Kis Woodstock a kápolnáért

A sitkei kastélyfogadóban a moderátor szerepét Kondora István sárvári alpolgármester vállalta magára. Tanárember lévén örömmel vette a megtiszteltetést, hogy a szerzők, valamint a győri Széchenyi Nyomda igazgatójának munkáját a köz figyelmébe ajánlhatja. Köszönetet mondott nekik, valamint a kiadónak, a Sitkei Kulturális és Sportegyesületnek is.

Az egyesület alapító elnökségi tagját, Kiss Lászlót a könyv születésének történetéről faggattuk.

- Hosszú évekkel ezelőtt felmerült bennünk már, hogy igény volna egy olyan monográfiára, mely a falu történetét, közösségi életét dolgozza fel. Ilyenfajta dokumentáció legutóbb 1943-ban, 63 éve készült, Szenttamási Babos Lajos szerkesztésében, A Sárvár vidéki körjegyzőség története címmel. Az eltelt majd egy emberöltőnyi idő alatt történelmi változások viharai söpörtek végig Magyarországon, a falu lakóinak éle-tében is. Igény van arra, hogy jegyezzük saját történelmünket, ezért örültünk különösen a most megjelent monográfia ötletének. Az egyesület kezdetektől támogatta, az volt az elképzelésünk, hogy szponzort keresünk a kiadáshoz. Találtunk is, azonban az illető két hónappal ezelőtt úgy döntött, mégsem kívánja finanszírozni a könyv megjelenését. Ekkor döntött úgy a kilencfős elnökség, hogy saját magunk, a Sitkei Kulturális és Sportegyesület vállalja magára a kiadói szerepkört. Az átmeneti bizonytalanság elle- nére nagyon rövid idő, mindössze két hónap alatt sikerült elkészíteni a sitkei rockfesz-tiválok történetét feldolgozó kötetet, mely a beszédes Kis magyar Woodstock alcímet viseli. Tartalma mellett küllemében, szerkesztésében is rendkívül igényes könyv igazi ajándék a falunak, melynek lakói büszkék közösségi életükre, mondta az egyesület elnöke. Az egyesület úgy döntött, hogy az első kiadás al- kalmából megjelenő 1000 példányból a falu minden családjának ajándékba ad egyet.

Kiss László szavait erősíti meg Kovács Ferenc is, aki Budapestről települt Sitkére, ám az elmúlt több mint húsz év alatt igazi helybélivé, ahogy ő fogalmaz, a közösségi élet láncszemévé vált.

- Szerencsésnek tudhatom magam, hogy ebben a 700 lelkes faluban élhetek, melynek közösségi, civil élete párját ritkítja. Ha Budapesten hasonló lenne az egy főre eső társadalmi célú szerveződések aránya, minden bizonnyal élhetőbb lenne a főváros. A citerások, a hímzők, az ifjú citerások, a Sitkéért egyesület, a focicsapat, a kulturális és sportegyesület mind a virágzó közösségi élet bizonyságául szolgálnak, és örömmel tölt el, hogy ennek a közösségnek lehetek egy, fontos láncszeme - hangsúlyozta Kovács Ferenc, aki a sitkei rockfesztiválok egyik ötletgazdája volt, akárcsak a könyv szerzője, kollégánk: Kozma Gábor is. Írásait és Benkő Sándor fotóit méltatva Kondora István ki-emelte: mindig szükség van és szükség lesz krónikásokra. Nem elég, ha csak megtörténnek az események, kell, hogy legyenek, akik dokumentálják is azt az utókornak, hisz ennek köszönhető, hogy kezünkben tarthatjuk most ezt a könyvet. Benkő Sándor fotóin betekintést kaphat az olvasó azokba a lassan feledésbe merülő időszakokba, amikor még munkásőrök vizsgálódó tekintete pásztázta a fesztiválozókat, 86-tól kezdődően évente ezreket. Az elmúlt húsz év rendszerváltás előtti, majd rendszerváltós hangulatából, a fesztivál sorsának, szervezőinek örömeiből és hányattatásaiból kaphat ízelítőt az olvasó, aki a többségében lapunkban megjelent tudósításokat is elolvassa.

Az egyesület alapító elnökségi tagját, Kiss Lászlót a könyv születésének történetéről faggattuk.

