Hát én fölmásztam

Celldömölk - Elfáradtam, száll el egy kósza sóhaj, amikor a délelőtti tréninget levezető légzésgyakorlat is véget ér. Csetneki Gábor és Deák Varga Rita egy hetet tölt a Soltis Színháznál.

Németh Zoltán

A Soltis Színház kamaraépületében, a volt celli moziban fekete háttér előtt zene szól, a kedd délelőtti mozgástréninget Deák Varga Rita vezeti. Most együtt - most két csoportban. Most mindenki ugyanúgy - most mindenki a saját variációját. Most ketten kontaktusban - most két csoport kontaktusban.

Rita csinálja - Rita instruál: Az összetartozásnak sokféle rétege van. Az ellentét is lehet összetartó erő. Vagy: Ne csak a külső lassúságra ügyelj, a belső nyugalmat próbáld megteremteni. Vagy: Ne maradj itt belül, nyisd ki a tekinteted. Vagy: Legyetek egymással kontaktusban, de érezzem, hogy ide küldöd ki, hogy én is részese legyek. Vagy: Menj a figyelmeddel arra a területre, ahol a tested találkozik a talajjal. Vagy: Próbáld megérezni magadat itt a térben. (Csetneki Gábor néha közbeszól, például így: Feszít a test, kezek összeérnek. ) Délben az első szakasz véget ér - És most mindenki egyedül mehet! Ereszd el a hajam! Ereszd ki a hangod is! -, aztán lazító légzőgyakorlat. Mindenkinek köszönöm a munkát. Délután folytatják. És így megy ez - hét teljes napon át. Hamarosan tárgyakat is bevonnak; sőt, elmennek az uszodába: a víz közegét kipróbálni. De mindig kinn és benn között igyekeznek megteremteni - komoly lelki és fizikai terhelés árán - a harmóniát.

Csetneki Gábor az alternatív színházi élet ismert (ami annyit tesz, hogy szélesebb körben ismeretlen) figurája: több évtizede kutatja-tanítja-műveli itthon és külföldön a mozgásszínházat. Abból indul ki, hogy a mozgás univerzális kifejezőeszköz - de hogy tényleg az legyen, meg kell tanulni használni a testet. Így szól az egyhetes celldömölki mozgástréning alapvetése is. A cél az, hogy a többféle szemlélet, iskola és módszer tapasztalataiból merítő, komplex tanulási folyamat során a színész - most nagyjából a Soltis Színház diákcsoportja - a lehető legtágabb értelemben felszabaduljon, ráébredjen a saját testére.

Deák Varga Rita - egykor Csetneki Gábor tanítványa, régóta egyenrangú művész/társa - úgy véli, hogy egy hét a karakter feltérképezésére mindenképpen elegendő, segít kitapintani az egyénre szabott intenzív fejlesztés irányait. Arról nem beszélve, hogy a tréningnek erős kohéziós és feltöltő ereje van, ami különös jelentőségel bír az egyébként is csoportként-társulatként létező, ráadásul repertoárszerűen teljesítő Soltis Színház életében.

A volt mozi félhomályos fülledtségében üldögélünk. Csetneki Gábor pályájának egyik szélső pontján mondjuk ott van az emblematikus lengyel, Grotowski laboratóriuma - a másikon pedig itt és most a Soltis Színház. Azonnal úgy reagál, hogy ők - Grotowskiék - se voltak sokkal gazdagabbak. Talán annyival, hogy padlós térben dolgoztak. Itt kicsit kemény a talaj - és jó volna, ha lenne szellőzőberendezés. Nyugaton ezt úgy oldják meg, hogy a társulatok megkapják a helyet jelképes összegért: aztán lehet beruházni. A Soltis Színház megérdemelné az önkormányzattól azt a gesztust, hogy tessék, itt a tér, kezdjetek vele, amit tudtok. Albérlőként rizikós bármilyen fejlesztésbe belefogni. Ennek a térnek jó lelke van - a többi a fenntartón múlik .

Rita azzal folytatja, hogy valóban sokféle környezetben dolgoztunk itthon és külföldön, és tapasztalataink szerint nem attól függ a munka eredményessége és a jó közérzet, hogy milyen körülmények közé kerülünk. Ha olyan emberekkel találkozunk, akik akarnak dolgozni, akkor minimális feltételekkel is öröm az együttlét. Ezek a fiatalok pedig motiváltak, mindent odaadnak . Ezzel együtt mindketten egyetértenek azzal, hogy - bár a mozgásszínháznak mintha itthon is nőne az ázsiója -, a saját területükön bizonyos szempontból még mindig bozótharcosnak számítanak.

