszik, akár művésznőnek is hívhatsz. Van, aki szerint a festők akkor tudnak jót alkotni, ha kiegyensúlyozatlanok, én ezzel nem így vagyok. Nem tudom, mi az, amit át-adok, de az alkotáshoz kell a harmónia, ugyanakkor egyfajta belső feszültség is.

- Kreatív libidó?

- Igen, ilyesmi. Egy termékeny feszültség, amit kiadok magamból, és ennek a beteljesülése, amikor valami jót csinálok képet, lámpát, ékszert. 2002-ben volt egy kiállításom, vendékönyvet is nyitottam szokás szerint. Valaki azt írta bele Köszönöm. Lelkedből lelkembe. A legutóbbi (januári) megnyitó után egy idősebb hölgy hívott fel, azért, hogy elmondja, megérintették a képeim.

- Mit gondolsz, akik így lelkesednek, mit értenek meg Janzsó Barbarából? Mi a közös a képeidben?

- Semmi és minden. Tavaly ősz óta jönnek arcok például valahogy. Embriónak tűnő formák. Ebbe is sok mindent belemagyaráznak. Aki egy kiállításomat látja, lát egy darabot belőlem. Ott vannak a széttört üveg dolgaim, ami megintcsak én vagyok. Fejlődöm, változom, mint ember, ez tükröződik abban is, amit csinálok. Az emberi kapcsolatok a legfontosabbak, akkor minden jó. Ennyi.

1977., Szombathely

Bak

Piros, zöld, mden ami meleg

Lecsó, fekete tea tejjel

Bertolucci Lopott szépség

A novembert kivéve mindegyiket szereti

Ha egyszer lesz, lovas szekeret szeretne a kastélyába

Butaság, középszerűség, hazugság

- Hogy állsz Béccsel?

- Ide köt a munka, ezért sok időt töltök itt. Először utáltam, de aztán lassan megszoktam, sőt, megszerettem. Máshoz nem hasonlítható hangulata van, tiszta és kor- látlan lehetőségeid vannak. Egon Schiele-kiállítás, mozik, nemcsak azok a plazásak, hanem a hangulatos kicsik.

- A képeiden keresztül kitárulkozol. Vállalod, hogy exhibicionista vagy ?

- Sokáig nem tudtam, hogy az vagyok, mostanában értettem meg. Nem felejtem el, az első kiállításomon a nagybátyám azt írta a vendégkönyvbe, hogy ilyen nagy kitárulkozást még nem látott. Sokáig nem is értettem, mire gondol.

- Hívhatunk művésznőnek?

- (Nevet.) Nekem nem fontos, inkább azoknak, akik így szólítanak. Mit jelent az, hogy művésznő? Kettyós, őrült csaj vagyok, ha úgy tetszik, akár művésznőnek is hívhatsz. Van, aki szerint a festők akkor tudnak jót alkotni, ha kiegyensúlyozatlanok, én ezzel nem így vagyok. Nem tudom, mi az, amit át-adok, de az alkotáshoz kell a harmónia, ugyanakkor egyfajta belső feszültség is.

- Kreatív libidó?

- Igen, ilyesmi. Egy termékeny feszültség, amit kiadok magamból, és ennek a beteljesülése, amikor valami jót csinálok képet, lámpát, ékszert. 2002-ben volt egy kiállításom, vendékönyvet is nyitottam szokás szerint. Valaki azt írta bele Köszönöm. Lelkedből lelkembe. A legutóbbi (januári) megnyitó után egy idősebb hölgy hívott fel, azért, hogy elmondja, megérintették a képeim.

- Mit gondolsz, akik így lelkesednek, mit értenek meg Janzsó Barbarából? Mi a közös a képeidben?

- Semmi és minden. Tavaly ősz óta jönnek arcok például valahogy. Embriónak tűnő formák. Ebbe is sok mindent belemagyaráznak. Aki egy kiállításomat látja, lát egy darabot belőlem. Ott vannak a széttört üveg dolgaim, ami megintcsak én vagyok. Fejlődöm, változom, mint ember, ez tükröződik abban is, amit csinálok. Az emberi kapcsolatok a legfontosabbak, akkor minden jó. Ennyi.

1977., Szombathely

Bak

Piros, zöld, mden ami meleg

Lecsó, fekete tea tejjel

Bertolucci Lopott szépség

A novembert kivéve mindegyiket szereti

Ha egyszer lesz, lovas szekeret szeretne a kastélyába

Butaság, középszerűség, hazugság

- Hogy állsz Béccsel?

