Ne félj, jó lesz!

Hiába tolakodtak a felhők szombaton este, a Kőszegi Várszínház bejáratánál nem-igen jutottak tovább. Talán meg is pihentek egy kicsit a híd felett, és lekacsintottak a maskarás beregszászi színészekre, akik Pál Lajos és enyhén népies zenekara kíséretében kedvcsináló nótákkal fogadták a nagyérdeműt. A várudvar színpadán közben a mesemondó Szuszmir (Sőtér István) a setét köpönyegűek meg a királyfi történetébe kezdett bele, nem egyszer és nem kétszer, de hogy mi lett a vége a mesének, azt sose tudjuk meg. Aztán amikor a vár elől bevonuló zenészek felkapaszkodtak a színpad sarkában lévő ekhós szekérre, a színészek pedig leszedegették a függönyként működő lepedőket, már egy kicsit sem kellett kételkednünk abban, hogy igazi komédiázásban lesz részünk aznap este.

Csokonai a Karnyónéban egy adott kor adott jelenségeit gúnyolta ki, ám nem kell nagyon mélyre ásnunk ahhoz, hogy rájöjjünk ma is élnek köztünk nyugatot majmoló piperkőcök (és piperkőcnék), és bizony arra is van példa bőven, hogy párválasztásnál nagyobb súllyal esik latba az erszény vastagsága, mint a tiszta érzelem.

A vérbő komédiázásban kétségkívül élen járt a két szeleburdi udvarlót, Lipptoppot és Lipittlottyot vendégként alakító Gáspár Sándor és Eperjes Károly, de a beregszásziak is méltó játszótársak voltak. Kiváltképp az özvegy kanizsai boltosnőt, Karnyónét alakító Szűcs Nelli és az ütődött fiát, Samut megformáló Trill Zsolt.

A németmajmoló Lipittlotty és a franciabolond Lipptopp kettősei - Eperjesnek és Gáspárnak hála - felejthetetlenek. Szó szerint lubickoltak a szerepükben mozdulataikkal, hanghordozásukkal (zsötem, sánzelizé, téa) és a szituációból adódó poénokkal (lásd amikor Lipptoppnak azt mondta Karnyóné, hogy menjen le hídba, Gáspár azonnal rávágta miért mennék, nem én vagyok a Hídember). Gáspár lavóros zsonglőr-mutatványát látva megsejthettük, milyen is lehetett annak idején az igazi komédiázás. Élet volt a színpadon csörömpölt a falhoz csapott tányér, a csetepaté során még egy liszteszsák tartalma is kiömlött.

A hervadófélben lévő, a rámaradt bolttal és együgyű fiával egyedül megbirkózni kénytelen, vágyaival nem bíró Karnyóné és a vagyonára ácsingózó Lipptopp eseménydús jelenetére már az égiek is felettébb kíváncsiak lehettek, mert a felhőket sem lehetett tovább tartóztatni a kapuban. Az pedig már a színészek játékos kedvét dicséri, hogy a várudvar fölé mégiscsak bekúszó, szemerkélő esőt fakasztó felhők is bekerültek a darabba. Ne félj, jó lesz, csak csináld gyorsan, mert elered az eső, mondta ellentmondást nem tűrően Karnyóné Lipptoppnak, mire ő, talán hogy érzékeltesse, a férfiasság parancsszóra nem tud testet ölteni, felkiáltott elállt...

És tényleg Pócza Zoltán várszínház-igazgató számolta, hétszer eredt el az eső az előadás alatt. A második felvonás felénél elég tisztességesen. A színpadon épp nem lévő, az eseményeket a nézőtér mögül szemlélő Eperjes Károly meg is kérdezte tőle nem fújod le az előadást? De Pócza Zoltánnak igaza volt az elő-adást legfeljebb a nézők fújhatják le. Ők meg valahogy nem akarták. A több mint ötszáz emberből talán ha tíz távozott, a többiek hősiesen, párnával, pulóverrel a fejükön kivárták, míg Karnyóné - aki időközben megtudta, hogy Lipptopp nem csak az ő vagyonára, de a szolgáló Boris bájaira is szemet vetett - hozat egy jó adag arzénikumot, és úgy dönt, véget vet életének. Mire betápászkodott a koporsóba, a meghaltnak hitt Karnyó is előkerült, de addigra már a két szeleburdi is holtan feküdt a liszteszsákokon. Aztán minden jó, ha a vége jó, a tündérek jóvoltából mindenki feltámadt, és a díszes kompániából - a gyarlók táborából - csak az egyedüli tiszta, az együgyű Samu lógott ki, de ő is csak pár pillanatig...

