Talpán a kerek világ

A lerobbant celli mozi a Soltis Lajos Színház kamaraépületeként működik: az elképesztően rózsaszín falak között, Szabó Attila vezetésével állította színre a társulat Kárpáti Péter Országalma című vásári játékát. A cigányélet otthonos otthontalanságát és tarka szegénységét mutató színpadon a premier előtti percekben ott táncol, énekel mindenki: ...mert így vagy úgy, de élni kell... És sírni is kell, meg nevetni kell, mert ez a forgatag egycsapásra visszapörgeti a régi turnék hangulatát, a torna- és osztálytermekben, sőt, mesebeli kukoricaföldek szélén, csillagos ég alatt töltött éjszakákat - meg Soltis Lajos legendás Tanyaszínházát a holdbeli csónakos vágyakozásával. Minden stimmel. Az előadás nemcsak a nyughatatlan Mátyásról, a létezés-szakmában utazó Csulánóról, a balkézről királyfit szülő Mariskáról, nemcsak rólunk, hanem az örökké bizonytalan és szép (vándor)színházi létezésről is beszél. Így vagy úgy, de nem lehet abbahagyni. Itt egy nagy erdő volt azelőtt, kezdi a mesét Jakab, és a végén, amikor Csulánó az égi mezőkön talicskázza Mátyást - át a nézőtéren - még halljuk távolba vesző mondatait: Itt egy nagy erdő volt ezelőtt. Itt a vége, és itt kezdődik. És közben mennyi ötlet, lelemény: a vödörfejű, partvisfarkú paripától a kesztyűbábként működő aranyhalig.

Ráadásul a Soltis Színház felfrissülőben van éppen: az öregek - a társulatvezető Nagy Gábor, Martonfalvi Mária, Bruckner Roland, Bruckner Anita, Benkő Péter Pál - mellett itt van a középiskolás új nemzedék: Nyári Zsolt, Király Kitti, Dénes Lívia, Horváth Viktória, Kazári András, Pesti Arnold, Nagy Péter, Nagy Zsuzsi, Giczi Janka. A közönség a kétórás elő-adás után nagy tapssal engedi útnak őket, a színpadon ott áll a rendező, Szabó Attila - és a közönség soraiból kilép egy pillanatra a szerző is.

Kárpáti Péter (végzettsége szerint dramaturg) összetéveszthetetlenül egyedi világot alakított ki az elmúlt években: meséket, legendákat, történeteket szed szét, rak össze, csűr-csavar tovább és von be ironikus csillogással, mert az a jó, ha az ember játszik. Azt mondja, az Országalma különös jelentőséggel bír drámaírói pályáján: Mátyás és a cigánylány története - a király titkos fiáról, aki tulajdonképpen egy cigányfiú - egyedi tünemény a cigányfolklórban. Sehol másutt nincs variációja. Hozzászedegettem per- sze ezt-azt, de alapvetően megmaradtam az eredeti történetnél. Végtelenül szívszorítónak, szépnek érzem, hogy a cigány nép a vándorló, álruhás Mátyás királyban - talpán a kerek világ - egyszer csak felismeri önmagát; hogy ezzel a szerelemmel a két népnek az egyesülése végre megtörténik. Az a vágy fogalmazódik meg ebben a történetben, hogy megszűnjön végre az a sok gyűlölség a két nép között. Azt is nagyon szeretem az Országalmában, hogy ez az a darabom, amelyik kis együttesekhez eljutott. Vidéken, a határon túl foglalkoznak vele, elég sok szép elő-adás született belőle. Nagyon nagy élmény volt látni, ahogy itt a gyerekek dolgoztak. Többször találkoztunk a próbák során, láttam, ahogy fejlődik a dolog, ahogy az övüké lesz. Öt nappal ezelőtt voltam náluk utoljára, akkor már láttam, hogy siker készül - de elmondtam, hogy ez kevés: az kell, hogy ők elégedettek legyenek vele, jól érezzék magukat benne. És ma úgy láttam, hogy jól érzik magukat. Ilyen értelemben a színészek csalhatatlanok. A legritkább esetben történik meg az, hogy a színész jól van, a közönség meg unatkozik. Csak így alakulhat ki a közös öröm, a kapcsolat nézőtér és színpad között, így jöhet létre az az igazi közösség, ami a színháznak a lényege. A maga nemében természetesen minden elő-adás (bemutató) egyedi, de: Attilával elkezdtünk azon gondolkodni, hogy miképpen lehet bizonyos szerepeket összevonni, használni, működtetni, és rájöttünk valamire, amire eddig - 95-ben fejeztem be a darabot - nem tudtam rájönni. Röviden és egyszerűsítve arról van szó, hogy Mátyás szerepét - a fiatalt és az öreget - meg kellett kettőzni. Azt lehet mondani, hogy tulajdonképpen Celldömölkön született meg az első igazán jó dramaturgiájú előadása az Országalmának. Ezentúl ezt a celldömölki változatot ajánlom, ha a darabot bárhol elő akarják adni. A Kárpáti-darabokból készült előadások (Novák Eszter, Simon Balázs vagy éppen Szabó Attila rendezésében) többnyire valami kerekség, teljesség érzetét és boldogságát adják a nézőnek.

