Rajnis utca 9.

Bár Hamvai Kornél a várszínházi bemutató kedvéért helyesen és erősen meghúzta Csokonai Vitéz Mihály cirkalmas Tempefői-szövegét, azért van benne egy passzus, amit Kőszegen - főleg a Rajnis utca 9-es szám alatt található várszínházban - muszáj elmondani.

Az eredetiben a szerencsétlen poéta, az adósok börtönétől már egészen konkrétan fenyegetett, viszont egyre kevésbé méla Tempefői otthonában a költőbarát, Múzsai kiált föl - közben a szerzői instrukció szerint a könyveket szedi, veszi -, hogy Rajnis magyar Virgiliussa! E gyönyörűszép munka; nyelvünk dicsekedhetik vele, bár jönne a többie is, de ez a kőszegi poéta mindent nagy gonddal készít; nem csuda, az originált is olly sok gonddal készítette a halhatatlan Maro. Hazám Maecennásai, Polliói! tisztelhetnének itt is egy Virgiliust. (További instrukció: Nézkél. Kár, hogy ez a nézkél - bár kivételesen érthető és hangulatos - ma már nem használatos; de hát a nyelv mindig tudja, hogy mit csinál.) A szenvedélyes Múzsai-tirádából a kőszegi Tempefői-változatban annyi maradt, hogy Rajnis magyar Virgiliussa! E gyönyörűszép munka; nyelvünk dicsekedhetik vele. Rajnis! Ez a kőszegi poéta mindent nagy gonddal készít. Hazám Maecennásai! tisztelhetnétek itt is egy Virgiliust . (Nézkél.)

Ahogy az idézetekből is kiderül, a kőszegi német polgárcsaládban született Rajnis Józsefben (1741-1812) Vergilius korai magyar fordítóját, sőt, a görög-római időmértékes verselés egyik első hazai úttörőjét tisztelhetjük. Az irodalomtörténet prozódiai harcként tartja számon azt az - egyébként gyakran dühödt személyeskedésbe forduló - elméleti vitát, amelyben Rajnis József és Baróti Szabó Dávid állt egymással szemben: a magyar nyelv és az antik mérték viszonyának tisztázása volt a tét. Az állítólag sokat zsörtölődő, kellemetlen természetű Rajnis gyakran mellényúlt, de termékeny verstani tévedései nélkül talán Radnóti eclogái se lennének olyan szépek. Külön érdekes, hogy miközben a felvilágosodásból mit sem érzékelő, begyöpösödött magyar urakat ostoros-kacskaringós mondataival csapkodó Csokonai tisztelettel emlékezik meg kollégájáról, maga Rajnis tulajdonképpen feltétlen híve a nemesi maradiságnak . Ráadásul ő végül megtalálja a saját mecénását: sok nyugtalanság és nélkülözés után gróf Festetich György ajánlására, meghívására Keszthelyen kap állást, ahol tovább fordíthatja kedves Vergiliusát. Mindent összevetve Rajnis József neve ma már csak az irodalomtudósokat hozza izgalomba - meg mondjuk azokat, akik Kőszegen a várszínházat keresik, mert föltétlenül meg akarják nézni A méla Tempefőit. (Premier 13-án.)

A méla Tempefői. Méla Tempefői. Érdemes hangosan is elmondani, ízlelgetni ezeket a megint csak ritkán használt szavakat - hagyni, hadd olvadjanak szét a szánkban, mint valami hűsítő édesség, amelynek legvarázslatosabb tulajdonsága, hogy nem fogy el sosem. Görögországban a Tempe (Tempi) völgye az antik hagyományok szerint Apolló kedvenc helye: itt terem a költészet, itt fakad Aphrodité mágikus forrása, és nyilván innen kapta nevét Csokonai méla poétája is. Azt mondják, aki a forrásban megmosakszik, nem hagyja el se a vitalitás, se a szerelem. A színháznak bizonyos szempontból legalább ekkora ereje van. Tessék kipróbálni. Megnézkélni.

