A háztenger és a szőnyegárus

A Szecessziós Ház egy ötszobás polgári lakás, így első kiállítótere az előszoba, ahol kuriózum Isztambul városának építési terve 1534-ből. Ennek megvalósult látványát festette meg Erwin Birnmeyer a bejáratnál lévő képen: jellegzetes a sok kis nyúlánk, egymáshoz tapadó ház, amit Harro Pirch a maga (ugyanitt elhelyezett) képén isztambuli háztenger nek nevezett el.

A hallban Erwin Birnmeyer nagy méretű festményei mutatják Isztambult, a Fekete tengert, s hogy milyen a látkép az Aranyszarvnál. Az első oldalszobában fotók örökítik meg szép történelmi levegőjű kirándulások emlékeit: Marosfalvi Antal képein Didima, Kas, Kale, Side, Aphrodisias, Eva Klink fotóin Kaunos, Myra, Xantos, tengeri hagyma és gránátalmák. Itt vannak Erwin Birnmeyer toll- és ceruzarajzai is Isztambulról.

A többi szobában hangulatok társítják a képeket egymás mellé. Gustav Just akvarelljei egy végtelenül kifinomult világot tükröznek: karcsú, keskeny épületek, tornyok, leheletvékony híd, hajszál-vonalak, a színek ártatlanul tiszta verziói, pici-pici ecsetnyomokban. Harro Pirch Kísértethajó című bronzosan csillogó sávok közé foglalt képe közelében lány, Costanze Pirch festményei láthatók: a türkizzel játszik itt, míg egy másik teremben a pink szín hozott számára képben kifejezhető éber-álmot. Kamper Lajos török impresszióján - mint a hallott mesék nyomán itt maradt volna néhány képzetfoszlány, és egy képre kerül - szerepel egy kunkorodó orrú cipő, egy jellegzetes közel-keleti arc profilja vastag-húsos szájjal, egy oszlop - mindez meleg színekkel megjelenítve. Hasonló stílusban dolgozott Csabai Tibor is, de ő formákat nem idéz, kifejezetten a színeivel hat. R. Horváth Ildikó egy vasmaratást hozott, kacskaringós motívumaival azt kérdezi: Miről álmodik egy szőnyegkereskedő? (A választ kitalálhatják: természetesen nem szőnyegekről, hanem egy nőről.)