Kézi szőttesek

Nyolc és fél éve dolgozik együtt az a csoport, amelynek vezetője Eszenyiné Hallgató Katalin népi iparművész. A Kézműves Műhely régi idők szőttes kultúráját eleveníti fel tevékenységével, miközben a munka az egészségkárosodott emberek rehabilitációját segíti. Legalább száz gyönyörű szőnyegük vár gazdára az elmúlt évek szorgoskodása nyomán, ezért igyekeznek minél több kiállításon, bemutatón részt venni. Ők az elsődleges piacon nem tudnak fellépni, viszont vétek és pazarlás lenne raktáron hagyni, porosodni ezeket a termékeket.

E kiállítás szőnyegei már 2001-ben szerepeltek az Iparművészeti Múzeumban; köztük több díjnyertes is van. A tárlaton Eszenyiné Hallgató Katalin beszélt arról, miképpen szövődik össze a hagyomány és a modern, hogy a népi elemekkel díszített szőnyegek illeszkedni tudjanak a mai bútorokhoz, lakásokhoz.

- Egyes elemeket veszünk át a kultúrák mintakincseiből, azokból alkotunk, valamint az úgynevezett népi színeket alkalmazzuk, a barnát, a natúrt, a sárgát (régen növényekkel festették a fonalat, ezért ezek a népi színek). A mályvát is elfogadta a zsűri, igaz, nagy jó szándékkal. Ritkábban, de dolgozunk bordóval és kékkel is. Ezek nagyon visszafogott, szolid árnyalataival. Az élénk színek a csángókra jellemzőek és a torontáliakra. Ezekben akár hét-nyolc szín is van, míg például a székely festékeseknél legfeljebb három színt alkalmazunk - mondta Hallgató Katalin, aki tervezi ezeket a szőnyegeket, melyek között az inka kultúrát idéző élénk narancs-kék mintázatú is van; még élő mintakincs alapján készült. Ezt például valaki megrendelte, a Spanyolországban élő lányának akarta ajándékba adni, örömet akart szerezni, mert mexikói a veje, de végül nem vitte el.

Hallgató Katalin óvónő volt, de a látása erősen megromlott, ott kellett hagynia a pályát. Most, gyengénlátóként, éjszakákon át gubbaszt nagyítóval, több vázlatot készít egy-egy végleges terv előtt. Egy-egy szőttes egy hónapos munkát jelent.

Szálonfordulós technikával készült, nomád mintázatú szőnyege 2005-ben a békéscsabai Országos Textilbiennálén, a 14. Népművészeti Kiállításon ezüst okleveles lett. Fekete-fehér torontálija első díjat kapott tavaly az Iparművészet 2005 országos pályázaton szőttes kategóriában. Kenderből való csángó szőnyege 2000-ben harmadik díjas volt, azután javasolták a népi iparművész címre. Azóta kétszer is megesett vele, hogy mindhárom nevezett alkotását díjazták országos kiállításokon, ahol már az is rang, ha valaki odáig eljut.

A Nappali Központ kiállításán háromféle szövéstechnikáról emlékezhetünk meg: a likatos-ról, amely Torontál megyéhez tartozott főleg, ahol Európa-híres műhelyek működtek korábban; a szálonfordulóst, amely a székelyektől ered, általában a festékes szőnyegeknél alkalmazzák. (A festékes elnevezés egy 14. századi fejedelemasszonytól származik, aki szőnyegeit így hagyatékozta: a festékeseket pedig a székelyekre hagyom.).

A harmadik szövéstechnika a kasűrözött, amelyből egy a budapesti Mezőgazdasági Múzeumban, majd a keszthelyi Festetich-kastélyban is látható volt sokáig. A kasűrözés árnyalást jelent, a kárpit- és gobelinszövésre jellemző, ez a legnehezebb szövéstechnika, hiszen itt a színekkel átmeneteket képeznek, a szövőkereten pedig a száltávolság eléggé kötött. Csak nagyon sűrű felvetésnél lehet mondjuk indás mintákat kihozni.

E kiállítás szőnyegei már 2001-ben szerepeltek az Iparművészeti Múzeumban; köztük több díjnyertes is van. A tárlaton Eszenyiné Hallgató Katalin beszélt arról, miképpen szövődik össze a hagyomány és a modern, hogy a népi elemekkel díszített szőnyegek illeszkedni tudjanak a mai bútorokhoz, lakásokhoz.

