Virágszálak és nagymacskák

Fénnyel búcsúzunk a fénytől évszázadok óta, újabban az éjjelente rendszerint sötét és titokzatos múzeumok is megnyílnak a legrövidebb éjszakán, vagy legalábbis a környékén: a június 21-én esedékes nyári napforduló után kezdenek rövidülni a nappalok, de a legparányibb éjszakát Szent Iván sziporkázó éjjelén illik ünnepelni. A kereszténység szellemében mondhatunk Iván helyett Jánost - és akkor a kicsi, világító szentjánosbogarakat is bevonhatjuk az ünnep fénykörébe.

Más az éjszaka igazsága, más a nappalé, az éjszaka sokat megenged - a versrészlet kitart a bejáratig. A Szombathelyi Képtár először nyit ki a Múzeumok Éjszakáján, és mindjárt tényleg sokat megenged: az hozta el saját alkotását, aki akarta, mindenki - értsd amatőr és profi, korhatár, műfaji és technikai megkötöttség nélkül - a falakra kerülhetett, aki ellenállhatatlan vágyat érzett a megmutatkozásra. Van még koncert, filmszemle (szintén az alkalomra hozott anyagból), aktrajzolási gyorstanfolyam (zárt ajtók mögött), üzenőfalat nyit a szombathelyi képzőművész-, vagy egyszerűen csak kreatív fiatalokat tömörítő PUK-csoport, hajnali egyig büfé üzemel a sarokban. Az aula közepén különös rendeltetésű játékbaba.

Este fél tizenegy tájban Szántó István festőművész, a képtár kulturális programokat szervező munkatársa csillogó szemmel (vö! fény) újságolja, hogy legalább ötvenen jelentkeztek (a legtöbben három-négy-öt munkával) az egy hétig nyitva tartó lehetőség-tárlatra. Akik korábban ébredtek, az emeleti előtér falain kaptak helyet (ezen az éjszakán szabad a bejárás a képtár állandó tárlatára, a Mit - miért?-re is), a többiek a földszinti folyosó falait lepték el műveikkel. (És szükség volt néhány posztamensre.) Bár a vasi képzőművészeket személyesen, levélben értesítették, közülük kevesen éltek a valóban páratlan lehetőséggel. A skála így is szinte lélegzetelállítóan széles: a hatéves Kálmán Luca Az oroszlánidomár című, figyelemreméltó A/4-es rajzától - amelyen egy virágszálkarcsú lány virággal a kezében irányítja a három, láthatóan szelíd és vidám nagymacskát - a folyamatosan az ember mibenlétét vizsgáló, és sokszor komor eredményre jutó Bartek Pé- ter Pál nagyméretű vásznáig terjed.

Egyszer csak dr. Gálig Zoltán képtárigazgató Szántó István társaságában viharos gyorsasággal elhagyja a fedélzetet, de csak azért, hogy hamarosan hármasban térjenek vissza: közrefogva az első járókelőt, aki az útjukba akadt. Szerencséjük volt - vagy ennek is a varázslatos Szent Iván-éj az oka. Így vagy úgy, Parányi Endre, a szombathelyi Bercsényi iskola kémia-informatika szakos tanára azonnal kötélnek állt - nem szalasztja el a lehetőséget -, és pontban tizenegykor megnyitja a Lehetőségek kiállítását. Hefele Menyhértnek a művészetről vallott nézeteit idézi, de a tárlat röpke áttekintése közben arra is fölfigyel, hogy egy Simon Iván-kép a Kémia címet viseli - ez külön örömmel tölti el.

Azt már nem a publikumnak mondja, hogy bár kiállítást még sosem nyitott, azért 1995-ben az akkori indonéz nagykövetet, Soelaeman Pringodigdót egyszer már sikerült meglepnie. Képeslapokból rendezett nemzetközi kiállítást a Bercsényi iskola, Pringodigdo volt az esemény fővédnöke: őt köszöntötte a tárlat megnyitóján Parányi Endre önszorgalomból indonéz nyelven, a maláj követségről sikerült nehézségek árán szótárt, segítséget szereznie. Bár sose járt Indonéziában, a nyelvvel azóta is foglalkozik: Ha eljutnék oda, nem adnának el. Legfőbb idegen nyelve egyébként a japán.

