Olyan édes lenni

Bár Saághy Mihály 150 éves Méhész Naptára jóval hosszabb, mint egy Örkény-egyperces, az olvasó megengedheti magának, hogy körülbelül úgy olvassa, min ...

Mórocz Zsolt

Bár Saághy Mihály 150 éves Méhész Naptára jóval hosszabb, mint egy Örkény-egyperces, az olvasó megengedheti magának, hogy körülbelül úgy olvassa, mint azt bizonyos, varázsütésre novellává változó villamosjegyet. Vagyis ne tekintse pusztán szak-irodalomnak, hanem elgyönyörködjön nyelvezetében, bölcsességében, derűjében - és a Méhész Naptár sorai mögött fölsejlő hasznos, egyszersmind szép életben.

Szombathely város reprint kiadványai között a tizenharmadik a sorban a méhésznaptár, amelyet első megjelenésének 150. évfordulója alkalmából adtak ki ismét. Az utószót jegyző Keve György, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnökhelyettese és Mayer Rudolf méhész véleménye szerint Saághy Mihály Méhész Naptára igényesen megírt szakmunka, amelyből a mai napig érvényes ismereteket szerezhetnek mindazok, akik érdeklődnek a méhészkedés elméleti és gyakorlati alapjai iránt. Ráadásul mivel az első, 1856-os kiadásból mindössze három példányt sikerült felkutatni, a hasonmás kiadás hiánypótlásnak is tekinthető.

Saághy Mihályról érdemes tudni, hogy a 19. századi Európában szaktekintélynek számító bajor méhész, Dzierzon János legelső követőihez tartozott, ő dolgozta ki a hazai országos méhészegylet alapszabály-tervezetét. És bár a köztudatban fiának, dr. Saághy Istvánnak a nevéhez fűződik a Kámoni Arborétum megalapítása, az első fákat itt is Mihály ültette, a növénykert déli részében pedig 1842-ben korszerű méhészetet létesített.

A Dzierzon-módszert itt most ne részletezzük (aki érdeklődik a méhészet elméleti és gyakorlati alapjai iránt, nyilván úgyis utánanéz). A méhészet, a méhek különös társadalma - és maga a mézmotívum - viszont olyan sok gondolattársításra ad okot, olyan sok szálon kapcsolódik az irodalomhoz, hogy egyáltalán nincs nehéz dolgunk, ha tényleg nem szak-, hanem inkább szépirodalomként, kis túlzással bölcseleti munkaként szeretnénk olvasni a Méhész Naptárt. És olvashatjuk is, mert Saághy Mihály mondataiban nyoma sincs a szakszövegeket jellemző nyikorgásnak és (fűrész)porosságnak. Ellenkezőleg: egészen frissnek hatnak, miközben persze belengi őket a rég-volt-tán-igaz-se-volt nosztalgikus bája. A szerző is azt írja a naptár bevezetőjében, hogy a méhészet a mezei gazdaság költészete.

Hogy a reprintkiadás megjelenését szándékosan időzítették-e ősz elejére, nem tudni, mindenesetre ilyenkor közeleg a mézszüret ideje: September végén, vagy October elején a kas fölé tett kasokat vegyük le, e mütétet legjobb este végrehajtani, hogy a leemelt kasban találkozó méhek el ne vesszenek, a felső kas most felfordítva a hozzá tartozó alsó kas alá állíttatik, mire a méhek éjjel az előbbi alsó, de most felső kasokba vonulnak és egyesülnek (...). Ezen feltett kasokban a legszebb méz találtatik, és igy lehet a legrégibb viasz építményt eltávolítani minden méhölés nélkül, a ki ily módon kezeli a méhészetet, az gazdag méz szüretre számíthat, ez pedig a méhészetnek legfőbb czélja, s nem a sok rajzás. (A Méhész Naptár nem mellékesen kedvet csinál ahhoz is, hogy föllapozzuk Berzsenyi Dani uraság verseit - vagy éppen Závada Pál csodálatos regényét, a Milotát, amelyből szintén alapos méhészeti ismereteket szerezhetünk. A kérdés mindig ugyanaz: ...mitől tudsz olyan édes lenni, mint a méz?)