Végül egy diákvélemény valahonnan az internetről, egy Csetneki-tréning után: Elvarázsolt, mert soha nem szoktam ilyen mélységekben magammal foglalkozni. Mi a csudát akart ez a hapsi? Ennyi idő kevés rá, csak fölbolygatott. Szóval mi a csudát akar? Rita válaszol: Éppen valami ilyesmit - hogy mozduljon meg valami. Gimnazista voltam, amikor először találkoztam Gáborral, és hasonló élményben volt részem. El is mondtam neki, hogy kinyitottál egy ablakot - de túl magasan van. Mit tegyek? Nekem kellett eldöntenem, hogy elmegyek - vagy fölmászom, és megnézem, mi van az ablakon túl. Hát én fölmásztam. Grotowskiék se voltak sokkal gazdagabbak a Soltis Lajos Színháznál

Rita csinálja - Rita instruál: Az összetartozásnak sokféle rétege van. Az ellentét is lehet összetartó erő. Vagy: Ne csak a külső lassúságra ügyelj, a belső nyugalmat próbáld megteremteni. Vagy: Ne maradj itt belül, nyisd ki a tekinteted. Vagy: Legyetek egymással kontaktusban, de érezzem, hogy ide küldöd ki, hogy én is részese legyek. Vagy: Menj a figyelmeddel arra a területre, ahol a tested találkozik a talajjal. Vagy: Próbáld megérezni magadat itt a térben. (Csetneki Gábor néha közbeszól, például így: Feszít a test, kezek összeérnek. ) Délben az első szakasz véget ér - És most mindenki egyedül mehet! Ereszd el a hajam! Ereszd ki a hangod is! -, aztán lazító légzőgyakorlat. Mindenkinek köszönöm a munkát. Délután folytatják. És így megy ez - hét teljes napon át. Hamarosan tárgyakat is bevonnak; sőt, elmennek az uszodába: a víz közegét kipróbálni. De mindig kinn és benn között igyekeznek megteremteni - komoly lelki és fizikai terhelés árán - a harmóniát.

Csetneki Gábor az alternatív színházi élet ismert (ami annyit tesz, hogy szélesebb körben ismeretlen) figurája: több évtizede kutatja-tanítja-műveli itthon és külföldön a mozgásszínházat. Abból indul ki, hogy a mozgás univerzális kifejezőeszköz - de hogy tényleg az legyen, meg kell tanulni használni a testet. Így szól az egyhetes celldömölki mozgástréning alapvetése is. A cél az, hogy a többféle szemlélet, iskola és módszer tapasztalataiból merítő, komplex tanulási folyamat során a színész - most nagyjából a Soltis Színház diákcsoportja - a lehető legtágabb értelemben felszabaduljon, ráébredjen a saját testére.

Deák Varga Rita - egykor Csetneki Gábor tanítványa, régóta egyenrangú művész/társa - úgy véli, hogy egy hét a karakter feltérképezésére mindenképpen elegendő, segít kitapintani az egyénre szabott intenzív fejlesztés irányait. Arról nem beszélve, hogy a tréningnek erős kohéziós és feltöltő ereje van, ami különös jelentőségel bír az egyébként is csoportként-társulatként létező, ráadásul repertoárszerűen teljesítő Soltis Színház életében.

A volt mozi félhomályos fülledtségében üldögélünk. Csetneki Gábor pályájának egyik szélső pontján mondjuk ott van az emblematikus lengyel, Grotowski laboratóriuma - a másikon pedig itt és most a Soltis Színház. Azonnal úgy reagál, hogy ők - Grotowskiék - se voltak sokkal gazdagabbak. Talán annyival, hogy padlós térben dolgoztak. Itt kicsit kemény a talaj - és jó volna, ha lenne szellőzőberendezés. Nyugaton ezt úgy oldják meg, hogy a társulatok megkapják a helyet jelképes összegért: aztán lehet beruházni. A Soltis Színház megérdemelné az önkormányzattól azt a gesztust, hogy tessék, itt a tér, kezdjetek vele, amit tudtok. Albérlőként rizikós bármilyen fejlesztésbe belefogni. Ennek a térnek jó lelke van - a többi a fenntartón múlik .

Rita azzal folytatja, hogy valóban sokféle környezetben dolgoztunk itthon és külföldön, és tapasztalataink szerint nem attól függ a munka eredményessége és a jó közérzet, hogy milyen körülmények közé kerülünk. Ha olyan emberekkel találkozunk, akik akarnak dolgozni, akkor minimális feltételekkel is öröm az együttlét. Ezek a fiatalok pedig motiváltak, mindent odaadnak . Ezzel együtt mindketten egyetértenek azzal, hogy - bár a mozgásszínháznak mintha itthon is nőne az ázsiója -, a saját területükön bizonyos szempontból még mindig bozótharcosnak számítanak.