- Egyes elemeket veszünk át a kultúrák mintakincseiből, azokból alkotunk, valamint az úgynevezett népi színeket alkalmazzuk, a barnát, a natúrt, a sárgát (régen növényekkel festették a fonalat, ezért ezek a népi színek). A mályvát is elfogadta a zsűri, igaz, nagy jó szándékkal. Ritkábban, de dolgozunk bordóval és kékkel is. Ezek nagyon visszafogott, szolid árnyalataival. Az élénk színek a csángókra jellemzőek és a torontáliakra. Ezekben akár hét-nyolc szín is van, míg például a székely festékeseknél legfeljebb három színt alkalmazunk - mondta Hallgató Katalin, aki tervezi ezeket a szőnyegeket, melyek között az inka kultúrát idéző élénk narancs-kék mintázatú is van; még élő mintakincs alapján készült. Ezt például valaki megrendelte, a Spanyolországban élő lányának akarta ajándékba adni, örömet akart szerezni, mert mexikói a veje, de végül nem vitte el.

Hallgató Katalin óvónő volt, de a látása erősen megromlott, ott kellett hagynia a pályát. Most, gyengénlátóként, éjszakákon át gubbaszt nagyítóval, több vázlatot készít egy-egy végleges terv előtt. Egy-egy szőttes egy hónapos munkát jelent.

Szálonfordulós technikával készült, nomád mintázatú szőnyege 2005-ben a békéscsabai Országos Textilbiennálén, a 14. Népművészeti Kiállításon ezüst okleveles lett. Fekete-fehér torontálija első díjat kapott tavaly az Iparművészet 2005 országos pályázaton szőttes kategóriában. Kenderből való csángó szőnyege 2000-ben harmadik díjas volt, azután javasolták a népi iparművész címre. Azóta kétszer is megesett vele, hogy mindhárom nevezett alkotását díjazták országos kiállításokon, ahol már az is rang, ha valaki odáig eljut.

A Nappali Központ kiállításán háromféle szövéstechnikáról emlékezhetünk meg: a likatos-ról, amely Torontál megyéhez tartozott főleg, ahol Európa-híres műhelyek működtek korábban; a szálonfordulóst, amely a székelyektől ered, általában a festékes szőnyegeknél alkalmazzák. (A festékes elnevezés egy 14. századi fejedelemasszonytól származik, aki szőnyegeit így hagyatékozta: a festékeseket pedig a székelyekre hagyom.).

A harmadik szövéstechnika a kasűrözött, amelyből egy a budapesti Mezőgazdasági Múzeumban, majd a keszthelyi Festetich-kastélyban is látható volt sokáig. A kasűrözés árnyalást jelent, a kárpit- és gobelinszövésre jellemző, ez a legnehezebb szövéstechnika, hiszen itt a színekkel átmeneteket képeznek, a szövőkereten pedig a száltávolság eléggé kötött. Csak nagyon sűrű felvetésnél lehet mondjuk indás mintákat kihozni.

E kiállítás szőnyegei már 2001-ben szerepeltek az Iparművészeti Múzeumban; köztük több díjnyertes is van. A tárlaton Eszenyiné Hallgató Katalin beszélt arról, miképpen szövődik össze a hagyomány és a modern, hogy a népi elemekkel díszített szőnyegek illeszkedni tudjanak a mai bútorokhoz, lakásokhoz.

- Egyes elemeket veszünk át a kultúrák mintakincseiből, azokból alkotunk, valamint az úgynevezett népi színeket alkalmazzuk, a barnát, a natúrt, a sárgát (régen növényekkel festették a fonalat, ezért ezek a népi színek). A mályvát is elfogadta a zsűri, igaz, nagy jó szándékkal. Ritkábban, de dolgozunk bordóval és kékkel is. Ezek nagyon visszafogott, szolid árnyalataival. Az élénk színek a csángókra jellemzőek és a torontáliakra. Ezekben akár hét-nyolc szín is van, míg például a székely festékeseknél legfeljebb három színt alkalmazunk - mondta Hallgató Katalin, aki tervezi ezeket a szőnyegeket, melyek között az inka kultúrát idéző élénk narancs-kék mintázatú is van; még élő mintakincs alapján készült. Ezt például valaki megrendelte, a Spanyolországban élő lányának akarta ajándékba adni, örömet akart szerezni, mert mexikói a veje, de végül nem vitte el.

Hallgató Katalin óvónő volt, de a látása erősen megromlott, ott kellett hagynia a pályát. Most, gyengénlátóként, éjszakákon át gubbaszt nagyítóval, több vázlatot készít egy-egy végleges terv előtt. Egy-egy szőttes egy hónapos munkát jelent.

