Fény a tűzfalon

Pedig a galéria ablakában elhelyezett - a művész legújabb útkereséseit reprezentáló - festmény első pillantásra egyáltalán nem vall Hatos Csabára, a látvány éles és szinte meghökkentő: a teret kitöltő, égbe nyúló masszív tűzfal tövében fürdőkád, benne pancsoló nők. De a második pillantás már a ráismerésé: a kompozícióból sugárzó törékeny harmónia, a kinn és a benn, a fenn és a lenn között fennálló kényes, bármelyik pillanatban megbillenthető egyensúly, az otthonosság-ban mindig ott rejtőző különös feszültség nagyon is Hatos Csabáé.

Benn ugyanazon a keskeny pallón járunk: álmok és valóság, ég és föld, reál és szürre- ál között. A bejárat mellett mindjárt ott van a meleg piros-narancsban játszó (a művésztelepet is megidéző) Győri hangulat - a háttérben a két templomtoronnyal és a holdfénnyel, az előtérben a hajlongó csupasz fák sokaságával. Még beljebb - a galéria szó szerinti otthonosságában - a felismerhető személyeket megörökítő kőszegi Társaság, amelyen a beszélgetős este békéjébe a hangsúlyos fehér gipsz-álarc visz valami szorongást. Aztán, nyilván nem véletlenül a Társaság közvetlen szomszédságában, a Karnevál viháncoló menete - ki tudja, melyik ponton át fordul át haláltáncba. A karneválozók fölött a Holdnak is (ál)arca van. Aztán a Holdfény geometrikus, röpködő játéka; vagy a Razgrad című festmény, amelyen a nekünk háttal álló (tőlünk távolodó?) magányos figura úgy olvad bele a városképbe, hogy közben szemben is áll vele. Dacos és esendő, pedig tulajdonképpen alig valamit látunk belőle. A feje fölé (védekezésül, nem is biztos, hogy eső ellen) tartott esernyő pont olyan, mint a háttérben lát-ható dzsámi kupolája (vagy fordítva). Aztán a Tél átható kékje: hívogató és metsző, akár a versbe írt Téli éjszaka.

A kiállítást Salamon Nándor, a Szombathelyi Képtár nyugalmazott igazgatója azzal nyitotta meg, hogy Hatos Csaba rejtőzködő alkat. Ezt bizonyítják képei s az a tény, hogy nem sürgölődik folyvást kiállítási lehetőségek után. (...) Szerencsére kevésbé tartózkodik a közös bemutatkozásoktól, így a köztes időkben csak-csak tudomást szerezhetünk arról, hogy hol tart, mely témák, tartalmak, kifejezési lehetőségek foglalkoztatják éppen. Legutóbb ilyen alkalommal figyelt fel festményeinek sajátos világára az Élet és Irodalom kritikusa. Talán ezért is érezheti a publikum bensőséges ünnepnek ezt a tárlatnyitót: okkal fejezhetjük ki afölött érzett örömünket, hogy most a - rendre rangos művészeknek lehetőséget nyújtó - Vitalitas Galériában találkozhatunk vele. Jó két évtizede közös barátunk, Szelestey László konok falrakónak minősítette, én - festményeit szemlélve, őt szóra bírva - a kulisszaépítő jelzőt érzem találóbbnak.

Salamon Nándor egy pillanatra Hatos Csaba életének kulisszái mögé is bepillantást engedett a megnyitó népes közönségének: Szabadkai születését romantikus szerelem előzte meg. Tanító édesapja Toronyból Kosztolányi városáig kerékpározott, s lelte meg élete párját. A folytatás már kevésbé derűs. Menekülés, állástalanság, nem könynyű élet. A festőművész gyermekkorát Toronyban, majd Nardán töltötte, indítást rajztanár édesanyjától kapott. Egyenesen jutott az akkor egyetlen pesti művészeti gimnáziumba. A szombathelyi tanítóképző főiskolán végzett, Vépen kezdett tanítani. Pécsen szerzett rajztanári diplomát. Első munkahelyéről ment nyugdíjba. Tagja volt a Vasi Műhelynek, több művésztelep munkájában részt vett, itthon és külföldön. Nyert néhány díjat, és máig megbecsült, rokonszenves alakja a vasi művésztársadalomnak, akinek kiállításaira, egyedi belvilágú, sajátos forma- és színváltozatokat teremtő műveire mindig felfigyel a szakma és a közönség.

