Legényuram napja

Könnyen legörbül az ember lányának a szája, ha minden kertelés nélkül tudomására hozzák, hogy vannak helyek, ahol a fehérnépnek nincs keresnivalója. Ilyen hely volt a gencsapáti Apponyi utca 13-as számú házának kertje szombaton délután, amikor a helyi legénycéh tagjai szokásos évi legényavató szertartásukra gyűltek össze. Hogy mi történt az Apponyi utcai kertben délután kettőtől este hétig, arról legfeljebb fotóriporterünknek van sejtése, aki igazlátó (értsd: házas férfiember lévén) bebocsátást nyert a portára.

De lássuk csak, mi az, amit a kíváncsi újságíró-fehérnép este hét óra után kiszimatolhatott. Először is: az Apponyi utca 13-as számú ház kertjében már felettébb jó hangulat kerekedett estére. Köszönhető ez a mindig borral teli hőbérrel a vállán sétafikáló házigazdának, Németh Gábornak, no meg a tűz felett árválkodó, ízletes nyúlpörköltmaradékot rejtő bográcsnak. A társaság tagjai egykori és mai legények. Köztük van a gencsi Tóth Tamás is, akinek nem kis része van abban, hogy a faluban 1998-ban újjáalakult a legénycéh. Tamás a mosonmagyaróvári egyetemen tanult, ahol néptáncosként az ottani legénycéh működésébe is bepillanthatott. A móvári le- génycéhvel azóta is szoros szál fűzi össze a gencsieket, természetes hát, hogy a barátok eljöttek most is a Szigetköz kapujából és Csornáról is.

A legények felsorakoznak a kapu előtt, előkerül a hegedű, a tangóharmonika, és indulhat is a nótázós-táncolós menet a legényavató mulatság mindenkori helyszínére, a Lajos kocsmába.

A vendéglátóhely udvarán érdekes szituáció adódik: az asztaloknál egy másik társaság múlatja az időt. Egy motoros- banda tagjai. Ott ülnek viperás pólókban, halálfejes kendőkkel a nyakukon, amikor bevonulnak a legények csizmában, fehér ingben, fekete mellényben, kalappal a fejükön. Két külön világ. Két külön világ? Közösség ez is, az is. Összetartás itt is, ott is...

Halljunk szót!- kiáltja Németh Alfréd legénybíró, majd Horváth Lajos kocsmáros köszönti vendégeit, mire a Zsivány zenekar elhúzza a talp-alávalót a gencsi verbunkhoz. Az asztaloknál kínált kiadós gulyáshoz puha kenyér dukál, öblös kancsókból finom bor folyik, és a két társaság lassan vegyülni kezd: a motorosbandából egy szép fekete lányt táncba visznek, a legénybíró a motorosokkal diskurál. De ni csak: egy magas, szőke fiú egy hatalmas kancsóval szaladgál. Kiderül, ő a frissen avatott legény. Pék Attila 28 éves, civilben mérnök egy építőipari cégnél. A fiatalember büszke arra, hogy immár ő is a legénycéh tagja. És hogy miért? Azt mondja, erre a legnehezebb válaszolni. Hisz a legénycéh kulcsszavai - az egymás iránti tisztelet, a becsületesség, a segítőkészség, a hagyományok, viselkedésformák átörökítése - ma már sajnos nem divatos fogalmak. Attilát köti a titoktartás - akárcsak az amúgy bőbeszédű helyi népművelőt, Varga Albint, így csupán annyit sikerül megtudnunk, hogy az Apponyi utcai kertben aznap hét próbát kellett kiállnia a legényjelöltnek. Meg persze azt, hogy az akadályokat sikerrel vette, így mostantól neki is kijár a le- gényuram megszólítás...