A Vidnyánszky Attila rendezte előadásért hálás volt a kőszegi közönség. Ám a tapsrend aznap este némileg módosult ezúttal a társulat is megtapsolta a közönséget, amiért az esőben is kitartottak. Naná, hogy kitartottak. Hisz végül csak igaza lett Karnyónénak tényleg jó volt.

Csokonai a Karnyónéban egy adott kor adott jelenségeit gúnyolta ki, ám nem kell nagyon mélyre ásnunk ahhoz, hogy rájöjjünk ma is élnek köztünk nyugatot majmoló piperkőcök (és piperkőcnék), és bizony arra is van példa bőven, hogy párválasztásnál nagyobb súllyal esik latba az erszény vastagsága, mint a tiszta érzelem.

A vérbő komédiázásban kétségkívül élen járt a két szeleburdi udvarlót, Lipptoppot és Lipittlottyot vendégként alakító Gáspár Sándor és Eperjes Károly, de a beregszásziak is méltó játszótársak voltak. Kiváltképp az özvegy kanizsai boltosnőt, Karnyónét alakító Szűcs Nelli és az ütődött fiát, Samut megformáló Trill Zsolt.

A németmajmoló Lipittlotty és a franciabolond Lipptopp kettősei - Eperjesnek és Gáspárnak hála - felejthetetlenek. Szó szerint lubickoltak a szerepükben mozdulataikkal, hanghordozásukkal (zsötem, sánzelizé, téa) és a szituációból adódó poénokkal (lásd amikor Lipptoppnak azt mondta Karnyóné, hogy menjen le hídba, Gáspár azonnal rávágta miért mennék, nem én vagyok a Hídember). Gáspár lavóros zsonglőr-mutatványát látva megsejthettük, milyen is lehetett annak idején az igazi komédiázás. Élet volt a színpadon csörömpölt a falhoz csapott tányér, a csetepaté során még egy liszteszsák tartalma is kiömlött.

A hervadófélben lévő, a rámaradt bolttal és együgyű fiával egyedül megbirkózni kénytelen, vágyaival nem bíró Karnyóné és a vagyonára ácsingózó Lipptopp eseménydús jelenetére már az égiek is felettébb kíváncsiak lehettek, mert a felhőket sem lehetett tovább tartóztatni a kapuban. Az pedig már a színészek játékos kedvét dicséri, hogy a várudvar fölé mégiscsak bekúszó, szemerkélő esőt fakasztó felhők is bekerültek a darabba. Ne félj, jó lesz, csak csináld gyorsan, mert elered az eső, mondta ellentmondást nem tűrően Karnyóné Lipptoppnak, mire ő, talán hogy érzékeltesse, a férfiasság parancsszóra nem tud testet ölteni, felkiáltott elállt...

És tényleg Pócza Zoltán várszínház-igazgató számolta, hétszer eredt el az eső az előadás alatt. A második felvonás felénél elég tisztességesen. A színpadon épp nem lévő, az eseményeket a nézőtér mögül szemlélő Eperjes Károly meg is kérdezte tőle nem fújod le az előadást? De Pócza Zoltánnak igaza volt az elő-adást legfeljebb a nézők fújhatják le. Ők meg valahogy nem akarták. A több mint ötszáz emberből talán ha tíz távozott, a többiek hősiesen, párnával, pulóverrel a fejükön kivárták, míg Karnyóné - aki időközben megtudta, hogy Lipptopp nem csak az ő vagyonára, de a szolgáló Boris bájaira is szemet vetett - hozat egy jó adag arzénikumot, és úgy dönt, véget vet életének. Mire betápászkodott a koporsóba, a meghaltnak hitt Karnyó is előkerült, de addigra már a két szeleburdi is holtan feküdt a liszteszsákokon. Aztán minden jó, ha a vége jó, a tündérek jóvoltából mindenki feltámadt, és a díszes kompániából - a gyarlók táborából - csak az egyedüli tiszta, az együgyű Samu lógott ki, de ő is csak pár pillanatig...

