Egy egész este

Bevallom, meglehetősen előítéletektől terhelten ültem be Dolák-Saly Róbert csütörtöki önálló estjére. Na, gondoltam, a jó öreg Boborján lehúz még egy ...

Vas Népe

Bevallom, meglehetősen előítéletektől terhelten ültem be Dolák-Saly Róbert csütörtöki önálló estjére. Na, gondoltam, a jó öreg Boborján lehúz még egy bőrt erről a szezonról, ha nem a társulattal, hát egyedül.

Először akkor kezdtem meginogni, amikor bejött a színpadra, körbehunyorgott, és megállapította: ha négyen telt ház előtt játszottak, akkor neki értelemszerűen be kell érnie a negyedrészig megtelt nézőtérrel. (No, ennél azért többen voltunk.) A dolog egy kicsit unalmasan indult, ugyanis a hős elkezdte mesélni az életét. Szerencsére ez nem tartott sokáig. Az utóbbi évek betanult, kiszáradt szájjal elrebegett poénjain, izzadságszagú stand-up-comedy-jain szocializálódott néző hamarosan megnyugodhatott, hogy Dolák-Saly ilyen csalódást nem fog neki okozni. Ő az az előadó, aki legkésőbb a műsor egyharmádánál kizuhan a maga által megírt forgatókönyvből, és óhatatlanul improvizálni kezd. Márpedig ez azzal jár, hogy előbb-utóbb már maga sem bír a rátörő röhögésrohamokkal. Különösen, ha már ketten állnak a színpadon. Dolák-Saly ugyanis önálló estjére mégis csak meghívott egy meglepetésvendéget, Pető Zsoltot. Úgy látszik, tartott tőle, hogy a másfél óra egyedül még neki is sok a színpadon, tekintve, hogy a fejállástól és egyéb kunsztoktól sem riadt vissza. Természetesen felsorakoztak a társulat műsoraiból már jól ismert figurák - az előadó dicséretére legyen mondva, némileg feljavított geg-készlettel. Itt volt az Öreg a Besenyő családból, felvonultatva vénemberes testiségének teljes arzenálját. Megjelent Naftalin Ernő, aki nem átallott megint hülyét csinálni egy ártatlan nézőből. Na és persze az igazi édesgyerek, Boborján, aki helyes varkocsokkal kidekorálva döntötte magából a blőd, ám az abszurd humor elkötelezettjei (e sorok írja is közéjük tartozik) által nagyra értékelt abszurdságokat.

Egy egész laza szál valamelyest összefogta a magánszámokat: az udvarlás, a szebbik nem kerülgetésének néha félszeg, bamba, ám többnyire groteszk és brutális megközelítésének tematikája.

Az önálló estről szólva egy dolgot semmiképpen sem hagyhatok említés nélkül. Azt, hogy Dolák-Saly, bár ezt a színpadon ritkán mutatja meg, kiváló muzsikus. Az indító Angie (nála: Erzsi) gitárszólójával mindenkit meggyőzött, hogy mestere a hangszernek. Persze, csak azért, hogy utána ebből is viccet csináljon, s a playbackelés legmélyebb bugyraiba kalauzolja a nagyérdeműt. Virtuóz módon egyre inkább össze-vissza énekelt, tátogott és topogott a playback mellé - itt volt közben egy kis fejállás is - , esetlenül hadonászva a gitárral. Pető Zsolttal párt alkotva a bugyuta színpadi koreográfiákat is karikírozta. Dolák-Saly olyan otthonosan mozog, pakol, öltözik a színpadon, mint más a fürdőszobában. Még az eredetileg talán helykitöltőnek szánt, kommentált rajzfilmvetítések narrátorszövege is olyan nyelvi bravúr, hogy szem nem marad szárazon...

Dolák-Saly Róbert önálló estje meggyőzte a közönséget. A társulaton belüli munkamegosztásról is elárul valamit, hogy Boborján egyéni produkciója jócskán felért egy negyed Lart pour Lart élménnyel, talán még egy jó féllel is...