- Hosszú évekkel ezelőtt felmerült bennünk már, hogy igény volna egy olyan monográfiára, mely a falu történetét, közösségi életét dolgozza fel. Ilyenfajta dokumentáció legutóbb 1943-ban, 63 éve készült, Szenttamási Babos Lajos szerkesztésében, A Sárvár vidéki körjegyzőség története címmel. Az eltelt majd egy emberöltőnyi idő alatt történelmi változások viharai söpörtek végig Magyarországon, a falu lakóinak éle-tében is. Igény van arra, hogy jegyezzük saját történelmünket, ezért örültünk különösen a most megjelent monográfia ötletének. Az egyesület kezdetektől támogatta, az volt az elképzelésünk, hogy szponzort keresünk a kiadáshoz. Találtunk is, azonban az illető két hónappal ezelőtt úgy döntött, mégsem kívánja finanszírozni a könyv megjelenését. Ekkor döntött úgy a kilencfős elnökség, hogy saját magunk, a Sitkei Kulturális és Sportegyesület vállalja magára a kiadói szerepkört. Az átmeneti bizonytalanság elle- nére nagyon rövid idő, mindössze két hónap alatt sikerült elkészíteni a sitkei rockfesz-tiválok történetét feldolgozó kötetet, mely a beszédes Kis magyar Woodstock alcímet viseli. Tartalma mellett küllemében, szerkesztésében is rendkívül igényes könyv igazi ajándék a falunak, melynek lakói büszkék közösségi életükre, mondta az egyesület elnöke. Az egyesület úgy döntött, hogy az első kiadás al- kalmából megjelenő 1000 példányból a falu minden családjának ajándékba ad egyet.

Kiss László szavait erősíti meg Kovács Ferenc is, aki Budapestről települt Sitkére, ám az elmúlt több mint húsz év alatt igazi helybélivé, ahogy ő fogalmaz, a közösségi élet láncszemévé vált.

- Szerencsésnek tudhatom magam, hogy ebben a 700 lelkes faluban élhetek, melynek közösségi, civil élete párját ritkítja. Ha Budapesten hasonló lenne az egy főre eső társadalmi célú szerveződések aránya, minden bizonnyal élhetőbb lenne a főváros. A citerások, a hímzők, az ifjú citerások, a Sitkéért egyesület, a focicsapat, a kulturális és sportegyesület mind a virágzó közösségi élet bizonyságául szolgálnak, és örömmel tölt el, hogy ennek a közösségnek lehetek egy, fontos láncszeme - hangsúlyozta Kovács Ferenc, aki a sitkei rockfesztiválok egyik ötletgazdája volt, akárcsak a könyv szerzője, kollégánk: Kozma Gábor is. Írásait és Benkő Sándor fotóit méltatva Kondora István ki-emelte: mindig szükség van és szükség lesz krónikásokra. Nem elég, ha csak megtörténnek az események, kell, hogy legyenek, akik dokumentálják is azt az utókornak, hisz ennek köszönhető, hogy kezünkben tarthatjuk most ezt a könyvet. Benkő Sándor fotóin betekintést kaphat az olvasó azokba a lassan feledésbe merülő időszakokba, amikor még munkásőrök vizsgálódó tekintete pásztázta a fesztiválozókat, 86-tól kezdődően évente ezreket. Az elmúlt húsz év rendszerváltás előtti, majd rendszerváltós hangulatából, a fesztivál sorsának, szervezőinek örömeiből és hányattatásaiból kaphat ízelítőt az olvasó, aki a többségében lapunkban megjelent tudósításokat is elolvassa.

Az egyesület alapító elnökségi tagját, Kiss Lászlót a könyv születésének történetéről faggattuk.