Szálonfordulós technikával készült, nomád mintázatú szőnyege 2005-ben a békéscsabai Országos Textilbiennálén, a 14. Népművészeti Kiállításon ezüst okleveles lett. Fekete-fehér torontálija első díjat kapott tavaly az Iparművészet 2005 országos pályázaton szőttes kategóriában. Kenderből való csángó szőnyege 2000-ben harmadik díjas volt, azután javasolták a népi iparművész címre. Azóta kétszer is megesett vele, hogy mindhárom nevezett alkotását díjazták országos kiállításokon, ahol már az is rang, ha valaki odáig eljut.

A Nappali Központ kiállításán háromféle szövéstechnikáról emlékezhetünk meg: a likatos-ról, amely Torontál megyéhez tartozott főleg, ahol Európa-híres műhelyek működtek korábban; a szálonfordulóst, amely a székelyektől ered, általában a festékes szőnyegeknél alkalmazzák. (A festékes elnevezés egy 14. századi fejedelemasszonytól származik, aki szőnyegeit így hagyatékozta: a festékeseket pedig a székelyekre hagyom.).

A harmadik szövéstechnika a kasűrözött, amelyből egy a budapesti Mezőgazdasági Múzeumban, majd a keszthelyi Festetich-kastélyban is látható volt sokáig. A kasűrözés árnyalást jelent, a kárpit- és gobelinszövésre jellemző, ez a legnehezebb szövéstechnika, hiszen itt a színekkel átmeneteket képeznek, a szövőkereten pedig a száltávolság eléggé kötött. Csak nagyon sűrű felvetésnél lehet mondjuk indás mintákat kihozni.

- Egyes elemeket veszünk át a kultúrák mintakincseiből, azokból alkotunk, valamint az úgynevezett népi színeket alkalmazzuk, a barnát, a natúrt, a sárgát (régen növényekkel festették a fonalat, ezért ezek a népi színek). A mályvát is elfogadta a zsűri, igaz, nagy jó szándékkal. Ritkábban, de dolgozunk bordóval és kékkel is. Ezek nagyon visszafogott, szolid árnyalataival. Az élénk színek a csángókra jellemzőek és a torontáliakra. Ezekben akár hét-nyolc szín is van, míg például a székely festékeseknél legfeljebb három színt alkalmazunk - mondta Hallgató Katalin, aki tervezi ezeket a szőnyegeket, melyek között az inka kultúrát idéző élénk narancs-kék mintázatú is van; még élő mintakincs alapján készült. Ezt például valaki megrendelte, a Spanyolországban élő lányának akarta ajándékba adni, örömet akart szerezni, mert mexikói a veje, de végül nem vitte el.

Hallgató Katalin óvónő volt, de a látása erősen megromlott, ott kellett hagynia a pályát. Most, gyengénlátóként, éjszakákon át gubbaszt nagyítóval, több vázlatot készít egy-egy végleges terv előtt. Egy-egy szőttes egy hónapos munkát jelent.

Szálonfordulós technikával készült, nomád mintázatú szőnyege 2005-ben a békéscsabai Országos Textilbiennálén, a 14. Népművészeti Kiállításon ezüst okleveles lett. Fekete-fehér torontálija első díjat kapott tavaly az Iparművészet 2005 országos pályázaton szőttes kategóriában. Kenderből való csángó szőnyege 2000-ben harmadik díjas volt, azután javasolták a népi iparművész címre. Azóta kétszer is megesett vele, hogy mindhárom nevezett alkotását díjazták országos kiállításokon, ahol már az is rang, ha valaki odáig eljut.

A Nappali Központ kiállításán háromféle szövéstechnikáról emlékezhetünk meg: a likatos-ról, amely Torontál megyéhez tartozott főleg, ahol Európa-híres műhelyek működtek korábban; a szálonfordulóst, amely a székelyektől ered, általában a festékes szőnyegeknél alkalmazzák. (A festékes elnevezés egy 14. századi fejedelemasszonytól származik, aki szőnyegeit így hagyatékozta: a festékeseket pedig a székelyekre hagyom.).

A harmadik szövéstechnika a kasűrözött, amelyből egy a budapesti Mezőgazdasági Múzeumban, majd a keszthelyi Festetich-kastélyban is látható volt sokáig. A kasűrözés árnyalást jelent, a kárpit- és gobelinszövésre jellemző, ez a legnehezebb szövéstechnika, hiszen itt a színekkel átmeneteket képeznek, a szövőkereten pedig a száltávolság eléggé kötött. Csak nagyon sűrű felvetésnél lehet mondjuk indás mintákat kihozni.