A méla Tempefői néhány mondatát a várszínházban egyszerűen

nem lehet kihúzni

Az eredetiben a szerencsétlen poéta, az adósok börtönétől már egészen konkrétan fenyegetett, viszont egyre kevésbé méla Tempefői otthonában a költőbarát, Múzsai kiált föl - közben a szerzői instrukció szerint a könyveket szedi, veszi -, hogy Rajnis magyar Virgiliussa! E gyönyörűszép munka; nyelvünk dicsekedhetik vele, bár jönne a többie is, de ez a kőszegi poéta mindent nagy gonddal készít; nem csuda, az originált is olly sok gonddal készítette a halhatatlan Maro. Hazám Maecennásai, Polliói! tisztelhetnének itt is egy Virgiliust. (További instrukció: Nézkél. Kár, hogy ez a nézkél - bár kivételesen érthető és hangulatos - ma már nem használatos; de hát a nyelv mindig tudja, hogy mit csinál.) A szenvedélyes Múzsai-tirádából a kőszegi Tempefői-változatban annyi maradt, hogy Rajnis magyar Virgiliussa! E gyönyörűszép munka; nyelvünk dicsekedhetik vele. Rajnis! Ez a kőszegi poéta mindent nagy gonddal készít. Hazám Maecennásai! tisztelhetnétek itt is egy Virgiliust . (Nézkél.)

Ahogy az idézetekből is kiderül, a kőszegi német polgárcsaládban született Rajnis Józsefben (1741-1812) Vergilius korai magyar fordítóját, sőt, a görög-római időmértékes verselés egyik első hazai úttörőjét tisztelhetjük. Az irodalomtörténet prozódiai harcként tartja számon azt az - egyébként gyakran dühödt személyeskedésbe forduló - elméleti vitát, amelyben Rajnis József és Baróti Szabó Dávid állt egymással szemben: a magyar nyelv és az antik mérték viszonyának tisztázása volt a tét. Az állítólag sokat zsörtölődő, kellemetlen természetű Rajnis gyakran mellényúlt, de termékeny verstani tévedései nélkül talán Radnóti eclogái se lennének olyan szépek. Külön érdekes, hogy miközben a felvilágosodásból mit sem érzékelő, begyöpösödött magyar urakat ostoros-kacskaringós mondataival csapkodó Csokonai tisztelettel emlékezik meg kollégájáról, maga Rajnis tulajdonképpen feltétlen híve a nemesi maradiságnak . Ráadásul ő végül megtalálja a saját mecénását: sok nyugtalanság és nélkülözés után gróf Festetich György ajánlására, meghívására Keszthelyen kap állást, ahol tovább fordíthatja kedves Vergiliusát. Mindent összevetve Rajnis József neve ma már csak az irodalomtudósokat hozza izgalomba - meg mondjuk azokat, akik Kőszegen a várszínházat keresik, mert föltétlenül meg akarják nézni A méla Tempefőit. (Premier 13-án.)

A méla Tempefői. Méla Tempefői. Érdemes hangosan is elmondani, ízlelgetni ezeket a megint csak ritkán használt szavakat - hagyni, hadd olvadjanak szét a szánkban, mint valami hűsítő édesség, amelynek legvarázslatosabb tulajdonsága, hogy nem fogy el sosem. Görögországban a Tempe (Tempi) völgye az antik hagyományok szerint Apolló kedvenc helye: itt terem a költészet, itt fakad Aphrodité mágikus forrása, és nyilván innen kapta nevét Csokonai méla poétája is. Azt mondják, aki a forrásban megmosakszik, nem hagyja el se a vitalitás, se a szerelem. A színháznak bizonyos szempontból legalább ekkora ereje van. Tessék kipróbálni. Megnézkélni.

A méla Tempefői néhány mondatát a várszínházban egyszerűen

nem lehet kihúzni

Az eredetiben a szerencsétlen poéta, az adósok börtönétől már egészen konkrétan fenyegetett, viszont egyre kevésbé méla Tempefői otthonában a költőbarát, Múzsai kiált föl - közben a szerzői instrukció szerint a könyveket szedi, veszi -, hogy Rajnis magyar Virgiliussa! E gyönyörűszép munka; nyelvünk dicsekedhetik vele, bár jönne a többie is, de ez a kőszegi poéta mindent nagy gonddal készít; nem csuda, az originált is olly sok gonddal készítette a halhatatlan Maro. Hazám Maecennásai, Polliói! tisztelhetnének itt is egy Virgiliust. (További instrukció: Nézkél. Kár, hogy ez a nézkél - bár kivételesen érthető és hangulatos - ma már nem használatos; de hát a nyelv mindig tudja, hogy mit csinál.) A szenvedélyes Múzsai-tirádából a kőszegi Tempefői-változatban annyi maradt, hogy Rajnis magyar Virgiliussa! E gyönyörűszép munka; nyelvünk dicsekedhetik vele. Rajnis! Ez a kőszegi poéta mindent nagy gonddal készít. Hazám Maecennásai! tisztelhetnétek itt is egy Virgiliust . (Nézkél.)