- Hosszú évekkel ezelőtt felmerült bennünk már, hogy igény volna egy olyan monográfiára, mely a falu történetét, közösségi életét dolgozza fel. Ilyenfajta dokumentáció legutóbb 1943-ban, 63 éve készült, Szenttamási Babos Lajos szerkesztésében, A Sárvár vidéki körjegyzőség története címmel. Az eltelt majd egy emberöltőnyi idő alatt történelmi változások viharai söpörtek végig Magyarországon, a falu lakóinak éle-tében is. Igény van arra, hogy jegyezzük saját történelmünket, ezért örültünk különösen a most megjelent monográfia ötletének. Az egyesület kezdetektől támogatta, az volt az elképzelésünk, hogy szponzort keresünk a kiadáshoz. Találtunk is, azonban az illető két hónappal ezelőtt úgy döntött, mégsem kívánja finanszírozni a könyv megjelenését. Ekkor döntött úgy a kilencfős elnökség, hogy saját magunk, a Sitkei Kulturális és Sportegyesület vállalja magára a kiadói szerepkört. Az átmeneti bizonytalanság elle- nére nagyon rövid idő, mindössze két hónap alatt sikerült elkészíteni a sitkei rockfesz-tiválok történetét feldolgozó kötetet, mely a beszédes Kis magyar Woodstock alcímet viseli. Tartalma mellett küllemében, szerkesztésében is rendkívül igényes könyv igazi ajándék a falunak, melynek lakói büszkék közösségi életükre, mondta az egyesület elnöke. Az egyesület úgy döntött, hogy az első kiadás al- kalmából megjelenő 1000 példányból a falu minden családjának ajándékba ad egyet.

Kiss László szavait erősíti meg Kovács Ferenc is, aki Budapestről települt Sitkére, ám az elmúlt több mint húsz év alatt igazi helybélivé, ahogy ő fogalmaz, a közösségi élet láncszemévé vált.

- Szerencsésnek tudhatom magam, hogy ebben a 700 lelkes faluban élhetek, melynek közösségi, civil élete párját ritkítja. Ha Budapesten hasonló lenne az egy főre eső társadalmi célú szerveződések aránya, minden bizonnyal élhetőbb lenne a főváros. A citerások, a hímzők, az ifjú citerások, a Sitkéért egyesület, a focicsapat, a kulturális és sportegyesület mind a virágzó közösségi élet bizonyságául szolgálnak, és örömmel tölt el, hogy ennek a közösségnek lehetek egy, fontos láncszeme - hangsúlyozta Kovács Ferenc, aki a sitkei rockfesztiválok egyik ötletgazdája volt, akárcsak a könyv szerzője, kollégánk: Kozma Gábor is. Írásait és Benkő Sándor fotóit méltatva Kondora István ki-emelte: mindig szükség van és szükség lesz krónikásokra. Nem elég, ha csak megtörténnek az események, kell, hogy legyenek, akik dokumentálják is azt az utókornak, hisz ennek köszönhető, hogy kezünkben tarthatjuk most ezt a könyvet. Benkő Sándor fotóin betekintést kaphat az olvasó azokba a lassan feledésbe merülő időszakokba, amikor még munkásőrök vizsgálódó tekintete pásztázta a fesztiválozókat, 86-tól kezdődően évente ezreket. Az elmúlt húsz év rendszerváltás előtti, majd rendszerváltós hangulatából, a fesztivál sorsának, szervezőinek örömeiből és hányattatásaiból kaphat ízelítőt az olvasó, aki a többségében lapunkban megjelent tudósításokat is elolvassa.

- Hosszú évekkel ezelőtt felmerült bennünk már, hogy igény volna egy olyan monográfiára, mely a falu történetét, közösségi életét dolgozza fel. Ilyenfajta dokumentáció legutóbb 1943-ban, 63 éve készült, Szenttamási Babos Lajos szerkesztésében, A Sárvár vidéki körjegyzőség története címmel. Az eltelt majd egy emberöltőnyi idő alatt történelmi változások viharai söpörtek végig Magyarországon, a falu lakóinak éle-tében is. Igény van arra, hogy jegyezzük saját történelmünket, ezért örültünk különösen a most megjelent monográfia ötletének. Az egyesület kezdetektől támogatta, az volt az elképzelésünk, hogy szponzort keresünk a kiadáshoz. Találtunk is, azonban az illető két hónappal ezelőtt úgy döntött, mégsem kívánja finanszírozni a könyv megjelenését. Ekkor döntött úgy a kilencfős elnökség, hogy saját magunk, a Sitkei Kulturális és Sportegyesület vállalja magára a kiadói szerepkört. Az átmeneti bizonytalanság elle- nére nagyon rövid idő, mindössze két hónap alatt sikerült elkészíteni a sitkei rockfesz-tiválok történetét feldolgozó kötetet, mely a beszédes Kis magyar Woodstock alcímet viseli. Tartalma mellett küllemében, szerkesztésében is rendkívül igényes könyv igazi ajándék a falunak, melynek lakói büszkék közösségi életükre, mondta az egyesület elnöke. Az egyesület úgy döntött, hogy az első kiadás al- kalmából megjelenő 1000 példányból a falu minden családjának ajándékba ad egyet.