- Egyes elemeket veszünk át a kultúrák mintakincseiből, azokból alkotunk, valamint az úgynevezett népi színeket alkalmazzuk, a barnát, a natúrt, a sárgát (régen növényekkel festették a fonalat, ezért ezek a népi színek). A mályvát is elfogadta a zsűri, igaz, nagy jó szándékkal. Ritkábban, de dolgozunk bordóval és kékkel is. Ezek nagyon visszafogott, szolid árnyalataival. Az élénk színek a csángókra jellemzőek és a torontáliakra. Ezekben akár hét-nyolc szín is van, míg például a székely festékeseknél legfeljebb három színt alkalmazunk - mondta Hallgató Katalin, aki tervezi ezeket a szőnyegeket, melyek között az inka kultúrát idéző élénk narancs-kék mintázatú is van; még élő mintakincs alapján készült. Ezt például valaki megrendelte, a Spanyolországban élő lányának akarta ajándékba adni, örömet akart szerezni, mert mexikói a veje, de végül nem vitte el.

Hallgató Katalin óvónő volt, de a látása erősen megromlott, ott kellett hagynia a pályát. Most, gyengénlátóként, éjszakákon át gubbaszt nagyítóval, több vázlatot készít egy-egy végleges terv előtt. Egy-egy szőttes egy hónapos munkát jelent.

Szálonfordulós technikával készült, nomád mintázatú szőnyege 2005-ben a békéscsabai Országos Textilbiennálén, a 14. Népművészeti Kiállításon ezüst okleveles lett. Fekete-fehér torontálija első díjat kapott tavaly az Iparművészet 2005 országos pályázaton szőttes kategóriában. Kenderből való csángó szőnyege 2000-ben harmadik díjas volt, azután javasolták a népi iparművész címre. Azóta kétszer is megesett vele, hogy mindhárom nevezett alkotását díjazták országos kiállításokon, ahol már az is rang, ha valaki odáig eljut.

A Nappali Központ kiállításán háromféle szövéstechnikáról emlékezhetünk meg: a likatos-ról, amely Torontál megyéhez tartozott főleg, ahol Európa-híres műhelyek működtek korábban; a szálonfordulóst, amely a székelyektől ered, általában a festékes szőnyegeknél alkalmazzák. (A festékes elnevezés egy 14. századi fejedelemasszonytól származik, aki szőnyegeit így hagyatékozta: a festékeseket pedig a székelyekre hagyom.).

A harmadik szövéstechnika a kasűrözött, amelyből egy a budapesti Mezőgazdasági Múzeumban, majd a keszthelyi Festetich-kastélyban is látható volt sokáig. A kasűrözés árnyalást jelent, a kárpit- és gobelinszövésre jellemző, ez a legnehezebb szövéstechnika, hiszen itt a színekkel átmeneteket képeznek, a szövőkereten pedig a száltávolság eléggé kötött. Csak nagyon sűrű felvetésnél lehet mondjuk indás mintákat kihozni.

Hallgató Katalin óvónő volt, de a látása erősen megromlott, ott kellett hagynia a pályát. Most, gyengénlátóként, éjszakákon át gubbaszt nagyítóval, több vázlatot készít egy-egy végleges terv előtt. Egy-egy szőttes egy hónapos munkát jelent.

Szálonfordulós technikával készült, nomád mintázatú szőnyege 2005-ben a békéscsabai Országos Textilbiennálén, a 14. Népművészeti Kiállításon ezüst okleveles lett. Fekete-fehér torontálija első díjat kapott tavaly az Iparművészet 2005 országos pályázaton szőttes kategóriában. Kenderből való csángó szőnyege 2000-ben harmadik díjas volt, azután javasolták a népi iparművész címre. Azóta kétszer is megesett vele, hogy mindhárom nevezett alkotását díjazták országos kiállításokon, ahol már az is rang, ha valaki odáig eljut.

A Nappali Központ kiállításán háromféle szövéstechnikáról emlékezhetünk meg: a likatos-ról, amely Torontál megyéhez tartozott főleg, ahol Európa-híres műhelyek működtek korábban; a szálonfordulóst, amely a székelyektől ered, általában a festékes szőnyegeknél alkalmazzák. (A festékes elnevezés egy 14. századi fejedelemasszonytól származik, aki szőnyegeit így hagyatékozta: a festékeseket pedig a székelyekre hagyom.).