A Vidnyánszky Attila rendezte előadásért hálás volt a kőszegi közönség. Ám a tapsrend aznap este némileg módosult ezúttal a társulat is megtapsolta a közönséget, amiért az esőben is kitartottak. Naná, hogy kitartottak. Hisz végül csak igaza lett Karnyónénak tényleg jó volt.

Csokonai a Karnyónéban egy adott kor adott jelenségeit gúnyolta ki, ám nem kell nagyon mélyre ásnunk ahhoz, hogy rájöjjünk ma is élnek köztünk nyugatot majmoló piperkőcök (és piperkőcnék), és bizony arra is van példa bőven, hogy párválasztásnál nagyobb súllyal esik latba az erszény vastagsága, mint a tiszta érzelem.

A vérbő komédiázásban kétségkívül élen járt a két szeleburdi udvarlót, Lipptoppot és Lipittlottyot vendégként alakító Gáspár Sándor és Eperjes Károly, de a beregszásziak is méltó játszótársak voltak. Kiváltképp az özvegy kanizsai boltosnőt, Karnyónét alakító Szűcs Nelli és az ütődött fiát, Samut megformáló Trill Zsolt.

A németmajmoló Lipittlotty és a franciabolond Lipptopp kettősei - Eperjesnek és Gáspárnak hála - felejthetetlenek. Szó szerint lubickoltak a szerepükben mozdulataikkal, hanghordozásukkal (zsötem, sánzelizé, téa) és a szituációból adódó poénokkal (lásd amikor Lipptoppnak azt mondta Karnyóné, hogy menjen le hídba, Gáspár azonnal rávágta miért mennék, nem én vagyok a Hídember). Gáspár lavóros zsonglőr-mutatványát látva megsejthettük, milyen is lehetett annak idején az igazi komédiázás. Élet volt a színpadon csörömpölt a falhoz csapott tányér, a csetepaté során még egy liszteszsák tartalma is kiömlött.

A hervadófélben lévő, a rámaradt bolttal és együgyű fiával egyedül megbirkózni kénytelen, vágyaival nem bíró Karnyóné és a vagyonára ácsingózó Lipptopp eseménydús jelenetére már az égiek is felettébb kíváncsiak lehettek, mert a felhőket sem lehetett tovább tartóztatni a kapuban. Az pedig már a színészek játékos kedvét dicséri, hogy a várudvar fölé mégiscsak bekúszó, szemerkélő esőt fakasztó felhők is bekerültek a darabba. Ne félj, jó lesz, csak csináld gyorsan, mert elered az eső, mondta ellentmondást nem tűrően Karnyóné Lipptoppnak, mire ő, talán hogy érzékeltesse, a férfiasság parancsszóra nem tud testet ölteni, felkiáltott elállt...

És tényleg Pócza Zoltán várszínház-igazgató számolta, hétszer eredt el az eső az előadás alatt. A második felvonás felénél elég tisztességesen. A színpadon épp nem lévő, az eseményeket a nézőtér mögül szemlélő Eperjes Károly meg is kérdezte tőle nem fújod le az előadást? De Pócza Zoltánnak igaza volt az elő-adást legfeljebb a nézők fújhatják le. Ők meg valahogy nem akarták. A több mint ötszáz emberből talán ha tíz távozott, a többiek hősiesen, párnával, pulóverrel a fejükön kivárták, míg Karnyóné - aki időközben megtudta, hogy Lipptopp nem csak az ő vagyonára, de a szolgáló Boris bájaira is szemet vetett - hozat egy jó adag arzénikumot, és úgy dönt, véget vet életének. Mire betápászkodott a koporsóba, a meghaltnak hitt Karnyó is előkerült, de addigra már a két szeleburdi is holtan feküdt a liszteszsákokon. Aztán minden jó, ha a vége jó, a tündérek jóvoltából mindenki feltámadt, és a díszes kompániából - a gyarlók táborából - csak az egyedüli tiszta, az együgyű Samu lógott ki, de ő is csak pár pillanatig...

A Vidnyánszky Attila rendezte előadásért hálás volt a kőszegi közönség. Ám a tapsrend aznap este némileg módosult ezúttal a társulat is megtapsolta a közönséget, amiért az esőben is kitartottak. Naná, hogy kitartottak. Hisz végül csak igaza lett Karnyónénak tényleg jó volt.