De lássuk csak, mi az, amit a kíváncsi újságíró-fehérnép este hét óra után kiszimatolhatott. Először is: az Apponyi utca 13-as számú ház kertjében már felettébb jó hangulat kerekedett estére. Köszönhető ez a mindig borral teli hőbérrel a vállán sétafikáló házigazdának, Németh Gábornak, no meg a tűz felett árválkodó, ízletes nyúlpörköltmaradékot rejtő bográcsnak. A társaság tagjai egykori és mai legények. Köztük van a gencsi Tóth Tamás is, akinek nem kis része van abban, hogy a faluban 1998-ban újjáalakult a legénycéh. Tamás a mosonmagyaróvári egyetemen tanult, ahol néptáncosként az ottani legénycéh működésébe is bepillanthatott. A móvári le- génycéhvel azóta is szoros szál fűzi össze a gencsieket, természetes hát, hogy a barátok eljöttek most is a Szigetköz kapujából és Csornáról is.

A legények felsorakoznak a kapu előtt, előkerül a hegedű, a tangóharmonika, és indulhat is a nótázós-táncolós menet a legényavató mulatság mindenkori helyszínére, a Lajos kocsmába.

A vendéglátóhely udvarán érdekes szituáció adódik: az asztaloknál egy másik társaság múlatja az időt. Egy motoros- banda tagjai. Ott ülnek viperás pólókban, halálfejes kendőkkel a nyakukon, amikor bevonulnak a legények csizmában, fehér ingben, fekete mellényben, kalappal a fejükön. Két külön világ. Két külön világ? Közösség ez is, az is. Összetartás itt is, ott is...

Halljunk szót!- kiáltja Németh Alfréd legénybíró, majd Horváth Lajos kocsmáros köszönti vendégeit, mire a Zsivány zenekar elhúzza a talp-alávalót a gencsi verbunkhoz. Az asztaloknál kínált kiadós gulyáshoz puha kenyér dukál, öblös kancsókból finom bor folyik, és a két társaság lassan vegyülni kezd: a motorosbandából egy szép fekete lányt táncba visznek, a legénybíró a motorosokkal diskurál. De ni csak: egy magas, szőke fiú egy hatalmas kancsóval szaladgál. Kiderül, ő a frissen avatott legény. Pék Attila 28 éves, civilben mérnök egy építőipari cégnél. A fiatalember büszke arra, hogy immár ő is a legénycéh tagja. És hogy miért? Azt mondja, erre a legnehezebb válaszolni. Hisz a legénycéh kulcsszavai - az egymás iránti tisztelet, a becsületesség, a segítőkészség, a hagyományok, viselkedésformák átörökítése - ma már sajnos nem divatos fogalmak. Attilát köti a titoktartás - akárcsak az amúgy bőbeszédű helyi népművelőt, Varga Albint, így csupán annyit sikerül megtudnunk, hogy az Apponyi utcai kertben aznap hét próbát kellett kiállnia a legényjelöltnek. Meg persze azt, hogy az akadályokat sikerrel vette, így mostantól neki is kijár a le- gényuram megszólítás...

De lássuk csak, mi az, amit a kíváncsi újságíró-fehérnép este hét óra után kiszimatolhatott. Először is: az Apponyi utca 13-as számú ház kertjében már felettébb jó hangulat kerekedett estére. Köszönhető ez a mindig borral teli hőbérrel a vállán sétafikáló házigazdának, Németh Gábornak, no meg a tűz felett árválkodó, ízletes nyúlpörköltmaradékot rejtő bográcsnak. A társaság tagjai egykori és mai legények. Köztük van a gencsi Tóth Tamás is, akinek nem kis része van abban, hogy a faluban 1998-ban újjáalakult a legénycéh. Tamás a mosonmagyaróvári egyetemen tanult, ahol néptáncosként az ottani legénycéh működésébe is bepillanthatott. A móvári le- génycéhvel azóta is szoros szál fűzi össze a gencsieket, természetes hát, hogy a barátok eljöttek most is a Szigetköz kapujából és Csornáról is.

A legények felsorakoznak a kapu előtt, előkerül a hegedű, a tangóharmonika, és indulhat is a nótázós-táncolós menet a legényavató mulatság mindenkori helyszínére, a Lajos kocsmába.

A vendéglátóhely udvarán érdekes szituáció adódik: az asztaloknál egy másik társaság múlatja az időt. Egy motoros- banda tagjai. Ott ülnek viperás pólókban, halálfejes kendőkkel a nyakukon, amikor bevonulnak a legények csizmában, fehér ingben, fekete mellényben, kalappal a fejükön. Két külön világ. Két külön világ? Közösség ez is, az is. Összetartás itt is, ott is...