A negyedik kapu című darabomban van egy mondat - eredeti, majdnem szó szerint így szerepel egy haszid legendában -, amely úgy szól, hogy milyen jó és ragyogó a világ, ha az ember nem vész el benne; és micsoda káosz birodalma akkor, ha elvész benne. Ugyanaz a világ, csak az a kérdés, hogy az ember elvész-e benne - vagy nem vész el benne. Nagyon-nagyon irigylem azokat az embereket, akik nem vesznek el, akik mindig tudják, hogy hol vannak, és mindig szépen tudnak körbetekinteni. Nem tartozom ezekhez. Azokhoz tartozom, akik általában úgy érzik, hogy elvesznek a világban - de megpróbálnak találni benne valami középpontot, ahonnan szét lehet nézni. Keresés, gyötrődés van ebben a próbálkozásban. És ha az ember talál valami kereket és szépet, akkor ennek a sok gyötrelemnek ott kell lennie mögötte, hogy valóban szép legyen.

Kárpáti Péter az idén József Attila-díjat kapott. Az se jellemző, hogy drámaírót irodalmi díjjal ismernek el Magyarországon. Bár vannak, akik őt tartják a leg-irodalmibb kortárs szerzőnek.

Az elismerés nagy megtiszteltetés - és szégyen is egyben: én vagyok az első, aki drámaíróként József Attila-díjat kapott. Ma egy darabra csak akkor figyel oda még a szakma is, ha elő-adás lesz belőle. Színdarabot olvasni fáradságos tevékenység. Különböző egyetemeken olvasásórákat tartok: azt vizsgáljuk, hogyan léphetünk be úgy egy szövegbe, hogy ne vesszünk el benne.

Ráadásul a Soltis Színház felfrissülőben van éppen: az öregek - a társulatvezető Nagy Gábor, Martonfalvi Mária, Bruckner Roland, Bruckner Anita, Benkő Péter Pál - mellett itt van a középiskolás új nemzedék: Nyári Zsolt, Király Kitti, Dénes Lívia, Horváth Viktória, Kazári András, Pesti Arnold, Nagy Péter, Nagy Zsuzsi, Giczi Janka. A közönség a kétórás elő-adás után nagy tapssal engedi útnak őket, a színpadon ott áll a rendező, Szabó Attila - és a közönség soraiból kilép egy pillanatra a szerző is.