Végül egy diákvélemény valahonnan az internetről, egy Csetneki-tréning után: Elvarázsolt, mert soha nem szoktam ilyen mélységekben magammal foglalkozni. Mi a csudát akart ez a hapsi? Ennyi idő kevés rá, csak fölbolygatott. Szóval mi a csudát akar? Rita válaszol: Éppen valami ilyesmit - hogy mozduljon meg valami. Gimnazista voltam, amikor először találkoztam Gáborral, és hasonló élményben volt részem. El is mondtam neki, hogy kinyitottál egy ablakot - de túl magasan van. Mit tegyek? Nekem kellett eldöntenem, hogy elmegyek - vagy fölmászom, és megnézem, mi van az ablakon túl. Hát én fölmásztam. Grotowskiék se voltak sokkal gazdagabbak a Soltis Lajos Színháznál

Rita csinálja - Rita instruál: Az összetartozásnak sokféle rétege van. Az ellentét is lehet összetartó erő. Vagy: Ne csak a külső lassúságra ügyelj, a belső nyugalmat próbáld megteremteni. Vagy: Ne maradj itt belül, nyisd ki a tekinteted. Vagy: Legyetek egymással kontaktusban, de érezzem, hogy ide küldöd ki, hogy én is részese legyek. Vagy: Menj a figyelmeddel arra a területre, ahol a tested találkozik a talajjal. Vagy: Próbáld megérezni magadat itt a térben. (Csetneki Gábor néha közbeszól, például így: Feszít a test, kezek összeérnek. ) Délben az első szakasz véget ér - És most mindenki egyedül mehet! Ereszd el a hajam! Ereszd ki a hangod is! -, aztán lazító légzőgyakorlat. Mindenkinek köszönöm a munkát. Délután folytatják. És így megy ez - hét teljes napon át. Hamarosan tárgyakat is bevonnak; sőt, elmennek az uszodába: a víz közegét kipróbálni. De mindig kinn és benn között igyekeznek megteremteni - komoly lelki és fizikai terhelés árán - a harmóniát.

Csetneki Gábor az alternatív színházi élet ismert (ami annyit tesz, hogy szélesebb körben ismeretlen) figurája: több évtizede kutatja-tanítja-műveli itthon és külföldön a mozgásszínházat. Abból indul ki, hogy a mozgás univerzális kifejezőeszköz - de hogy tényleg az legyen, meg kell tanulni használni a testet. Így szól az egyhetes celldömölki mozgástréning alapvetése is. A cél az, hogy a többféle szemlélet, iskola és módszer tapasztalataiból merítő, komplex tanulási folyamat során a színész - most nagyjából a Soltis Színház diákcsoportja - a lehető legtágabb értelemben felszabaduljon, ráébredjen a saját testére.

Deák Varga Rita - egykor Csetneki Gábor tanítványa, régóta egyenrangú művész/társa - úgy véli, hogy egy hét a karakter feltérképezésére mindenképpen elegendő, segít kitapintani az egyénre szabott intenzív fejlesztés irányait. Arról nem beszélve, hogy a tréningnek erős kohéziós és feltöltő ereje van, ami különös jelentőségel bír az egyébként is csoportként-társulatként létező, ráadásul repertoárszerűen teljesítő Soltis Színház életében.

A volt mozi félhomályos fülledtségében üldögélünk. Csetneki Gábor pályájának egyik szélső pontján mondjuk ott van az emblematikus lengyel, Grotowski laboratóriuma - a másikon pedig itt és most a Soltis Színház. Azonnal úgy reagál, hogy ők - Grotowskiék - se voltak sokkal gazdagabbak. Talán annyival, hogy padlós térben dolgoztak. Itt kicsit kemény a talaj - és jó volna, ha lenne szellőzőberendezés. Nyugaton ezt úgy oldják meg, hogy a társulatok megkapják a helyet jelképes összegért: aztán lehet beruházni. A Soltis Színház megérdemelné az önkormányzattól azt a gesztust, hogy tessék, itt a tér, kezdjetek vele, amit tudtok. Albérlőként rizikós bármilyen fejlesztésbe belefogni. Ennek a térnek jó lelke van - a többi a fenntartón múlik .

Rita azzal folytatja, hogy valóban sokféle környezetben dolgoztunk itthon és külföldön, és tapasztalataink szerint nem attól függ a munka eredményessége és a jó közérzet, hogy milyen körülmények közé kerülünk. Ha olyan emberekkel találkozunk, akik akarnak dolgozni, akkor minimális feltételekkel is öröm az együttlét. Ezek a fiatalok pedig motiváltak, mindent odaadnak . Ezzel együtt mindketten egyetértenek azzal, hogy - bár a mozgásszínháznak mintha itthon is nőne az ázsiója -, a saját területükön bizonyos szempontból még mindig bozótharcosnak számítanak.