- Ide köt a munka, ezért sok időt töltök itt. Először utáltam, de aztán lassan megszoktam, sőt, megszerettem. Máshoz nem hasonlítható hangulata van, tiszta és kor- látlan lehetőségeid vannak. Egon Schiele-kiállítás, mozik, nemcsak azok a plazásak, hanem a hangulatos kicsik.

- A képeiden keresztül kitárulkozol. Vállalod, hogy exhibicionista vagy ?

- Sokáig nem tudtam, hogy az vagyok, mostanában értettem meg. Nem felejtem el, az első kiállításomon a nagybátyám azt írta a vendégkönyvbe, hogy ilyen nagy kitárulkozást még nem látott. Sokáig nem is értettem, mire gondol.

- Hívhatunk művésznőnek?

- (Nevet.) Nekem nem fontos, inkább azoknak, akik így szólítanak. Mit jelent az, hogy művésznő? Kettyós, őrült csaj vagyok, ha úgy tetszik, akár művésznőnek is hívhatsz. Van, aki szerint a festők akkor tudnak jót alkotni, ha kiegyensúlyozatlanok, én ezzel nem így vagyok. Nem tudom, mi az, amit át-adok, de az alkotáshoz kell a harmónia, ugyanakkor egyfajta belső feszültség is.

- Kreatív libidó?

- Igen, ilyesmi. Egy termékeny feszültség, amit kiadok magamból, és ennek a beteljesülése, amikor valami jót csinálok képet, lámpát, ékszert. 2002-ben volt egy kiállításom, vendékönyvet is nyitottam szokás szerint. Valaki azt írta bele Köszönöm. Lelkedből lelkembe. A legutóbbi (januári) megnyitó után egy idősebb hölgy hívott fel, azért, hogy elmondja, megérintették a képeim.

- Mit gondolsz, akik így lelkesednek, mit értenek meg Janzsó Barbarából? Mi a közös a képeidben?

- Semmi és minden. Tavaly ősz óta jönnek arcok például valahogy. Embriónak tűnő formák. Ebbe is sok mindent belemagyaráznak. Aki egy kiállításomat látja, lát egy darabot belőlem. Ott vannak a széttört üveg dolgaim, ami megintcsak én vagyok. Fejlődöm, változom, mint ember, ez tükröződik abban is, amit csinálok. Az emberi kapcsolatok a legfontosabbak, akkor minden jó. Ennyi.

1977., Szombathely

Bak

Piros, zöld, mden ami meleg

Lecsó, fekete tea tejjel

Bertolucci Lopott szépség

A novembert kivéve mindegyiket szereti

Ha egyszer lesz, lovas szekeret szeretne a kastélyába

Butaság, középszerűség, hazugság

- Hogy állsz Béccsel?

- Ide köt a munka, ezért sok időt töltök itt. Először utáltam, de aztán lassan megszoktam, sőt, megszerettem. Máshoz nem hasonlítható hangulata van, tiszta és kor- látlan lehetőségeid vannak. Egon Schiele-kiállítás, mozik, nemcsak azok a plazásak, hanem a hangulatos kicsik.

- A képeiden keresztül kitárulkozol. Vállalod, hogy exhibicionista vagy ?

- Sokáig nem tudtam, hogy az vagyok, mostanában értettem meg. Nem felejtem el, az első kiállításomon a nagybátyám azt írta a vendégkönyvbe, hogy ilyen nagy kitárulkozást még nem látott. Sokáig nem is értettem, mire gondol.

- Hívhatunk művésznőnek?

- (Nevet.) Nekem nem fontos, inkább azoknak, akik így szólítanak. Mit jelent az, hogy művésznő? Kettyós, őrült csaj vagyok, ha úgy tetszik, akár művésznőnek is hívhatsz. Van, aki szerint a festők akkor tudnak jót alkotni, ha kiegyensúlyozatlanok, én ezzel nem így vagyok. Nem tudom, mi az, amit át-adok, de az alkotáshoz kell a harmónia, ugyanakkor egyfajta belső feszültség is.

- Kreatív libidó?

- Igen, ilyesmi. Egy termékeny feszültség, amit kiadok magamból, és ennek a beteljesülése, amikor valami jót csinálok képet, lámpát, ékszert. 2002-ben volt egy kiállításom, vendékönyvet is nyitottam szokás szerint. Valaki azt írta bele Köszönöm. Lelkedből lelkembe. A legutóbbi (januári) megnyitó után egy idősebb hölgy hívott fel, azért, hogy elmondja, megérintették a képeim.

- Mit gondolsz, akik így lelkesednek, mit értenek meg Janzsó Barbarából? Mi a közös a képeidben?

