Peer megérkezett

Zsótér egyedülálló, senki máséval össze nem téveszthető színházi világában mindig a legmélyebbről ragyog föl a szöveg - ki hinné, hogy a Krétakör színészei tulajdonképpen hömpölygő versfolyamot mondanak több mint három órán át -, amellyel lényegi kapcsolatban áll a minden ízében átgondolt, nagyvonalú látvány és a színészi játék. Zsótér nem másol (pl. az ún. valóságot), hanem teremt. (Megvannak hozzá régi, kipróbált munkatársai.) Gyakran látszólag hűvös, elidegenítő eszközökkel él, de éppen erre van szüksége ahhoz, hogy megmutathassa: milyen az igazi, forró, egy bizonyos ponton mindig tiszta érzelemmé váló, akár sírni kezdő gondolat - amely ma többnyire elkoptatott (színházi) közhelyek mögött szorong, és az égvilágon semmit nem jelent.

A Peer Gynt (felnőtt)mese - de hát a mesék eredetileg a felnőtteknek szóltak. Zsótér mesejátéknak, sőt, gyerekjátéknak rendezte meg. A színészek úgy váltanak szerepet, mint a színes képzeletű óvodások: Péterfy Borbála korcsolyában lépkedve játssza a csodálatos bakot, aztán, ha kell, fenyőfa, ha kell, Peer kunyhójának fala - vagy nyelvét dugdosó álmatag gyík. A többiek ugyanígy: Rába Roland szarvát nyújtogató csiga, Katona László hihetetlenül hosszú lábú béka. (A felpúpozott, fénylő hátú hárfa - macska.) Láng Annamária hol gyámoltalan gyerek, hol kanca, hol ártatlan bestia. Csákányi Eszternek Aase szerepében tyúktollakból vöröslő pici turnűrje van. Anya és tyúkanyó. Gyönyörű, a messzeségbe röppenő paradicsommadár. Mindannyian pingvinek. Zsótér világa csupa lélegzetelállítóan egyszerű, bámulatos metafora. Az önmaguknak elég , manószerű átlagosokat fenyegető Gomböntő kanala itt fagylaltszedő kanál. Akarsz-e lenni cukros, édes, semmivé olvadó massza? A virágszőnyeggel borított játéktér közepén forgó, kerek dobogó: a világ. Peer önkereső kalandjainak folyton változó, mégis állandó helyszíne. De hát nem jut sehova, ha egyszer mindvégig menekül - éppen önmaga elől. A címszerepben Gyabronka József nagy intenzitással és józan iróniával száguld végig vélt szerepein. Az MMIK-ban vasárnap este a színpadon volt helye a közönségnek: szemben az üres, elnyújtózó piros nézőtér. Néztük önmagunk hűlt helyét: merre lehetünk?

Az állandó játszóhellyel nem rendelkező Krétakörben ez is jó: hogy a változó körülmények mindig hozzátesznek valamit a csak ott, csak akkor, csak úgy megszülető előadáshoz. Most például a nézőtér persze hogy játékba hozott széksorai egy pillanatra (ráadásnak) megidéztek egy korábbi, vígszínházi Zsótér-előadást, a Kaukázusi krétakört: széksorok itt, széksorok ott; nézzük egymást, egymásban tükröződünk. A Peer Gyntöt tavaly júniusban, a Pécsi Országos Színházi Találkozón például egy szédítő belmagasságú csarnokban játszotta a Krétakör. Fönn korlát-erkély, a nyitójelenethez. Falhoz simuló, lépcsőnek használható fémszerkezet volt ott is, olyasmi, mint az MMIK-ban. Azt a teret is jól belakták. (Apróság, mégis: a nemzeti érzületű színészt keresnek manófordulat már Pécsen derültséget keltett, de a malabári népdalokban felfedezett ősi ordítás-hatásnak - Nagy Zsolt majommaszkos előadásában - akkor még nem volt ekkora jelentősége. Most van.)

Hazudsz!, mondja a nyitóképben (a később igazi hagymába igazán beleharapó) Aase Peernek. Ó, rejts el, ölelj magadba, kéri Peer Solvejget - Sárosdi Lilla - útja végén; annyi hagymázas hazugság után. Solvejg itt hagymahéj-szoknyát visel - ez a legszebb metafora. Ebből fakad a remény is. (...talán.)