És ha már Kosztolányi városa, akkor legyen Kosztolányi-vers is. (...) Ma hold van. / Az éhes kutyák csaholnak. /Az árnyakat, a levegőt ugatják. / Most leharapják, hallod-e, a holdat. / Csámcsogva rágják az ég sárga sajtját. /

Fölébredek / s a tűzfalon / a fényedet / oly elhalón / veted, hogy ott / alig tenyész, / (...) vágyam pedig / létrán rohan, / emelkedik, oly boldogan, / oly reszketőn, / mint babonás / toronytetőn / a nyavalyás. / Mász botorul / magasba fönt / s eléd borul / te csorba gömb, / ott csöndesen / széjjeltekint / s nézi lenn / a földjeink, / a kincseket, / a rabon a / bilincseket, / a gabona / rendjét, amint / inog tovább (...)

(Hatos Csaba festőművész kiállítása a Vitalitas Galériában - 11-es huszár út 19. -, a Vitalitas Savariae Művészeti Alapítvány rendezésében.)

Benn ugyanazon a keskeny pallón járunk: álmok és valóság, ég és föld, reál és szürre- ál között. A bejárat mellett mindjárt ott van a meleg piros-narancsban játszó (a művésztelepet is megidéző) Győri hangulat - a háttérben a két templomtoronnyal és a holdfénnyel, az előtérben a hajlongó csupasz fák sokaságával. Még beljebb - a galéria szó szerinti otthonosságában - a felismerhető személyeket megörökítő kőszegi Társaság, amelyen a beszélgetős este békéjébe a hangsúlyos fehér gipsz-álarc visz valami szorongást. Aztán, nyilván nem véletlenül a Társaság közvetlen szomszédságában, a Karnevál viháncoló menete - ki tudja, melyik ponton át fordul át haláltáncba. A karneválozók fölött a Holdnak is (ál)arca van. Aztán a Holdfény geometrikus, röpködő játéka; vagy a Razgrad című festmény, amelyen a nekünk háttal álló (tőlünk távolodó?) magányos figura úgy olvad bele a városképbe, hogy közben szemben is áll vele. Dacos és esendő, pedig tulajdonképpen alig valamit látunk belőle. A feje fölé (védekezésül, nem is biztos, hogy eső ellen) tartott esernyő pont olyan, mint a háttérben lát-ható dzsámi kupolája (vagy fordítva). Aztán a Tél átható kékje: hívogató és metsző, akár a versbe írt Téli éjszaka.

A kiállítást Salamon Nándor, a Szombathelyi Képtár nyugalmazott igazgatója azzal nyitotta meg, hogy Hatos Csaba rejtőzködő alkat. Ezt bizonyítják képei s az a tény, hogy nem sürgölődik folyvást kiállítási lehetőségek után. (...) Szerencsére kevésbé tartózkodik a közös bemutatkozásoktól, így a köztes időkben csak-csak tudomást szerezhetünk arról, hogy hol tart, mely témák, tartalmak, kifejezési lehetőségek foglalkoztatják éppen. Legutóbb ilyen alkalommal figyelt fel festményeinek sajátos világára az Élet és Irodalom kritikusa. Talán ezért is érezheti a publikum bensőséges ünnepnek ezt a tárlatnyitót: okkal fejezhetjük ki afölött érzett örömünket, hogy most a - rendre rangos művészeknek lehetőséget nyújtó - Vitalitas Galériában találkozhatunk vele. Jó két évtizede közös barátunk, Szelestey László konok falrakónak minősítette, én - festményeit szemlélve, őt szóra bírva - a kulisszaépítő jelzőt érzem találóbbnak.