- Semmi és minden. Tavaly ősz óta jönnek arcok például valahogy. Embriónak tűnő formák. Ebbe is sok mindent belemagyaráznak. Aki egy kiállításomat látja, lát egy darabot belőlem. Ott vannak a széttört üveg dolgaim, ami megintcsak én vagyok. Fejlődöm, változom, mint ember, ez tükröződik abban is, amit csinálok. Az emberi kapcsolatok a legfontosabbak, akkor minden jó. Ennyi.

1977., Szombathely

Bak

Piros, zöld, mden ami meleg

Lecsó, fekete tea tejjel

Bertolucci Lopott szépség

A novembert kivéve mindegyiket szereti

Ha egyszer lesz, lovas szekeret szeretne a kastélyába

Butaság, középszerűség, hazugság

- Hogy állsz Béccsel?

- Ide köt a munka, ezért sok időt töltök itt. Először utáltam, de aztán lassan megszoktam, sőt, megszerettem. Máshoz nem hasonlítható hangulata van, tiszta és kor- látlan lehetőségeid vannak. Egon Schiele-kiállítás, mozik, nemcsak azok a plazásak, hanem a hangulatos kicsik.

- A képeiden keresztül kitárulkozol. Vállalod, hogy exhibicionista vagy ?

- Sokáig nem tudtam, hogy az vagyok, mostanában értettem meg. Nem felejtem el, az első kiállításomon a nagybátyám azt írta a vendégkönyvbe, hogy ilyen nagy kitárulkozást még nem látott. Sokáig nem is értettem, mire gondol.

- Hívhatunk művésznőnek?

- (Nevet.) Nekem nem fontos, inkább azoknak, akik így szólítanak. Mit jelent az, hogy művésznő? Kettyós, őrült csaj vagyok, ha úgy tetszik, akár művésznőnek is hívhatsz. Van, aki szerint a festők akkor tudnak jót alkotni, ha kiegyensúlyozatlanok, én ezzel nem így vagyok. Nem tudom, mi az, amit át-adok, de az alkotáshoz kell a harmónia, ugyanakkor egyfajta belső feszültség is.

- Kreatív libidó?

- Igen, ilyesmi. Egy termékeny feszültség, amit kiadok magamból, és ennek a beteljesülése, amikor valami jót csinálok képet, lámpát, ékszert. 2002-ben volt egy kiállításom, vendékönyvet is nyitottam szokás szerint. Valaki azt írta bele Köszönöm. Lelkedből lelkembe. A legutóbbi (januári) megnyitó után egy idősebb hölgy hívott fel, azért, hogy elmondja, megérintették a képeim.

- Mit gondolsz, akik így lelkesednek, mit értenek meg Janzsó Barbarából? Mi a közös a képeidben?

- Semmi és minden. Tavaly ősz óta jönnek arcok például valahogy. Embriónak tűnő formák. Ebbe is sok mindent belemagyaráznak. Aki egy kiállításomat látja, lát egy darabot belőlem. Ott vannak a széttört üveg dolgaim, ami megintcsak én vagyok. Fejlődöm, változom, mint ember, ez tükröződik abban is, amit csinálok. Az emberi kapcsolatok a legfontosabbak, akkor minden jó. Ennyi.

1977., Szombathely

Bak

Piros, zöld, mden ami meleg

Lecsó, fekete tea tejjel

Bertolucci Lopott szépség

A novembert kivéve mindegyiket szereti

Ha egyszer lesz, lovas szekeret szeretne a kastélyába

Butaság, középszerűség, hazugság

- Ide köt a munka, ezért sok időt töltök itt. Először utáltam, de aztán lassan megszoktam, sőt, megszerettem. Máshoz nem hasonlítható hangulata van, tiszta és kor- látlan lehetőségeid vannak. Egon Schiele-kiállítás, mozik, nemcsak azok a plazásak, hanem a hangulatos kicsik.

- A képeiden keresztül kitárulkozol. Vállalod, hogy exhibicionista vagy ?

- Sokáig nem tudtam, hogy az vagyok, mostanában értettem meg. Nem felejtem el, az első kiállításomon a nagybátyám azt írta a vendégkönyvbe, hogy ilyen nagy kitárulkozást még nem látott. Sokáig nem is értettem, mire gondol.

- Hívhatunk művésznőnek?

- (Nevet.) Nekem nem fontos, inkább azoknak, akik így szólítanak. Mit jelent az, hogy művésznő? Kettyós, őrült csaj vagyok, ha úgy tetszik, akár művésznőnek is hívhatsz. Van, aki szerint a festők akkor tudnak jót alkotni, ha kiegyensúlyozatlanok, én ezzel nem így vagyok. Nem tudom, mi az, amit át-adok, de az alkotáshoz kell a harmónia, ugyanakkor egyfajta belső feszültség is.