Kárpáti Péter (végzettsége szerint dramaturg) összetéveszthetetlenül egyedi világot alakított ki az elmúlt években: meséket, legendákat, történeteket szed szét, rak össze, csűr-csavar tovább és von be ironikus csillogással, mert az a jó, ha az ember játszik. Azt mondja, az Országalma különös jelentőséggel bír drámaírói pályáján: Mátyás és a cigánylány története - a király titkos fiáról, aki tulajdonképpen egy cigányfiú - egyedi tünemény a cigányfolklórban. Sehol másutt nincs variációja. Hozzászedegettem per- sze ezt-azt, de alapvetően megmaradtam az eredeti történetnél. Végtelenül szívszorítónak, szépnek érzem, hogy a cigány nép a vándorló, álruhás Mátyás királyban - talpán a kerek világ - egyszer csak felismeri önmagát; hogy ezzel a szerelemmel a két népnek az egyesülése végre megtörténik. Az a vágy fogalmazódik meg ebben a történetben, hogy megszűnjön végre az a sok gyűlölség a két nép között. Azt is nagyon szeretem az Országalmában, hogy ez az a darabom, amelyik kis együttesekhez eljutott. Vidéken, a határon túl foglalkoznak vele, elég sok szép elő-adás született belőle. Nagyon nagy élmény volt látni, ahogy itt a gyerekek dolgoztak. Többször találkoztunk a próbák során, láttam, ahogy fejlődik a dolog, ahogy az övüké lesz. Öt nappal ezelőtt voltam náluk utoljára, akkor már láttam, hogy siker készül - de elmondtam, hogy ez kevés: az kell, hogy ők elégedettek legyenek vele, jól érezzék magukat benne. És ma úgy láttam, hogy jól érzik magukat. Ilyen értelemben a színészek csalhatatlanok. A legritkább esetben történik meg az, hogy a színész jól van, a közönség meg unatkozik. Csak így alakulhat ki a közös öröm, a kapcsolat nézőtér és színpad között, így jöhet létre az az igazi közösség, ami a színháznak a lényege. A maga nemében természetesen minden elő-adás (bemutató) egyedi, de: Attilával elkezdtünk azon gondolkodni, hogy miképpen lehet bizonyos szerepeket összevonni, használni, működtetni, és rájöttünk valamire, amire eddig - 95-ben fejeztem be a darabot - nem tudtam rájönni. Röviden és egyszerűsítve arról van szó, hogy Mátyás szerepét - a fiatalt és az öreget - meg kellett kettőzni. Azt lehet mondani, hogy tulajdonképpen Celldömölkön született meg az első igazán jó dramaturgiájú előadása az Országalmának. Ezentúl ezt a celldömölki változatot ajánlom, ha a darabot bárhol elő akarják adni. A Kárpáti-darabokból készült előadások (Novák Eszter, Simon Balázs vagy éppen Szabó Attila rendezésében) többnyire valami kerekség, teljesség érzetét és boldogságát adják a nézőnek.

A negyedik kapu című darabomban van egy mondat - eredeti, majdnem szó szerint így szerepel egy haszid legendában -, amely úgy szól, hogy milyen jó és ragyogó a világ, ha az ember nem vész el benne; és micsoda káosz birodalma akkor, ha elvész benne. Ugyanaz a világ, csak az a kérdés, hogy az ember elvész-e benne - vagy nem vész el benne. Nagyon-nagyon irigylem azokat az embereket, akik nem vesznek el, akik mindig tudják, hogy hol vannak, és mindig szépen tudnak körbetekinteni. Nem tartozom ezekhez. Azokhoz tartozom, akik általában úgy érzik, hogy elvesznek a világban - de megpróbálnak találni benne valami középpontot, ahonnan szét lehet nézni. Keresés, gyötrődés van ebben a próbálkozásban. És ha az ember talál valami kereket és szépet, akkor ennek a sok gyötrelemnek ott kell lennie mögötte, hogy valóban szép legyen.

Kárpáti Péter az idén József Attila-díjat kapott. Az se jellemző, hogy drámaírót irodalmi díjjal ismernek el Magyarországon. Bár vannak, akik őt tartják a leg-irodalmibb kortárs szerzőnek.

Az elismerés nagy megtiszteltetés - és szégyen is egyben: én vagyok az első, aki drámaíróként József Attila-díjat kapott. Ma egy darabra csak akkor figyel oda még a szakma is, ha elő-adás lesz belőle. Színdarabot olvasni fáradságos tevékenység. Különböző egyetemeken olvasásórákat tartok: azt vizsgáljuk, hogyan léphetünk be úgy egy szövegbe, hogy ne vesszünk el benne.