Halljunk szót!- kiáltja Németh Alfréd legénybíró, majd Horváth Lajos kocsmáros köszönti vendégeit, mire a Zsivány zenekar elhúzza a talp-alávalót a gencsi verbunkhoz. Az asztaloknál kínált kiadós gulyáshoz puha kenyér dukál, öblös kancsókból finom bor folyik, és a két társaság lassan vegyülni kezd: a motorosbandából egy szép fekete lányt táncba visznek, a legénybíró a motorosokkal diskurál. De ni csak: egy magas, szőke fiú egy hatalmas kancsóval szaladgál. Kiderül, ő a frissen avatott legény. Pék Attila 28 éves, civilben mérnök egy építőipari cégnél. A fiatalember büszke arra, hogy immár ő is a legénycéh tagja. És hogy miért? Azt mondja, erre a legnehezebb válaszolni. Hisz a legénycéh kulcsszavai - az egymás iránti tisztelet, a becsületesség, a segítőkészség, a hagyományok, viselkedésformák átörökítése - ma már sajnos nem divatos fogalmak. Attilát köti a titoktartás - akárcsak az amúgy bőbeszédű helyi népművelőt, Varga Albint, így csupán annyit sikerül megtudnunk, hogy az Apponyi utcai kertben aznap hét próbát kellett kiállnia a legényjelöltnek. Meg persze azt, hogy az akadályokat sikerrel vette, így mostantól neki is kijár a le- gényuram megszólítás...

A legények felsorakoznak a kapu előtt, előkerül a hegedű, a tangóharmonika, és indulhat is a nótázós-táncolós menet a legényavató mulatság mindenkori helyszínére, a Lajos kocsmába.

A vendéglátóhely udvarán érdekes szituáció adódik: az asztaloknál egy másik társaság múlatja az időt. Egy motoros- banda tagjai. Ott ülnek viperás pólókban, halálfejes kendőkkel a nyakukon, amikor bevonulnak a legények csizmában, fehér ingben, fekete mellényben, kalappal a fejükön. Két külön világ. Két külön világ? Közösség ez is, az is. Összetartás itt is, ott is...

Halljunk szót!- kiáltja Németh Alfréd legénybíró, majd Horváth Lajos kocsmáros köszönti vendégeit, mire a Zsivány zenekar elhúzza a talp-alávalót a gencsi verbunkhoz. Az asztaloknál kínált kiadós gulyáshoz puha kenyér dukál, öblös kancsókból finom bor folyik, és a két társaság lassan vegyülni kezd: a motorosbandából egy szép fekete lányt táncba visznek, a legénybíró a motorosokkal diskurál. De ni csak: egy magas, szőke fiú egy hatalmas kancsóval szaladgál. Kiderül, ő a frissen avatott legény. Pék Attila 28 éves, civilben mérnök egy építőipari cégnél. A fiatalember büszke arra, hogy immár ő is a legénycéh tagja. És hogy miért? Azt mondja, erre a legnehezebb válaszolni. Hisz a legénycéh kulcsszavai - az egymás iránti tisztelet, a becsületesség, a segítőkészség, a hagyományok, viselkedésformák átörökítése - ma már sajnos nem divatos fogalmak. Attilát köti a titoktartás - akárcsak az amúgy bőbeszédű helyi népművelőt, Varga Albint, így csupán annyit sikerül megtudnunk, hogy az Apponyi utcai kertben aznap hét próbát kellett kiállnia a legényjelöltnek. Meg persze azt, hogy az akadályokat sikerrel vette, így mostantól neki is kijár a le- gényuram megszólítás...

A legények felsorakoznak a kapu előtt, előkerül a hegedű, a tangóharmonika, és indulhat is a nótázós-táncolós menet a legényavató mulatság mindenkori helyszínére, a Lajos kocsmába.

A vendéglátóhely udvarán érdekes szituáció adódik: az asztaloknál egy másik társaság múlatja az időt. Egy motoros- banda tagjai. Ott ülnek viperás pólókban, halálfejes kendőkkel a nyakukon, amikor bevonulnak a legények csizmában, fehér ingben, fekete mellényben, kalappal a fejükön. Két külön világ. Két külön világ? Közösség ez is, az is. Összetartás itt is, ott is...