Salamon Nándor egy pillanatra Hatos Csaba életének kulisszái mögé is bepillantást engedett a megnyitó népes közönségének: Szabadkai születését romantikus szerelem előzte meg. Tanító édesapja Toronyból Kosztolányi városáig kerékpározott, s lelte meg élete párját. A folytatás már kevésbé derűs. Menekülés, állástalanság, nem könynyű élet. A festőművész gyermekkorát Toronyban, majd Nardán töltötte, indítást rajztanár édesanyjától kapott. Egyenesen jutott az akkor egyetlen pesti művészeti gimnáziumba. A szombathelyi tanítóképző főiskolán végzett, Vépen kezdett tanítani. Pécsen szerzett rajztanári diplomát. Első munkahelyéről ment nyugdíjba. Tagja volt a Vasi Műhelynek, több művésztelep munkájában részt vett, itthon és külföldön. Nyert néhány díjat, és máig megbecsült, rokonszenves alakja a vasi művésztársadalomnak, akinek kiállításaira, egyedi belvilágú, sajátos forma- és színváltozatokat teremtő műveire mindig felfigyel a szakma és a közönség.

És ha már Kosztolányi városa, akkor legyen Kosztolányi-vers is. (...) Ma hold van. / Az éhes kutyák csaholnak. /Az árnyakat, a levegőt ugatják. / Most leharapják, hallod-e, a holdat. / Csámcsogva rágják az ég sárga sajtját. /

Fölébredek / s a tűzfalon / a fényedet / oly elhalón / veted, hogy ott / alig tenyész, / (...) vágyam pedig / létrán rohan, / emelkedik, oly boldogan, / oly reszketőn, / mint babonás / toronytetőn / a nyavalyás. / Mász botorul / magasba fönt / s eléd borul / te csorba gömb, / ott csöndesen / széjjeltekint / s nézi lenn / a földjeink, / a kincseket, / a rabon a / bilincseket, / a gabona / rendjét, amint / inog tovább (...)

(Hatos Csaba festőművész kiállítása a Vitalitas Galériában - 11-es huszár út 19. -, a Vitalitas Savariae Művészeti Alapítvány rendezésében.)

Benn ugyanazon a keskeny pallón járunk: álmok és valóság, ég és föld, reál és szürre- ál között. A bejárat mellett mindjárt ott van a meleg piros-narancsban játszó (a művésztelepet is megidéző) Győri hangulat - a háttérben a két templomtoronnyal és a holdfénnyel, az előtérben a hajlongó csupasz fák sokaságával. Még beljebb - a galéria szó szerinti otthonosságában - a felismerhető személyeket megörökítő kőszegi Társaság, amelyen a beszélgetős este békéjébe a hangsúlyos fehér gipsz-álarc visz valami szorongást. Aztán, nyilván nem véletlenül a Társaság közvetlen szomszédságában, a Karnevál viháncoló menete - ki tudja, melyik ponton át fordul át haláltáncba. A karneválozók fölött a Holdnak is (ál)arca van. Aztán a Holdfény geometrikus, röpködő játéka; vagy a Razgrad című festmény, amelyen a nekünk háttal álló (tőlünk távolodó?) magányos figura úgy olvad bele a városképbe, hogy közben szemben is áll vele. Dacos és esendő, pedig tulajdonképpen alig valamit látunk belőle. A feje fölé (védekezésül, nem is biztos, hogy eső ellen) tartott esernyő pont olyan, mint a háttérben lát-ható dzsámi kupolája (vagy fordítva). Aztán a Tél átható kékje: hívogató és metsző, akár a versbe írt Téli éjszaka.

A kiállítást Salamon Nándor, a Szombathelyi Képtár nyugalmazott igazgatója azzal nyitotta meg, hogy Hatos Csaba rejtőzködő alkat. Ezt bizonyítják képei s az a tény, hogy nem sürgölődik folyvást kiállítási lehetőségek után. (...) Szerencsére kevésbé tartózkodik a közös bemutatkozásoktól, így a köztes időkben csak-csak tudomást szerezhetünk arról, hogy hol tart, mely témák, tartalmak, kifejezési lehetőségek foglalkoztatják éppen. Legutóbb ilyen alkalommal figyelt fel festményeinek sajátos világára az Élet és Irodalom kritikusa. Talán ezért is érezheti a publikum bensőséges ünnepnek ezt a tárlatnyitót: okkal fejezhetjük ki afölött érzett örömünket, hogy most a - rendre rangos művészeknek lehetőséget nyújtó - Vitalitas Galériában találkozhatunk vele. Jó két évtizede közös barátunk, Szelestey László konok falrakónak minősítette, én - festményeit szemlélve, őt szóra bírva - a kulisszaépítő jelzőt érzem találóbbnak.

