2007.02.14. 03:29
Angyal volt-e?
Keszthely, Szombathely - Andrea Weaver néven publikálja spirituális írásait az a hölgy, akit Takács Andreának hívnak, és Keszthelyen él. Könyvbemutatója pénteken 18 órakor lesz az MMIK-ban.
- Hogy került kapcsolatba Szepes Máriával?
- Első tanítóm, Bistey Zsuzsa jóban volt vele. Egy újságírótól kaptam a telefonszámát. Azért hívtam fel, hogy elmondjam neki, mi volt az álom, aminek üzenete érdekes volt, egy szó, amit semmilyen szótárban nem lehetett megtalálni: enzír. Ezt próbáltuk megfejteni.
- Hogy alakult a kapcsolat később?
- Leveleket váltottunk, forszírozta, hogy olvasná, amit írok. Majd hosszú levelet írt, és aláhúzgált benne sorokat, hogy ha akarom, használjuk ajánlóként a Társasjátékhoz. Nagyon jól egymásra találtunk a beszélgetés során. Én is segítségnyújtással foglalkozom.
- Milyen jellegű segítséget nyújt?
- Parapszichológiát végeztem, és Bach-virágterápiával foglalkozom. Van sok mindennapi tapasztalatom az íráshoz, de néha engem is meglep a végeredmény, nincs mindig fizikai alapja az információknak. Olyan, mintha diktálnának. Benne vagyok: a stílus, az átfogó rész az enyém, az egóm a kontroll, de ebben a könyvben is sok meglepetés ért, mikor visszaolvastam. Egyszerűbbé, áttekinthetőbbé, világosabbá válna az ember élete, ha így élne, amint az Angyalom?!-ban írva van. Ezek a szeretet törvényei.
- Honnan van ez a tudás?
-Nyitott tudattal születtem, és úgy maradtam. Van sok, előző életekből hozott tudásom. Prána nadit is végeztem, tanultam a reinkarnációs utazást. Magamon gyakoroltam. Emlékszem sok mindenre. Néha azt gondolom, óriási büntetés alacsonyabb szinten élni, mint ahol a szeretet törvényeit meg lehet valósítani. A törvényt ismerem, de nem mindig tudom alkalmazni, nem mindig tudok átlépni magamon. A tudás felszabadít, de béklyó is.
- Az Angyalom?!-ot olvasva többször az volt az érzésem, hogy Raphaelán keresztül, nem is annyira közvetve, ön szólal meg. Így van?
- Raphaela talán a jobbik, a felsőbb énem. Valójában nagyon messze vagyok tőle. A könyvbeli figura lehozott magával egy magasabb szintet. Raphaela ügyesen tudta rejtegetni. Nem tündökölt, finoman tudott vele együtt lenni. Törekedtem élethű, tapasztalati dolgokat leírni. Az ő mondatai jórészt már elhangzottak. Igen, az én számból. Születtek úgy fontos mondatok, hogy az egó nem volt jelen, s a lélek kiszólt. Ezt a mélységet mindenki érzi. De vannak olyan mondatok is, amelyekhez semmi közöm. Sok olyan információt is hozott Raphaela, ami nekem is meglepetés volt.
-Raphaelának vannak olyan mondatai, amelyek akár egyenként találnak. Üzenetek?
- Sok ember jár hozzám, és mindenki mondja, hogy volt már számára egy-egy mondatom, ami megfordította az életét. Az volt a gomb. Az üzenet. De én ezekről csak utólag értesülök. Már gyűjtöm őket. Egyszer majd összeállítom belőlük Az egy mondat című könyvet.
- A könyv az angyal-témán kívül beleás az indigó-gyerekek témakörébe is. Hogy kerültek bele?
- Szintén a napi tapasztalataim révén. Az én fiam is az. Bár van benne egy kis kristály jelleg is.
- Mit lehet tudni a kristálygyerekekről?
- Még megfigyelés alatt van a csapat, a legidősebb nyolcéves. Az indigók voltak a harcos, előküzdő csapat, a kristályok higgadtak, nyugodtak, kedvesek. A tudás mindkét típusban megvan, de felismerhető a különbség. A kristályok aurája olyan, mint a kristálykőben a szivárvány: minden színben megcsillan. Ez ma már bizonyítható, hiszen fényképezhető is. Várható csapat volt, ők a természet védelmére jöttek. Minél több a botrány a szemétlerakások, az aljas szennyezések ellen, annál biztosabbak lehetünk benne, hogy dolgoznak. Az indigók első generációja most körülbelül harmincéves. Nem kompromisszumképesek. Kérdés, hogy mennyire megnyomorítottak, hiszen nehéz utat kellett bejárniuk, a szüleik, a tanáraik nem voltak rájuk felkészülve. A parancsok végrehajtására alkalmatlanok, egyenrangú társként kell őket kezelni. Többféle indigógyereket ismerünk, nem mindegyikük hiperaktív. Megsínylik a gyerekkorukat, mert számukra ez a világ nem ideális. Nyitott tudattal születni azt jelenti: emlékszel, mit jelent az igazi szeretet. Ők emlékeznek, és meg akarják értetni velünk: nem jó, ahogy élünk. A tehetetlenség hozza ki belőlük az agressziót. Ha nem akarunk rájuk kényszeríteni semmit, kezelhetők. Gyerekek, de ha embernek veszik őket, a tiszteletenergiákért hálásak, együttműködőek.