- Kreatív libidó?

- Igen, ilyesmi. Egy termékeny feszültség, amit kiadok magamból, és ennek a beteljesülése, amikor valami jót csinálok képet, lámpát, ékszert. 2002-ben volt egy kiállításom, vendékönyvet is nyitottam szokás szerint. Valaki azt írta bele Köszönöm. Lelkedből lelkembe. A legutóbbi (januári) megnyitó után egy idősebb hölgy hívott fel, azért, hogy elmondja, megérintették a képeim.

- Mit gondolsz, akik így lelkesednek, mit értenek meg Janzsó Barbarából? Mi a közös a képeidben?

- Semmi és minden. Tavaly ősz óta jönnek arcok például valahogy. Embriónak tűnő formák. Ebbe is sok mindent belemagyaráznak. Aki egy kiállításomat látja, lát egy darabot belőlem. Ott vannak a széttört üveg dolgaim, ami megintcsak én vagyok. Fejlődöm, változom, mint ember, ez tükröződik abban is, amit csinálok. Az emberi kapcsolatok a legfontosabbak, akkor minden jó. Ennyi.

1977., Szombathely

Bak

Piros, zöld, mden ami meleg

Lecsó, fekete tea tejjel

Bertolucci Lopott szépség

A novembert kivéve mindegyiket szereti

Ha egyszer lesz, lovas szekeret szeretne a kastélyába

Butaság, középszerűség, hazugság

- Ide köt a munka, ezért sok időt töltök itt. Először utáltam, de aztán lassan megszoktam, sőt, megszerettem. Máshoz nem hasonlítható hangulata van, tiszta és kor- látlan lehetőségeid vannak. Egon Schiele-kiállítás, mozik, nemcsak azok a plazásak, hanem a hangulatos kicsik.

- A képeiden keresztül kitárulkozol. Vállalod, hogy exhibicionista vagy ?

- Sokáig nem tudtam, hogy az vagyok, mostanában értettem meg. Nem felejtem el, az első kiállításomon a nagybátyám azt írta a vendégkönyvbe, hogy ilyen nagy kitárulkozást még nem látott. Sokáig nem is értettem, mire gondol.

- Hívhatunk művésznőnek?

- (Nevet.) Nekem nem fontos, inkább azoknak, akik így szólítanak. Mit jelent az, hogy művésznő? Kettyós, őrült csaj vagyok, ha úgy tetszik, akár művésznőnek is hívhatsz. Van, aki szerint a festők akkor tudnak jót alkotni, ha kiegyensúlyozatlanok, én ezzel nem így vagyok. Nem tudom, mi az, amit át-adok, de az alkotáshoz kell a harmónia, ugyanakkor egyfajta belső feszültség is.

- Kreatív libidó?

- Igen, ilyesmi. Egy termékeny feszültség, amit kiadok magamból, és ennek a beteljesülése, amikor valami jót csinálok képet, lámpát, ékszert. 2002-ben volt egy kiállításom, vendékönyvet is nyitottam szokás szerint. Valaki azt írta bele Köszönöm. Lelkedből lelkembe. A legutóbbi (januári) megnyitó után egy idősebb hölgy hívott fel, azért, hogy elmondja, megérintették a képeim.

- Mit gondolsz, akik így lelkesednek, mit értenek meg Janzsó Barbarából? Mi a közös a képeidben?

- Semmi és minden. Tavaly ősz óta jönnek arcok például valahogy. Embriónak tűnő formák. Ebbe is sok mindent belemagyaráznak. Aki egy kiállításomat látja, lát egy darabot belőlem. Ott vannak a széttört üveg dolgaim, ami megintcsak én vagyok. Fejlődöm, változom, mint ember, ez tükröződik abban is, amit csinálok. Az emberi kapcsolatok a legfontosabbak, akkor minden jó. Ennyi.

1977., Szombathely

Bak

Piros, zöld, mden ami meleg

Lecsó, fekete tea tejjel

Bertolucci Lopott szépség

A novembert kivéve mindegyiket szereti

Ha egyszer lesz, lovas szekeret szeretne a kastélyába

Butaság, középszerűség, hazugság

- A képeiden keresztül kitárulkozol. Vállalod, hogy exhibicionista vagy ?

- Sokáig nem tudtam, hogy az vagyok, mostanában értettem meg. Nem felejtem el, az első kiállításomon a nagybátyám azt írta a vendégkönyvbe, hogy ilyen nagy kitárulkozást még nem látott. Sokáig nem is értettem, mire gondol.