A vérbő komédiázásban kétségkívül élen járt a két szeleburdi udvarlót, Lipptoppot és Lipittlottyot vendégként alakító Gáspár Sándor és Eperjes Károly, de a beregszásziak is méltó játszótársak voltak. Kiváltképp az özvegy kanizsai boltosnőt, Karnyónét alakító Szűcs Nelli és az ütődött fiát, Samut megformáló Trill Zsolt.

A németmajmoló Lipittlotty és a franciabolond Lipptopp kettősei - Eperjesnek és Gáspárnak hála - felejthetetlenek. Szó szerint lubickoltak a szerepükben mozdulataikkal, hanghordozásukkal (zsötem, sánzelizé, téa) és a szituációból adódó poénokkal (lásd amikor Lipptoppnak azt mondta Karnyóné, hogy menjen le hídba, Gáspár azonnal rávágta miért mennék, nem én vagyok a Hídember). Gáspár lavóros zsonglőr-mutatványát látva megsejthettük, milyen is lehetett annak idején az igazi komédiázás. Élet volt a színpadon csörömpölt a falhoz csapott tányér, a csetepaté során még egy liszteszsák tartalma is kiömlött.

A hervadófélben lévő, a rámaradt bolttal és együgyű fiával egyedül megbirkózni kénytelen, vágyaival nem bíró Karnyóné és a vagyonára ácsingózó Lipptopp eseménydús jelenetére már az égiek is felettébb kíváncsiak lehettek, mert a felhőket sem lehetett tovább tartóztatni a kapuban. Az pedig már a színészek játékos kedvét dicséri, hogy a várudvar fölé mégiscsak bekúszó, szemerkélő esőt fakasztó felhők is bekerültek a darabba. Ne félj, jó lesz, csak csináld gyorsan, mert elered az eső, mondta ellentmondást nem tűrően Karnyóné Lipptoppnak, mire ő, talán hogy érzékeltesse, a férfiasság parancsszóra nem tud testet ölteni, felkiáltott elállt...

És tényleg Pócza Zoltán várszínház-igazgató számolta, hétszer eredt el az eső az előadás alatt. A második felvonás felénél elég tisztességesen. A színpadon épp nem lévő, az eseményeket a nézőtér mögül szemlélő Eperjes Károly meg is kérdezte tőle nem fújod le az előadást? De Pócza Zoltánnak igaza volt az elő-adást legfeljebb a nézők fújhatják le. Ők meg valahogy nem akarták. A több mint ötszáz emberből talán ha tíz távozott, a többiek hősiesen, párnával, pulóverrel a fejükön kivárták, míg Karnyóné - aki időközben megtudta, hogy Lipptopp nem csak az ő vagyonára, de a szolgáló Boris bájaira is szemet vetett - hozat egy jó adag arzénikumot, és úgy dönt, véget vet életének. Mire betápászkodott a koporsóba, a meghaltnak hitt Karnyó is előkerült, de addigra már a két szeleburdi is holtan feküdt a liszteszsákokon. Aztán minden jó, ha a vége jó, a tündérek jóvoltából mindenki feltámadt, és a díszes kompániából - a gyarlók táborából - csak az egyedüli tiszta, az együgyű Samu lógott ki, de ő is csak pár pillanatig...

A Vidnyánszky Attila rendezte előadásért hálás volt a kőszegi közönség. Ám a tapsrend aznap este némileg módosult ezúttal a társulat is megtapsolta a közönséget, amiért az esőben is kitartottak. Naná, hogy kitartottak. Hisz végül csak igaza lett Karnyónénak tényleg jó volt.

A vérbő komédiázásban kétségkívül élen járt a két szeleburdi udvarlót, Lipptoppot és Lipittlottyot vendégként alakító Gáspár Sándor és Eperjes Károly, de a beregszásziak is méltó játszótársak voltak. Kiváltképp az özvegy kanizsai boltosnőt, Karnyónét alakító Szűcs Nelli és az ütődött fiát, Samut megformáló Trill Zsolt.

A németmajmoló Lipittlotty és a franciabolond Lipptopp kettősei - Eperjesnek és Gáspárnak hála - felejthetetlenek. Szó szerint lubickoltak a szerepükben mozdulataikkal, hanghordozásukkal (zsötem, sánzelizé, téa) és a szituációból adódó poénokkal (lásd amikor Lipptoppnak azt mondta Karnyóné, hogy menjen le hídba, Gáspár azonnal rávágta miért mennék, nem én vagyok a Hídember). Gáspár lavóros zsonglőr-mutatványát látva megsejthettük, milyen is lehetett annak idején az igazi komédiázás. Élet volt a színpadon csörömpölt a falhoz csapott tányér, a csetepaté során még egy liszteszsák tartalma is kiömlött.

