Adamfactory: Itt a tavasz

- Mi a különbség a VJ és az audiovizuális képzőművész munkája között?

- A VJ koncerteken, partikon, diszkókban heti rendszerességgel szerepel. Ugyanolyan hobbi- és divattevékenység, mint a DJ-zés. VJ-zni öt éve kezdtem egy Soundclash fesztiválon, akkor még a tévénél dolgoztam. Az OMK-ban három helyszínen zajlott a rendezvény DJ-kkel. Live act-nak hívják azt az élő adást, amikor elektronikus alapokra valaki egy hangszeren szólót játszik, vagy például egy együttes ráénekel. Én mozgóképeket, videóval forgatott anyagokat vágok rá a zenére; ha szükséges, kivetítem a parti eseményeit vászonra. Ez improvizáció. Az audiovizuális képzőművész nem improvizál, nem innen-onnan összeszedegetett képeket mixel rá zenére, hanem zenére előre kreál képsorokat. Tudatos koncepció alapján, figyelembe véve a zene szerkezetét, hangulati, dinamikai változásait. Ilyen volt a Csajkovszkij-darab is, amelyhez a képi nyersanyagokat is ki kellett találni és megvalósítani. Összefoglalva: egy videoinstalláció készült, amely rendezői, animátori, operatőri, vágó és videografikus munka egyszerre.

- Plusz: össze kellett hangolódni a helyszínen a karmesterrel, nem? Hiszen a moziban a Savaria Szimfonikus Zenekar élőben játszott a videoinstallációhoz.

- Összesen három próba volt Gál Tamás karmesterrel. Igen, én is figyeltem rá, ahogy a zenészek. Csajkovszkij Rómeó és Júlia nyitánya körülbelül 20 perces darab. Vagy hetvenszer, nyolcvanszor hallgattam meg, mire már nagyon a fejemben volt a zene. Ehhez készítettem a képsorokat - helyszínen irányítottam kézzel. Két számítógépről és egy videokeverőről csináltam a vetítést, hiszen a karmesteren is múlik, hogy a húsz percből tizenkilenc vagy huszonegy lesz-e. Ez nem mindennapi dolog, hogy valaki egy szimfonikus zenekarral dolgozhat így együtt. Nagyszerű volt. Ráadásul ez a romantikus zene most illik hozzám, könnyű volt ráhangolódni, mert épp megint szerelmes vagyok. És a szerelem felszabadít.

- Milyen feladatokat ad a Marfalkow projekt?

- Négy éve kerültem be mint nem hivatalos zenekari tag. Itt is egy előre tervezett képi komponálásról van szó. 13-14 számhoz készült videoinstalláció. Teljesen rám volt bízva, hogy milyen hangulatokat ragadok meg. Fneisz Jocó a zeneszerző, producer; az általa kitalált, megírt darabokra zenélt rá Balázs Gergő, és énekelt rá Horváth Meggie. Évente két-három koncertünk van, mert a zenészek más zenekarokban is játszanak. Jocó kedvétől függ, hogy mikor mit szervez, mi lesz. Felléptünk már a Savaria moziban, a Café Molóban, a Belső Uránia udvarban. A Marfalkow projekt kávézós hangulatú ülős koncerteket ad.

- Mi a hobbija egy szabadúszó VJ-nek és audiovizuális képzőművésznek, akinek az alkotás a munkája?

- Az utazás. A repülés a hobbim. Hogy elutazom jó messzire. 1993-ban Japánban voltam édesapámmal, aki zenész, meghívták. Vele mehettem. Három hónapot voltam ott, majd hazajöttem. Egyedül, mert ő még maradt. Háromszakaszos repülőút volt, légiutaskísérők adtak kézről kézre, míg hazaértem, bemehettem a pilótafülkékbe. Nagyon meghatározó élmény volt gyerekként egyedül átrepülni a fél földgolyót. Azóta jártam Belgiumban, Brüsszelben, kétszer voltam édesanyámnál Izraelben. Bejártam az egész országot. Brüsszel után Tel-Aviv a legcsodálatosabb város a világon. Egyszer elindultam, hogy legalább fél évet maradok, de három hét után visszajöttem. Mert rájöttem, hogy itt elkezdtem egy életpályát, nem hagyhatom itt a munkáimat. Vannak emberek, akik tudnak máshol újrakezdeni, beilleszkedni, én nem tartozom ezen szerencsések közé. Úgy éreztem, hogy zeneszerzéssel, videografikával nem tudnék másutt lábra állni. De tapasztalatnak jó volt. Hobbija a repülés, zenekara a Szálló légy. Vonzza a légiesség, a gondolati szállás