Aztán már csak az van hátra, hogy a kiállítók között kisorsolják a szomszédos Szimfónia kávézó által fölajánlott vásárlási utalványokat: zsűri híján így dől el, hogy ki legyen az első (Biczó Antal tanítványai), a második (Simonyi Ferenc) és a harmadik (Mihály Péter) helyezett a lehetőségek éjszakáján. A képtár hajnali egykor bezárni készül, de nyitvatartási időben egy hétig mindenki megnézheti, mit hoztak a nyertesek és nem nyertesek a Lehetőségek kiállítására. Persze, itt mindenki nyert. Dr. Gálig Zoltán reméli, hogy lesznek a képtári kezdeményezésnek felfedezettjei. Közben a Csónakázótónál zuhogni kezdenek a csillagok. Ez a legrövidebb éjszaka - pedig úgy tűnik, hogy inkább a leghosszabb.

Más az éjszaka igazsága, más a nappalé, az éjszaka sokat megenged - a versrészlet kitart a bejáratig. A Szombathelyi Képtár először nyit ki a Múzeumok Éjszakáján, és mindjárt tényleg sokat megenged: az hozta el saját alkotását, aki akarta, mindenki - értsd amatőr és profi, korhatár, műfaji és technikai megkötöttség nélkül - a falakra kerülhetett, aki ellenállhatatlan vágyat érzett a megmutatkozásra. Van még koncert, filmszemle (szintén az alkalomra hozott anyagból), aktrajzolási gyorstanfolyam (zárt ajtók mögött), üzenőfalat nyit a szombathelyi képzőművész-, vagy egyszerűen csak kreatív fiatalokat tömörítő PUK-csoport, hajnali egyig büfé üzemel a sarokban. Az aula közepén különös rendeltetésű játékbaba.

Este fél tizenegy tájban Szántó István festőművész, a képtár kulturális programokat szervező munkatársa csillogó szemmel (vö! fény) újságolja, hogy legalább ötvenen jelentkeztek (a legtöbben három-négy-öt munkával) az egy hétig nyitva tartó lehetőség-tárlatra. Akik korábban ébredtek, az emeleti előtér falain kaptak helyet (ezen az éjszakán szabad a bejárás a képtár állandó tárlatára, a Mit - miért?-re is), a többiek a földszinti folyosó falait lepték el műveikkel. (És szükség volt néhány posztamensre.) Bár a vasi képzőművészeket személyesen, levélben értesítették, közülük kevesen éltek a valóban páratlan lehetőséggel. A skála így is szinte lélegzetelállítóan széles: a hatéves Kálmán Luca Az oroszlánidomár című, figyelemreméltó A/4-es rajzától - amelyen egy virágszálkarcsú lány virággal a kezében irányítja a három, láthatóan szelíd és vidám nagymacskát - a folyamatosan az ember mibenlétét vizsgáló, és sokszor komor eredményre jutó Bartek Pé- ter Pál nagyméretű vásznáig terjed.

Egyszer csak dr. Gálig Zoltán képtárigazgató Szántó István társaságában viharos gyorsasággal elhagyja a fedélzetet, de csak azért, hogy hamarosan hármasban térjenek vissza: közrefogva az első járókelőt, aki az útjukba akadt. Szerencséjük volt - vagy ennek is a varázslatos Szent Iván-éj az oka. Így vagy úgy, Parányi Endre, a szombathelyi Bercsényi iskola kémia-informatika szakos tanára azonnal kötélnek állt - nem szalasztja el a lehetőséget -, és pontban tizenegykor megnyitja a Lehetőségek kiállítását. Hefele Menyhértnek a művészetről vallott nézeteit idézi, de a tárlat röpke áttekintése közben arra is fölfigyel, hogy egy Simon Iván-kép a Kémia címet viseli - ez külön örömmel tölti el.

