Egy kisváros művészpolgára

- Mikor először nyúltam a könyvhöz, úgy éreztem, hogy ezt még lapozni sem szabad, mert ez olyan, mint egy középkori kódex. Olyan, mint egy szentség, amihez csak avatott kéz nyúlhat. A rajzolás maga nem okozott problémát, inkább a grafikai feladat. De átsegített a nehézségeken, hogy szőlésztől kaptam instrukciókat - meséli Németh János. - Nem egyszerűen lerajzolom a hajtásokat. Egy szakértőnek olyan ez a könyv, mint egy rejtvény, mint egy titkosírás. Ha valaki ismeri a kulcsokat, a rajzokból meglátja, milyen volt a levágott vessző az előző évben, milyenek voltak az életkörülményei.

Németh János az április végi olasz borakadémián is tartott előadást. Beszélt arról, hogy 1992-ben volt itt egy francia, aki megnézte a könyvet, és azt akarta tudni, milyenek voltak a hajtások a francia forradalom idején. A professzorok megtudhatták, hogy az 1700-as évek végén késett a tavasz, zord volt a tél, és ez tartott a napóleoni háborúk végéig. Németh János kifejtette azt a nézetét, hogy amikor a természetben negatív események, esetleg katasztrófák zajlanak, akkor a társadalmi mozgásokban is hasonló figyelhető meg. És amikor a természet kiegyensúlyozottabb időszakát éli, az emberek is békésebbek. Az akadémián többen egyetértettek ezzel.

A festőművész nemcsak a Szőlő Jövések Könyvének továbbvivőjeként ismert Kőszegen, hiszen majd fél évszázada lakik a kisvárosban. Itt kezdett tanítani az Országos Gyógypedagógiai Intézetben az egri főiskola és a budapesti képzőművészeti főiskola elvégzése után. 1979-től a Jurisich gimnáziumban órákat adott, később főállásban is ott tanított. 1962 óta vezeti a Kőszegi Képzőművészeti Szakkört, aminek története az 1800-as évek elejére nyúlik vissza. A Ratio Educatio rendelete után hozták létre mint Kőszegi Rajziskolát, és akadémiát végzett művészek oktattak benne, a hallgatók pedig iparosok, kézművesek voltak. Rajzban kellett megörökíteniük mesterremekeik terveit. Még az 1800-as évek elejéről is vannak meg rajzok, tervek; ezeket összegyűjtötték, és nagyszerű kiállítást rendeztek, amikor a rajziskola kétszáz éves volt. Mint iskola a céhek megszűnésével befejezte tevékenységét, de szakkör formájában tovább működik az 1860-as évektől máig.

Németh János a helyi polgári életnek is aktív részese és mozgatója: elnökhelyettes a Kőszeg Baráti Körben és a Kőszegi Művészeti Egyesületben, alapító tagja a tízéves Polgári Kaszinónak, aminek elődje az 1830-as években jött létre. Azt mondja, mindenhol másodhegedűs szeret lenni, mert ha elsőhegedűs lenne, az túl nagy koncentrációval járna, és ő szeret sokmindenfélével foglalkozni. Tagja például a szombathelyi Rumi Rajki Körnek is.

A festőművész tehát a város élő kultúrájának része. Mint köztiszteletben álló polgárt köszöntötték őt a Szecessziós Házban megrendezett születésnapi tárlatán, ahová eljött üdvözölni őt Huber László polgármester is, és még legalább százötven érdeklődő - alig fértek be az ötszobás polgári házba, amelyet a Kőszegi Művészeti Egyesület működtet most a programjaival. Az egyesület nevében Lőrincz Zoltán üdvözölte a festőt, unokája, Morvai Fülöp énekelt, az egészen gyermekkorig visszatekintő kiállítást pedig Erwin Birnmeyer művészettörténész méltatta. Azt emelte ki, hogy Németh János minden képén érezzük, hogy párbeszédbe fog a természettel, a lefestett valósággal.

- Minden jelentős festő tudja, hogy a természetet nem szabad, nem lehet lefesteni, lemásolni. A természetet csak ábrázolni lehet; ez az, amit ő tud - mondta. - Manapság sok képpel szembesülünk, ő azzal tűnik ki, hogy egyes képeket készít, amelyek nem virtuálisak, hanem valóságosak. Nem csak művész, tanár is, aki tanít minket a képeivel.