A mozgósítás mértékén múlhat

Budapest - Lehet-e félrecsúszott nyakkendőkből politikát kiolvasni? Mi az a ködszurkálás? Dr. Török Gábor, a Vision Consulting igazgatója népszavazási kampányt elemez.

Ambrózai Zsuzsanna-Pum András

- A köztársasági elnök a múlt héten március 9-ét jelölte ki a Fidesz által három témában - a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj eltörlése ügyében - kezdeményezett népszavazás időpontjául. Az ellenzék szerint egy elsöprő siker akár a Gyurcsány-kabinet bukásához is vezethet, de legalábbis tovább erodálhatja a koalíciót, míg a kormánypártok már most világossá tették, hogy a reformnak nevezett utat folytani fogják, függetlenül a voksolás kimenetelétől. Az elemző szerint mi a politikai tétje a népszavazásnak?

- A népszavazás kapcsán érdemes elkülöníteni a szakpolitikai, a politikai és a közjogi tétet. A szakpolitikai kérdés az, hogy mi lesz a három konkrét témával: marad-e a tandíj, a vizitdíj és a kórházi napidíj, avagy egy eredményes népszavazás után ezeket el kell majd törölnie a parlamentnek. A politikai tét a pártversenyre vonatkozik: értelemszerűen egy eredményes népszavazás tovább erősítené a Fideszt és még jobban gyengítené a kormányoldalt, míg egy eredménytelen voksolás után minden bizonnyal Orbán Viktor és a Fidesz feje fájhatna. A közjogi kérdés egyelőre nincs feltéve, de egy elsöprő ellenzéki siker akár fel is teheti. Ez elsősorban azon múlik, hogy a biztos parlamenti többséggel rendelkező koalíciót vajon hogyan érintené a kudarc, miképp reagálnának erre a kormánypárti padsorokban. Ott, ahol – ezt érdemes nem elfelejteni - a parlamentáris rendszerekben lehetőség van közjogi változások (kormányfő-csere, parlament feloszlatás) végrehajtására.

 

- Milyen kampányra számíthatunk, melyek a szemben álló felek stratégiáinak főbb, várható elemei?

- A kampánystratégiák jellege attól függ, hogy az egyes felek milyen célokat kívánnak elérni. Minél magasabbra emelik a tétet, annál nagyobb lehet a siker, de annál komolyabb a veszélye is a jelentős csalódásnak. Láthatóan a felek érdekes tojástáncot járnak, egyik pillanatban túldimenzionálják a népszavazást (a reformok igazolása versus kormánybuktatás lehetősége), míg a másikban a várakozásokat mérséklik. Valószínű, hogy ez a referendum elsősorban a mobilizáción – illetve a demobilizáción – áll vagy bukik majd, nem véletlen, hogy a kampánystratégiák is elsősorban erre irányulnak.

- Bár a kormányátalakítás egyelőre nincs napirenden, az elmúlt hetekben több, a miniszterelnök bizalmasának számító politikus távozott, vagy libbentette fel az üzleti szférába igazolás lehetőségét (Gál J,. Zoltán, Szetey Gábor, Draskovits Tibor). Minek tulajdoníthatók ezek a személycserék?

- A magyar politikai elemzésekben – bár ez nem hungarikum – túlságosan jelentős teret foglalnak el a régi kremlinológiát idéző analízisek: amikor egy-egy félrecsúszott nyakkendőből vagy változó személyi körülményekből próbálnak a kívülállók politikát magyarázni. A személycserék mögött számos ok meghúzódhat, nem venném a bátorságot, hogy ezeket felfűzzem valamilyen logikára. Ami tény: a kormányfő számos korábbi bizalmasa nem része már a csapatnak, ez akár új politika igényére, a kormányfő elmagányosodására vagy éppen a szocialista frakció nyomásának erősödésére is utalhat.

- A minap egy interjúban Lányi András, az Élőlánc mozgalom első embere érdekes gondolatsort pendített meg. Szerinte még az idén hasad az MSZP, és egy a hitelességi válságban kevésbé elhasználódott női politikus vezetésével megalakul egy szociáldemokrata párt. A kormánykoalíció másik tagja, az SZDSZ pedig a hazai politikában még üres térfélnek számító baloldali zöldpártba menti át magát. Ön szerint van a felvázolt teóriának realitása, vagy helyezzük egyszerűen a politikai fantazmagória kategóriába?

 - Akár így is lehet, de azért – lássuk be – a jövő leírása nem más, mint ködszurkálás. A konkrét felvetéstől függetlenül úgy látom, hogy sokszor inkább a személyes érdek vagy éppen a vágyvezérelt gondolkodás fogalmazza meg ezeket a mondatokat, semmint a helyes politikai elemzés vagy éleslátás.

- A Fidesz kommunikációjában fordulat történt az elmúlt időszakban. Orbán Viktor visszatért a korábbi atlantista, orosz-ellenes politikához, és a párt vezetőinek különböző kiszólásai mintha azt a vádat is cáfolni igyekeznék, hogy a Fidesz nem piacbarát. Az új, középre tartó irányvonal jelenthet-e profitot a Magyar Gárdával önmagát folyamatosan napirenden tartó Jobbiknak? Egy még a tábor a jobb oldalon?

- A tábor soha nem volt egy a jobboldalon, amely mindig is rendkívül tagolt, heterogén volt és ma is az. Más kérdés, hogy egy tekintetben 2002 óta az orbáni stratégia nem változott: a pártelnök láthatóan továbbra is egyetlen releváns pártban, azaz egy zászlóban gondolkozik. Ráadásul ma nincs is látható, megszervezett, potenciális erő a Fideszen kívül a jobboldalon: a KDNP támogatottsága mérhetetlen, az MDF 2006 óta képtelen volt megerősödni, és azért a Jobbik – bár ezt sokan prognosztizálták - sem tudott egyelőre komolyan profitálni az eseményekből. A mai helyzet alapján a  Fidesz okkal remélheti, hogy a következő parlamenti voksolás után egyedül is kormányt tud alakítani, s ha most vasárnap lettek volna a választások, ez szinte biztosan be is következett volna. Bár ennek a realitása ma nagyon csekély, a politikai konstelláció és klíma a jövőben változhat, s ez akár a szövetségi politika újragondolására is kényszerítheti a Fideszt.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!