Azt már nem a publikumnak mondja, hogy bár kiállítást még sosem nyitott, azért 1995-ben az akkori indonéz nagykövetet, Soelaeman Pringodigdót egyszer már sikerült meglepnie. Képeslapokból rendezett nemzetközi kiállítást a Bercsényi iskola, Pringodigdo volt az esemény fővédnöke: őt köszöntötte a tárlat megnyitóján Parányi Endre önszorgalomból indonéz nyelven, a maláj követségről sikerült nehézségek árán szótárt, segítséget szereznie. Bár sose járt Indonéziában, a nyelvvel azóta is foglalkozik: Ha eljutnék oda, nem adnának el. Legfőbb idegen nyelve egyébként a japán.

Aztán már csak az van hátra, hogy a kiállítók között kisorsolják a szomszédos Szimfónia kávézó által fölajánlott vásárlási utalványokat: zsűri híján így dől el, hogy ki legyen az első (Biczó Antal tanítványai), a második (Simonyi Ferenc) és a harmadik (Mihály Péter) helyezett a lehetőségek éjszakáján. A képtár hajnali egykor bezárni készül, de nyitvatartási időben egy hétig mindenki megnézheti, mit hoztak a nyertesek és nem nyertesek a Lehetőségek kiállítására. Persze, itt mindenki nyert. Dr. Gálig Zoltán reméli, hogy lesznek a képtári kezdeményezésnek felfedezettjei. Közben a Csónakázótónál zuhogni kezdenek a csillagok. Ez a legrövidebb éjszaka - pedig úgy tűnik, hogy inkább a leghosszabb.

Más az éjszaka igazsága, más a nappalé, az éjszaka sokat megenged - a versrészlet kitart a bejáratig. A Szombathelyi Képtár először nyit ki a Múzeumok Éjszakáján, és mindjárt tényleg sokat megenged: az hozta el saját alkotását, aki akarta, mindenki - értsd amatőr és profi, korhatár, műfaji és technikai megkötöttség nélkül - a falakra kerülhetett, aki ellenállhatatlan vágyat érzett a megmutatkozásra. Van még koncert, filmszemle (szintén az alkalomra hozott anyagból), aktrajzolási gyorstanfolyam (zárt ajtók mögött), üzenőfalat nyit a szombathelyi képzőművész-, vagy egyszerűen csak kreatív fiatalokat tömörítő PUK-csoport, hajnali egyig büfé üzemel a sarokban. Az aula közepén különös rendeltetésű játékbaba.

Este fél tizenegy tájban Szántó István festőművész, a képtár kulturális programokat szervező munkatársa csillogó szemmel (vö! fény) újságolja, hogy legalább ötvenen jelentkeztek (a legtöbben három-négy-öt munkával) az egy hétig nyitva tartó lehetőség-tárlatra. Akik korábban ébredtek, az emeleti előtér falain kaptak helyet (ezen az éjszakán szabad a bejárás a képtár állandó tárlatára, a Mit - miért?-re is), a többiek a földszinti folyosó falait lepték el műveikkel. (És szükség volt néhány posztamensre.) Bár a vasi képzőművészeket személyesen, levélben értesítették, közülük kevesen éltek a valóban páratlan lehetőséggel. A skála így is szinte lélegzetelállítóan széles: a hatéves Kálmán Luca Az oroszlánidomár című, figyelemreméltó A/4-es rajzától - amelyen egy virágszálkarcsú lány virággal a kezében irányítja a három, láthatóan szelíd és vidám nagymacskát - a folyamatosan az ember mibenlétét vizsgáló, és sokszor komor eredményre jutó Bartek Pé- ter Pál nagyméretű vásznáig terjed.