Ráadásul a Soltis Színház felfrissülőben van éppen: az öregek - a társulatvezető Nagy Gábor, Martonfalvi Mária, Bruckner Roland, Bruckner Anita, Benkő Péter Pál - mellett itt van a középiskolás új nemzedék: Nyári Zsolt, Király Kitti, Dénes Lívia, Horváth Viktória, Kazári András, Pesti Arnold, Nagy Péter, Nagy Zsuzsi, Giczi Janka. A közönség a kétórás elő-adás után nagy tapssal engedi útnak őket, a színpadon ott áll a rendező, Szabó Attila - és a közönség soraiból kilép egy pillanatra a szerző is.

Kárpáti Péter (végzettsége szerint dramaturg) összetéveszthetetlenül egyedi világot alakított ki az elmúlt években: meséket, legendákat, történeteket szed szét, rak össze, csűr-csavar tovább és von be ironikus csillogással, mert az a jó, ha az ember játszik. Azt mondja, az Országalma különös jelentőséggel bír drámaírói pályáján: Mátyás és a cigánylány története - a király titkos fiáról, aki tulajdonképpen egy cigányfiú - egyedi tünemény a cigányfolklórban. Sehol másutt nincs variációja. Hozzászedegettem per- sze ezt-azt, de alapvetően megmaradtam az eredeti történetnél. Végtelenül szívszorítónak, szépnek érzem, hogy a cigány nép a vándorló, álruhás Mátyás királyban - talpán a kerek világ - egyszer csak felismeri önmagát; hogy ezzel a szerelemmel a két népnek az egyesülése végre megtörténik. Az a vágy fogalmazódik meg ebben a történetben, hogy megszűnjön végre az a sok gyűlölség a két nép között. Azt is nagyon szeretem az Országalmában, hogy ez az a darabom, amelyik kis együttesekhez eljutott. Vidéken, a határon túl foglalkoznak vele, elég sok szép elő-adás született belőle. Nagyon nagy élmény volt látni, ahogy itt a gyerekek dolgoztak. Többször találkoztunk a próbák során, láttam, ahogy fejlődik a dolog, ahogy az övüké lesz. Öt nappal ezelőtt voltam náluk utoljára, akkor már láttam, hogy siker készül - de elmondtam, hogy ez kevés: az kell, hogy ők elégedettek legyenek vele, jól érezzék magukat benne. És ma úgy láttam, hogy jól érzik magukat. Ilyen értelemben a színészek csalhatatlanok. A legritkább esetben történik meg az, hogy a színész jól van, a közönség meg unatkozik. Csak így alakulhat ki a közös öröm, a kapcsolat nézőtér és színpad között, így jöhet létre az az igazi közösség, ami a színháznak a lényege. A maga nemében természetesen minden elő-adás (bemutató) egyedi, de: Attilával elkezdtünk azon gondolkodni, hogy miképpen lehet bizonyos szerepeket összevonni, használni, működtetni, és rájöttünk valamire, amire eddig - 95-ben fejeztem be a darabot - nem tudtam rájönni. Röviden és egyszerűsítve arról van szó, hogy Mátyás szerepét - a fiatalt és az öreget - meg kellett kettőzni. Azt lehet mondani, hogy tulajdonképpen Celldömölkön született meg az első igazán jó dramaturgiájú előadása az Országalmának. Ezentúl ezt a celldömölki változatot ajánlom, ha a darabot bárhol elő akarják adni. A Kárpáti-darabokból készült előadások (Novák Eszter, Simon Balázs vagy éppen Szabó Attila rendezésében) többnyire valami kerekség, teljesség érzetét és boldogságát adják a nézőnek.

