Váton vonatra

Szombathely (öl) - A reveláció erejével hatott Az úszó című regény: Németországban 2002-ben, nálunk 2003-ban. A szerző most itt járt.

Ölbei Lívia

Zsuzsa Bánk a 2002-es Frankfurti Könyvvásár felfedezettje: Der Schwimmer - Az úszó - című, több díjjal elismert regénye Szalay Mátyás erős, atmoszférikus fordításában magyarul is gyorsan megjelent.

Nem csoda, hiszen az egyetemes magány, a sorstalanság különös családregénye - amelyet Nádas Péter megfogalmazásában csak így: kívülről lehetett megírni - egészen a miénk. Bár pontos földrajzi és időbeli kapaszkodót keveset kapunk, nem kétséges, hogy az 56 utáni Magyarországról van szó, ahol a szó nélkül Nyugatra távozott anya gyerekei apjukkal sodródnak elveszetten, a hiány tapintható közegében. (Apró referencia-ajándék, amely a nem magyar olvasónak végképp semmit nem mond: Mióta Váton vonatra szálltunk... , vagy: Amikor még Váton éltünk, a lepedőnkkel futkostam így az udvarunkon... ) A magyar emigráns szülők gyermekeként 1965-ben Frankfurt am Main-ban született, kétnyelvű környezetben felnőtt - magától értetődő módon németül író - szerző hétfőn a Goethe Intézet és a Berzse- nyi főiskola szervezésében érkezett a Berzsenyi könyvtárba, ahol jobbára német szakos diákok hallgatták és kérdezték.

Külön tanulmányt érdemelne, ahogy Zsuzsa Bánk arca a mosolygásban megnyílik; de az is, ahogy a könyvtár munkatársai mindig a megfelelő virágkompozíciót helyezik az asztalra. Most pillekönnyű, fátyolszépségű margaréták voltak soron. Zsuzsa Bánk A legforróbb nyár cí- mű - magyarul (még?) nem olvasható -, szintén a kötődés-elszakadás ambivalenciájára épülő kötetéből olva-sott fel egy hosszabb novel-lát: a német nyelv csak úgy muzsikált.

Nem csoda, hiszen az egyetemes magány, a sorstalanság különös családregénye - amelyet Nádas Péter megfogalmazásában csak így: kívülről lehetett megírni - egészen a miénk. Bár pontos földrajzi és időbeli kapaszkodót keveset kapunk, nem kétséges, hogy az 56 utáni Magyarországról van szó, ahol a szó nélkül Nyugatra távozott anya gyerekei apjukkal sodródnak elveszetten, a hiány tapintható közegében. (Apró referencia-ajándék, amely a nem magyar olvasónak végképp semmit nem mond: Mióta Váton vonatra szálltunk... , vagy: Amikor még Váton éltünk, a lepedőnkkel futkostam így az udvarunkon... ) A magyar emigráns szülők gyermekeként 1965-ben Frankfurt am Main-ban született, kétnyelvű környezetben felnőtt - magától értetődő módon németül író - szerző hétfőn a Goethe Intézet és a Berzse- nyi főiskola szervezésében érkezett a Berzsenyi könyvtárba, ahol jobbára német szakos diákok hallgatták és kérdezték.

Külön tanulmányt érdemelne, ahogy Zsuzsa Bánk arca a mosolygásban megnyílik; de az is, ahogy a könyvtár munkatársai mindig a megfelelő virágkompozíciót helyezik az asztalra. Most pillekönnyű, fátyolszépségű margaréták voltak soron. Zsuzsa Bánk A legforróbb nyár cí- mű - magyarul (még?) nem olvasható -, szintén a kötődés-elszakadás ambivalenciájára épülő kötetéből olva-sott fel egy hosszabb novel-lát: a német nyelv csak úgy muzsikált.

Nem csoda, hiszen az egyetemes magány, a sorstalanság különös családregénye - amelyet Nádas Péter megfogalmazásában csak így: kívülről lehetett megírni - egészen a miénk. Bár pontos földrajzi és időbeli kapaszkodót keveset kapunk, nem kétséges, hogy az 56 utáni Magyarországról van szó, ahol a szó nélkül Nyugatra távozott anya gyerekei apjukkal sodródnak elveszetten, a hiány tapintható közegében. (Apró referencia-ajándék, amely a nem magyar olvasónak végképp semmit nem mond: Mióta Váton vonatra szálltunk... , vagy: Amikor még Váton éltünk, a lepedőnkkel futkostam így az udvarunkon... ) A magyar emigráns szülők gyermekeként 1965-ben Frankfurt am Main-ban született, kétnyelvű környezetben felnőtt - magától értetődő módon németül író - szerző hétfőn a Goethe Intézet és a Berzse- nyi főiskola szervezésében érkezett a Berzsenyi könyvtárba, ahol jobbára német szakos diákok hallgatták és kérdezték.

Külön tanulmányt érdemelne, ahogy Zsuzsa Bánk arca a mosolygásban megnyílik; de az is, ahogy a könyvtár munkatársai mindig a megfelelő virágkompozíciót helyezik az asztalra. Most pillekönnyű, fátyolszépségű margaréták voltak soron. Zsuzsa Bánk A legforróbb nyár cí- mű - magyarul (még?) nem olvasható -, szintén a kötődés-elszakadás ambivalenciájára épülő kötetéből olva-sott fel egy hosszabb novel-lát: a német nyelv csak úgy muzsikált.

Külön tanulmányt érdemelne, ahogy Zsuzsa Bánk arca a mosolygásban megnyílik; de az is, ahogy a könyvtár munkatársai mindig a megfelelő virágkompozíciót helyezik az asztalra. Most pillekönnyű, fátyolszépségű margaréták voltak soron. Zsuzsa Bánk A legforróbb nyár cí- mű - magyarul (még?) nem olvasható -, szintén a kötődés-elszakadás ambivalenciájára épülő kötetéből olva-sott fel egy hosszabb novel-lát: a német nyelv csak úgy muzsikált.

Külön tanulmányt érdemelne, ahogy Zsuzsa Bánk arca a mosolygásban megnyílik; de az is, ahogy a könyvtár munkatársai mindig a megfelelő virágkompozíciót helyezik az asztalra. Most pillekönnyű, fátyolszépségű margaréták voltak soron. Zsuzsa Bánk A legforróbb nyár cí- mű - magyarul (még?) nem olvasható -, szintén a kötődés-elszakadás ambivalenciájára épülő kötetéből olva-sott fel egy hosszabb novel-lát: a német nyelv csak úgy muzsikált.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!