Salamon Nándor egy pillanatra Hatos Csaba életének kulisszái mögé is bepillantást engedett a megnyitó népes közönségének: Szabadkai születését romantikus szerelem előzte meg. Tanító édesapja Toronyból Kosztolányi városáig kerékpározott, s lelte meg élete párját. A folytatás már kevésbé derűs. Menekülés, állástalanság, nem könynyű élet. A festőművész gyermekkorát Toronyban, majd Nardán töltötte, indítást rajztanár édesanyjától kapott. Egyenesen jutott az akkor egyetlen pesti művészeti gimnáziumba. A szombathelyi tanítóképző főiskolán végzett, Vépen kezdett tanítani. Pécsen szerzett rajztanári diplomát. Első munkahelyéről ment nyugdíjba. Tagja volt a Vasi Műhelynek, több művésztelep munkájában részt vett, itthon és külföldön. Nyert néhány díjat, és máig megbecsült, rokonszenves alakja a vasi művésztársadalomnak, akinek kiállításaira, egyedi belvilágú, sajátos forma- és színváltozatokat teremtő műveire mindig felfigyel a szakma és a közönség.

És ha már Kosztolányi városa, akkor legyen Kosztolányi-vers is. (...) Ma hold van. / Az éhes kutyák csaholnak. /Az árnyakat, a levegőt ugatják. / Most leharapják, hallod-e, a holdat. / Csámcsogva rágják az ég sárga sajtját. /

Fölébredek / s a tűzfalon / a fényedet / oly elhalón / veted, hogy ott / alig tenyész, / (...) vágyam pedig / létrán rohan, / emelkedik, oly boldogan, / oly reszketőn, / mint babonás / toronytetőn / a nyavalyás. / Mász botorul / magasba fönt / s eléd borul / te csorba gömb, / ott csöndesen / széjjeltekint / s nézi lenn / a földjeink, / a kincseket, / a rabon a / bilincseket, / a gabona / rendjét, amint / inog tovább (...)

(Hatos Csaba festőművész kiállítása a Vitalitas Galériában - 11-es huszár út 19. -, a Vitalitas Savariae Művészeti Alapítvány rendezésében.)

A kiállítást Salamon Nándor, a Szombathelyi Képtár nyugalmazott igazgatója azzal nyitotta meg, hogy Hatos Csaba rejtőzködő alkat. Ezt bizonyítják képei s az a tény, hogy nem sürgölődik folyvást kiállítási lehetőségek után. (...) Szerencsére kevésbé tartózkodik a közös bemutatkozásoktól, így a köztes időkben csak-csak tudomást szerezhetünk arról, hogy hol tart, mely témák, tartalmak, kifejezési lehetőségek foglalkoztatják éppen. Legutóbb ilyen alkalommal figyelt fel festményeinek sajátos világára az Élet és Irodalom kritikusa. Talán ezért is érezheti a publikum bensőséges ünnepnek ezt a tárlatnyitót: okkal fejezhetjük ki afölött érzett örömünket, hogy most a - rendre rangos művészeknek lehetőséget nyújtó - Vitalitas Galériában találkozhatunk vele. Jó két évtizede közös barátunk, Szelestey László konok falrakónak minősítette, én - festményeit szemlélve, őt szóra bírva - a kulisszaépítő jelzőt érzem találóbbnak.

Salamon Nándor egy pillanatra Hatos Csaba életének kulisszái mögé is bepillantást engedett a megnyitó népes közönségének: Szabadkai születését romantikus szerelem előzte meg. Tanító édesapja Toronyból Kosztolányi városáig kerékpározott, s lelte meg élete párját. A folytatás már kevésbé derűs. Menekülés, állástalanság, nem könynyű élet. A festőművész gyermekkorát Toronyban, majd Nardán töltötte, indítást rajztanár édesanyjától kapott. Egyenesen jutott az akkor egyetlen pesti művészeti gimnáziumba. A szombathelyi tanítóképző főiskolán végzett, Vépen kezdett tanítani. Pécsen szerzett rajztanári diplomát. Első munkahelyéről ment nyugdíjba. Tagja volt a Vasi Műhelynek, több művésztelep munkájában részt vett, itthon és külföldön. Nyert néhány díjat, és máig megbecsült, rokonszenves alakja a vasi művésztársadalomnak, akinek kiállításaira, egyedi belvilágú, sajátos forma- és színváltozatokat teremtő műveire mindig felfigyel a szakma és a közönség.