A negyedik kapu című darabomban van egy mondat - eredeti, majdnem szó szerint így szerepel egy haszid legendában -, amely úgy szól, hogy milyen jó és ragyogó a világ, ha az ember nem vész el benne; és micsoda káosz birodalma akkor, ha elvész benne. Ugyanaz a világ, csak az a kérdés, hogy az ember elvész-e benne - vagy nem vész el benne. Nagyon-nagyon irigylem azokat az embereket, akik nem vesznek el, akik mindig tudják, hogy hol vannak, és mindig szépen tudnak körbetekinteni. Nem tartozom ezekhez. Azokhoz tartozom, akik általában úgy érzik, hogy elvesznek a világban - de megpróbálnak találni benne valami középpontot, ahonnan szét lehet nézni. Keresés, gyötrődés van ebben a próbálkozásban. És ha az ember talál valami kereket és szépet, akkor ennek a sok gyötrelemnek ott kell lennie mögötte, hogy valóban szép legyen.

Kárpáti Péter az idén József Attila-díjat kapott. Az se jellemző, hogy drámaírót irodalmi díjjal ismernek el Magyarországon. Bár vannak, akik őt tartják a leg-irodalmibb kortárs szerzőnek.

Az elismerés nagy megtiszteltetés - és szégyen is egyben: én vagyok az első, aki drámaíróként József Attila-díjat kapott. Ma egy darabra csak akkor figyel oda még a szakma is, ha elő-adás lesz belőle. Színdarabot olvasni fáradságos tevékenység. Különböző egyetemeken olvasásórákat tartok: azt vizsgáljuk, hogyan léphetünk be úgy egy szövegbe, hogy ne vesszünk el benne.

Kárpáti Péter (végzettsége szerint dramaturg) összetéveszthetetlenül egyedi világot alakított ki az elmúlt években: meséket, legendákat, történeteket szed szét, rak össze, csűr-csavar tovább és von be ironikus csillogással, mert az a jó, ha az ember játszik. Azt mondja, az Országalma különös jelentőséggel bír drámaírói pályáján: Mátyás és a cigánylány története - a király titkos fiáról, aki tulajdonképpen egy cigányfiú - egyedi tünemény a cigányfolklórban. Sehol másutt nincs variációja. Hozzászedegettem per- sze ezt-azt, de alapvetően megmaradtam az eredeti történetnél. Végtelenül szívszorítónak, szépnek érzem, hogy a cigány nép a vándorló, álruhás Mátyás királyban - talpán a kerek világ - egyszer csak felismeri önmagát; hogy ezzel a szerelemmel a két népnek az egyesülése végre megtörténik. Az a vágy fogalmazódik meg ebben a történetben, hogy megszűnjön végre az a sok gyűlölség a két nép között. Azt is nagyon szeretem az Országalmában, hogy ez az a darabom, amelyik kis együttesekhez eljutott. Vidéken, a határon túl foglalkoznak vele, elég sok szép elő-adás született belőle. Nagyon nagy élmény volt látni, ahogy itt a gyerekek dolgoztak. Többször találkoztunk a próbák során, láttam, ahogy fejlődik a dolog, ahogy az övüké lesz. Öt nappal ezelőtt voltam náluk utoljára, akkor már láttam, hogy siker készül - de elmondtam, hogy ez kevés: az kell, hogy ők elégedettek legyenek vele, jól érezzék magukat benne. És ma úgy láttam, hogy jól érzik magukat. Ilyen értelemben a színészek csalhatatlanok. A legritkább esetben történik meg az, hogy a színész jól van, a közönség meg unatkozik. Csak így alakulhat ki a közös öröm, a kapcsolat nézőtér és színpad között, így jöhet létre az az igazi közösség, ami a színháznak a lényege. A maga nemében természetesen minden elő-adás (bemutató) egyedi, de: Attilával elkezdtünk azon gondolkodni, hogy miképpen lehet bizonyos szerepeket összevonni, használni, működtetni, és rájöttünk valamire, amire eddig - 95-ben fejeztem be a darabot - nem tudtam rájönni. Röviden és egyszerűsítve arról van szó, hogy Mátyás szerepét - a fiatalt és az öreget - meg kellett kettőzni. Azt lehet mondani, hogy tulajdonképpen Celldömölkön született meg az első igazán jó dramaturgiájú előadása az Országalmának. Ezentúl ezt a celldömölki változatot ajánlom, ha a darabot bárhol elő akarják adni. A Kárpáti-darabokból készült előadások (Novák Eszter, Simon Balázs vagy éppen Szabó Attila rendezésében) többnyire valami kerekség, teljesség érzetét és boldogságát adják a nézőnek.

