Meséld el megint

A Soltis Lajos Színház augusztus 20-án a volt celli moziban (saját kamaraépületében) tartja új bemutatóját: Szabó Attila vezetésével Kárpáti Péter Országalma című vásári játékát vitte színre.

Elég régóta figyelemmel kísérem a Soltis Színház tevékenységét, szeretem, ahogy működik. Örülök, hogy végre van egy olyan állandónak mondható vidéki színház, amely úgy vállalja az alternatív színjátszás hagyományait, hogy folyamatosan értéket képvisel, mondja a fiatal rendező, Szabó Attila. Azt viszont sajnálom, hogy a celli társulat kivételként van jelen a magyar színjátszásban. Pedig minden városban szükség volna hasonló kezdeményezésre, így lehetne fenntartani a kultúrát. Ezzel a gondolattal tulajdonképpen el is érkeztünk Kárpáti Péterhez. A József Attila-díjas dramaturg és drámaíró a lehetetlent viszi véghez, amikor a mára végképp széthullásra ítélt nagy narratívákat teremti újjá színpadon. Magyarul: mint valami mai Vejnemöjnen, hisz a szó csodálatos erejében - és mint valami mai Homérosz, mindent (újra és újra) elmesél; a folyamatosság (az élet) fenntartása érdekében. Szabó Attila azt mondja, személyesen is sokat tanult a szerzőtől, akinek talán játékosságát, lezser bátorságát tartja a legnagyobbra: azt, ahogy a tradíciókat ötvözni képes a nagyon mai dramaturgiával. Mint például a számos bemutatót megért Országalmában, amely cigánymesékre épül, és a vásári játékok humorát vegyíti a legmélyebb drámaisággal. Szabó Attila egyébként azért választotta pont az Országalmát, mert tudta, hogy a több generációt felvonultató darab főbb szerepei jól kioszthatók. Mindemellett meglepte az a minőség, amellyel munka közben szembesült: a Soltis Színház tagjainak gazdag színészi eszköztára, ahogy folyamatosan figyelnek egymásra; ahogy azonnal sikerült magukévá tenniük a Kárpáti-darab elképesztően bonyolult rendszerét.

Csak az a kár, hogy hamarosan véget ér az izgalmas próbafolyamat: augusztus 20-án itt a bemutató.

Elég régóta figyelemmel kísérem a Soltis Színház tevékenységét, szeretem, ahogy működik. Örülök, hogy végre van egy olyan állandónak mondható vidéki színház, amely úgy vállalja az alternatív színjátszás hagyományait, hogy folyamatosan értéket képvisel, mondja a fiatal rendező, Szabó Attila. Azt viszont sajnálom, hogy a celli társulat kivételként van jelen a magyar színjátszásban. Pedig minden városban szükség volna hasonló kezdeményezésre, így lehetne fenntartani a kultúrát. Ezzel a gondolattal tulajdonképpen el is érkeztünk Kárpáti Péterhez. A József Attila-díjas dramaturg és drámaíró a lehetetlent viszi véghez, amikor a mára végképp széthullásra ítélt nagy narratívákat teremti újjá színpadon. Magyarul: mint valami mai Vejnemöjnen, hisz a szó csodálatos erejében - és mint valami mai Homérosz, mindent (újra és újra) elmesél; a folyamatosság (az élet) fenntartása érdekében. Szabó Attila azt mondja, személyesen is sokat tanult a szerzőtől, akinek talán játékosságát, lezser bátorságát tartja a legnagyobbra: azt, ahogy a tradíciókat ötvözni képes a nagyon mai dramaturgiával. Mint például a számos bemutatót megért Országalmában, amely cigánymesékre épül, és a vásári játékok humorát vegyíti a legmélyebb drámaisággal. Szabó Attila egyébként azért választotta pont az Országalmát, mert tudta, hogy a több generációt felvonultató darab főbb szerepei jól kioszthatók. Mindemellett meglepte az a minőség, amellyel munka közben szembesült: a Soltis Színház tagjainak gazdag színészi eszköztára, ahogy folyamatosan figyelnek egymásra; ahogy azonnal sikerült magukévá tenniük a Kárpáti-darab elképesztően bonyolult rendszerét.

Csak az a kár, hogy hamarosan véget ér az izgalmas próbafolyamat: augusztus 20-án itt a bemutató.

Elég régóta figyelemmel kísérem a Soltis Színház tevékenységét, szeretem, ahogy működik. Örülök, hogy végre van egy olyan állandónak mondható vidéki színház, amely úgy vállalja az alternatív színjátszás hagyományait, hogy folyamatosan értéket képvisel, mondja a fiatal rendező, Szabó Attila. Azt viszont sajnálom, hogy a celli társulat kivételként van jelen a magyar színjátszásban. Pedig minden városban szükség volna hasonló kezdeményezésre, így lehetne fenntartani a kultúrát. Ezzel a gondolattal tulajdonképpen el is érkeztünk Kárpáti Péterhez. A József Attila-díjas dramaturg és drámaíró a lehetetlent viszi véghez, amikor a mára végképp széthullásra ítélt nagy narratívákat teremti újjá színpadon. Magyarul: mint valami mai Vejnemöjnen, hisz a szó csodálatos erejében - és mint valami mai Homérosz, mindent (újra és újra) elmesél; a folyamatosság (az élet) fenntartása érdekében. Szabó Attila azt mondja, személyesen is sokat tanult a szerzőtől, akinek talán játékosságát, lezser bátorságát tartja a legnagyobbra: azt, ahogy a tradíciókat ötvözni képes a nagyon mai dramaturgiával. Mint például a számos bemutatót megért Országalmában, amely cigánymesékre épül, és a vásári játékok humorát vegyíti a legmélyebb drámaisággal. Szabó Attila egyébként azért választotta pont az Országalmát, mert tudta, hogy a több generációt felvonultató darab főbb szerepei jól kioszthatók. Mindemellett meglepte az a minőség, amellyel munka közben szembesült: a Soltis Színház tagjainak gazdag színészi eszköztára, ahogy folyamatosan figyelnek egymásra; ahogy azonnal sikerült magukévá tenniük a Kárpáti-darab elképesztően bonyolult rendszerét.

Csak az a kár, hogy hamarosan véget ér az izgalmas próbafolyamat: augusztus 20-án itt a bemutató.

Csak az a kár, hogy hamarosan véget ér az izgalmas próbafolyamat: augusztus 20-án itt a bemutató.

Csak az a kár, hogy hamarosan véget ér az izgalmas próbafolyamat: augusztus 20-án itt a bemutató.