Beszélő táncest

Példának okáért a tánc varázserő (is); ez persze nem újdonság már évezredek óta. De nem baj, sőt, kifejezetten jó, ha ez időről időre tudatosodik bennünk. Ha nem is magunktól, de akár mások által megerősítve.

Kedden este a Művelődési és Sportház Rendezvényházban az ExperiDance Tánctársulat és a Nemzeti Táncszínház legújabb közös produkciója került színre a Csákányi László bérlet részeként, csaknem zsúfolásig telt nézőtér előtt. Az Arany János vígeposzából készült Nagyidai cigányok című látvány- és táncszínházat Schwajda György színpadra alkalmazásában, Román Sándor koreografálásában, rendezésében prezentálta a mintegy harminc főnyi, fiatal táncművészek alkotta gárda.

Mese, testtel előadva, tanulságokkal; ez is lehetne az eszencia. Beleszőve a cigány folklór elemeit, kiaknázva a csapatmunka adta lehetőségeket, s persze - műalkotásról lévén szó - megemelve az egészet. A folyamatos küzdelem az éppen soros ellenséggel, miközben (nem mellékesen) élni kell: szeretni, barátkozni, nevetni, azaz olykor boldognak is lenni. Nem megfeledkezve a hagyományokról sem. Történetesen az indiai gyökereket fölidéző kompozíció (valójában képek sorozataként is értelmezhető az előadás, ha egyáltalán értelmezni kell, s nem inkább érzelmezni ), ahol valami történt - a pontos, bődületes energiaigényű mozgások, a csoportképek kidolgozottsága mellett -, mintha angyal suhant volna át a légtérben; legalább is jelzett, amit úgy toroktájékon akár ki is lehetett volna mutatni.

Beszédes este volt; az átszellemült publikum tenyérpirítással köszönte meg.

Mese, testtel előadva, tanulságokkal; valójában ez is lehetne az eszencia