A hervadófélben lévő, a rámaradt bolttal és együgyű fiával egyedül megbirkózni kénytelen, vágyaival nem bíró Karnyóné és a vagyonára ácsingózó Lipptopp eseménydús jelenetére már az égiek is felettébb kíváncsiak lehettek, mert a felhőket sem lehetett tovább tartóztatni a kapuban. Az pedig már a színészek játékos kedvét dicséri, hogy a várudvar fölé mégiscsak bekúszó, szemerkélő esőt fakasztó felhők is bekerültek a darabba. Ne félj, jó lesz, csak csináld gyorsan, mert elered az eső, mondta ellentmondást nem tűrően Karnyóné Lipptoppnak, mire ő, talán hogy érzékeltesse, a férfiasság parancsszóra nem tud testet ölteni, felkiáltott elállt...

És tényleg Pócza Zoltán várszínház-igazgató számolta, hétszer eredt el az eső az előadás alatt. A második felvonás felénél elég tisztességesen. A színpadon épp nem lévő, az eseményeket a nézőtér mögül szemlélő Eperjes Károly meg is kérdezte tőle nem fújod le az előadást? De Pócza Zoltánnak igaza volt az elő-adást legfeljebb a nézők fújhatják le. Ők meg valahogy nem akarták. A több mint ötszáz emberből talán ha tíz távozott, a többiek hősiesen, párnával, pulóverrel a fejükön kivárták, míg Karnyóné - aki időközben megtudta, hogy Lipptopp nem csak az ő vagyonára, de a szolgáló Boris bájaira is szemet vetett - hozat egy jó adag arzénikumot, és úgy dönt, véget vet életének. Mire betápászkodott a koporsóba, a meghaltnak hitt Karnyó is előkerült, de addigra már a két szeleburdi is holtan feküdt a liszteszsákokon. Aztán minden jó, ha a vége jó, a tündérek jóvoltából mindenki feltámadt, és a díszes kompániából - a gyarlók táborából - csak az egyedüli tiszta, az együgyű Samu lógott ki, de ő is csak pár pillanatig...

A Vidnyánszky Attila rendezte előadásért hálás volt a kőszegi közönség. Ám a tapsrend aznap este némileg módosult ezúttal a társulat is megtapsolta a közönséget, amiért az esőben is kitartottak. Naná, hogy kitartottak. Hisz végül csak igaza lett Karnyónénak tényleg jó volt.

A németmajmoló Lipittlotty és a franciabolond Lipptopp kettősei - Eperjesnek és Gáspárnak hála - felejthetetlenek. Szó szerint lubickoltak a szerepükben mozdulataikkal, hanghordozásukkal (zsötem, sánzelizé, téa) és a szituációból adódó poénokkal (lásd amikor Lipptoppnak azt mondta Karnyóné, hogy menjen le hídba, Gáspár azonnal rávágta miért mennék, nem én vagyok a Hídember). Gáspár lavóros zsonglőr-mutatványát látva megsejthettük, milyen is lehetett annak idején az igazi komédiázás. Élet volt a színpadon csörömpölt a falhoz csapott tányér, a csetepaté során még egy liszteszsák tartalma is kiömlött.

A hervadófélben lévő, a rámaradt bolttal és együgyű fiával egyedül megbirkózni kénytelen, vágyaival nem bíró Karnyóné és a vagyonára ácsingózó Lipptopp eseménydús jelenetére már az égiek is felettébb kíváncsiak lehettek, mert a felhőket sem lehetett tovább tartóztatni a kapuban. Az pedig már a színészek játékos kedvét dicséri, hogy a várudvar fölé mégiscsak bekúszó, szemerkélő esőt fakasztó felhők is bekerültek a darabba. Ne félj, jó lesz, csak csináld gyorsan, mert elered az eső, mondta ellentmondást nem tűrően Karnyóné Lipptoppnak, mire ő, talán hogy érzékeltesse, a férfiasság parancsszóra nem tud testet ölteni, felkiáltott elállt...