Szombathely város reprint kiadványai között a tizenharmadik a sorban a méhésznaptár, amelyet első megjelenésének 150. évfordulója alkalmából adtak ki ismét. Az utószót jegyző Keve György, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnökhelyettese és Mayer Rudolf méhész véleménye szerint Saághy Mihály Méhész Naptára igényesen megírt szakmunka, amelyből a mai napig érvényes ismereteket szerezhetnek mindazok, akik érdeklődnek a méhészkedés elméleti és gyakorlati alapjai iránt. Ráadásul mivel az első, 1856-os kiadásból mindössze három példányt sikerült felkutatni, a hasonmás kiadás hiánypótlásnak is tekinthető.

Saághy Mihályról érdemes tudni, hogy a 19. századi Európában szaktekintélynek számító bajor méhész, Dzierzon János legelső követőihez tartozott, ő dolgozta ki a hazai országos méhészegylet alapszabály-tervezetét. És bár a köztudatban fiának, dr. Saághy Istvánnak a nevéhez fűződik a Kámoni Arborétum megalapítása, az első fákat itt is Mihály ültette, a növénykert déli részében pedig 1842-ben korszerű méhészetet létesített.

A Dzierzon-módszert itt most ne részletezzük (aki érdeklődik a méhészet elméleti és gyakorlati alapjai iránt, nyilván úgyis utánanéz). A méhészet, a méhek különös társadalma - és maga a mézmotívum - viszont olyan sok gondolattársításra ad okot, olyan sok szálon kapcsolódik az irodalomhoz, hogy egyáltalán nincs nehéz dolgunk, ha tényleg nem szak-, hanem inkább szépirodalomként, kis túlzással bölcseleti munkaként szeretnénk olvasni a Méhész Naptárt. És olvashatjuk is, mert Saághy Mihály mondataiban nyoma sincs a szakszövegeket jellemző nyikorgásnak és (fűrész)porosságnak. Ellenkezőleg: egészen frissnek hatnak, miközben persze belengi őket a rég-volt-tán-igaz-se-volt nosztalgikus bája. A szerző is azt írja a naptár bevezetőjében, hogy a méhészet a mezei gazdaság költészete.

Hogy a reprintkiadás megjelenését szándékosan időzítették-e ősz elejére, nem tudni, mindenesetre ilyenkor közeleg a mézszüret ideje: September végén, vagy October elején a kas fölé tett kasokat vegyük le, e mütétet legjobb este végrehajtani, hogy a leemelt kasban találkozó méhek el ne vesszenek, a felső kas most felfordítva a hozzá tartozó alsó kas alá állíttatik, mire a méhek éjjel az előbbi alsó, de most felső kasokba vonulnak és egyesülnek (...). Ezen feltett kasokban a legszebb méz találtatik, és igy lehet a legrégibb viasz építményt eltávolítani minden méhölés nélkül, a ki ily módon kezeli a méhészetet, az gazdag méz szüretre számíthat, ez pedig a méhészetnek legfőbb czélja, s nem a sok rajzás. (A Méhész Naptár nem mellékesen kedvet csinál ahhoz is, hogy föllapozzuk Berzsenyi Dani uraság verseit - vagy éppen Závada Pál csodálatos regényét, a Milotát, amelyből szintén alapos méhészeti ismereteket szerezhetünk. A kérdés mindig ugyanaz: ...mitől tudsz olyan édes lenni, mint a méz?)