Végül egy diákvélemény valahonnan az internetről, egy Csetneki-tréning után: Elvarázsolt, mert soha nem szoktam ilyen mélységekben magammal foglalkozni. Mi a csudát akart ez a hapsi? Ennyi idő kevés rá, csak fölbolygatott. Szóval mi a csudát akar? Rita válaszol: Éppen valami ilyesmit - hogy mozduljon meg valami. Gimnazista voltam, amikor először találkoztam Gáborral, és hasonló élményben volt részem. El is mondtam neki, hogy kinyitottál egy ablakot - de túl magasan van. Mit tegyek? Nekem kellett eldöntenem, hogy elmegyek - vagy fölmászom, és megnézem, mi van az ablakon túl. Hát én fölmásztam. Grotowskiék se voltak sokkal gazdagabbak a Soltis Lajos Színháznál

Csetneki Gábor az alternatív színházi élet ismert (ami annyit tesz, hogy szélesebb körben ismeretlen) figurája: több évtizede kutatja-tanítja-műveli itthon és külföldön a mozgásszínházat. Abból indul ki, hogy a mozgás univerzális kifejezőeszköz - de hogy tényleg az legyen, meg kell tanulni használni a testet. Így szól az egyhetes celldömölki mozgástréning alapvetése is. A cél az, hogy a többféle szemlélet, iskola és módszer tapasztalataiból merítő, komplex tanulási folyamat során a színész - most nagyjából a Soltis Színház diákcsoportja - a lehető legtágabb értelemben felszabaduljon, ráébredjen a saját testére.

Deák Varga Rita - egykor Csetneki Gábor tanítványa, régóta egyenrangú művész/társa - úgy véli, hogy egy hét a karakter feltérképezésére mindenképpen elegendő, segít kitapintani az egyénre szabott intenzív fejlesztés irányait. Arról nem beszélve, hogy a tréningnek erős kohéziós és feltöltő ereje van, ami különös jelentőségel bír az egyébként is csoportként-társulatként létező, ráadásul repertoárszerűen teljesítő Soltis Színház életében.

A volt mozi félhomályos fülledtségében üldögélünk. Csetneki Gábor pályájának egyik szélső pontján mondjuk ott van az emblematikus lengyel, Grotowski laboratóriuma - a másikon pedig itt és most a Soltis Színház. Azonnal úgy reagál, hogy ők - Grotowskiék - se voltak sokkal gazdagabbak. Talán annyival, hogy padlós térben dolgoztak. Itt kicsit kemény a talaj - és jó volna, ha lenne szellőzőberendezés. Nyugaton ezt úgy oldják meg, hogy a társulatok megkapják a helyet jelképes összegért: aztán lehet beruházni. A Soltis Színház megérdemelné az önkormányzattól azt a gesztust, hogy tessék, itt a tér, kezdjetek vele, amit tudtok. Albérlőként rizikós bármilyen fejlesztésbe belefogni. Ennek a térnek jó lelke van - a többi a fenntartón múlik .

Rita azzal folytatja, hogy valóban sokféle környezetben dolgoztunk itthon és külföldön, és tapasztalataink szerint nem attól függ a munka eredményessége és a jó közérzet, hogy milyen körülmények közé kerülünk. Ha olyan emberekkel találkozunk, akik akarnak dolgozni, akkor minimális feltételekkel is öröm az együttlét. Ezek a fiatalok pedig motiváltak, mindent odaadnak . Ezzel együtt mindketten egyetértenek azzal, hogy - bár a mozgásszínháznak mintha itthon is nőne az ázsiója -, a saját területükön bizonyos szempontból még mindig bozótharcosnak számítanak.

Végül egy diákvélemény valahonnan az internetről, egy Csetneki-tréning után: Elvarázsolt, mert soha nem szoktam ilyen mélységekben magammal foglalkozni. Mi a csudát akart ez a hapsi? Ennyi idő kevés rá, csak fölbolygatott. Szóval mi a csudát akar? Rita válaszol: Éppen valami ilyesmit - hogy mozduljon meg valami. Gimnazista voltam, amikor először találkoztam Gáborral, és hasonló élményben volt részem. El is mondtam neki, hogy kinyitottál egy ablakot - de túl magasan van. Mit tegyek? Nekem kellett eldöntenem, hogy elmegyek - vagy fölmászom, és megnézem, mi van az ablakon túl. Hát én fölmásztam. Grotowskiék se voltak sokkal gazdagabbak a Soltis Lajos Színháznál

Csetneki Gábor az alternatív színházi élet ismert (ami annyit tesz, hogy szélesebb körben ismeretlen) figurája: több évtizede kutatja-tanítja-műveli itthon és külföldön a mozgásszínházat. Abból indul ki, hogy a mozgás univerzális kifejezőeszköz - de hogy tényleg az legyen, meg kell tanulni használni a testet. Így szól az egyhetes celldömölki mozgástréning alapvetése is. A cél az, hogy a többféle szemlélet, iskola és módszer tapasztalataiból merítő, komplex tanulási folyamat során a színész - most nagyjából a Soltis Színház diákcsoportja - a lehető legtágabb értelemben felszabaduljon, ráébredjen a saját testére.