A harmadik szövéstechnika a kasűrözött, amelyből egy a budapesti Mezőgazdasági Múzeumban, majd a keszthelyi Festetich-kastélyban is látható volt sokáig. A kasűrözés árnyalást jelent, a kárpit- és gobelinszövésre jellemző, ez a legnehezebb szövéstechnika, hiszen itt a színekkel átmeneteket képeznek, a szövőkereten pedig a száltávolság eléggé kötött. Csak nagyon sűrű felvetésnél lehet mondjuk indás mintákat kihozni.

Hallgató Katalin óvónő volt, de a látása erősen megromlott, ott kellett hagynia a pályát. Most, gyengénlátóként, éjszakákon át gubbaszt nagyítóval, több vázlatot készít egy-egy végleges terv előtt. Egy-egy szőttes egy hónapos munkát jelent.

Szálonfordulós technikával készült, nomád mintázatú szőnyege 2005-ben a békéscsabai Országos Textilbiennálén, a 14. Népművészeti Kiállításon ezüst okleveles lett. Fekete-fehér torontálija első díjat kapott tavaly az Iparművészet 2005 országos pályázaton szőttes kategóriában. Kenderből való csángó szőnyege 2000-ben harmadik díjas volt, azután javasolták a népi iparművész címre. Azóta kétszer is megesett vele, hogy mindhárom nevezett alkotását díjazták országos kiállításokon, ahol már az is rang, ha valaki odáig eljut.

A Nappali Központ kiállításán háromféle szövéstechnikáról emlékezhetünk meg: a likatos-ról, amely Torontál megyéhez tartozott főleg, ahol Európa-híres műhelyek működtek korábban; a szálonfordulóst, amely a székelyektől ered, általában a festékes szőnyegeknél alkalmazzák. (A festékes elnevezés egy 14. századi fejedelemasszonytól származik, aki szőnyegeit így hagyatékozta: a festékeseket pedig a székelyekre hagyom.).

A harmadik szövéstechnika a kasűrözött, amelyből egy a budapesti Mezőgazdasági Múzeumban, majd a keszthelyi Festetich-kastélyban is látható volt sokáig. A kasűrözés árnyalást jelent, a kárpit- és gobelinszövésre jellemző, ez a legnehezebb szövéstechnika, hiszen itt a színekkel átmeneteket képeznek, a szövőkereten pedig a száltávolság eléggé kötött. Csak nagyon sűrű felvetésnél lehet mondjuk indás mintákat kihozni.

Szálonfordulós technikával készült, nomád mintázatú szőnyege 2005-ben a békéscsabai Országos Textilbiennálén, a 14. Népművészeti Kiállításon ezüst okleveles lett. Fekete-fehér torontálija első díjat kapott tavaly az Iparművészet 2005 országos pályázaton szőttes kategóriában. Kenderből való csángó szőnyege 2000-ben harmadik díjas volt, azután javasolták a népi iparművész címre. Azóta kétszer is megesett vele, hogy mindhárom nevezett alkotását díjazták országos kiállításokon, ahol már az is rang, ha valaki odáig eljut.

A Nappali Központ kiállításán háromféle szövéstechnikáról emlékezhetünk meg: a likatos-ról, amely Torontál megyéhez tartozott főleg, ahol Európa-híres műhelyek működtek korábban; a szálonfordulóst, amely a székelyektől ered, általában a festékes szőnyegeknél alkalmazzák. (A festékes elnevezés egy 14. századi fejedelemasszonytól származik, aki szőnyegeit így hagyatékozta: a festékeseket pedig a székelyekre hagyom.).

A harmadik szövéstechnika a kasűrözött, amelyből egy a budapesti Mezőgazdasági Múzeumban, majd a keszthelyi Festetich-kastélyban is látható volt sokáig. A kasűrözés árnyalást jelent, a kárpit- és gobelinszövésre jellemző, ez a legnehezebb szövéstechnika, hiszen itt a színekkel átmeneteket képeznek, a szövőkereten pedig a száltávolság eléggé kötött. Csak nagyon sűrű felvetésnél lehet mondjuk indás mintákat kihozni.