Szombathely város reprint kiadványai között a tizenharmadik a sorban a méhésznaptár, amelyet első megjelenésének 150. évfordulója alkalmából adtak ki ismét. Az utószót jegyző Keve György, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnökhelyettese és Mayer Rudolf méhész véleménye szerint Saághy Mihály Méhész Naptára igényesen megírt szakmunka, amelyből a mai napig érvényes ismereteket szerezhetnek mindazok, akik érdeklődnek a méhészkedés elméleti és gyakorlati alapjai iránt. Ráadásul mivel az első, 1856-os kiadásból mindössze három példányt sikerült felkutatni, a hasonmás kiadás hiánypótlásnak is tekinthető.

Saághy Mihályról érdemes tudni, hogy a 19. századi Európában szaktekintélynek számító bajor méhész, Dzierzon János legelső követőihez tartozott, ő dolgozta ki a hazai országos méhészegylet alapszabály-tervezetét. És bár a köztudatban fiának, dr. Saághy Istvánnak a nevéhez fűződik a Kámoni Arborétum megalapítása, az első fákat itt is Mihály ültette, a növénykert déli részében pedig 1842-ben korszerű méhészetet létesített.

A Dzierzon-módszert itt most ne részletezzük (aki érdeklődik a méhészet elméleti és gyakorlati alapjai iránt, nyilván úgyis utánanéz). A méhészet, a méhek különös társadalma - és maga a mézmotívum - viszont olyan sok gondolattársításra ad okot, olyan sok szálon kapcsolódik az irodalomhoz, hogy egyáltalán nincs nehéz dolgunk, ha tényleg nem szak-, hanem inkább szépirodalomként, kis túlzással bölcseleti munkaként szeretnénk olvasni a Méhész Naptárt. És olvashatjuk is, mert Saághy Mihály mondataiban nyoma sincs a szakszövegeket jellemző nyikorgásnak és (fűrész)porosságnak. Ellenkezőleg: egészen frissnek hatnak, miközben persze belengi őket a rég-volt-tán-igaz-se-volt nosztalgikus bája. A szerző is azt írja a naptár bevezetőjében, hogy a méhészet a mezei gazdaság költészete.

Hogy a reprintkiadás megjelenését szándékosan időzítették-e ősz elejére, nem tudni, mindenesetre ilyenkor közeleg a mézszüret ideje: September végén, vagy October elején a kas fölé tett kasokat vegyük le, e mütétet legjobb este végrehajtani, hogy a leemelt kasban találkozó méhek el ne vesszenek, a felső kas most felfordítva a hozzá tartozó alsó kas alá állíttatik, mire a méhek éjjel az előbbi alsó, de most felső kasokba vonulnak és egyesülnek (...). Ezen feltett kasokban a legszebb méz találtatik, és igy lehet a legrégibb viasz építményt eltávolítani minden méhölés nélkül, a ki ily módon kezeli a méhészetet, az gazdag méz szüretre számíthat, ez pedig a méhészetnek legfőbb czélja, s nem a sok rajzás. (A Méhész Naptár nem mellékesen kedvet csinál ahhoz is, hogy föllapozzuk Berzsenyi Dani uraság verseit - vagy éppen Závada Pál csodálatos regényét, a Milotát, amelyből szintén alapos méhészeti ismereteket szerezhetünk. A kérdés mindig ugyanaz: ...mitől tudsz olyan édes lenni, mint a méz?)

Saághy Mihályról érdemes tudni, hogy a 19. századi Európában szaktekintélynek számító bajor méhész, Dzierzon János legelső követőihez tartozott, ő dolgozta ki a hazai országos méhészegylet alapszabály-tervezetét. És bár a köztudatban fiának, dr. Saághy Istvánnak a nevéhez fűződik a Kámoni Arborétum megalapítása, az első fákat itt is Mihály ültette, a növénykert déli részében pedig 1842-ben korszerű méhészetet létesített.