A negyedik kapu című darabomban van egy mondat - eredeti, majdnem szó szerint így szerepel egy haszid legendában -, amely úgy szól, hogy milyen jó és ragyogó a világ, ha az ember nem vész el benne; és micsoda káosz birodalma akkor, ha elvész benne. Ugyanaz a világ, csak az a kérdés, hogy az ember elvész-e benne - vagy nem vész el benne. Nagyon-nagyon irigylem azokat az embereket, akik nem vesznek el, akik mindig tudják, hogy hol vannak, és mindig szépen tudnak körbetekinteni. Nem tartozom ezekhez. Azokhoz tartozom, akik általában úgy érzik, hogy elvesznek a világban - de megpróbálnak találni benne valami középpontot, ahonnan szét lehet nézni. Keresés, gyötrődés van ebben a próbálkozásban. És ha az ember talál valami kereket és szépet, akkor ennek a sok gyötrelemnek ott kell lennie mögötte, hogy valóban szép legyen.

Kárpáti Péter az idén József Attila-díjat kapott. Az se jellemző, hogy drámaírót irodalmi díjjal ismernek el Magyarországon. Bár vannak, akik őt tartják a leg-irodalmibb kortárs szerzőnek.

Az elismerés nagy megtiszteltetés - és szégyen is egyben: én vagyok az első, aki drámaíróként József Attila-díjat kapott. Ma egy darabra csak akkor figyel oda még a szakma is, ha elő-adás lesz belőle. Színdarabot olvasni fáradságos tevékenység. Különböző egyetemeken olvasásórákat tartok: azt vizsgáljuk, hogyan léphetünk be úgy egy szövegbe, hogy ne vesszünk el benne.

Kárpáti Péter (végzettsége szerint dramaturg) összetéveszthetetlenül egyedi világot alakított ki az elmúlt években: meséket, legendákat, történeteket szed szét, rak össze, csűr-csavar tovább és von be ironikus csillogással, mert az a jó, ha az ember játszik. Azt mondja, az Országalma különös jelentőséggel bír drámaírói pályáján: Mátyás és a cigánylány története - a király titkos fiáról, aki tulajdonképpen egy cigányfiú - egyedi tünemény a cigányfolklórban. Sehol másutt nincs variációja. Hozzászedegettem per- sze ezt-azt, de alapvetően megmaradtam az eredeti történetnél. Végtelenül szívszorítónak, szépnek érzem, hogy a cigány nép a vándorló, álruhás Mátyás királyban - talpán a kerek világ - egyszer csak felismeri önmagát; hogy ezzel a szerelemmel a két népnek az egyesülése végre megtörténik. Az a vágy fogalmazódik meg ebben a történetben, hogy megszűnjön végre az a sok gyűlölség a két nép között. Azt is nagyon szeretem az Országalmában, hogy ez az a darabom, amelyik kis együttesekhez eljutott. Vidéken, a határon túl foglalkoznak vele, elég sok szép elő-adás született belőle. Nagyon nagy élmény volt látni, ahogy itt a gyerekek dolgoztak. Többször találkoztunk a próbák során, láttam, ahogy fejlődik a dolog, ahogy az övüké lesz. Öt nappal ezelőtt voltam náluk utoljára, akkor már láttam, hogy siker készül - de elmondtam, hogy ez kevés: az kell, hogy ők elégedettek legyenek vele, jól érezzék magukat benne. És ma úgy láttam, hogy jól érzik magukat. Ilyen értelemben a színészek csalhatatlanok. A legritkább esetben történik meg az, hogy a színész jól van, a közönség meg unatkozik. Csak így alakulhat ki a közös öröm, a kapcsolat nézőtér és színpad között, így jöhet létre az az igazi közösség, ami a színháznak a lényege. A maga nemében természetesen minden elő-adás (bemutató) egyedi, de: Attilával elkezdtünk azon gondolkodni, hogy miképpen lehet bizonyos szerepeket összevonni, használni, működtetni, és rájöttünk valamire, amire eddig - 95-ben fejeztem be a darabot - nem tudtam rájönni. Röviden és egyszerűsítve arról van szó, hogy Mátyás szerepét - a fiatalt és az öreget - meg kellett kettőzni. Azt lehet mondani, hogy tulajdonképpen Celldömölkön született meg az első igazán jó dramaturgiájú előadása az Országalmának. Ezentúl ezt a celldömölki változatot ajánlom, ha a darabot bárhol elő akarják adni. A Kárpáti-darabokból készült előadások (Novák Eszter, Simon Balázs vagy éppen Szabó Attila rendezésében) többnyire valami kerekség, teljesség érzetét és boldogságát adják a nézőnek.