Deák Varga Rita - egykor Csetneki Gábor tanítványa, régóta egyenrangú művész/társa - úgy véli, hogy egy hét a karakter feltérképezésére mindenképpen elegendő, segít kitapintani az egyénre szabott intenzív fejlesztés irányait. Arról nem beszélve, hogy a tréningnek erős kohéziós és feltöltő ereje van, ami különös jelentőségel bír az egyébként is csoportként-társulatként létező, ráadásul repertoárszerűen teljesítő Soltis Színház életében.

A volt mozi félhomályos fülledtségében üldögélünk. Csetneki Gábor pályájának egyik szélső pontján mondjuk ott van az emblematikus lengyel, Grotowski laboratóriuma - a másikon pedig itt és most a Soltis Színház. Azonnal úgy reagál, hogy ők - Grotowskiék - se voltak sokkal gazdagabbak. Talán annyival, hogy padlós térben dolgoztak. Itt kicsit kemény a talaj - és jó volna, ha lenne szellőzőberendezés. Nyugaton ezt úgy oldják meg, hogy a társulatok megkapják a helyet jelképes összegért: aztán lehet beruházni. A Soltis Színház megérdemelné az önkormányzattól azt a gesztust, hogy tessék, itt a tér, kezdjetek vele, amit tudtok. Albérlőként rizikós bármilyen fejlesztésbe belefogni. Ennek a térnek jó lelke van - a többi a fenntartón múlik .

Rita azzal folytatja, hogy valóban sokféle környezetben dolgoztunk itthon és külföldön, és tapasztalataink szerint nem attól függ a munka eredményessége és a jó közérzet, hogy milyen körülmények közé kerülünk. Ha olyan emberekkel találkozunk, akik akarnak dolgozni, akkor minimális feltételekkel is öröm az együttlét. Ezek a fiatalok pedig motiváltak, mindent odaadnak . Ezzel együtt mindketten egyetértenek azzal, hogy - bár a mozgásszínháznak mintha itthon is nőne az ázsiója -, a saját területükön bizonyos szempontból még mindig bozótharcosnak számítanak.

Végül egy diákvélemény valahonnan az internetről, egy Csetneki-tréning után: Elvarázsolt, mert soha nem szoktam ilyen mélységekben magammal foglalkozni. Mi a csudát akart ez a hapsi? Ennyi idő kevés rá, csak fölbolygatott. Szóval mi a csudát akar? Rita válaszol: Éppen valami ilyesmit - hogy mozduljon meg valami. Gimnazista voltam, amikor először találkoztam Gáborral, és hasonló élményben volt részem. El is mondtam neki, hogy kinyitottál egy ablakot - de túl magasan van. Mit tegyek? Nekem kellett eldöntenem, hogy elmegyek - vagy fölmászom, és megnézem, mi van az ablakon túl. Hát én fölmásztam. Grotowskiék se voltak sokkal gazdagabbak a Soltis Lajos Színháznál

Deák Varga Rita - egykor Csetneki Gábor tanítványa, régóta egyenrangú művész/társa - úgy véli, hogy egy hét a karakter feltérképezésére mindenképpen elegendő, segít kitapintani az egyénre szabott intenzív fejlesztés irányait. Arról nem beszélve, hogy a tréningnek erős kohéziós és feltöltő ereje van, ami különös jelentőségel bír az egyébként is csoportként-társulatként létező, ráadásul repertoárszerűen teljesítő Soltis Színház életében.

A volt mozi félhomályos fülledtségében üldögélünk. Csetneki Gábor pályájának egyik szélső pontján mondjuk ott van az emblematikus lengyel, Grotowski laboratóriuma - a másikon pedig itt és most a Soltis Színház. Azonnal úgy reagál, hogy ők - Grotowskiék - se voltak sokkal gazdagabbak. Talán annyival, hogy padlós térben dolgoztak. Itt kicsit kemény a talaj - és jó volna, ha lenne szellőzőberendezés. Nyugaton ezt úgy oldják meg, hogy a társulatok megkapják a helyet jelképes összegért: aztán lehet beruházni. A Soltis Színház megérdemelné az önkormányzattól azt a gesztust, hogy tessék, itt a tér, kezdjetek vele, amit tudtok. Albérlőként rizikós bármilyen fejlesztésbe belefogni. Ennek a térnek jó lelke van - a többi a fenntartón múlik .

