Amikor a kántorok áldozni mennek

Szombathely (pg) - Déja vu a templom kórusán az orgona mellett. Közel negyven év telt el két orgonás élményem között, a szerepek némileg változtak, a lényeg nem.

Peltzer Géza

Kis faluban nőttem fel, a falu templomába a zene vitt. Ha úgy gondoltam, a pap túl sokat beszél, már két és fél évesen bekiabáltam: jöjjön már a muzsika. Ministráns is voltam, mint mindenki akkor a faluban, de legjobban a kóruson, az orgonista mellett éreztem magam. A billentyűkhöz nemsokára hozzá is nyúlhattam, a zsoltár vezető szólamát gyakran játszottam a kántorral, akit Géza bácsinak hívtak. (Még ma is aktív: pár éve egy elektromos fűnyíró levágta néhány ujjpercét, de naponta orgonál.) Amíg Géza bácsi áldozott, én játszottam aláfestő zenét, ami hatalmas dicsőség és felelősség volt egy gyerek számára.

Eltelt majd negyven év, most én vagyok a Géza bácsi, egy fiatal kántor mellett ministrálok - vagyis gondoskodom a megfelelő hangzásról Vasszilvágy felújított templomában karácsony éjszakáján. Az öreg nyekergő harmónium helyett a csúcselektronika egyik terméke, egy kitűnő orgonamodul szól, hasonlóan jó minőségű masterkeyboard segítségével. Az elektronikát én viszem, váltom a beprogramo- zott hangszíneket, amikor a fiatal kántor int.

A zsoltárok elején egy puha, fuvolás hangszín, a bevezetők végén biccent felém, már kapcsolom is a hangmodult egy vastagabb hangzásra. A jó falusiak nemigen értik, mi történik fenn a kóruson. Közénk állnak nagy áhítattal, de megzavarva a kommunikációt. A dolog azonban működik, reménykedem, nem csak mi halljuk, hogy más a hangzás így, mintha az öreg harmónium nyekeregne.

A fiatal kántor elsőként megy áldozni, én ülök az orgonához. Déja vu...

Kicsit szorongok, a Bach-prelúdiumot picit elrontom izgalmamban, de talán nem hallotta más, csak mi ketten. Még csak másodszor játszom a rövid kis darabot, amikor jön vissza a kántor. Megáll mellettem, mosolyog. Már vége is? - nézek rá. Hogy elment az idő.

Eltelt majd negyven év, most én vagyok a Géza bácsi, egy fiatal kántor mellett ministrálok - vagyis gondoskodom a megfelelő hangzásról Vasszilvágy felújított templomában karácsony éjszakáján. Az öreg nyekergő harmónium helyett a csúcselektronika egyik terméke, egy kitűnő orgonamodul szól, hasonlóan jó minőségű masterkeyboard segítségével. Az elektronikát én viszem, váltom a beprogramo- zott hangszíneket, amikor a fiatal kántor int.

A zsoltárok elején egy puha, fuvolás hangszín, a bevezetők végén biccent felém, már kapcsolom is a hangmodult egy vastagabb hangzásra. A jó falusiak nemigen értik, mi történik fenn a kóruson. Közénk állnak nagy áhítattal, de megzavarva a kommunikációt. A dolog azonban működik, reménykedem, nem csak mi halljuk, hogy más a hangzás így, mintha az öreg harmónium nyekeregne.

A fiatal kántor elsőként megy áldozni, én ülök az orgonához. Déja vu...

Kicsit szorongok, a Bach-prelúdiumot picit elrontom izgalmamban, de talán nem hallotta más, csak mi ketten. Még csak másodszor játszom a rövid kis darabot, amikor jön vissza a kántor. Megáll mellettem, mosolyog. Már vége is? - nézek rá. Hogy elment az idő.

Eltelt majd negyven év, most én vagyok a Géza bácsi, egy fiatal kántor mellett ministrálok - vagyis gondoskodom a megfelelő hangzásról Vasszilvágy felújított templomában karácsony éjszakáján. Az öreg nyekergő harmónium helyett a csúcselektronika egyik terméke, egy kitűnő orgonamodul szól, hasonlóan jó minőségű masterkeyboard segítségével. Az elektronikát én viszem, váltom a beprogramo- zott hangszíneket, amikor a fiatal kántor int.