A negyedik kapu című darabomban van egy mondat - eredeti, majdnem szó szerint így szerepel egy haszid legendában -, amely úgy szól, hogy milyen jó és ragyogó a világ, ha az ember nem vész el benne; és micsoda káosz birodalma akkor, ha elvész benne. Ugyanaz a világ, csak az a kérdés, hogy az ember elvész-e benne - vagy nem vész el benne. Nagyon-nagyon irigylem azokat az embereket, akik nem vesznek el, akik mindig tudják, hogy hol vannak, és mindig szépen tudnak körbetekinteni. Nem tartozom ezekhez. Azokhoz tartozom, akik általában úgy érzik, hogy elvesznek a világban - de megpróbálnak találni benne valami középpontot, ahonnan szét lehet nézni. Keresés, gyötrődés van ebben a próbálkozásban. És ha az ember talál valami kereket és szépet, akkor ennek a sok gyötrelemnek ott kell lennie mögötte, hogy valóban szép legyen.

Kárpáti Péter az idén József Attila-díjat kapott. Az se jellemző, hogy drámaírót irodalmi díjjal ismernek el Magyarországon. Bár vannak, akik őt tartják a leg-irodalmibb kortárs szerzőnek.

Az elismerés nagy megtiszteltetés - és szégyen is egyben: én vagyok az első, aki drámaíróként József Attila-díjat kapott. Ma egy darabra csak akkor figyel oda még a szakma is, ha elő-adás lesz belőle. Színdarabot olvasni fáradságos tevékenység. Különböző egyetemeken olvasásórákat tartok: azt vizsgáljuk, hogyan léphetünk be úgy egy szövegbe, hogy ne vesszünk el benne.

A negyedik kapu című darabomban van egy mondat - eredeti, majdnem szó szerint így szerepel egy haszid legendában -, amely úgy szól, hogy milyen jó és ragyogó a világ, ha az ember nem vész el benne; és micsoda káosz birodalma akkor, ha elvész benne. Ugyanaz a világ, csak az a kérdés, hogy az ember elvész-e benne - vagy nem vész el benne. Nagyon-nagyon irigylem azokat az embereket, akik nem vesznek el, akik mindig tudják, hogy hol vannak, és mindig szépen tudnak körbetekinteni. Nem tartozom ezekhez. Azokhoz tartozom, akik általában úgy érzik, hogy elvesznek a világban - de megpróbálnak találni benne valami középpontot, ahonnan szét lehet nézni. Keresés, gyötrődés van ebben a próbálkozásban. És ha az ember talál valami kereket és szépet, akkor ennek a sok gyötrelemnek ott kell lennie mögötte, hogy valóban szép legyen.

Kárpáti Péter az idén József Attila-díjat kapott. Az se jellemző, hogy drámaírót irodalmi díjjal ismernek el Magyarországon. Bár vannak, akik őt tartják a leg-irodalmibb kortárs szerzőnek.

Az elismerés nagy megtiszteltetés - és szégyen is egyben: én vagyok az első, aki drámaíróként József Attila-díjat kapott. Ma egy darabra csak akkor figyel oda még a szakma is, ha elő-adás lesz belőle. Színdarabot olvasni fáradságos tevékenység. Különböző egyetemeken olvasásórákat tartok: azt vizsgáljuk, hogyan léphetünk be úgy egy szövegbe, hogy ne vesszünk el benne.