A Dzierzon-módszert itt most ne részletezzük (aki érdeklődik a méhészet elméleti és gyakorlati alapjai iránt, nyilván úgyis utánanéz). A méhészet, a méhek különös társadalma - és maga a mézmotívum - viszont olyan sok gondolattársításra ad okot, olyan sok szálon kapcsolódik az irodalomhoz, hogy egyáltalán nincs nehéz dolgunk, ha tényleg nem szak-, hanem inkább szépirodalomként, kis túlzással bölcseleti munkaként szeretnénk olvasni a Méhész Naptárt. És olvashatjuk is, mert Saághy Mihály mondataiban nyoma sincs a szakszövegeket jellemző nyikorgásnak és (fűrész)porosságnak. Ellenkezőleg: egészen frissnek hatnak, miközben persze belengi őket a rég-volt-tán-igaz-se-volt nosztalgikus bája. A szerző is azt írja a naptár bevezetőjében, hogy a méhészet a mezei gazdaság költészete.

Hogy a reprintkiadás megjelenését szándékosan időzítették-e ősz elejére, nem tudni, mindenesetre ilyenkor közeleg a mézszüret ideje: September végén, vagy October elején a kas fölé tett kasokat vegyük le, e mütétet legjobb este végrehajtani, hogy a leemelt kasban találkozó méhek el ne vesszenek, a felső kas most felfordítva a hozzá tartozó alsó kas alá állíttatik, mire a méhek éjjel az előbbi alsó, de most felső kasokba vonulnak és egyesülnek (...). Ezen feltett kasokban a legszebb méz találtatik, és igy lehet a legrégibb viasz építményt eltávolítani minden méhölés nélkül, a ki ily módon kezeli a méhészetet, az gazdag méz szüretre számíthat, ez pedig a méhészetnek legfőbb czélja, s nem a sok rajzás. (A Méhész Naptár nem mellékesen kedvet csinál ahhoz is, hogy föllapozzuk Berzsenyi Dani uraság verseit - vagy éppen Závada Pál csodálatos regényét, a Milotát, amelyből szintén alapos méhészeti ismereteket szerezhetünk. A kérdés mindig ugyanaz: ...mitől tudsz olyan édes lenni, mint a méz?)

Saághy Mihályról érdemes tudni, hogy a 19. századi Európában szaktekintélynek számító bajor méhész, Dzierzon János legelső követőihez tartozott, ő dolgozta ki a hazai országos méhészegylet alapszabály-tervezetét. És bár a köztudatban fiának, dr. Saághy Istvánnak a nevéhez fűződik a Kámoni Arborétum megalapítása, az első fákat itt is Mihály ültette, a növénykert déli részében pedig 1842-ben korszerű méhészetet létesített.

A Dzierzon-módszert itt most ne részletezzük (aki érdeklődik a méhészet elméleti és gyakorlati alapjai iránt, nyilván úgyis utánanéz). A méhészet, a méhek különös társadalma - és maga a mézmotívum - viszont olyan sok gondolattársításra ad okot, olyan sok szálon kapcsolódik az irodalomhoz, hogy egyáltalán nincs nehéz dolgunk, ha tényleg nem szak-, hanem inkább szépirodalomként, kis túlzással bölcseleti munkaként szeretnénk olvasni a Méhész Naptárt. És olvashatjuk is, mert Saághy Mihály mondataiban nyoma sincs a szakszövegeket jellemző nyikorgásnak és (fűrész)porosságnak. Ellenkezőleg: egészen frissnek hatnak, miközben persze belengi őket a rég-volt-tán-igaz-se-volt nosztalgikus bája. A szerző is azt írja a naptár bevezetőjében, hogy a méhészet a mezei gazdaság költészete.