- Hívhatunk művésznőnek?

- (Nevet.) Nekem nem fontos, inkább azoknak, akik így szólítanak. Mit jelent az, hogy művésznő? Kettyós, őrült csaj vagyok, ha úgy tetszik, akár művésznőnek is hívhatsz. Van, aki szerint a festők akkor tudnak jót alkotni, ha kiegyensúlyozatlanok, én ezzel nem így vagyok. Nem tudom, mi az, amit át-adok, de az alkotáshoz kell a harmónia, ugyanakkor egyfajta belső feszültség is.

- Kreatív libidó?

- Igen, ilyesmi. Egy termékeny feszültség, amit kiadok magamból, és ennek a beteljesülése, amikor valami jót csinálok képet, lámpát, ékszert. 2002-ben volt egy kiállításom, vendékönyvet is nyitottam szokás szerint. Valaki azt írta bele Köszönöm. Lelkedből lelkembe. A legutóbbi (januári) megnyitó után egy idősebb hölgy hívott fel, azért, hogy elmondja, megérintették a képeim.

- Mit gondolsz, akik így lelkesednek, mit értenek meg Janzsó Barbarából? Mi a közös a képeidben?

- Semmi és minden. Tavaly ősz óta jönnek arcok például valahogy. Embriónak tűnő formák. Ebbe is sok mindent belemagyaráznak. Aki egy kiállításomat látja, lát egy darabot belőlem. Ott vannak a széttört üveg dolgaim, ami megintcsak én vagyok. Fejlődöm, változom, mint ember, ez tükröződik abban is, amit csinálok. Az emberi kapcsolatok a legfontosabbak, akkor minden jó. Ennyi.

1977., Szombathely

Bak

Piros, zöld, mden ami meleg

Lecsó, fekete tea tejjel

Bertolucci Lopott szépség

A novembert kivéve mindegyiket szereti

Ha egyszer lesz, lovas szekeret szeretne a kastélyába

Butaság, középszerűség, hazugság

- A képeiden keresztül kitárulkozol. Vállalod, hogy exhibicionista vagy ?

- Sokáig nem tudtam, hogy az vagyok, mostanában értettem meg. Nem felejtem el, az első kiállításomon a nagybátyám azt írta a vendégkönyvbe, hogy ilyen nagy kitárulkozást még nem látott. Sokáig nem is értettem, mire gondol.

- Hívhatunk művésznőnek?

- (Nevet.) Nekem nem fontos, inkább azoknak, akik így szólítanak. Mit jelent az, hogy művésznő? Kettyós, őrült csaj vagyok, ha úgy tetszik, akár művésznőnek is hívhatsz. Van, aki szerint a festők akkor tudnak jót alkotni, ha kiegyensúlyozatlanok, én ezzel nem így vagyok. Nem tudom, mi az, amit át-adok, de az alkotáshoz kell a harmónia, ugyanakkor egyfajta belső feszültség is.

- Kreatív libidó?

- Igen, ilyesmi. Egy termékeny feszültség, amit kiadok magamból, és ennek a beteljesülése, amikor valami jót csinálok képet, lámpát, ékszert. 2002-ben volt egy kiállításom, vendékönyvet is nyitottam szokás szerint. Valaki azt írta bele Köszönöm. Lelkedből lelkembe. A legutóbbi (januári) megnyitó után egy idősebb hölgy hívott fel, azért, hogy elmondja, megérintették a képeim.

- Mit gondolsz, akik így lelkesednek, mit értenek meg Janzsó Barbarából? Mi a közös a képeidben?

- Semmi és minden. Tavaly ősz óta jönnek arcok például valahogy. Embriónak tűnő formák. Ebbe is sok mindent belemagyaráznak. Aki egy kiállításomat látja, lát egy darabot belőlem. Ott vannak a széttört üveg dolgaim, ami megintcsak én vagyok. Fejlődöm, változom, mint ember, ez tükröződik abban is, amit csinálok. Az emberi kapcsolatok a legfontosabbak, akkor minden jó. Ennyi.

1977., Szombathely

Bak

Piros, zöld, mden ami meleg

Lecsó, fekete tea tejjel

Bertolucci Lopott szépség

A novembert kivéve mindegyiket szereti

Ha egyszer lesz, lovas szekeret szeretne a kastélyába

Butaság, középszerűség, hazugság

- A képeiden keresztül kitárulkozol. Vállalod, hogy exhibicionista vagy ?

- Sokáig nem tudtam, hogy az vagyok, mostanában értettem meg. Nem felejtem el, az első kiállításomon a nagybátyám azt írta a vendégkönyvbe, hogy ilyen nagy kitárulkozást még nem látott. Sokáig nem is értettem, mire gondol.