És ha már Kosztolányi városa, akkor legyen Kosztolányi-vers is. (...) Ma hold van. / Az éhes kutyák csaholnak. /Az árnyakat, a levegőt ugatják. / Most leharapják, hallod-e, a holdat. / Csámcsogva rágják az ég sárga sajtját. /

Fölébredek / s a tűzfalon / a fényedet / oly elhalón / veted, hogy ott / alig tenyész, / (...) vágyam pedig / létrán rohan, / emelkedik, oly boldogan, / oly reszketőn, / mint babonás / toronytetőn / a nyavalyás. / Mász botorul / magasba fönt / s eléd borul / te csorba gömb, / ott csöndesen / széjjeltekint / s nézi lenn / a földjeink, / a kincseket, / a rabon a / bilincseket, / a gabona / rendjét, amint / inog tovább (...)

(Hatos Csaba festőművész kiállítása a Vitalitas Galériában - 11-es huszár út 19. -, a Vitalitas Savariae Művészeti Alapítvány rendezésében.)

A kiállítást Salamon Nándor, a Szombathelyi Képtár nyugalmazott igazgatója azzal nyitotta meg, hogy Hatos Csaba rejtőzködő alkat. Ezt bizonyítják képei s az a tény, hogy nem sürgölődik folyvást kiállítási lehetőségek után. (...) Szerencsére kevésbé tartózkodik a közös bemutatkozásoktól, így a köztes időkben csak-csak tudomást szerezhetünk arról, hogy hol tart, mely témák, tartalmak, kifejezési lehetőségek foglalkoztatják éppen. Legutóbb ilyen alkalommal figyelt fel festményeinek sajátos világára az Élet és Irodalom kritikusa. Talán ezért is érezheti a publikum bensőséges ünnepnek ezt a tárlatnyitót: okkal fejezhetjük ki afölött érzett örömünket, hogy most a - rendre rangos művészeknek lehetőséget nyújtó - Vitalitas Galériában találkozhatunk vele. Jó két évtizede közös barátunk, Szelestey László konok falrakónak minősítette, én - festményeit szemlélve, őt szóra bírva - a kulisszaépítő jelzőt érzem találóbbnak.

Salamon Nándor egy pillanatra Hatos Csaba életének kulisszái mögé is bepillantást engedett a megnyitó népes közönségének: Szabadkai születését romantikus szerelem előzte meg. Tanító édesapja Toronyból Kosztolányi városáig kerékpározott, s lelte meg élete párját. A folytatás már kevésbé derűs. Menekülés, állástalanság, nem könynyű élet. A festőművész gyermekkorát Toronyban, majd Nardán töltötte, indítást rajztanár édesanyjától kapott. Egyenesen jutott az akkor egyetlen pesti művészeti gimnáziumba. A szombathelyi tanítóképző főiskolán végzett, Vépen kezdett tanítani. Pécsen szerzett rajztanári diplomát. Első munkahelyéről ment nyugdíjba. Tagja volt a Vasi Műhelynek, több művésztelep munkájában részt vett, itthon és külföldön. Nyert néhány díjat, és máig megbecsült, rokonszenves alakja a vasi művésztársadalomnak, akinek kiállításaira, egyedi belvilágú, sajátos forma- és színváltozatokat teremtő műveire mindig felfigyel a szakma és a közönség.

És ha már Kosztolányi városa, akkor legyen Kosztolányi-vers is. (...) Ma hold van. / Az éhes kutyák csaholnak. /Az árnyakat, a levegőt ugatják. / Most leharapják, hallod-e, a holdat. / Csámcsogva rágják az ég sárga sajtját. /

Fölébredek / s a tűzfalon / a fényedet / oly elhalón / veted, hogy ott / alig tenyész, / (...) vágyam pedig / létrán rohan, / emelkedik, oly boldogan, / oly reszketőn, / mint babonás / toronytetőn / a nyavalyás. / Mász botorul / magasba fönt / s eléd borul / te csorba gömb, / ott csöndesen / széjjeltekint / s nézi lenn / a földjeink, / a kincseket, / a rabon a / bilincseket, / a gabona / rendjét, amint / inog tovább (...)