Egyszer csak dr. Gálig Zoltán képtárigazgató Szántó István társaságában viharos gyorsasággal elhagyja a fedélzetet, de csak azért, hogy hamarosan hármasban térjenek vissza: közrefogva az első járókelőt, aki az útjukba akadt. Szerencséjük volt - vagy ennek is a varázslatos Szent Iván-éj az oka. Így vagy úgy, Parányi Endre, a szombathelyi Bercsényi iskola kémia-informatika szakos tanára azonnal kötélnek állt - nem szalasztja el a lehetőséget -, és pontban tizenegykor megnyitja a Lehetőségek kiállítását. Hefele Menyhértnek a művészetről vallott nézeteit idézi, de a tárlat röpke áttekintése közben arra is fölfigyel, hogy egy Simon Iván-kép a Kémia címet viseli - ez külön örömmel tölti el.

Azt már nem a publikumnak mondja, hogy bár kiállítást még sosem nyitott, azért 1995-ben az akkori indonéz nagykövetet, Soelaeman Pringodigdót egyszer már sikerült meglepnie. Képeslapokból rendezett nemzetközi kiállítást a Bercsényi iskola, Pringodigdo volt az esemény fővédnöke: őt köszöntötte a tárlat megnyitóján Parányi Endre önszorgalomból indonéz nyelven, a maláj követségről sikerült nehézségek árán szótárt, segítséget szereznie. Bár sose járt Indonéziában, a nyelvvel azóta is foglalkozik: Ha eljutnék oda, nem adnának el. Legfőbb idegen nyelve egyébként a japán.

Aztán már csak az van hátra, hogy a kiállítók között kisorsolják a szomszédos Szimfónia kávézó által fölajánlott vásárlási utalványokat: zsűri híján így dől el, hogy ki legyen az első (Biczó Antal tanítványai), a második (Simonyi Ferenc) és a harmadik (Mihály Péter) helyezett a lehetőségek éjszakáján. A képtár hajnali egykor bezárni készül, de nyitvatartási időben egy hétig mindenki megnézheti, mit hoztak a nyertesek és nem nyertesek a Lehetőségek kiállítására. Persze, itt mindenki nyert. Dr. Gálig Zoltán reméli, hogy lesznek a képtári kezdeményezésnek felfedezettjei. Közben a Csónakázótónál zuhogni kezdenek a csillagok. Ez a legrövidebb éjszaka - pedig úgy tűnik, hogy inkább a leghosszabb.

Este fél tizenegy tájban Szántó István festőművész, a képtár kulturális programokat szervező munkatársa csillogó szemmel (vö! fény) újságolja, hogy legalább ötvenen jelentkeztek (a legtöbben három-négy-öt munkával) az egy hétig nyitva tartó lehetőség-tárlatra. Akik korábban ébredtek, az emeleti előtér falain kaptak helyet (ezen az éjszakán szabad a bejárás a képtár állandó tárlatára, a Mit - miért?-re is), a többiek a földszinti folyosó falait lepték el műveikkel. (És szükség volt néhány posztamensre.) Bár a vasi képzőművészeket személyesen, levélben értesítették, közülük kevesen éltek a valóban páratlan lehetőséggel. A skála így is szinte lélegzetelállítóan széles: a hatéves Kálmán Luca Az oroszlánidomár című, figyelemreméltó A/4-es rajzától - amelyen egy virágszálkarcsú lány virággal a kezében irányítja a három, láthatóan szelíd és vidám nagymacskát - a folyamatosan az ember mibenlétét vizsgáló, és sokszor komor eredményre jutó Bartek Pé- ter Pál nagyméretű vásznáig terjed.