Ahogy az idézetekből is kiderül, a kőszegi német polgárcsaládban született Rajnis Józsefben (1741-1812) Vergilius korai magyar fordítóját, sőt, a görög-római időmértékes verselés egyik első hazai úttörőjét tisztelhetjük. Az irodalomtörténet prozódiai harcként tartja számon azt az - egyébként gyakran dühödt személyeskedésbe forduló - elméleti vitát, amelyben Rajnis József és Baróti Szabó Dávid állt egymással szemben: a magyar nyelv és az antik mérték viszonyának tisztázása volt a tét. Az állítólag sokat zsörtölődő, kellemetlen természetű Rajnis gyakran mellényúlt, de termékeny verstani tévedései nélkül talán Radnóti eclogái se lennének olyan szépek. Külön érdekes, hogy miközben a felvilágosodásból mit sem érzékelő, begyöpösödött magyar urakat ostoros-kacskaringós mondataival csapkodó Csokonai tisztelettel emlékezik meg kollégájáról, maga Rajnis tulajdonképpen feltétlen híve a nemesi maradiságnak . Ráadásul ő végül megtalálja a saját mecénását: sok nyugtalanság és nélkülözés után gróf Festetich György ajánlására, meghívására Keszthelyen kap állást, ahol tovább fordíthatja kedves Vergiliusát. Mindent összevetve Rajnis József neve ma már csak az irodalomtudósokat hozza izgalomba - meg mondjuk azokat, akik Kőszegen a várszínházat keresik, mert föltétlenül meg akarják nézni A méla Tempefőit. (Premier 13-án.)

A méla Tempefői. Méla Tempefői. Érdemes hangosan is elmondani, ízlelgetni ezeket a megint csak ritkán használt szavakat - hagyni, hadd olvadjanak szét a szánkban, mint valami hűsítő édesség, amelynek legvarázslatosabb tulajdonsága, hogy nem fogy el sosem. Görögországban a Tempe (Tempi) völgye az antik hagyományok szerint Apolló kedvenc helye: itt terem a költészet, itt fakad Aphrodité mágikus forrása, és nyilván innen kapta nevét Csokonai méla poétája is. Azt mondják, aki a forrásban megmosakszik, nem hagyja el se a vitalitás, se a szerelem. A színháznak bizonyos szempontból legalább ekkora ereje van. Tessék kipróbálni. Megnézkélni.

A méla Tempefői néhány mondatát a várszínházban egyszerűen

nem lehet kihúzni

Ahogy az idézetekből is kiderül, a kőszegi német polgárcsaládban született Rajnis Józsefben (1741-1812) Vergilius korai magyar fordítóját, sőt, a görög-római időmértékes verselés egyik első hazai úttörőjét tisztelhetjük. Az irodalomtörténet prozódiai harcként tartja számon azt az - egyébként gyakran dühödt személyeskedésbe forduló - elméleti vitát, amelyben Rajnis József és Baróti Szabó Dávid állt egymással szemben: a magyar nyelv és az antik mérték viszonyának tisztázása volt a tét. Az állítólag sokat zsörtölődő, kellemetlen természetű Rajnis gyakran mellényúlt, de termékeny verstani tévedései nélkül talán Radnóti eclogái se lennének olyan szépek. Külön érdekes, hogy miközben a felvilágosodásból mit sem érzékelő, begyöpösödött magyar urakat ostoros-kacskaringós mondataival csapkodó Csokonai tisztelettel emlékezik meg kollégájáról, maga Rajnis tulajdonképpen feltétlen híve a nemesi maradiságnak . Ráadásul ő végül megtalálja a saját mecénását: sok nyugtalanság és nélkülözés után gróf Festetich György ajánlására, meghívására Keszthelyen kap állást, ahol tovább fordíthatja kedves Vergiliusát. Mindent összevetve Rajnis József neve ma már csak az irodalomtudósokat hozza izgalomba - meg mondjuk azokat, akik Kőszegen a várszínházat keresik, mert föltétlenül meg akarják nézni A méla Tempefőit. (Premier 13-án.)

A méla Tempefői. Méla Tempefői. Érdemes hangosan is elmondani, ízlelgetni ezeket a megint csak ritkán használt szavakat - hagyni, hadd olvadjanak szét a szánkban, mint valami hűsítő édesség, amelynek legvarázslatosabb tulajdonsága, hogy nem fogy el sosem. Görögországban a Tempe (Tempi) völgye az antik hagyományok szerint Apolló kedvenc helye: itt terem a költészet, itt fakad Aphrodité mágikus forrása, és nyilván innen kapta nevét Csokonai méla poétája is. Azt mondják, aki a forrásban megmosakszik, nem hagyja el se a vitalitás, se a szerelem. A színháznak bizonyos szempontból legalább ekkora ereje van. Tessék kipróbálni. Megnézkélni.