(Hatos Csaba festőművész kiállítása a Vitalitas Galériában - 11-es huszár út 19. -, a Vitalitas Savariae Művészeti Alapítvány rendezésében.)

Salamon Nándor egy pillanatra Hatos Csaba életének kulisszái mögé is bepillantást engedett a megnyitó népes közönségének: Szabadkai születését romantikus szerelem előzte meg. Tanító édesapja Toronyból Kosztolányi városáig kerékpározott, s lelte meg élete párját. A folytatás már kevésbé derűs. Menekülés, állástalanság, nem könynyű élet. A festőművész gyermekkorát Toronyban, majd Nardán töltötte, indítást rajztanár édesanyjától kapott. Egyenesen jutott az akkor egyetlen pesti művészeti gimnáziumba. A szombathelyi tanítóképző főiskolán végzett, Vépen kezdett tanítani. Pécsen szerzett rajztanári diplomát. Első munkahelyéről ment nyugdíjba. Tagja volt a Vasi Műhelynek, több művésztelep munkájában részt vett, itthon és külföldön. Nyert néhány díjat, és máig megbecsült, rokonszenves alakja a vasi művésztársadalomnak, akinek kiállításaira, egyedi belvilágú, sajátos forma- és színváltozatokat teremtő műveire mindig felfigyel a szakma és a közönség.

És ha már Kosztolányi városa, akkor legyen Kosztolányi-vers is. (...) Ma hold van. / Az éhes kutyák csaholnak. /Az árnyakat, a levegőt ugatják. / Most leharapják, hallod-e, a holdat. / Csámcsogva rágják az ég sárga sajtját. /

Fölébredek / s a tűzfalon / a fényedet / oly elhalón / veted, hogy ott / alig tenyész, / (...) vágyam pedig / létrán rohan, / emelkedik, oly boldogan, / oly reszketőn, / mint babonás / toronytetőn / a nyavalyás. / Mász botorul / magasba fönt / s eléd borul / te csorba gömb, / ott csöndesen / széjjeltekint / s nézi lenn / a földjeink, / a kincseket, / a rabon a / bilincseket, / a gabona / rendjét, amint / inog tovább (...)

(Hatos Csaba festőművész kiállítása a Vitalitas Galériában - 11-es huszár út 19. -, a Vitalitas Savariae Művészeti Alapítvány rendezésében.)

Salamon Nándor egy pillanatra Hatos Csaba életének kulisszái mögé is bepillantást engedett a megnyitó népes közönségének: Szabadkai születését romantikus szerelem előzte meg. Tanító édesapja Toronyból Kosztolányi városáig kerékpározott, s lelte meg élete párját. A folytatás már kevésbé derűs. Menekülés, állástalanság, nem könynyű élet. A festőművész gyermekkorát Toronyban, majd Nardán töltötte, indítást rajztanár édesanyjától kapott. Egyenesen jutott az akkor egyetlen pesti művészeti gimnáziumba. A szombathelyi tanítóképző főiskolán végzett, Vépen kezdett tanítani. Pécsen szerzett rajztanári diplomát. Első munkahelyéről ment nyugdíjba. Tagja volt a Vasi Műhelynek, több művésztelep munkájában részt vett, itthon és külföldön. Nyert néhány díjat, és máig megbecsült, rokonszenves alakja a vasi művésztársadalomnak, akinek kiállításaira, egyedi belvilágú, sajátos forma- és színváltozatokat teremtő műveire mindig felfigyel a szakma és a közönség.

És ha már Kosztolányi városa, akkor legyen Kosztolányi-vers is. (...) Ma hold van. / Az éhes kutyák csaholnak. /Az árnyakat, a levegőt ugatják. / Most leharapják, hallod-e, a holdat. / Csámcsogva rágják az ég sárga sajtját. /

Fölébredek / s a tűzfalon / a fényedet / oly elhalón / veted, hogy ott / alig tenyész, / (...) vágyam pedig / létrán rohan, / emelkedik, oly boldogan, / oly reszketőn, / mint babonás / toronytetőn / a nyavalyás. / Mász botorul / magasba fönt / s eléd borul / te csorba gömb, / ott csöndesen / széjjeltekint / s nézi lenn / a földjeink, / a kincseket, / a rabon a / bilincseket, / a gabona / rendjét, amint / inog tovább (...)