Egyszer csak dr. Gálig Zoltán képtárigazgató Szántó István társaságában viharos gyorsasággal elhagyja a fedélzetet, de csak azért, hogy hamarosan hármasban térjenek vissza: közrefogva az első járókelőt, aki az útjukba akadt. Szerencséjük volt - vagy ennek is a varázslatos Szent Iván-éj az oka. Így vagy úgy, Parányi Endre, a szombathelyi Bercsényi iskola kémia-informatika szakos tanára azonnal kötélnek állt - nem szalasztja el a lehetőséget -, és pontban tizenegykor megnyitja a Lehetőségek kiállítását. Hefele Menyhértnek a művészetről vallott nézeteit idézi, de a tárlat röpke áttekintése közben arra is fölfigyel, hogy egy Simon Iván-kép a Kémia címet viseli - ez külön örömmel tölti el.

Azt már nem a publikumnak mondja, hogy bár kiállítást még sosem nyitott, azért 1995-ben az akkori indonéz nagykövetet, Soelaeman Pringodigdót egyszer már sikerült meglepnie. Képeslapokból rendezett nemzetközi kiállítást a Bercsényi iskola, Pringodigdo volt az esemény fővédnöke: őt köszöntötte a tárlat megnyitóján Parányi Endre önszorgalomból indonéz nyelven, a maláj követségről sikerült nehézségek árán szótárt, segítséget szereznie. Bár sose járt Indonéziában, a nyelvvel azóta is foglalkozik: Ha eljutnék oda, nem adnának el. Legfőbb idegen nyelve egyébként a japán.

Aztán már csak az van hátra, hogy a kiállítók között kisorsolják a szomszédos Szimfónia kávézó által fölajánlott vásárlási utalványokat: zsűri híján így dől el, hogy ki legyen az első (Biczó Antal tanítványai), a második (Simonyi Ferenc) és a harmadik (Mihály Péter) helyezett a lehetőségek éjszakáján. A képtár hajnali egykor bezárni készül, de nyitvatartási időben egy hétig mindenki megnézheti, mit hoztak a nyertesek és nem nyertesek a Lehetőségek kiállítására. Persze, itt mindenki nyert. Dr. Gálig Zoltán reméli, hogy lesznek a képtári kezdeményezésnek felfedezettjei. Közben a Csónakázótónál zuhogni kezdenek a csillagok. Ez a legrövidebb éjszaka - pedig úgy tűnik, hogy inkább a leghosszabb.

Este fél tizenegy tájban Szántó István festőművész, a képtár kulturális programokat szervező munkatársa csillogó szemmel (vö! fény) újságolja, hogy legalább ötvenen jelentkeztek (a legtöbben három-négy-öt munkával) az egy hétig nyitva tartó lehetőség-tárlatra. Akik korábban ébredtek, az emeleti előtér falain kaptak helyet (ezen az éjszakán szabad a bejárás a képtár állandó tárlatára, a Mit - miért?-re is), a többiek a földszinti folyosó falait lepték el műveikkel. (És szükség volt néhány posztamensre.) Bár a vasi képzőművészeket személyesen, levélben értesítették, közülük kevesen éltek a valóban páratlan lehetőséggel. A skála így is szinte lélegzetelállítóan széles: a hatéves Kálmán Luca Az oroszlánidomár című, figyelemreméltó A/4-es rajzától - amelyen egy virágszálkarcsú lány virággal a kezében irányítja a három, láthatóan szelíd és vidám nagymacskát - a folyamatosan az ember mibenlétét vizsgáló, és sokszor komor eredményre jutó Bartek Pé- ter Pál nagyméretű vásznáig terjed.

Egyszer csak dr. Gálig Zoltán képtárigazgató Szántó István társaságában viharos gyorsasággal elhagyja a fedélzetet, de csak azért, hogy hamarosan hármasban térjenek vissza: közrefogva az első járókelőt, aki az útjukba akadt. Szerencséjük volt - vagy ennek is a varázslatos Szent Iván-éj az oka. Így vagy úgy, Parányi Endre, a szombathelyi Bercsényi iskola kémia-informatika szakos tanára azonnal kötélnek állt - nem szalasztja el a lehetőséget -, és pontban tizenegykor megnyitja a Lehetőségek kiállítását. Hefele Menyhértnek a művészetről vallott nézeteit idézi, de a tárlat röpke áttekintése közben arra is fölfigyel, hogy egy Simon Iván-kép a Kémia címet viseli - ez külön örömmel tölti el.