És tényleg Pócza Zoltán várszínház-igazgató számolta, hétszer eredt el az eső az előadás alatt. A második felvonás felénél elég tisztességesen. A színpadon épp nem lévő, az eseményeket a nézőtér mögül szemlélő Eperjes Károly meg is kérdezte tőle nem fújod le az előadást? De Pócza Zoltánnak igaza volt az elő-adást legfeljebb a nézők fújhatják le. Ők meg valahogy nem akarták. A több mint ötszáz emberből talán ha tíz távozott, a többiek hősiesen, párnával, pulóverrel a fejükön kivárták, míg Karnyóné - aki időközben megtudta, hogy Lipptopp nem csak az ő vagyonára, de a szolgáló Boris bájaira is szemet vetett - hozat egy jó adag arzénikumot, és úgy dönt, véget vet életének. Mire betápászkodott a koporsóba, a meghaltnak hitt Karnyó is előkerült, de addigra már a két szeleburdi is holtan feküdt a liszteszsákokon. Aztán minden jó, ha a vége jó, a tündérek jóvoltából mindenki feltámadt, és a díszes kompániából - a gyarlók táborából - csak az egyedüli tiszta, az együgyű Samu lógott ki, de ő is csak pár pillanatig...

A Vidnyánszky Attila rendezte előadásért hálás volt a kőszegi közönség. Ám a tapsrend aznap este némileg módosult ezúttal a társulat is megtapsolta a közönséget, amiért az esőben is kitartottak. Naná, hogy kitartottak. Hisz végül csak igaza lett Karnyónénak tényleg jó volt.

A németmajmoló Lipittlotty és a franciabolond Lipptopp kettősei - Eperjesnek és Gáspárnak hála - felejthetetlenek. Szó szerint lubickoltak a szerepükben mozdulataikkal, hanghordozásukkal (zsötem, sánzelizé, téa) és a szituációból adódó poénokkal (lásd amikor Lipptoppnak azt mondta Karnyóné, hogy menjen le hídba, Gáspár azonnal rávágta miért mennék, nem én vagyok a Hídember). Gáspár lavóros zsonglőr-mutatványát látva megsejthettük, milyen is lehetett annak idején az igazi komédiázás. Élet volt a színpadon csörömpölt a falhoz csapott tányér, a csetepaté során még egy liszteszsák tartalma is kiömlött.

A hervadófélben lévő, a rámaradt bolttal és együgyű fiával egyedül megbirkózni kénytelen, vágyaival nem bíró Karnyóné és a vagyonára ácsingózó Lipptopp eseménydús jelenetére már az égiek is felettébb kíváncsiak lehettek, mert a felhőket sem lehetett tovább tartóztatni a kapuban. Az pedig már a színészek játékos kedvét dicséri, hogy a várudvar fölé mégiscsak bekúszó, szemerkélő esőt fakasztó felhők is bekerültek a darabba. Ne félj, jó lesz, csak csináld gyorsan, mert elered az eső, mondta ellentmondást nem tűrően Karnyóné Lipptoppnak, mire ő, talán hogy érzékeltesse, a férfiasság parancsszóra nem tud testet ölteni, felkiáltott elállt...

És tényleg Pócza Zoltán várszínház-igazgató számolta, hétszer eredt el az eső az előadás alatt. A második felvonás felénél elég tisztességesen. A színpadon épp nem lévő, az eseményeket a nézőtér mögül szemlélő Eperjes Károly meg is kérdezte tőle nem fújod le az előadást? De Pócza Zoltánnak igaza volt az elő-adást legfeljebb a nézők fújhatják le. Ők meg valahogy nem akarták. A több mint ötszáz emberből talán ha tíz távozott, a többiek hősiesen, párnával, pulóverrel a fejükön kivárták, míg Karnyóné - aki időközben megtudta, hogy Lipptopp nem csak az ő vagyonára, de a szolgáló Boris bájaira is szemet vetett - hozat egy jó adag arzénikumot, és úgy dönt, véget vet életének. Mire betápászkodott a koporsóba, a meghaltnak hitt Karnyó is előkerült, de addigra már a két szeleburdi is holtan feküdt a liszteszsákokon. Aztán minden jó, ha a vége jó, a tündérek jóvoltából mindenki feltámadt, és a díszes kompániából - a gyarlók táborából - csak az egyedüli tiszta, az együgyű Samu lógott ki, de ő is csak pár pillanatig...

A Vidnyánszky Attila rendezte előadásért hálás volt a kőszegi közönség. Ám a tapsrend aznap este némileg módosult ezúttal a társulat is megtapsolta a közönséget, amiért az esőben is kitartottak. Naná, hogy kitartottak. Hisz végül csak igaza lett Karnyónénak tényleg jó volt.

