Elhunyt István Lajos

István Lajos professzor 1922-2007 

A Professzor Úr feladta. Mert bármily szívós és küzdő típus volt életében, hivő ember lévén tudta, hogy van fölöttünk valaki, aki ha elérkezettnek látja az időt, magához szólitja. Orvosként is tudta, hogy olyan a halál, mint a halász, aki hálójába kerítette a halat, s egy ideig még a vízben tartja. A hal még úszik, de benne van a hálóban, s a halász akkor húzza ki, amikor akarja.

 Szombaton reggel megtörtént a találkozás. Mert a halász így akarta.

Ez év tavaszán ünnepeltük a Megyeházán 85. születésnapját. Tele volt meghatottsággal, tervekkel és szerényen is büszke volt arra, hogy sok évtizedes tudományos munkásságáért a megyében elsőként kapta meg a Széchenyi-díjat. Erre az alkalomra jelent meg az az élete fontosabb fejezeteit összefoglaló könyvecske, melynek címe: „Professzor Úr! Ne adja fel!”

S most elment.

 Elment az az ember, aki kivívott magának akkora szakmai rangot és elismerést, hogy bárhol a világon tárt karokkal fogadták volna. A bögötei jómódú birtokos kőkemény erkölcsi értékekkel útra indított fia olyan volt, mint a középkori céheslegény. Vándorolt, hogy lásson és tanuljon, de mesterleveleivel mindig visszatért a szűkebb hazába, mert használni itt akart.

Nemcsak szakmájának nemzetközileg elismert művelője volt, hanem közéleti ember is. E célból szorgalmazta tíz évvel ezelőtt a Vas Megyéért Egyesület létrehozását is, amelynek nemcsak alapítója, hanem haláláig elnöke és motorja volt. Megkérdőjelezhetetlen tudása, erkölcsi tekintélye, diplomáciai érzékenysége predesztinálta arra, hogy csakis ő töltse be ezt a posztot, melyet soha senki nem vitatott. S bár a pártoktól független Egyesület története során voltak olyan helyzetek, amikor egyik vagy másik politikai erő megpróbálta kisajátítani, de a Professzor Úr is tudta és vallotta, hogy bár az ész kisajátítható és felhasználható, de a jellem soha. S ha valakinek a jelleme és a tartása ugyanolyan erős, mint az esze, azt nem lehet kisajátítani.

S bár már az elmúlt hetekben mondta, hogy egy 85 éves ember ne tervezzen hosszabb időre, mint fél évre, tele volt tervekkel, elképzelésekkel. Amikor kórházba került, akkor is bíztunk szívósságában. Reménykedtünk abban, hogy mint életében annyiszor, felül tud kerekedni.

Erős volt, de az örök halász még erősebb.

Mi úgy érezzük, hogy rá hatványozottan vonatkoznak az egyik német filozófusnak a gondolatai:

„A nagy egyéniségek gyakran többet rombolnak le, mint amennyit felépítettek, mert haláluk szakadékot teremt.”

Örök halász! Most már Te vigyázol rá. Kérünk, tényleg vigyázz rá!

 A Vas Megyéért Egyesület is saját halottjának tekinti örökös elnökét, István Lajos professzort.