Azt már nem a publikumnak mondja, hogy bár kiállítást még sosem nyitott, azért 1995-ben az akkori indonéz nagykövetet, Soelaeman Pringodigdót egyszer már sikerült meglepnie. Képeslapokból rendezett nemzetközi kiállítást a Bercsényi iskola, Pringodigdo volt az esemény fővédnöke: őt köszöntötte a tárlat megnyitóján Parányi Endre önszorgalomból indonéz nyelven, a maláj követségről sikerült nehézségek árán szótárt, segítséget szereznie. Bár sose járt Indonéziában, a nyelvvel azóta is foglalkozik: Ha eljutnék oda, nem adnának el. Legfőbb idegen nyelve egyébként a japán.

Aztán már csak az van hátra, hogy a kiállítók között kisorsolják a szomszédos Szimfónia kávézó által fölajánlott vásárlási utalványokat: zsűri híján így dől el, hogy ki legyen az első (Biczó Antal tanítványai), a második (Simonyi Ferenc) és a harmadik (Mihály Péter) helyezett a lehetőségek éjszakáján. A képtár hajnali egykor bezárni készül, de nyitvatartási időben egy hétig mindenki megnézheti, mit hoztak a nyertesek és nem nyertesek a Lehetőségek kiállítására. Persze, itt mindenki nyert. Dr. Gálig Zoltán reméli, hogy lesznek a képtári kezdeményezésnek felfedezettjei. Közben a Csónakázótónál zuhogni kezdenek a csillagok. Ez a legrövidebb éjszaka - pedig úgy tűnik, hogy inkább a leghosszabb.

Egyszer csak dr. Gálig Zoltán képtárigazgató Szántó István társaságában viharos gyorsasággal elhagyja a fedélzetet, de csak azért, hogy hamarosan hármasban térjenek vissza: közrefogva az első járókelőt, aki az útjukba akadt. Szerencséjük volt - vagy ennek is a varázslatos Szent Iván-éj az oka. Így vagy úgy, Parányi Endre, a szombathelyi Bercsényi iskola kémia-informatika szakos tanára azonnal kötélnek állt - nem szalasztja el a lehetőséget -, és pontban tizenegykor megnyitja a Lehetőségek kiállítását. Hefele Menyhértnek a művészetről vallott nézeteit idézi, de a tárlat röpke áttekintése közben arra is fölfigyel, hogy egy Simon Iván-kép a Kémia címet viseli - ez külön örömmel tölti el.

Azt már nem a publikumnak mondja, hogy bár kiállítást még sosem nyitott, azért 1995-ben az akkori indonéz nagykövetet, Soelaeman Pringodigdót egyszer már sikerült meglepnie. Képeslapokból rendezett nemzetközi kiállítást a Bercsényi iskola, Pringodigdo volt az esemény fővédnöke: őt köszöntötte a tárlat megnyitóján Parányi Endre önszorgalomból indonéz nyelven, a maláj követségről sikerült nehézségek árán szótárt, segítséget szereznie. Bár sose járt Indonéziában, a nyelvvel azóta is foglalkozik: Ha eljutnék oda, nem adnának el. Legfőbb idegen nyelve egyébként a japán.

Aztán már csak az van hátra, hogy a kiállítók között kisorsolják a szomszédos Szimfónia kávézó által fölajánlott vásárlási utalványokat: zsűri híján így dől el, hogy ki legyen az első (Biczó Antal tanítványai), a második (Simonyi Ferenc) és a harmadik (Mihály Péter) helyezett a lehetőségek éjszakáján. A képtár hajnali egykor bezárni készül, de nyitvatartási időben egy hétig mindenki megnézheti, mit hoztak a nyertesek és nem nyertesek a Lehetőségek kiállítására. Persze, itt mindenki nyert. Dr. Gálig Zoltán reméli, hogy lesznek a képtári kezdeményezésnek felfedezettjei. Közben a Csónakázótónál zuhogni kezdenek a csillagok. Ez a legrövidebb éjszaka - pedig úgy tűnik, hogy inkább a leghosszabb.