A hervadófélben lévő, a rámaradt bolttal és együgyű fiával egyedül megbirkózni kénytelen, vágyaival nem bíró Karnyóné és a vagyonára ácsingózó Lipptopp eseménydús jelenetére már az égiek is felettébb kíváncsiak lehettek, mert a felhőket sem lehetett tovább tartóztatni a kapuban. Az pedig már a színészek játékos kedvét dicséri, hogy a várudvar fölé mégiscsak bekúszó, szemerkélő esőt fakasztó felhők is bekerültek a darabba. Ne félj, jó lesz, csak csináld gyorsan, mert elered az eső, mondta ellentmondást nem tűrően Karnyóné Lipptoppnak, mire ő, talán hogy érzékeltesse, a férfiasság parancsszóra nem tud testet ölteni, felkiáltott elállt...

És tényleg Pócza Zoltán várszínház-igazgató számolta, hétszer eredt el az eső az előadás alatt. A második felvonás felénél elég tisztességesen. A színpadon épp nem lévő, az eseményeket a nézőtér mögül szemlélő Eperjes Károly meg is kérdezte tőle nem fújod le az előadást? De Pócza Zoltánnak igaza volt az elő-adást legfeljebb a nézők fújhatják le. Ők meg valahogy nem akarták. A több mint ötszáz emberből talán ha tíz távozott, a többiek hősiesen, párnával, pulóverrel a fejükön kivárták, míg Karnyóné - aki időközben megtudta, hogy Lipptopp nem csak az ő vagyonára, de a szolgáló Boris bájaira is szemet vetett - hozat egy jó adag arzénikumot, és úgy dönt, véget vet életének. Mire betápászkodott a koporsóba, a meghaltnak hitt Karnyó is előkerült, de addigra már a két szeleburdi is holtan feküdt a liszteszsákokon. Aztán minden jó, ha a vége jó, a tündérek jóvoltából mindenki feltámadt, és a díszes kompániából - a gyarlók táborából - csak az egyedüli tiszta, az együgyű Samu lógott ki, de ő is csak pár pillanatig...

A Vidnyánszky Attila rendezte előadásért hálás volt a kőszegi közönség. Ám a tapsrend aznap este némileg módosult ezúttal a társulat is megtapsolta a közönséget, amiért az esőben is kitartottak. Naná, hogy kitartottak. Hisz végül csak igaza lett Karnyónénak tényleg jó volt.

A hervadófélben lévő, a rámaradt bolttal és együgyű fiával egyedül megbirkózni kénytelen, vágyaival nem bíró Karnyóné és a vagyonára ácsingózó Lipptopp eseménydús jelenetére már az égiek is felettébb kíváncsiak lehettek, mert a felhőket sem lehetett tovább tartóztatni a kapuban. Az pedig már a színészek játékos kedvét dicséri, hogy a várudvar fölé mégiscsak bekúszó, szemerkélő esőt fakasztó felhők is bekerültek a darabba. Ne félj, jó lesz, csak csináld gyorsan, mert elered az eső, mondta ellentmondást nem tűrően Karnyóné Lipptoppnak, mire ő, talán hogy érzékeltesse, a férfiasság parancsszóra nem tud testet ölteni, felkiáltott elállt...

És tényleg Pócza Zoltán várszínház-igazgató számolta, hétszer eredt el az eső az előadás alatt. A második felvonás felénél elég tisztességesen. A színpadon épp nem lévő, az eseményeket a nézőtér mögül szemlélő Eperjes Károly meg is kérdezte tőle nem fújod le az előadást? De Pócza Zoltánnak igaza volt az elő-adást legfeljebb a nézők fújhatják le. Ők meg valahogy nem akarták. A több mint ötszáz emberből talán ha tíz távozott, a többiek hősiesen, párnával, pulóverrel a fejükön kivárták, míg Karnyóné - aki időközben megtudta, hogy Lipptopp nem csak az ő vagyonára, de a szolgáló Boris bájaira is szemet vetett - hozat egy jó adag arzénikumot, és úgy dönt, véget vet életének. Mire betápászkodott a koporsóba, a meghaltnak hitt Karnyó is előkerült, de addigra már a két szeleburdi is holtan feküdt a liszteszsákokon. Aztán minden jó, ha a vége jó, a tündérek jóvoltából mindenki feltámadt, és a díszes kompániából - a gyarlók táborából - csak az egyedüli tiszta, az együgyű Samu lógott ki, de ő is csak pár pillanatig...