Rita azzal folytatja, hogy valóban sokféle környezetben dolgoztunk itthon és külföldön, és tapasztalataink szerint nem attól függ a munka eredményessége és a jó közérzet, hogy milyen körülmények közé kerülünk. Ha olyan emberekkel találkozunk, akik akarnak dolgozni, akkor minimális feltételekkel is öröm az együttlét. Ezek a fiatalok pedig motiváltak, mindent odaadnak . Ezzel együtt mindketten egyetértenek azzal, hogy - bár a mozgásszínháznak mintha itthon is nőne az ázsiója -, a saját területükön bizonyos szempontból még mindig bozótharcosnak számítanak.

Végül egy diákvélemény valahonnan az internetről, egy Csetneki-tréning után: Elvarázsolt, mert soha nem szoktam ilyen mélységekben magammal foglalkozni. Mi a csudát akart ez a hapsi? Ennyi idő kevés rá, csak fölbolygatott. Szóval mi a csudát akar? Rita válaszol: Éppen valami ilyesmit - hogy mozduljon meg valami. Gimnazista voltam, amikor először találkoztam Gáborral, és hasonló élményben volt részem. El is mondtam neki, hogy kinyitottál egy ablakot - de túl magasan van. Mit tegyek? Nekem kellett eldöntenem, hogy elmegyek - vagy fölmászom, és megnézem, mi van az ablakon túl. Hát én fölmásztam. Grotowskiék se voltak sokkal gazdagabbak a Soltis Lajos Színháznál

Deák Varga Rita - egykor Csetneki Gábor tanítványa, régóta egyenrangú művész/társa - úgy véli, hogy egy hét a karakter feltérképezésére mindenképpen elegendő, segít kitapintani az egyénre szabott intenzív fejlesztés irányait. Arról nem beszélve, hogy a tréningnek erős kohéziós és feltöltő ereje van, ami különös jelentőségel bír az egyébként is csoportként-társulatként létező, ráadásul repertoárszerűen teljesítő Soltis Színház életében.

A volt mozi félhomályos fülledtségében üldögélünk. Csetneki Gábor pályájának egyik szélső pontján mondjuk ott van az emblematikus lengyel, Grotowski laboratóriuma - a másikon pedig itt és most a Soltis Színház. Azonnal úgy reagál, hogy ők - Grotowskiék - se voltak sokkal gazdagabbak. Talán annyival, hogy padlós térben dolgoztak. Itt kicsit kemény a talaj - és jó volna, ha lenne szellőzőberendezés. Nyugaton ezt úgy oldják meg, hogy a társulatok megkapják a helyet jelképes összegért: aztán lehet beruházni. A Soltis Színház megérdemelné az önkormányzattól azt a gesztust, hogy tessék, itt a tér, kezdjetek vele, amit tudtok. Albérlőként rizikós bármilyen fejlesztésbe belefogni. Ennek a térnek jó lelke van - a többi a fenntartón múlik .

Rita azzal folytatja, hogy valóban sokféle környezetben dolgoztunk itthon és külföldön, és tapasztalataink szerint nem attól függ a munka eredményessége és a jó közérzet, hogy milyen körülmények közé kerülünk. Ha olyan emberekkel találkozunk, akik akarnak dolgozni, akkor minimális feltételekkel is öröm az együttlét. Ezek a fiatalok pedig motiváltak, mindent odaadnak . Ezzel együtt mindketten egyetértenek azzal, hogy - bár a mozgásszínháznak mintha itthon is nőne az ázsiója -, a saját területükön bizonyos szempontból még mindig bozótharcosnak számítanak.

Végül egy diákvélemény valahonnan az internetről, egy Csetneki-tréning után: Elvarázsolt, mert soha nem szoktam ilyen mélységekben magammal foglalkozni. Mi a csudát akart ez a hapsi? Ennyi idő kevés rá, csak fölbolygatott. Szóval mi a csudát akar? Rita válaszol: Éppen valami ilyesmit - hogy mozduljon meg valami. Gimnazista voltam, amikor először találkoztam Gáborral, és hasonló élményben volt részem. El is mondtam neki, hogy kinyitottál egy ablakot - de túl magasan van. Mit tegyek? Nekem kellett eldöntenem, hogy elmegyek - vagy fölmászom, és megnézem, mi van az ablakon túl. Hát én fölmásztam. Grotowskiék se voltak sokkal gazdagabbak a Soltis Lajos Színháznál