Egyszer csak dr. Gálig Zoltán képtárigazgató Szántó István társaságában viharos gyorsasággal elhagyja a fedélzetet, de csak azért, hogy hamarosan hármasban térjenek vissza: közrefogva az első járókelőt, aki az útjukba akadt. Szerencséjük volt - vagy ennek is a varázslatos Szent Iván-éj az oka. Így vagy úgy, Parányi Endre, a szombathelyi Bercsényi iskola kémia-informatika szakos tanára azonnal kötélnek állt - nem szalasztja el a lehetőséget -, és pontban tizenegykor megnyitja a Lehetőségek kiállítását. Hefele Menyhértnek a művészetről vallott nézeteit idézi, de a tárlat röpke áttekintése közben arra is fölfigyel, hogy egy Simon Iván-kép a Kémia címet viseli - ez külön örömmel tölti el.

Azt már nem a publikumnak mondja, hogy bár kiállítást még sosem nyitott, azért 1995-ben az akkori indonéz nagykövetet, Soelaeman Pringodigdót egyszer már sikerült meglepnie. Képeslapokból rendezett nemzetközi kiállítást a Bercsényi iskola, Pringodigdo volt az esemény fővédnöke: őt köszöntötte a tárlat megnyitóján Parányi Endre önszorgalomból indonéz nyelven, a maláj követségről sikerült nehézségek árán szótárt, segítséget szereznie. Bár sose járt Indonéziában, a nyelvvel azóta is foglalkozik: Ha eljutnék oda, nem adnának el. Legfőbb idegen nyelve egyébként a japán.

Aztán már csak az van hátra, hogy a kiállítók között kisorsolják a szomszédos Szimfónia kávézó által fölajánlott vásárlási utalványokat: zsűri híján így dől el, hogy ki legyen az első (Biczó Antal tanítványai), a második (Simonyi Ferenc) és a harmadik (Mihály Péter) helyezett a lehetőségek éjszakáján. A képtár hajnali egykor bezárni készül, de nyitvatartási időben egy hétig mindenki megnézheti, mit hoztak a nyertesek és nem nyertesek a Lehetőségek kiállítására. Persze, itt mindenki nyert. Dr. Gálig Zoltán reméli, hogy lesznek a képtári kezdeményezésnek felfedezettjei. Közben a Csónakázótónál zuhogni kezdenek a csillagok. Ez a legrövidebb éjszaka - pedig úgy tűnik, hogy inkább a leghosszabb.

Azt már nem a publikumnak mondja, hogy bár kiállítást még sosem nyitott, azért 1995-ben az akkori indonéz nagykövetet, Soelaeman Pringodigdót egyszer már sikerült meglepnie. Képeslapokból rendezett nemzetközi kiállítást a Bercsényi iskola, Pringodigdo volt az esemény fővédnöke: őt köszöntötte a tárlat megnyitóján Parányi Endre önszorgalomból indonéz nyelven, a maláj követségről sikerült nehézségek árán szótárt, segítséget szereznie. Bár sose járt Indonéziában, a nyelvvel azóta is foglalkozik: Ha eljutnék oda, nem adnának el. Legfőbb idegen nyelve egyébként a japán.