Kiss László szavait erősíti meg Kovács Ferenc is, aki Budapestről települt Sitkére, ám az elmúlt több mint húsz év alatt igazi helybélivé, ahogy ő fogalmaz, a közösségi élet láncszemévé vált.

- Szerencsésnek tudhatom magam, hogy ebben a 700 lelkes faluban élhetek, melynek közösségi, civil élete párját ritkítja. Ha Budapesten hasonló lenne az egy főre eső társadalmi célú szerveződések aránya, minden bizonnyal élhetőbb lenne a főváros. A citerások, a hímzők, az ifjú citerások, a Sitkéért egyesület, a focicsapat, a kulturális és sportegyesület mind a virágzó közösségi élet bizonyságául szolgálnak, és örömmel tölt el, hogy ennek a közösségnek lehetek egy, fontos láncszeme - hangsúlyozta Kovács Ferenc, aki a sitkei rockfesztiválok egyik ötletgazdája volt, akárcsak a könyv szerzője, kollégánk: Kozma Gábor is. Írásait és Benkő Sándor fotóit méltatva Kondora István ki-emelte: mindig szükség van és szükség lesz krónikásokra. Nem elég, ha csak megtörténnek az események, kell, hogy legyenek, akik dokumentálják is azt az utókornak, hisz ennek köszönhető, hogy kezünkben tarthatjuk most ezt a könyvet. Benkő Sándor fotóin betekintést kaphat az olvasó azokba a lassan feledésbe merülő időszakokba, amikor még munkásőrök vizsgálódó tekintete pásztázta a fesztiválozókat, 86-tól kezdődően évente ezreket. Az elmúlt húsz év rendszerváltás előtti, majd rendszerváltós hangulatából, a fesztivál sorsának, szervezőinek örömeiből és hányattatásaiból kaphat ízelítőt az olvasó, aki a többségében lapunkban megjelent tudósításokat is elolvassa.

- Hosszú évekkel ezelőtt felmerült bennünk már, hogy igény volna egy olyan monográfiára, mely a falu történetét, közösségi életét dolgozza fel. Ilyenfajta dokumentáció legutóbb 1943-ban, 63 éve készült, Szenttamási Babos Lajos szerkesztésében, A Sárvár vidéki körjegyzőség története címmel. Az eltelt majd egy emberöltőnyi idő alatt történelmi változások viharai söpörtek végig Magyarországon, a falu lakóinak éle-tében is. Igény van arra, hogy jegyezzük saját történelmünket, ezért örültünk különösen a most megjelent monográfia ötletének. Az egyesület kezdetektől támogatta, az volt az elképzelésünk, hogy szponzort keresünk a kiadáshoz. Találtunk is, azonban az illető két hónappal ezelőtt úgy döntött, mégsem kívánja finanszírozni a könyv megjelenését. Ekkor döntött úgy a kilencfős elnökség, hogy saját magunk, a Sitkei Kulturális és Sportegyesület vállalja magára a kiadói szerepkört. Az átmeneti bizonytalanság elle- nére nagyon rövid idő, mindössze két hónap alatt sikerült elkészíteni a sitkei rockfesz-tiválok történetét feldolgozó kötetet, mely a beszédes Kis magyar Woodstock alcímet viseli. Tartalma mellett küllemében, szerkesztésében is rendkívül igényes könyv igazi ajándék a falunak, melynek lakói büszkék közösségi életükre, mondta az egyesület elnöke. Az egyesület úgy döntött, hogy az első kiadás al- kalmából megjelenő 1000 példányból a falu minden családjának ajándékba ad egyet.

Kiss László szavait erősíti meg Kovács Ferenc is, aki Budapestről települt Sitkére, ám az elmúlt több mint húsz év alatt igazi helybélivé, ahogy ő fogalmaz, a közösségi élet láncszemévé vált.