Hogy a reprintkiadás megjelenését szándékosan időzítették-e ősz elejére, nem tudni, mindenesetre ilyenkor közeleg a mézszüret ideje: September végén, vagy October elején a kas fölé tett kasokat vegyük le, e mütétet legjobb este végrehajtani, hogy a leemelt kasban találkozó méhek el ne vesszenek, a felső kas most felfordítva a hozzá tartozó alsó kas alá állíttatik, mire a méhek éjjel az előbbi alsó, de most felső kasokba vonulnak és egyesülnek (...). Ezen feltett kasokban a legszebb méz találtatik, és igy lehet a legrégibb viasz építményt eltávolítani minden méhölés nélkül, a ki ily módon kezeli a méhészetet, az gazdag méz szüretre számíthat, ez pedig a méhészetnek legfőbb czélja, s nem a sok rajzás. (A Méhész Naptár nem mellékesen kedvet csinál ahhoz is, hogy föllapozzuk Berzsenyi Dani uraság verseit - vagy éppen Závada Pál csodálatos regényét, a Milotát, amelyből szintén alapos méhészeti ismereteket szerezhetünk. A kérdés mindig ugyanaz: ...mitől tudsz olyan édes lenni, mint a méz?)

A Dzierzon-módszert itt most ne részletezzük (aki érdeklődik a méhészet elméleti és gyakorlati alapjai iránt, nyilván úgyis utánanéz). A méhészet, a méhek különös társadalma - és maga a mézmotívum - viszont olyan sok gondolattársításra ad okot, olyan sok szálon kapcsolódik az irodalomhoz, hogy egyáltalán nincs nehéz dolgunk, ha tényleg nem szak-, hanem inkább szépirodalomként, kis túlzással bölcseleti munkaként szeretnénk olvasni a Méhész Naptárt. És olvashatjuk is, mert Saághy Mihály mondataiban nyoma sincs a szakszövegeket jellemző nyikorgásnak és (fűrész)porosságnak. Ellenkezőleg: egészen frissnek hatnak, miközben persze belengi őket a rég-volt-tán-igaz-se-volt nosztalgikus bája. A szerző is azt írja a naptár bevezetőjében, hogy a méhészet a mezei gazdaság költészete.

Hogy a reprintkiadás megjelenését szándékosan időzítették-e ősz elejére, nem tudni, mindenesetre ilyenkor közeleg a mézszüret ideje: September végén, vagy October elején a kas fölé tett kasokat vegyük le, e mütétet legjobb este végrehajtani, hogy a leemelt kasban találkozó méhek el ne vesszenek, a felső kas most felfordítva a hozzá tartozó alsó kas alá állíttatik, mire a méhek éjjel az előbbi alsó, de most felső kasokba vonulnak és egyesülnek (...). Ezen feltett kasokban a legszebb méz találtatik, és igy lehet a legrégibb viasz építményt eltávolítani minden méhölés nélkül, a ki ily módon kezeli a méhészetet, az gazdag méz szüretre számíthat, ez pedig a méhészetnek legfőbb czélja, s nem a sok rajzás. (A Méhész Naptár nem mellékesen kedvet csinál ahhoz is, hogy föllapozzuk Berzsenyi Dani uraság verseit - vagy éppen Závada Pál csodálatos regényét, a Milotát, amelyből szintén alapos méhészeti ismereteket szerezhetünk. A kérdés mindig ugyanaz: ...mitől tudsz olyan édes lenni, mint a méz?)

A Dzierzon-módszert itt most ne részletezzük (aki érdeklődik a méhészet elméleti és gyakorlati alapjai iránt, nyilván úgyis utánanéz). A méhészet, a méhek különös társadalma - és maga a mézmotívum - viszont olyan sok gondolattársításra ad okot, olyan sok szálon kapcsolódik az irodalomhoz, hogy egyáltalán nincs nehéz dolgunk, ha tényleg nem szak-, hanem inkább szépirodalomként, kis túlzással bölcseleti munkaként szeretnénk olvasni a Méhész Naptárt. És olvashatjuk is, mert Saághy Mihály mondataiban nyoma sincs a szakszövegeket jellemző nyikorgásnak és (fűrész)porosságnak. Ellenkezőleg: egészen frissnek hatnak, miközben persze belengi őket a rég-volt-tán-igaz-se-volt nosztalgikus bája. A szerző is azt írja a naptár bevezetőjében, hogy a méhészet a mezei gazdaság költészete.