- Hívhatunk művésznőnek?

- (Nevet.) Nekem nem fontos, inkább azoknak, akik így szólítanak. Mit jelent az, hogy művésznő? Kettyós, őrült csaj vagyok, ha úgy tetszik, akár művésznőnek is hívhatsz. Van, aki szerint a festők akkor tudnak jót alkotni, ha kiegyensúlyozatlanok, én ezzel nem így vagyok. Nem tudom, mi az, amit át-adok, de az alkotáshoz kell a harmónia, ugyanakkor egyfajta belső feszültség is.

- Kreatív libidó?

- Igen, ilyesmi. Egy termékeny feszültség, amit kiadok magamból, és ennek a beteljesülése, amikor valami jót csinálok képet, lámpát, ékszert. 2002-ben volt egy kiállításom, vendékönyvet is nyitottam szokás szerint. Valaki azt írta bele Köszönöm. Lelkedből lelkembe. A legutóbbi (januári) megnyitó után egy idősebb hölgy hívott fel, azért, hogy elmondja, megérintették a képeim.

- Mit gondolsz, akik így lelkesednek, mit értenek meg Janzsó Barbarából? Mi a közös a képeidben?

- Semmi és minden. Tavaly ősz óta jönnek arcok például valahogy. Embriónak tűnő formák. Ebbe is sok mindent belemagyaráznak. Aki egy kiállításomat látja, lát egy darabot belőlem. Ott vannak a széttört üveg dolgaim, ami megintcsak én vagyok. Fejlődöm, változom, mint ember, ez tükröződik abban is, amit csinálok. Az emberi kapcsolatok a legfontosabbak, akkor minden jó. Ennyi.

1977., Szombathely

Bak

Piros, zöld, mden ami meleg

Lecsó, fekete tea tejjel

Bertolucci Lopott szépség

A novembert kivéve mindegyiket szereti

Ha egyszer lesz, lovas szekeret szeretne a kastélyába

Butaság, középszerűség, hazugság

- A képeiden keresztül kitárulkozol. Vállalod, hogy exhibicionista vagy ?

- Sokáig nem tudtam, hogy az vagyok, mostanában értettem meg. Nem felejtem el, az első kiállításomon a nagybátyám azt írta a vendégkönyvbe, hogy ilyen nagy kitárulkozást még nem látott. Sokáig nem is értettem, mire gondol.

- Hívhatunk művésznőnek?

- (Nevet.) Nekem nem fontos, inkább azoknak, akik így szólítanak. Mit jelent az, hogy művésznő? Kettyós, őrült csaj vagyok, ha úgy tetszik, akár művésznőnek is hívhatsz. Van, aki szerint a festők akkor tudnak jót alkotni, ha kiegyensúlyozatlanok, én ezzel nem így vagyok. Nem tudom, mi az, amit át-adok, de az alkotáshoz kell a harmónia, ugyanakkor egyfajta belső feszültség is.

- Kreatív libidó?

- Igen, ilyesmi. Egy termékeny feszültség, amit kiadok magamból, és ennek a beteljesülése, amikor valami jót csinálok képet, lámpát, ékszert. 2002-ben volt egy kiállításom, vendékönyvet is nyitottam szokás szerint. Valaki azt írta bele Köszönöm. Lelkedből lelkembe. A legutóbbi (januári) megnyitó után egy idősebb hölgy hívott fel, azért, hogy elmondja, megérintették a képeim.

- Mit gondolsz, akik így lelkesednek, mit értenek meg Janzsó Barbarából? Mi a közös a képeidben?

- Semmi és minden. Tavaly ősz óta jönnek arcok például valahogy. Embriónak tűnő formák. Ebbe is sok mindent belemagyaráznak. Aki egy kiállításomat látja, lát egy darabot belőlem. Ott vannak a széttört üveg dolgaim, ami megintcsak én vagyok. Fejlődöm, változom, mint ember, ez tükröződik abban is, amit csinálok. Az emberi kapcsolatok a legfontosabbak, akkor minden jó. Ennyi.

1977., Szombathely

Bak

Piros, zöld, mden ami meleg

Lecsó, fekete tea tejjel

Bertolucci Lopott szépség

A novembert kivéve mindegyiket szereti

Ha egyszer lesz, lovas szekeret szeretne a kastélyába

Butaság, középszerűség, hazugság

- Sokáig nem tudtam, hogy az vagyok, mostanában értettem meg. Nem felejtem el, az első kiállításomon a nagybátyám azt írta a vendégkönyvbe, hogy ilyen nagy kitárulkozást még nem látott. Sokáig nem is értettem, mire gondol.