Aztán már csak az van hátra, hogy a kiállítók között kisorsolják a szomszédos Szimfónia kávézó által fölajánlott vásárlási utalványokat: zsűri híján így dől el, hogy ki legyen az első (Biczó Antal tanítványai), a második (Simonyi Ferenc) és a harmadik (Mihály Péter) helyezett a lehetőségek éjszakáján. A képtár hajnali egykor bezárni készül, de nyitvatartási időben egy hétig mindenki megnézheti, mit hoztak a nyertesek és nem nyertesek a Lehetőségek kiállítására. Persze, itt mindenki nyert. Dr. Gálig Zoltán reméli, hogy lesznek a képtári kezdeményezésnek felfedezettjei. Közben a Csónakázótónál zuhogni kezdenek a csillagok. Ez a legrövidebb éjszaka - pedig úgy tűnik, hogy inkább a leghosszabb.

Azt már nem a publikumnak mondja, hogy bár kiállítást még sosem nyitott, azért 1995-ben az akkori indonéz nagykövetet, Soelaeman Pringodigdót egyszer már sikerült meglepnie. Képeslapokból rendezett nemzetközi kiállítást a Bercsényi iskola, Pringodigdo volt az esemény fővédnöke: őt köszöntötte a tárlat megnyitóján Parányi Endre önszorgalomból indonéz nyelven, a maláj követségről sikerült nehézségek árán szótárt, segítséget szereznie. Bár sose járt Indonéziában, a nyelvvel azóta is foglalkozik: Ha eljutnék oda, nem adnának el. Legfőbb idegen nyelve egyébként a japán.

Aztán már csak az van hátra, hogy a kiállítók között kisorsolják a szomszédos Szimfónia kávézó által fölajánlott vásárlási utalványokat: zsűri híján így dől el, hogy ki legyen az első (Biczó Antal tanítványai), a második (Simonyi Ferenc) és a harmadik (Mihály Péter) helyezett a lehetőségek éjszakáján. A képtár hajnali egykor bezárni készül, de nyitvatartási időben egy hétig mindenki megnézheti, mit hoztak a nyertesek és nem nyertesek a Lehetőségek kiállítására. Persze, itt mindenki nyert. Dr. Gálig Zoltán reméli, hogy lesznek a képtári kezdeményezésnek felfedezettjei. Közben a Csónakázótónál zuhogni kezdenek a csillagok. Ez a legrövidebb éjszaka - pedig úgy tűnik, hogy inkább a leghosszabb.

Aztán már csak az van hátra, hogy a kiállítók között kisorsolják a szomszédos Szimfónia kávézó által fölajánlott vásárlási utalványokat: zsűri híján így dől el, hogy ki legyen az első (Biczó Antal tanítványai), a második (Simonyi Ferenc) és a harmadik (Mihály Péter) helyezett a lehetőségek éjszakáján. A képtár hajnali egykor bezárni készül, de nyitvatartási időben egy hétig mindenki megnézheti, mit hoztak a nyertesek és nem nyertesek a Lehetőségek kiállítására. Persze, itt mindenki nyert. Dr. Gálig Zoltán reméli, hogy lesznek a képtári kezdeményezésnek felfedezettjei. Közben a Csónakázótónál zuhogni kezdenek a csillagok. Ez a legrövidebb éjszaka - pedig úgy tűnik, hogy inkább a leghosszabb.

Aztán már csak az van hátra, hogy a kiállítók között kisorsolják a szomszédos Szimfónia kávézó által fölajánlott vásárlási utalványokat: zsűri híján így dől el, hogy ki legyen az első (Biczó Antal tanítványai), a második (Simonyi Ferenc) és a harmadik (Mihály Péter) helyezett a lehetőségek éjszakáján. A képtár hajnali egykor bezárni készül, de nyitvatartási időben egy hétig mindenki megnézheti, mit hoztak a nyertesek és nem nyertesek a Lehetőségek kiállítására. Persze, itt mindenki nyert. Dr. Gálig Zoltán reméli, hogy lesznek a képtári kezdeményezésnek felfedezettjei. Közben a Csónakázótónál zuhogni kezdenek a csillagok. Ez a legrövidebb éjszaka - pedig úgy tűnik, hogy inkább a leghosszabb.