- Szerencsésnek tudhatom magam, hogy ebben a 700 lelkes faluban élhetek, melynek közösségi, civil élete párját ritkítja. Ha Budapesten hasonló lenne az egy főre eső társadalmi célú szerveződések aránya, minden bizonnyal élhetőbb lenne a főváros. A citerások, a hímzők, az ifjú citerások, a Sitkéért egyesület, a focicsapat, a kulturális és sportegyesület mind a virágzó közösségi élet bizonyságául szolgálnak, és örömmel tölt el, hogy ennek a közösségnek lehetek egy, fontos láncszeme - hangsúlyozta Kovács Ferenc, aki a sitkei rockfesztiválok egyik ötletgazdája volt, akárcsak a könyv szerzője, kollégánk: Kozma Gábor is. Írásait és Benkő Sándor fotóit méltatva Kondora István ki-emelte: mindig szükség van és szükség lesz krónikásokra. Nem elég, ha csak megtörténnek az események, kell, hogy legyenek, akik dokumentálják is azt az utókornak, hisz ennek köszönhető, hogy kezünkben tarthatjuk most ezt a könyvet. Benkő Sándor fotóin betekintést kaphat az olvasó azokba a lassan feledésbe merülő időszakokba, amikor még munkásőrök vizsgálódó tekintete pásztázta a fesztiválozókat, 86-tól kezdődően évente ezreket. Az elmúlt húsz év rendszerváltás előtti, majd rendszerváltós hangulatából, a fesztivál sorsának, szervezőinek örömeiből és hányattatásaiból kaphat ízelítőt az olvasó, aki a többségében lapunkban megjelent tudósításokat is elolvassa.

Kiss László szavait erősíti meg Kovács Ferenc is, aki Budapestről települt Sitkére, ám az elmúlt több mint húsz év alatt igazi helybélivé, ahogy ő fogalmaz, a közösségi élet láncszemévé vált.

- Szerencsésnek tudhatom magam, hogy ebben a 700 lelkes faluban élhetek, melynek közösségi, civil élete párját ritkítja. Ha Budapesten hasonló lenne az egy főre eső társadalmi célú szerveződések aránya, minden bizonnyal élhetőbb lenne a főváros. A citerások, a hímzők, az ifjú citerások, a Sitkéért egyesület, a focicsapat, a kulturális és sportegyesület mind a virágzó közösségi élet bizonyságául szolgálnak, és örömmel tölt el, hogy ennek a közösségnek lehetek egy, fontos láncszeme - hangsúlyozta Kovács Ferenc, aki a sitkei rockfesztiválok egyik ötletgazdája volt, akárcsak a könyv szerzője, kollégánk: Kozma Gábor is. Írásait és Benkő Sándor fotóit méltatva Kondora István ki-emelte: mindig szükség van és szükség lesz krónikásokra. Nem elég, ha csak megtörténnek az események, kell, hogy legyenek, akik dokumentálják is azt az utókornak, hisz ennek köszönhető, hogy kezünkben tarthatjuk most ezt a könyvet. Benkő Sándor fotóin betekintést kaphat az olvasó azokba a lassan feledésbe merülő időszakokba, amikor még munkásőrök vizsgálódó tekintete pásztázta a fesztiválozókat, 86-tól kezdődően évente ezreket. Az elmúlt húsz év rendszerváltás előtti, majd rendszerváltós hangulatából, a fesztivál sorsának, szervezőinek örömeiből és hányattatásaiból kaphat ízelítőt az olvasó, aki a többségében lapunkban megjelent tudósításokat is elolvassa.

Kiss László szavait erősíti meg Kovács Ferenc is, aki Budapestről települt Sitkére, ám az elmúlt több mint húsz év alatt igazi helybélivé, ahogy ő fogalmaz, a közösségi élet láncszemévé vált.