A zsoltárok elején egy puha, fuvolás hangszín, a bevezetők végén biccent felém, már kapcsolom is a hangmodult egy vastagabb hangzásra. A jó falusiak nemigen értik, mi történik fenn a kóruson. Közénk állnak nagy áhítattal, de megzavarva a kommunikációt. A dolog azonban működik, reménykedem, nem csak mi halljuk, hogy más a hangzás így, mintha az öreg harmónium nyekeregne.

A fiatal kántor elsőként megy áldozni, én ülök az orgonához. Déja vu...

Kicsit szorongok, a Bach-prelúdiumot picit elrontom izgalmamban, de talán nem hallotta más, csak mi ketten. Még csak másodszor játszom a rövid kis darabot, amikor jön vissza a kántor. Megáll mellettem, mosolyog. Már vége is? - nézek rá. Hogy elment az idő.

A zsoltárok elején egy puha, fuvolás hangszín, a bevezetők végén biccent felém, már kapcsolom is a hangmodult egy vastagabb hangzásra. A jó falusiak nemigen értik, mi történik fenn a kóruson. Közénk állnak nagy áhítattal, de megzavarva a kommunikációt. A dolog azonban működik, reménykedem, nem csak mi halljuk, hogy más a hangzás így, mintha az öreg harmónium nyekeregne.

A fiatal kántor elsőként megy áldozni, én ülök az orgonához. Déja vu...

Kicsit szorongok, a Bach-prelúdiumot picit elrontom izgalmamban, de talán nem hallotta más, csak mi ketten. Még csak másodszor játszom a rövid kis darabot, amikor jön vissza a kántor. Megáll mellettem, mosolyog. Már vége is? - nézek rá. Hogy elment az idő.

A zsoltárok elején egy puha, fuvolás hangszín, a bevezetők végén biccent felém, már kapcsolom is a hangmodult egy vastagabb hangzásra. A jó falusiak nemigen értik, mi történik fenn a kóruson. Közénk állnak nagy áhítattal, de megzavarva a kommunikációt. A dolog azonban működik, reménykedem, nem csak mi halljuk, hogy más a hangzás így, mintha az öreg harmónium nyekeregne.

A fiatal kántor elsőként megy áldozni, én ülök az orgonához. Déja vu...

Kicsit szorongok, a Bach-prelúdiumot picit elrontom izgalmamban, de talán nem hallotta más, csak mi ketten. Még csak másodszor játszom a rövid kis darabot, amikor jön vissza a kántor. Megáll mellettem, mosolyog. Már vége is? - nézek rá. Hogy elment az idő.

A fiatal kántor elsőként megy áldozni, én ülök az orgonához. Déja vu...

Kicsit szorongok, a Bach-prelúdiumot picit elrontom izgalmamban, de talán nem hallotta más, csak mi ketten. Még csak másodszor játszom a rövid kis darabot, amikor jön vissza a kántor. Megáll mellettem, mosolyog. Már vége is? - nézek rá. Hogy elment az idő.

A fiatal kántor elsőként megy áldozni, én ülök az orgonához. Déja vu...

Kicsit szorongok, a Bach-prelúdiumot picit elrontom izgalmamban, de talán nem hallotta más, csak mi ketten. Még csak másodszor játszom a rövid kis darabot, amikor jön vissza a kántor. Megáll mellettem, mosolyog. Már vége is? - nézek rá. Hogy elment az idő.

Kicsit szorongok, a Bach-prelúdiumot picit elrontom izgalmamban, de talán nem hallotta más, csak mi ketten. Még csak másodszor játszom a rövid kis darabot, amikor jön vissza a kántor. Megáll mellettem, mosolyog. Már vége is? - nézek rá. Hogy elment az idő.

Kicsit szorongok, a Bach-prelúdiumot picit elrontom izgalmamban, de talán nem hallotta más, csak mi ketten. Még csak másodszor játszom a rövid kis darabot, amikor jön vissza a kántor. Megáll mellettem, mosolyog. Már vége is? - nézek rá. Hogy elment az idő.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!