(Hatos Csaba festőművész kiállítása a Vitalitas Galériában - 11-es huszár út 19. -, a Vitalitas Savariae Művészeti Alapítvány rendezésében.)

És ha már Kosztolányi városa, akkor legyen Kosztolányi-vers is. (...) Ma hold van. / Az éhes kutyák csaholnak. /Az árnyakat, a levegőt ugatják. / Most leharapják, hallod-e, a holdat. / Csámcsogva rágják az ég sárga sajtját. /

Fölébredek / s a tűzfalon / a fényedet / oly elhalón / veted, hogy ott / alig tenyész, / (...) vágyam pedig / létrán rohan, / emelkedik, oly boldogan, / oly reszketőn, / mint babonás / toronytetőn / a nyavalyás. / Mász botorul / magasba fönt / s eléd borul / te csorba gömb, / ott csöndesen / széjjeltekint / s nézi lenn / a földjeink, / a kincseket, / a rabon a / bilincseket, / a gabona / rendjét, amint / inog tovább (...)

(Hatos Csaba festőművész kiállítása a Vitalitas Galériában - 11-es huszár út 19. -, a Vitalitas Savariae Művészeti Alapítvány rendezésében.)

És ha már Kosztolányi városa, akkor legyen Kosztolányi-vers is. (...) Ma hold van. / Az éhes kutyák csaholnak. /Az árnyakat, a levegőt ugatják. / Most leharapják, hallod-e, a holdat. / Csámcsogva rágják az ég sárga sajtját. /

Fölébredek / s a tűzfalon / a fényedet / oly elhalón / veted, hogy ott / alig tenyész, / (...) vágyam pedig / létrán rohan, / emelkedik, oly boldogan, / oly reszketőn, / mint babonás / toronytetőn / a nyavalyás. / Mász botorul / magasba fönt / s eléd borul / te csorba gömb, / ott csöndesen / széjjeltekint / s nézi lenn / a földjeink, / a kincseket, / a rabon a / bilincseket, / a gabona / rendjét, amint / inog tovább (...)

(Hatos Csaba festőművész kiállítása a Vitalitas Galériában - 11-es huszár út 19. -, a Vitalitas Savariae Művészeti Alapítvány rendezésében.)

Fölébredek / s a tűzfalon / a fényedet / oly elhalón / veted, hogy ott / alig tenyész, / (...) vágyam pedig / létrán rohan, / emelkedik, oly boldogan, / oly reszketőn, / mint babonás / toronytetőn / a nyavalyás. / Mász botorul / magasba fönt / s eléd borul / te csorba gömb, / ott csöndesen / széjjeltekint / s nézi lenn / a földjeink, / a kincseket, / a rabon a / bilincseket, / a gabona / rendjét, amint / inog tovább (...)

(Hatos Csaba festőművész kiállítása a Vitalitas Galériában - 11-es huszár út 19. -, a Vitalitas Savariae Művészeti Alapítvány rendezésében.)

Fölébredek / s a tűzfalon / a fényedet / oly elhalón / veted, hogy ott / alig tenyész, / (...) vágyam pedig / létrán rohan, / emelkedik, oly boldogan, / oly reszketőn, / mint babonás / toronytetőn / a nyavalyás. / Mász botorul / magasba fönt / s eléd borul / te csorba gömb, / ott csöndesen / széjjeltekint / s nézi lenn / a földjeink, / a kincseket, / a rabon a / bilincseket, / a gabona / rendjét, amint / inog tovább (...)

(Hatos Csaba festőművész kiállítása a Vitalitas Galériában - 11-es huszár út 19. -, a Vitalitas Savariae Művészeti Alapítvány rendezésében.)

(Hatos Csaba festőművész kiállítása a Vitalitas Galériában - 11-es huszár út 19. -, a Vitalitas Savariae Művészeti Alapítvány rendezésében.)

(Hatos Csaba festőművész kiállítása a Vitalitas Galériában - 11-es huszár út 19. -, a Vitalitas Savariae Művészeti Alapítvány rendezésében.)