A volt mozi félhomályos fülledtségében üldögélünk. Csetneki Gábor pályájának egyik szélső pontján mondjuk ott van az emblematikus lengyel, Grotowski laboratóriuma - a másikon pedig itt és most a Soltis Színház. Azonnal úgy reagál, hogy ők - Grotowskiék - se voltak sokkal gazdagabbak. Talán annyival, hogy padlós térben dolgoztak. Itt kicsit kemény a talaj - és jó volna, ha lenne szellőzőberendezés. Nyugaton ezt úgy oldják meg, hogy a társulatok megkapják a helyet jelképes összegért: aztán lehet beruházni. A Soltis Színház megérdemelné az önkormányzattól azt a gesztust, hogy tessék, itt a tér, kezdjetek vele, amit tudtok. Albérlőként rizikós bármilyen fejlesztésbe belefogni. Ennek a térnek jó lelke van - a többi a fenntartón múlik .

Rita azzal folytatja, hogy valóban sokféle környezetben dolgoztunk itthon és külföldön, és tapasztalataink szerint nem attól függ a munka eredményessége és a jó közérzet, hogy milyen körülmények közé kerülünk. Ha olyan emberekkel találkozunk, akik akarnak dolgozni, akkor minimális feltételekkel is öröm az együttlét. Ezek a fiatalok pedig motiváltak, mindent odaadnak . Ezzel együtt mindketten egyetértenek azzal, hogy - bár a mozgásszínháznak mintha itthon is nőne az ázsiója -, a saját területükön bizonyos szempontból még mindig bozótharcosnak számítanak.

Végül egy diákvélemény valahonnan az internetről, egy Csetneki-tréning után: Elvarázsolt, mert soha nem szoktam ilyen mélységekben magammal foglalkozni. Mi a csudát akart ez a hapsi? Ennyi idő kevés rá, csak fölbolygatott. Szóval mi a csudát akar? Rita válaszol: Éppen valami ilyesmit - hogy mozduljon meg valami. Gimnazista voltam, amikor először találkoztam Gáborral, és hasonló élményben volt részem. El is mondtam neki, hogy kinyitottál egy ablakot - de túl magasan van. Mit tegyek? Nekem kellett eldöntenem, hogy elmegyek - vagy fölmászom, és megnézem, mi van az ablakon túl. Hát én fölmásztam. Grotowskiék se voltak sokkal gazdagabbak a Soltis Lajos Színháznál

A volt mozi félhomályos fülledtségében üldögélünk. Csetneki Gábor pályájának egyik szélső pontján mondjuk ott van az emblematikus lengyel, Grotowski laboratóriuma - a másikon pedig itt és most a Soltis Színház. Azonnal úgy reagál, hogy ők - Grotowskiék - se voltak sokkal gazdagabbak. Talán annyival, hogy padlós térben dolgoztak. Itt kicsit kemény a talaj - és jó volna, ha lenne szellőzőberendezés. Nyugaton ezt úgy oldják meg, hogy a társulatok megkapják a helyet jelképes összegért: aztán lehet beruházni. A Soltis Színház megérdemelné az önkormányzattól azt a gesztust, hogy tessék, itt a tér, kezdjetek vele, amit tudtok. Albérlőként rizikós bármilyen fejlesztésbe belefogni. Ennek a térnek jó lelke van - a többi a fenntartón múlik .

Rita azzal folytatja, hogy valóban sokféle környezetben dolgoztunk itthon és külföldön, és tapasztalataink szerint nem attól függ a munka eredményessége és a jó közérzet, hogy milyen körülmények közé kerülünk. Ha olyan emberekkel találkozunk, akik akarnak dolgozni, akkor minimális feltételekkel is öröm az együttlét. Ezek a fiatalok pedig motiváltak, mindent odaadnak . Ezzel együtt mindketten egyetértenek azzal, hogy - bár a mozgásszínháznak mintha itthon is nőne az ázsiója -, a saját területükön bizonyos szempontból még mindig bozótharcosnak számítanak.

Végül egy diákvélemény valahonnan az internetről, egy Csetneki-tréning után: Elvarázsolt, mert soha nem szoktam ilyen mélységekben magammal foglalkozni. Mi a csudát akart ez a hapsi? Ennyi idő kevés rá, csak fölbolygatott. Szóval mi a csudát akar? Rita válaszol: Éppen valami ilyesmit - hogy mozduljon meg valami. Gimnazista voltam, amikor először találkoztam Gáborral, és hasonló élményben volt részem. El is mondtam neki, hogy kinyitottál egy ablakot - de túl magasan van. Mit tegyek? Nekem kellett eldöntenem, hogy elmegyek - vagy fölmászom, és megnézem, mi van az ablakon túl. Hát én fölmásztam. Grotowskiék se voltak sokkal gazdagabbak a Soltis Lajos Színháznál

Rita azzal folytatja, hogy valóban sokféle környezetben dolgoztunk itthon és külföldön, és tapasztalataink szerint nem attól függ a munka eredményessége és a jó közérzet, hogy milyen körülmények közé kerülünk. Ha olyan emberekkel találkozunk, akik akarnak dolgozni, akkor minimális feltételekkel is öröm az együttlét. Ezek a fiatalok pedig motiváltak, mindent odaadnak . Ezzel együtt mindketten egyetértenek azzal, hogy - bár a mozgásszínháznak mintha itthon is nőne az ázsiója -, a saját területükön bizonyos szempontból még mindig bozótharcosnak számítanak.