- Hívhatunk művésznőnek?

- (Nevet.) Nekem nem fontos, inkább azoknak, akik így szólítanak. Mit jelent az, hogy művésznő? Kettyós, őrült csaj vagyok, ha úgy tetszik, akár művésznőnek is hívhatsz. Van, aki szerint a festők akkor tudnak jót alkotni, ha kiegyensúlyozatlanok, én ezzel nem így vagyok. Nem tudom, mi az, amit át-adok, de az alkotáshoz kell a harmónia, ugyanakkor egyfajta belső feszültség is.

- Kreatív libidó?

- Igen, ilyesmi. Egy termékeny feszültség, amit kiadok magamból, és ennek a beteljesülése, amikor valami jót csinálok képet, lámpát, ékszert. 2002-ben volt egy kiállításom, vendékönyvet is nyitottam szokás szerint. Valaki azt írta bele Köszönöm. Lelkedből lelkembe. A legutóbbi (januári) megnyitó után egy idősebb hölgy hívott fel, azért, hogy elmondja, megérintették a képeim.

- Mit gondolsz, akik így lelkesednek, mit értenek meg Janzsó Barbarából? Mi a közös a képeidben?

- Semmi és minden. Tavaly ősz óta jönnek arcok például valahogy. Embriónak tűnő formák. Ebbe is sok mindent belemagyaráznak. Aki egy kiállításomat látja, lát egy darabot belőlem. Ott vannak a széttört üveg dolgaim, ami megintcsak én vagyok. Fejlődöm, változom, mint ember, ez tükröződik abban is, amit csinálok. Az emberi kapcsolatok a legfontosabbak, akkor minden jó. Ennyi.

1977., Szombathely

Bak

Piros, zöld, mden ami meleg

Lecsó, fekete tea tejjel

Bertolucci Lopott szépség

A novembert kivéve mindegyiket szereti

Ha egyszer lesz, lovas szekeret szeretne a kastélyába

Butaság, középszerűség, hazugság

- Sokáig nem tudtam, hogy az vagyok, mostanában értettem meg. Nem felejtem el, az első kiállításomon a nagybátyám azt írta a vendégkönyvbe, hogy ilyen nagy kitárulkozást még nem látott. Sokáig nem is értettem, mire gondol.

- Hívhatunk művésznőnek?

- (Nevet.) Nekem nem fontos, inkább azoknak, akik így szólítanak. Mit jelent az, hogy művésznő? Kettyós, őrült csaj vagyok, ha úgy tetszik, akár művésznőnek is hívhatsz. Van, aki szerint a festők akkor tudnak jót alkotni, ha kiegyensúlyozatlanok, én ezzel nem így vagyok. Nem tudom, mi az, amit át-adok, de az alkotáshoz kell a harmónia, ugyanakkor egyfajta belső feszültség is.

- Kreatív libidó?

- Igen, ilyesmi. Egy termékeny feszültség, amit kiadok magamból, és ennek a beteljesülése, amikor valami jót csinálok képet, lámpát, ékszert. 2002-ben volt egy kiállításom, vendékönyvet is nyitottam szokás szerint. Valaki azt írta bele Köszönöm. Lelkedből lelkembe. A legutóbbi (januári) megnyitó után egy idősebb hölgy hívott fel, azért, hogy elmondja, megérintették a képeim.

- Mit gondolsz, akik így lelkesednek, mit értenek meg Janzsó Barbarából? Mi a közös a képeidben?

- Semmi és minden. Tavaly ősz óta jönnek arcok például valahogy. Embriónak tűnő formák. Ebbe is sok mindent belemagyaráznak. Aki egy kiállításomat látja, lát egy darabot belőlem. Ott vannak a széttört üveg dolgaim, ami megintcsak én vagyok. Fejlődöm, változom, mint ember, ez tükröződik abban is, amit csinálok. Az emberi kapcsolatok a legfontosabbak, akkor minden jó. Ennyi.

1977., Szombathely

Bak

Piros, zöld, mden ami meleg

Lecsó, fekete tea tejjel

Bertolucci Lopott szépség

A novembert kivéve mindegyiket szereti

Ha egyszer lesz, lovas szekeret szeretne a kastélyába

Butaság, középszerűség, hazugság

- Hívhatunk művésznőnek?

- (Nevet.) Nekem nem fontos, inkább azoknak, akik így szólítanak. Mit jelent az, hogy művésznő? Kettyós, őrült csaj vagyok, ha úgy tetszik, akár művésznőnek is hívhatsz. Van, aki szerint a festők akkor tudnak jót alkotni, ha kiegyensúlyozatlanok, én ezzel nem így vagyok. Nem tudom, mi az, amit át-adok, de az alkotáshoz kell a harmónia, ugyanakkor egyfajta belső feszültség is.