A méla Tempefői néhány mondatát a várszínházban egyszerűen

nem lehet kihúzni

Ahogy az idézetekből is kiderül, a kőszegi német polgárcsaládban született Rajnis Józsefben (1741-1812) Vergilius korai magyar fordítóját, sőt, a görög-római időmértékes verselés egyik első hazai úttörőjét tisztelhetjük. Az irodalomtörténet prozódiai harcként tartja számon azt az - egyébként gyakran dühödt személyeskedésbe forduló - elméleti vitát, amelyben Rajnis József és Baróti Szabó Dávid állt egymással szemben: a magyar nyelv és az antik mérték viszonyának tisztázása volt a tét. Az állítólag sokat zsörtölődő, kellemetlen természetű Rajnis gyakran mellényúlt, de termékeny verstani tévedései nélkül talán Radnóti eclogái se lennének olyan szépek. Külön érdekes, hogy miközben a felvilágosodásból mit sem érzékelő, begyöpösödött magyar urakat ostoros-kacskaringós mondataival csapkodó Csokonai tisztelettel emlékezik meg kollégájáról, maga Rajnis tulajdonképpen feltétlen híve a nemesi maradiságnak . Ráadásul ő végül megtalálja a saját mecénását: sok nyugtalanság és nélkülözés után gróf Festetich György ajánlására, meghívására Keszthelyen kap állást, ahol tovább fordíthatja kedves Vergiliusát. Mindent összevetve Rajnis József neve ma már csak az irodalomtudósokat hozza izgalomba - meg mondjuk azokat, akik Kőszegen a várszínházat keresik, mert föltétlenül meg akarják nézni A méla Tempefőit. (Premier 13-án.)

A méla Tempefői. Méla Tempefői. Érdemes hangosan is elmondani, ízlelgetni ezeket a megint csak ritkán használt szavakat - hagyni, hadd olvadjanak szét a szánkban, mint valami hűsítő édesség, amelynek legvarázslatosabb tulajdonsága, hogy nem fogy el sosem. Görögországban a Tempe (Tempi) völgye az antik hagyományok szerint Apolló kedvenc helye: itt terem a költészet, itt fakad Aphrodité mágikus forrása, és nyilván innen kapta nevét Csokonai méla poétája is. Azt mondják, aki a forrásban megmosakszik, nem hagyja el se a vitalitás, se a szerelem. A színháznak bizonyos szempontból legalább ekkora ereje van. Tessék kipróbálni. Megnézkélni.

A méla Tempefői néhány mondatát a várszínházban egyszerűen

nem lehet kihúzni

A méla Tempefői. Méla Tempefői. Érdemes hangosan is elmondani, ízlelgetni ezeket a megint csak ritkán használt szavakat - hagyni, hadd olvadjanak szét a szánkban, mint valami hűsítő édesség, amelynek legvarázslatosabb tulajdonsága, hogy nem fogy el sosem. Görögországban a Tempe (Tempi) völgye az antik hagyományok szerint Apolló kedvenc helye: itt terem a költészet, itt fakad Aphrodité mágikus forrása, és nyilván innen kapta nevét Csokonai méla poétája is. Azt mondják, aki a forrásban megmosakszik, nem hagyja el se a vitalitás, se a szerelem. A színháznak bizonyos szempontból legalább ekkora ereje van. Tessék kipróbálni. Megnézkélni.

A méla Tempefői néhány mondatát a várszínházban egyszerűen

nem lehet kihúzni

A méla Tempefői. Méla Tempefői. Érdemes hangosan is elmondani, ízlelgetni ezeket a megint csak ritkán használt szavakat - hagyni, hadd olvadjanak szét a szánkban, mint valami hűsítő édesség, amelynek legvarázslatosabb tulajdonsága, hogy nem fogy el sosem. Görögországban a Tempe (Tempi) völgye az antik hagyományok szerint Apolló kedvenc helye: itt terem a költészet, itt fakad Aphrodité mágikus forrása, és nyilván innen kapta nevét Csokonai méla poétája is. Azt mondják, aki a forrásban megmosakszik, nem hagyja el se a vitalitás, se a szerelem. A színháznak bizonyos szempontból legalább ekkora ereje van. Tessék kipróbálni. Megnézkélni.

A méla Tempefői néhány mondatát a várszínházban egyszerűen

nem lehet kihúzni

A méla Tempefői néhány mondatát a várszínházban egyszerűen

nem lehet kihúzni

A méla Tempefői néhány mondatát a várszínházban egyszerűen

nem lehet kihúzni

nem lehet kihúzni

nem lehet kihúzni