Halljunk szót!- kiáltja Németh Alfréd legénybíró, majd Horváth Lajos kocsmáros köszönti vendégeit, mire a Zsivány zenekar elhúzza a talp-alávalót a gencsi verbunkhoz. Az asztaloknál kínált kiadós gulyáshoz puha kenyér dukál, öblös kancsókból finom bor folyik, és a két társaság lassan vegyülni kezd: a motorosbandából egy szép fekete lányt táncba visznek, a legénybíró a motorosokkal diskurál. De ni csak: egy magas, szőke fiú egy hatalmas kancsóval szaladgál. Kiderül, ő a frissen avatott legény. Pék Attila 28 éves, civilben mérnök egy építőipari cégnél. A fiatalember büszke arra, hogy immár ő is a legénycéh tagja. És hogy miért? Azt mondja, erre a legnehezebb válaszolni. Hisz a legénycéh kulcsszavai - az egymás iránti tisztelet, a becsületesség, a segítőkészség, a hagyományok, viselkedésformák átörökítése - ma már sajnos nem divatos fogalmak. Attilát köti a titoktartás - akárcsak az amúgy bőbeszédű helyi népművelőt, Varga Albint, így csupán annyit sikerül megtudnunk, hogy az Apponyi utcai kertben aznap hét próbát kellett kiállnia a legényjelöltnek. Meg persze azt, hogy az akadályokat sikerrel vette, így mostantól neki is kijár a le- gényuram megszólítás...

A vendéglátóhely udvarán érdekes szituáció adódik: az asztaloknál egy másik társaság múlatja az időt. Egy motoros- banda tagjai. Ott ülnek viperás pólókban, halálfejes kendőkkel a nyakukon, amikor bevonulnak a legények csizmában, fehér ingben, fekete mellényben, kalappal a fejükön. Két külön világ. Két külön világ? Közösség ez is, az is. Összetartás itt is, ott is...

Halljunk szót!- kiáltja Németh Alfréd legénybíró, majd Horváth Lajos kocsmáros köszönti vendégeit, mire a Zsivány zenekar elhúzza a talp-alávalót a gencsi verbunkhoz. Az asztaloknál kínált kiadós gulyáshoz puha kenyér dukál, öblös kancsókból finom bor folyik, és a két társaság lassan vegyülni kezd: a motorosbandából egy szép fekete lányt táncba visznek, a legénybíró a motorosokkal diskurál. De ni csak: egy magas, szőke fiú egy hatalmas kancsóval szaladgál. Kiderül, ő a frissen avatott legény. Pék Attila 28 éves, civilben mérnök egy építőipari cégnél. A fiatalember büszke arra, hogy immár ő is a legénycéh tagja. És hogy miért? Azt mondja, erre a legnehezebb válaszolni. Hisz a legénycéh kulcsszavai - az egymás iránti tisztelet, a becsületesség, a segítőkészség, a hagyományok, viselkedésformák átörökítése - ma már sajnos nem divatos fogalmak. Attilát köti a titoktartás - akárcsak az amúgy bőbeszédű helyi népművelőt, Varga Albint, így csupán annyit sikerül megtudnunk, hogy az Apponyi utcai kertben aznap hét próbát kellett kiállnia a legényjelöltnek. Meg persze azt, hogy az akadályokat sikerrel vette, így mostantól neki is kijár a le- gényuram megszólítás...

A vendéglátóhely udvarán érdekes szituáció adódik: az asztaloknál egy másik társaság múlatja az időt. Egy motoros- banda tagjai. Ott ülnek viperás pólókban, halálfejes kendőkkel a nyakukon, amikor bevonulnak a legények csizmában, fehér ingben, fekete mellényben, kalappal a fejükön. Két külön világ. Két külön világ? Közösség ez is, az is. Összetartás itt is, ott is...