- Kreatív libidó?

- Igen, ilyesmi. Egy termékeny feszültség, amit kiadok magamból, és ennek a beteljesülése, amikor valami jót csinálok képet, lámpát, ékszert. 2002-ben volt egy kiállításom, vendékönyvet is nyitottam szokás szerint. Valaki azt írta bele Köszönöm. Lelkedből lelkembe. A legutóbbi (januári) megnyitó után egy idősebb hölgy hívott fel, azért, hogy elmondja, megérintették a képeim.

- Mit gondolsz, akik így lelkesednek, mit értenek meg Janzsó Barbarából? Mi a közös a képeidben?

- Semmi és minden. Tavaly ősz óta jönnek arcok például valahogy. Embriónak tűnő formák. Ebbe is sok mindent belemagyaráznak. Aki egy kiállításomat látja, lát egy darabot belőlem. Ott vannak a széttört üveg dolgaim, ami megintcsak én vagyok. Fejlődöm, változom, mint ember, ez tükröződik abban is, amit csinálok. Az emberi kapcsolatok a legfontosabbak, akkor minden jó. Ennyi.

1977., Szombathely

Bak

Piros, zöld, mden ami meleg

Lecsó, fekete tea tejjel

Bertolucci Lopott szépség

A novembert kivéve mindegyiket szereti

Ha egyszer lesz, lovas szekeret szeretne a kastélyába

Butaság, középszerűség, hazugság

- Hívhatunk művésznőnek?

- (Nevet.) Nekem nem fontos, inkább azoknak, akik így szólítanak. Mit jelent az, hogy művésznő? Kettyós, őrült csaj vagyok, ha úgy tetszik, akár művésznőnek is hívhatsz. Van, aki szerint a festők akkor tudnak jót alkotni, ha kiegyensúlyozatlanok, én ezzel nem így vagyok. Nem tudom, mi az, amit át-adok, de az alkotáshoz kell a harmónia, ugyanakkor egyfajta belső feszültség is.

- Kreatív libidó?

- Igen, ilyesmi. Egy termékeny feszültség, amit kiadok magamból, és ennek a beteljesülése, amikor valami jót csinálok képet, lámpát, ékszert. 2002-ben volt egy kiállításom, vendékönyvet is nyitottam szokás szerint. Valaki azt írta bele Köszönöm. Lelkedből lelkembe. A legutóbbi (januári) megnyitó után egy idősebb hölgy hívott fel, azért, hogy elmondja, megérintették a képeim.

- Mit gondolsz, akik így lelkesednek, mit értenek meg Janzsó Barbarából? Mi a közös a képeidben?

- Semmi és minden. Tavaly ősz óta jönnek arcok például valahogy. Embriónak tűnő formák. Ebbe is sok mindent belemagyaráznak. Aki egy kiállításomat látja, lát egy darabot belőlem. Ott vannak a széttört üveg dolgaim, ami megintcsak én vagyok. Fejlődöm, változom, mint ember, ez tükröződik abban is, amit csinálok. Az emberi kapcsolatok a legfontosabbak, akkor minden jó. Ennyi.

1977., Szombathely

Bak

Piros, zöld, mden ami meleg

Lecsó, fekete tea tejjel

Bertolucci Lopott szépség

A novembert kivéve mindegyiket szereti

Ha egyszer lesz, lovas szekeret szeretne a kastélyába

Butaság, középszerűség, hazugság

- Hívhatunk művésznőnek?

- (Nevet.) Nekem nem fontos, inkább azoknak, akik így szólítanak. Mit jelent az, hogy művésznő? Kettyós, őrült csaj vagyok, ha úgy tetszik, akár művésznőnek is hívhatsz. Van, aki szerint a festők akkor tudnak jót alkotni, ha kiegyensúlyozatlanok, én ezzel nem így vagyok. Nem tudom, mi az, amit át-adok, de az alkotáshoz kell a harmónia, ugyanakkor egyfajta belső feszültség is.

- Kreatív libidó?

- Igen, ilyesmi. Egy termékeny feszültség, amit kiadok magamból, és ennek a beteljesülése, amikor valami jót csinálok képet, lámpát, ékszert. 2002-ben volt egy kiállításom, vendékönyvet is nyitottam szokás szerint. Valaki azt írta bele Köszönöm. Lelkedből lelkembe. A legutóbbi (januári) megnyitó után egy idősebb hölgy hí