A negyedik kapu című darabomban van egy mondat - eredeti, majdnem szó szerint így szerepel egy haszid legendában -, amely úgy szól, hogy milyen jó és ragyogó a világ, ha az ember nem vész el benne; és micsoda káosz birodalma akkor, ha elvész benne. Ugyanaz a világ, csak az a kérdés, hogy az ember elvész-e benne - vagy nem vész el benne. Nagyon-nagyon irigylem azokat az embereket, akik nem vesznek el, akik mindig tudják, hogy hol vannak, és mindig szépen tudnak körbetekinteni. Nem tartozom ezekhez. Azokhoz tartozom, akik általában úgy érzik, hogy elvesznek a világban - de megpróbálnak találni benne valami középpontot, ahonnan szét lehet nézni. Keresés, gyötrődés van ebben a próbálkozásban. És ha az ember talál valami kereket és szépet, akkor ennek a sok gyötrelemnek ott kell lennie mögötte, hogy valóban szép legyen.

Kárpáti Péter az idén József Attila-díjat kapott. Az se jellemző, hogy drámaírót irodalmi díjjal ismernek el Magyarországon. Bár vannak, akik őt tartják a leg-irodalmibb kortárs szerzőnek.

Az elismerés nagy megtiszteltetés - és szégyen is egyben: én vagyok az első, aki drámaíróként József Attila-díjat kapott. Ma egy darabra csak akkor figyel oda még a szakma is, ha elő-adás lesz belőle. Színdarabot olvasni fáradságos tevékenység. Különböző egyetemeken olvasásórákat tartok: azt vizsgáljuk, hogyan léphetünk be úgy egy szövegbe, hogy ne vesszünk el benne.

Kárpáti Péter az idén József Attila-díjat kapott. Az se jellemző, hogy drámaírót irodalmi díjjal ismernek el Magyarországon. Bár vannak, akik őt tartják a leg-irodalmibb kortárs szerzőnek.

Az elismerés nagy megtiszteltetés - és szégyen is egyben: én vagyok az első, aki drámaíróként József Attila-díjat kapott. Ma egy darabra csak akkor figyel oda még a szakma is, ha elő-adás lesz belőle. Színdarabot olvasni fáradságos tevékenység. Különböző egyetemeken olvasásórákat tartok: azt vizsgáljuk, hogyan léphetünk be úgy egy szövegbe, hogy ne vesszünk el benne.

Kárpáti Péter az idén József Attila-díjat kapott. Az se jellemző, hogy drámaírót irodalmi díjjal ismernek el Magyarországon. Bár vannak, akik őt tartják a leg-irodalmibb kortárs szerzőnek.

Az elismerés nagy megtiszteltetés - és szégyen is egyben: én vagyok az első, aki drámaíróként József Attila-díjat kapott. Ma egy darabra csak akkor figyel oda még a szakma is, ha elő-adás lesz belőle. Színdarabot olvasni fáradságos tevékenység. Különböző egyetemeken olvasásórákat tartok: azt vizsgáljuk, hogyan léphetünk be úgy egy szövegbe, hogy ne vesszünk el benne.

Az elismerés nagy megtiszteltetés - és szégyen is egyben: én vagyok az első, aki drámaíróként József Attila-díjat kapott. Ma egy darabra csak akkor figyel oda még a szakma is, ha elő-adás lesz belőle. Színdarabot olvasni fáradságos tevékenység. Különböző egyetemeken olvasásórákat tartok: azt vizsgáljuk, hogyan léphetünk be úgy egy szövegbe, hogy ne vesszünk el benne.

Az elismerés nagy megtiszteltetés - és szégyen is egyben: én vagyok az első, aki drámaíróként József Attila-díjat kapott. Ma egy darabra csak akkor figyel oda még a szakma is, ha elő-adás lesz belőle. Színdarabot olvasni fáradságos tevékenység. Különböző egyetemeken olvasásórákat tartok: azt vizsgáljuk, hogyan léphetünk be úgy egy szövegbe, hogy ne vesszünk el benne.