Végül egy diákvélemény valahonnan az internetről, egy Csetneki-tréning után: Elvarázsolt, mert soha nem szoktam ilyen mélységekben magammal foglalkozni. Mi a csudát akart ez a hapsi? Ennyi idő kevés rá, csak fölbolygatott. Szóval mi a csudát akar? Rita válaszol: Éppen valami ilyesmit - hogy mozduljon meg valami. Gimnazista voltam, amikor először találkoztam Gáborral, és hasonló élményben volt részem. El is mondtam neki, hogy kinyitottál egy ablakot - de túl magasan van. Mit tegyek? Nekem kellett eldöntenem, hogy elmegyek - vagy fölmászom, és megnézem, mi van az ablakon túl. Hát én fölmásztam. Grotowskiék se voltak sokkal gazdagabbak a Soltis Lajos Színháznál

Rita azzal folytatja, hogy valóban sokféle környezetben dolgoztunk itthon és külföldön, és tapasztalataink szerint nem attól függ a munka eredményessége és a jó közérzet, hogy milyen körülmények közé kerülünk. Ha olyan emberekkel találkozunk, akik akarnak dolgozni, akkor minimális feltételekkel is öröm az együttlét. Ezek a fiatalok pedig motiváltak, mindent odaadnak . Ezzel együtt mindketten egyetértenek azzal, hogy - bár a mozgásszínháznak mintha itthon is nőne az ázsiója -, a saját területükön bizonyos szempontból még mindig bozótharcosnak számítanak.

Végül egy diákvélemény valahonnan az internetről, egy Csetneki-tréning után: Elvarázsolt, mert soha nem szoktam ilyen mélységekben magammal foglalkozni. Mi a csudát akart ez a hapsi? Ennyi idő kevés rá, csak fölbolygatott. Szóval mi a csudát akar? Rita válaszol: Éppen valami ilyesmit - hogy mozduljon meg valami. Gimnazista voltam, amikor először találkoztam Gáborral, és hasonló élményben volt részem. El is mondtam neki, hogy kinyitottál egy ablakot - de túl magasan van. Mit tegyek? Nekem kellett eldöntenem, hogy elmegyek - vagy fölmászom, és megnézem, mi van az ablakon túl. Hát én fölmásztam. Grotowskiék se voltak sokkal gazdagabbak a Soltis Lajos Színháznál

Végül egy diákvélemény valahonnan az internetről, egy Csetneki-tréning után: Elvarázsolt, mert soha nem szoktam ilyen mélységekben magammal foglalkozni. Mi a csudát akart ez a hapsi? Ennyi idő kevés rá, csak fölbolygatott. Szóval mi a csudát akar? Rita válaszol: Éppen valami ilyesmit - hogy mozduljon meg valami. Gimnazista voltam, amikor először találkoztam Gáborral, és hasonló élményben volt részem. El is mondtam neki, hogy kinyitottál egy ablakot - de túl magasan van. Mit tegyek? Nekem kellett eldöntenem, hogy elmegyek - vagy fölmászom, és megnézem, mi van az ablakon túl. Hát én fölmásztam. Grotowskiék se voltak sokkal gazdagabbak a Soltis Lajos Színháznál

Végül egy diákvélemény valahonnan az internetről, egy Csetneki-tréning után: Elvarázsolt, mert soha nem szoktam ilyen mélységekben magammal foglalkozni. Mi a csudát akart ez a hapsi? Ennyi idő kevés rá, csak fölbolygatott. Szóval mi a csudát akar? Rita válaszol: Éppen valami ilyesmit - hogy mozduljon meg valami. Gimnazista voltam, amikor először találkoztam Gáborral, és hasonló élményben volt részem. El is mondtam neki, hogy kinyitottál egy ablakot - de túl magasan van. Mit tegyek? Nekem kellett eldöntenem, hogy elmegyek - vagy fölmászom, és megnézem, mi van az ablakon túl. Hát én fölmásztam. Grotowskiék se voltak sokkal gazdagabbak a Soltis Lajos Színháznál

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!