Halljunk szót!- kiáltja Németh Alfréd legénybíró, majd Horváth Lajos kocsmáros köszönti vendégeit, mire a Zsivány zenekar elhúzza a talp-alávalót a gencsi verbunkhoz. Az asztaloknál kínált kiadós gulyáshoz puha kenyér dukál, öblös kancsókból finom bor folyik, és a két társaság lassan vegyülni kezd: a motorosbandából egy szép fekete lányt táncba visznek, a legénybíró a motorosokkal diskurál. De ni csak: egy magas, szőke fiú egy hatalmas kancsóval szaladgál. Kiderül, ő a frissen avatott legény. Pék Attila 28 éves, civilben mérnök egy építőipari cégnél. A fiatalember büszke arra, hogy immár ő is a legénycéh tagja. És hogy miért? Azt mondja, erre a legnehezebb válaszolni. Hisz a legénycéh kulcsszavai - az egymás iránti tisztelet, a becsületesség, a segítőkészség, a hagyományok, viselkedésformák átörökítése - ma már sajnos nem divatos fogalmak. Attilát köti a titoktartás - akárcsak az amúgy bőbeszédű helyi népművelőt, Varga Albint, így csupán annyit sikerül megtudnunk, hogy az Apponyi utcai kertben aznap hét próbát kellett kiállnia a legényjelöltnek. Meg persze azt, hogy az akadályokat sikerrel vette, így mostantól neki is kijár a le- gényuram megszólítás...

Halljunk szót!- kiáltja Németh Alfréd legénybíró, majd Horváth Lajos kocsmáros köszönti vendégeit, mire a Zsivány zenekar elhúzza a talp-alávalót a gencsi verbunkhoz. Az asztaloknál kínált kiadós gulyáshoz puha kenyér dukál, öblös kancsókból finom bor folyik, és a két társaság lassan vegyülni kezd: a motorosbandából egy szép fekete lányt táncba visznek, a legénybíró a motorosokkal diskurál. De ni csak: egy magas, szőke fiú egy hatalmas kancsóval szaladgál. Kiderül, ő a frissen avatott legény. Pék Attila 28 éves, civilben mérnök egy építőipari cégnél. A fiatalember büszke arra, hogy immár ő is a legénycéh tagja. És hogy miért? Azt mondja, erre a legnehezebb válaszolni. Hisz a legénycéh kulcsszavai - az egymás iránti tisztelet, a becsületesség, a segítőkészség, a hagyományok, viselkedésformák átörökítése - ma már sajnos nem divatos fogalmak. Attilát köti a titoktartás - akárcsak az amúgy bőbeszédű helyi népművelőt, Varga Albint, így csupán annyit sikerül megtudnunk, hogy az Apponyi utcai kertben aznap hét próbát kellett kiállnia a legényjelöltnek. Meg persze azt, hogy az akadályokat sikerrel vette, így mostantól neki is kijár a le- gényuram megszólítás...

Halljunk szót!- kiáltja Németh Alfréd legénybíró, majd Horváth Lajos kocsmáros köszönti vendégeit, mire a Zsivány zenekar elhúzza a talp-alávalót a gencsi verbunkhoz. Az asztaloknál kínált kiadós gulyáshoz puha kenyér dukál, öblös kancsókból finom bor folyik, és a két társaság lassan vegyülni kezd: a motorosbandából egy szép fekete lányt táncba visznek, a legénybíró a motorosokkal diskurál. De ni csak: egy magas, szőke fiú egy hatalmas kancsóval szaladgál. Kiderül, ő a frissen avatott legény. Pék Attila 28 éves, civilben mérnök egy építőipari cégnél. A fiatalember büszke arra, hogy immár ő is a legénycéh tagja. És hogy miért? Azt mondja, erre a legnehezebb válaszolni. Hisz a legénycéh kulcsszavai - az egymás iránti tisztelet, a becsületesség, a segítőkészség, a hagyományok, viselkedésformák átörökítése - ma már sajnos nem divatos fogalmak. Attilát köti a titoktartás - akárcsak az amúgy bőbeszédű helyi népművelőt, Varga Albint, így csupán annyit sikerül megtudnunk, hogy az Apponyi utcai kertben aznap hét próbát kellett kiállnia a legényjelöltnek. Meg persze azt, hogy az akadályokat sikerrel vette, így mostantól neki is kijár a le- gényuram megszólítás...