A Vidnyánszky Attila rendezte előadásért hálás volt a kőszegi közönség. Ám a tapsrend aznap este némileg módosult ezúttal a társulat is megtapsolta a közönséget, amiért az esőben is kitartottak. Naná, hogy kitartottak. Hisz végül csak igaza lett Karnyónénak tényleg jó volt.

És tényleg Pócza Zoltán várszínház-igazgató számolta, hétszer eredt el az eső az előadás alatt. A második felvonás felénél elég tisztességesen. A színpadon épp nem lévő, az eseményeket a nézőtér mögül szemlélő Eperjes Károly meg is kérdezte tőle nem fújod le az előadást? De Pócza Zoltánnak igaza volt az elő-adást legfeljebb a nézők fújhatják le. Ők meg valahogy nem akarták. A több mint ötszáz emberből talán ha tíz távozott, a többiek hősiesen, párnával, pulóverrel a fejükön kivárták, míg Karnyóné - aki időközben megtudta, hogy Lipptopp nem csak az ő vagyonára, de a szolgáló Boris bájaira is szemet vetett - hozat egy jó adag arzénikumot, és úgy dönt, véget vet életének. Mire betápászkodott a koporsóba, a meghaltnak hitt Karnyó is előkerült, de addigra már a két szeleburdi is holtan feküdt a liszteszsákokon. Aztán minden jó, ha a vége jó, a tündérek jóvoltából mindenki feltámadt, és a díszes kompániából - a gyarlók táborából - csak az egyedüli tiszta, az együgyű Samu lógott ki, de ő is csak pár pillanatig...

A Vidnyánszky Attila rendezte előadásért hálás volt a kőszegi közönség. Ám a tapsrend aznap este némileg módosult ezúttal a társulat is megtapsolta a közönséget, amiért az esőben is kitartottak. Naná, hogy kitartottak. Hisz végül csak igaza lett Karnyónénak tényleg jó volt.

És tényleg Pócza Zoltán várszínház-igazgató számolta, hétszer eredt el az eső az előadás alatt. A második felvonás felénél elég tisztességesen. A színpadon épp nem lévő, az eseményeket a nézőtér mögül szemlélő Eperjes Károly meg is kérdezte tőle nem fújod le az előadást? De Pócza Zoltánnak igaza volt az elő-adást legfeljebb a nézők fújhatják le. Ők meg valahogy nem akarták. A több mint ötszáz emberből talán ha tíz távozott, a többiek hősiesen, párnával, pulóverrel a fejükön kivárták, míg Karnyóné - aki időközben megtudta, hogy Lipptopp nem csak az ő vagyonára, de a szolgáló Boris bájaira is szemet vetett - hozat egy jó adag arzénikumot, és úgy dönt, véget vet életének. Mire betápászkodott a koporsóba, a meghaltnak hitt Karnyó is előkerült, de addigra már a két szeleburdi is holtan feküdt a liszteszsákokon. Aztán minden jó, ha a vége jó, a tündérek jóvoltából mindenki feltámadt, és a díszes kompániából - a gyarlók táborából - csak az egyedüli tiszta, az együgyű Samu lógott ki, de ő is csak pár pillanatig...

A Vidnyánszky Attila rendezte előadásért hálás volt a kőszegi közönség. Ám a tapsrend aznap este némileg módosult ezúttal a társulat is megtapsolta a közönséget, amiért az esőben is kitartottak. Naná, hogy kitartottak. Hisz végül csak igaza lett Karnyónénak tényleg jó volt.

A Vidnyánszky Attila rendezte előadásért hálás volt a kőszegi közönség. Ám a tapsrend aznap este némileg módosult ezúttal a társulat is megtapsolta a közönséget, amiért az esőben is kitartottak. Naná, hogy kitartottak. Hisz végül csak igaza lett Karnyónénak tényleg jó volt.

A Vidnyánszky Attila rendezte előadásért hálás volt a kőszegi közönség. Ám a tapsrend aznap este némileg módosult ezúttal a társulat is megtapsolta a közönséget, amiért az esőben is kitartottak. Naná, hogy kitartottak. Hisz végül csak igaza lett Karnyónénak tényleg jó volt.