- Szerencsésnek tudhatom magam, hogy ebben a 700 lelkes faluban élhetek, melynek közösségi, civil élete párját ritkítja. Ha Budapesten hasonló lenne az egy főre eső társadalmi célú szerveződések aránya, minden bizonnyal élhetőbb lenne a főváros. A citerások, a hímzők, az ifjú citerások, a Sitkéért egyesület, a focicsapat, a kulturális és sportegyesület mind a virágzó közösségi élet bizonyságául szolgálnak, és örömmel tölt el, hogy ennek a közösségnek lehetek egy, fontos láncszeme - hangsúlyozta Kovács Ferenc, aki a sitkei rockfesztiválok egyik ötletgazdája volt, akárcsak a könyv szerzője, kollégánk: Kozma Gábor is. Írásait és Benkő Sándor fotóit méltatva Kondora István ki-emelte: mindig szükség van és szükség lesz krónikásokra. Nem elég, ha csak megtörténnek az események, kell, hogy legyenek, akik dokumentálják is azt az utókornak, hisz ennek köszönhető, hogy kezünkben tarthatjuk most ezt a könyvet. Benkő Sándor fotóin betekintést kaphat az olvasó azokba a lassan feledésbe merülő időszakokba, amikor még munkásőrök vizsgálódó tekintete pásztázta a fesztiválozókat, 86-tól kezdődően évente ezreket. Az elmúlt húsz év rendszerváltás előtti, majd rendszerváltós hangulatából, a fesztivál sorsának, szervezőinek örömeiből és hányattatásaiból kaphat ízelítőt az olvasó, aki a többségében lapunkban megjelent tudósításokat is elolvassa.

- Szerencsésnek tudhatom magam, hogy ebben a 700 lelkes faluban élhetek, melynek közösségi, civil élete párját ritkítja. Ha Budapesten hasonló lenne az egy főre eső társadalmi célú szerveződések aránya, minden bizonnyal élhetőbb lenne a főváros. A citerások, a hímzők, az ifjú citerások, a Sitkéért egyesület, a focicsapat, a kulturális és sportegyesület mind a virágzó közösségi élet bizonyságául szolgálnak, és örömmel tölt el, hogy ennek a közösségnek lehetek egy, fontos láncszeme - hangsúlyozta Kovács Ferenc, aki a sitkei rockfesztiválok egyik ötletgazdája volt, akárcsak a könyv szerzője, kollégánk: Kozma Gábor is. Írásait és Benkő Sándor fotóit méltatva Kondora István ki-emelte: mindig szükség van és szükség lesz krónikásokra. Nem elég, ha csak megtörténnek az események, kell, hogy legyenek, akik dokumentálják is azt az utókornak, hisz ennek köszönhető, hogy kezünkben tarthatjuk most ezt a könyvet. Benkő Sándor fotóin betekintést kaphat az olvasó azokba a lassan feledésbe merülő időszakokba, amikor még munkásőrök vizsgálódó tekintete pásztázta a fesztiválozókat, 86-tól kezdődően évente ezreket. Az elmúlt húsz év rendszerváltás előtti, majd rendszerváltós hangulatából, a fesztivál sorsának, szervezőinek örömeiből és hányattatásaiból kaphat ízelítőt az olvasó, aki a többségében lapunkban megjelent tudósításokat is elolvassa.

- Szerencsésnek tudhatom magam, hogy ebben a 700 lelkes faluban élhetek, melynek közösségi, civil élete párját ritkítja. Ha Budapesten hasonló lenne az egy főre eső társadalmi célú szerveződések aránya, minden bizonnyal élhetőbb lenne a főváros. A citerások, a hímzők, az ifjú citerások, a Sitkéért egyesület, a focicsapat, a kulturális és sportegyesület mind a virágzó közösségi élet bizonyságául szolgálnak, és örömmel tölt el, hogy ennek a közösségnek lehetek egy, fontos láncszeme - hangsúlyozta Kovács Ferenc, aki a sitkei rockfesztiválok egyik ötletgazdája volt, akárcsak a könyv szerzője, kollégánk: Kozma Gábor is. Írásait és Benkő Sándor fotóit méltatva Kondora István ki-emelte: mindig szükség van és szükség lesz krónikásokra. Nem elég, ha csak megtörténnek az események, kell, hogy legyenek, akik dokumentálják is azt az utókornak, hisz ennek köszönhető, hogy kezünkben tarthatjuk most ezt a könyvet. Benkő Sándor fotóin betekintést kaphat az olvasó azokba a lassan feledésbe merülő időszakokba, amikor még munkásőrök vizsgálódó tekintete pásztázta a fesztiválozókat, 86-tól kezdődően évente ezreket. Az elmúlt húsz év rendszerváltás előtti, majd rendszerváltós hangulatából, a fesztivál sorsának, szervezőinek örömeiből és hányattatásaiból kaphat ízelítőt az olvasó, aki a többségében lapunkban megjelent tudósításokat is elolvassa.