Szálonfordulós technikával készült, nomád mintázatú szőnyege 2005-ben a békéscsabai Országos Textilbiennálén, a 14. Népművészeti Kiállításon ezüst okleveles lett. Fekete-fehér torontálija első díjat kapott tavaly az Iparművészet 2005 országos pályázaton szőttes kategóriában. Kenderből való csángó szőnyege 2000-ben harmadik díjas volt, azután javasolták a népi iparművész címre. Azóta kétszer is megesett vele, hogy mindhárom nevezett alkotását díjazták országos kiállításokon, ahol már az is rang, ha valaki odáig eljut.

A Nappali Központ kiállításán háromféle szövéstechnikáról emlékezhetünk meg: a likatos-ról, amely Torontál megyéhez tartozott főleg, ahol Európa-híres műhelyek működtek korábban; a szálonfordulóst, amely a székelyektől ered, általában a festékes szőnyegeknél alkalmazzák. (A festékes elnevezés egy 14. századi fejedelemasszonytól származik, aki szőnyegeit így hagyatékozta: a festékeseket pedig a székelyekre hagyom.).

A harmadik szövéstechnika a kasűrözött, amelyből egy a budapesti Mezőgazdasági Múzeumban, majd a keszthelyi Festetich-kastélyban is látható volt sokáig. A kasűrözés árnyalást jelent, a kárpit- és gobelinszövésre jellemző, ez a legnehezebb szövéstechnika, hiszen itt a színekkel átmeneteket képeznek, a szövőkereten pedig a száltávolság eléggé kötött. Csak nagyon sűrű felvetésnél lehet mondjuk indás mintákat kihozni.

A Nappali Központ kiállításán háromféle szövéstechnikáról emlékezhetünk meg: a likatos-ról, amely Torontál megyéhez tartozott főleg, ahol Európa-híres műhelyek működtek korábban; a szálonfordulóst, amely a székelyektől ered, általában a festékes szőnyegeknél alkalmazzák. (A festékes elnevezés egy 14. századi fejedelemasszonytól származik, aki szőnyegeit így hagyatékozta: a festékeseket pedig a székelyekre hagyom.).

A harmadik szövéstechnika a kasűrözött, amelyből egy a budapesti Mezőgazdasági Múzeumban, majd a keszthelyi Festetich-kastélyban is látható volt sokáig. A kasűrözés árnyalást jelent, a kárpit- és gobelinszövésre jellemző, ez a legnehezebb szövéstechnika, hiszen itt a színekkel átmeneteket képeznek, a szövőkereten pedig a száltávolság eléggé kötött. Csak nagyon sűrű felvetésnél lehet mondjuk indás mintákat kihozni.

A Nappali Központ kiállításán háromféle szövéstechnikáról emlékezhetünk meg: a likatos-ról, amely Torontál megyéhez tartozott főleg, ahol Európa-híres műhelyek működtek korábban; a szálonfordulóst, amely a székelyektől ered, általában a festékes szőnyegeknél alkalmazzák. (A festékes elnevezés egy 14. századi fejedelemasszonytól származik, aki szőnyegeit így hagyatékozta: a festékeseket pedig a székelyekre hagyom.).

A harmadik szövéstechnika a kasűrözött, amelyből egy a budapesti Mezőgazdasági Múzeumban, majd a keszthelyi Festetich-kastélyban is látható volt sokáig. A kasűrözés árnyalást jelent, a kárpit- és gobelinszövésre jellemző, ez a legnehezebb szövéstechnika, hiszen itt a színekkel átmeneteket képeznek, a szövőkereten pedig a száltávolság eléggé kötött. Csak nagyon sűrű felvetésnél lehet mondjuk indás mintákat kihozni.

A harmadik szövéstechnika a kasűrözött, amelyből egy a budapesti Mezőgazdasági Múzeumban, majd a keszthelyi Festetich-kastélyban is látható volt sokáig. A kasűrözés árnyalást jelent, a kárpit- és gobelinszövésre jellemző, ez a legnehezebb szövéstechnika, hiszen itt a színekkel átmeneteket képeznek, a szövőkereten pedig a száltávolság eléggé kötött. Csak nagyon sűrű felvetésnél lehet mondjuk indás mintákat kihozni.

A harmadik szövéstechnika a kasűrözött, amelyből egy a budapesti Mezőgazdasági Múzeumban, majd a keszthelyi Festetich-kastélyban is látható volt sokáig. A kasűrözés árnyalást jelent, a kárpit- és gobelinszövésre jellemző, ez a legnehezebb szövéstechnika, hiszen itt a színekkel átmeneteket képeznek, a szövőkereten pedig a száltávolság eléggé kötött. Csak nagyon sűrű felvetésnél lehet mondjuk indás mintákat kihozni.