Hogy a reprintkiadás megjelenését szándékosan időzítették-e ősz elejére, nem tudni, mindenesetre ilyenkor közeleg a mézszüret ideje: September végén, vagy October elején a kas fölé tett kasokat vegyük le, e mütétet legjobb este végrehajtani, hogy a leemelt kasban találkozó méhek el ne vesszenek, a felső kas most felfordítva a hozzá tartozó alsó kas alá állíttatik, mire a méhek éjjel az előbbi alsó, de most felső kasokba vonulnak és egyesülnek (...). Ezen feltett kasokban a legszebb méz találtatik, és igy lehet a legrégibb viasz építményt eltávolítani minden méhölés nélkül, a ki ily módon kezeli a méhészetet, az gazdag méz szüretre számíthat, ez pedig a méhészetnek legfőbb czélja, s nem a sok rajzás. (A Méhész Naptár nem mellékesen kedvet csinál ahhoz is, hogy föllapozzuk Berzsenyi Dani uraság verseit - vagy éppen Závada Pál csodálatos regényét, a Milotát, amelyből szintén alapos méhészeti ismereteket szerezhetünk. A kérdés mindig ugyanaz: ...mitől tudsz olyan édes lenni, mint a méz?)

Hogy a reprintkiadás megjelenését szándékosan időzítették-e ősz elejére, nem tudni, mindenesetre ilyenkor közeleg a mézszüret ideje: September végén, vagy October elején a kas fölé tett kasokat vegyük le, e mütétet legjobb este végrehajtani, hogy a leemelt kasban találkozó méhek el ne vesszenek, a felső kas most felfordítva a hozzá tartozó alsó kas alá állíttatik, mire a méhek éjjel az előbbi alsó, de most felső kasokba vonulnak és egyesülnek (...). Ezen feltett kasokban a legszebb méz találtatik, és igy lehet a legrégibb viasz építményt eltávolítani minden méhölés nélkül, a ki ily módon kezeli a méhészetet, az gazdag méz szüretre számíthat, ez pedig a méhészetnek legfőbb czélja, s nem a sok rajzás. (A Méhész Naptár nem mellékesen kedvet csinál ahhoz is, hogy föllapozzuk Berzsenyi Dani uraság verseit - vagy éppen Závada Pál csodálatos regényét, a Milotát, amelyből szintén alapos méhészeti ismereteket szerezhetünk. A kérdés mindig ugyanaz: ...mitől tudsz olyan édes lenni, mint a méz?)

Hogy a reprintkiadás megjelenését szándékosan időzítették-e ősz elejére, nem tudni, mindenesetre ilyenkor közeleg a mézszüret ideje: September végén, vagy October elején a kas fölé tett kasokat vegyük le, e mütétet legjobb este végrehajtani, hogy a leemelt kasban találkozó méhek el ne vesszenek, a felső kas most felfordítva a hozzá tartozó alsó kas alá állíttatik, mire a méhek éjjel az előbbi alsó, de most felső kasokba vonulnak és egyesülnek (...). Ezen feltett kasokban a legszebb méz találtatik, és igy lehet a legrégibb viasz építményt eltávolítani minden méhölés nélkül, a ki ily módon kezeli a méhészetet, az gazdag méz szüretre számíthat, ez pedig a méhészetnek legfőbb czélja, s nem a sok rajzás. (A Méhész Naptár nem mellékesen kedvet csinál ahhoz is, hogy föllapozzuk Berzsenyi Dani uraság verseit - vagy éppen Závada Pál csodálatos regényét, a Milotát, amelyből szintén alapos méhészeti ismereteket szerezhetünk. A kérdés mindig ugyanaz: ...mitől tudsz olyan édes lenni, mint a méz?)

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!