Először akkor kezdtem meginogni, amikor bejött a színpadra, körbehunyorgott, és megállapította: ha négyen telt ház előtt játszottak, akkor neki értelemszerűen be kell érnie a negyedrészig megtelt nézőtérrel. (No, ennél azért többen voltunk.) A dolog egy kicsit unalmasan indult, ugyanis a hős elkezdte mesélni az életét. Szerencsére ez nem tartott sokáig. Az utóbbi évek betanult, kiszáradt szájjal elrebegett poénjain, izzadságszagú stand-up-comedy-jain szocializálódott néző hamarosan megnyugodhatott, hogy Dolák-Saly ilyen csalódást nem fog neki okozni. Ő az az előadó, aki legkésőbb a műsor egyharmádánál kizuhan a maga által megírt forgatókönyvből, és óhatatlanul improvizálni kezd. Márpedig ez azzal jár, hogy előbb-utóbb már maga sem bír a rátörő röhögésrohamokkal. Különösen, ha már ketten állnak a színpadon. Dolák-Saly ugyanis önálló estjére mégis csak meghívott egy meglepetésvendéget, Pető Zsoltot. Úgy látszik, tartott tőle, hogy a másfél óra egyedül még neki is sok a színpadon, tekintve, hogy a fejállástól és egyéb kunsztoktól sem riadt vissza. Természetesen felsorakoztak a társulat műsoraiból már jól ismert figurák - az előadó dicséretére legyen mondva, némileg feljavított geg-készlettel. Itt volt az Öreg a Besenyő családból, felvonultatva vénemberes testiségének teljes arzenálját. Megjelent Naftalin Ernő, aki nem átallott megint hülyét csinálni egy ártatlan nézőből. Na és persze az igazi édesgyerek, Boborján, aki helyes varkocsokkal kidekorálva döntötte magából a blőd, ám az abszurd humor elkötelezettjei (e sorok írja is közéjük tartozik) által nagyra értékelt abszurdságokat.

Egy egész laza szál valamelyest összefogta a magánszámokat: az udvarlás, a szebbik nem kerülgetésének néha félszeg, bamba, ám többnyire groteszk és brutális megközelítésének tematikája.

Az önálló estről szólva egy dolgot semmiképpen sem hagyhatok említés nélkül. Azt, hogy Dolák-Saly, bár ezt a színpadon ritkán mutatja meg, kiváló muzsikus. Az indító Angie (nála: Erzsi) gitárszólójával mindenkit meggyőzött, hogy mestere a hangszernek. Persze, csak azért, hogy utána ebből is viccet csináljon, s a playbackelés legmélyebb bugyraiba kalauzolja a nagyérdeműt. Virtuóz módon egyre inkább össze-vissza énekelt, tátogott és topogott a playback mellé - itt volt közben egy kis fejállás is - , esetlenül hadonászva a gitárral. Pető Zsolttal párt alkotva a bugyuta színpadi koreográfiákat is karikírozta. Dolák-Saly olyan otthonosan mozog, pakol, öltözik a színpadon, mint más a fürdőszobában. Még az eredetileg talán helykitöltőnek szánt, kommentált rajzfilmvetítések narrátorszövege is olyan nyelvi bravúr, hogy szem nem marad szárazon...

Dolák-Saly Róbert önálló estje meggyőzte a közönséget. A társulaton belüli munkamegosztásról is elárul valamit, hogy Boborján egyéni produkciója jócskán felért egy negyed Lart pour Lart élménnyel, talán még egy jó féllel is...

Először akkor kezdtem meginogni, amikor bejött a színpadra, körbehunyorgott, és megállapította: ha négyen telt ház előtt játszottak, akkor neki értelemszerűen be kell érnie a negyedrészig megtelt nézőtérrel. (No, ennél azért többen voltunk.) A dolog egy kicsit unalmasan indult, ugyanis a hős elkezdte mesélni az életét. Szerencsére ez nem tartott sokáig. Az utóbbi évek betanult, kiszáradt szájjal elrebegett poénjain, izzadságszagú stand-up-comedy-jain szocializálódott néző hamarosan megnyugodhatott, hogy Dolák-Saly ilyen csalódást nem fog neki okozni. Ő az az előadó, aki legkésőbb a műsor egyharmádánál kizuhan a maga által megírt forgatókönyvből, és óhatatlanul improvizálni kezd. Márpedig ez azzal jár, hogy előbb-utóbb már maga sem bír a rátörő röhögésrohamokkal. Különösen, ha már ketten állnak a színpadon. Dolák-Saly ugyanis önálló estjére mégis csak meghívott egy meglepetésvendéget, Pető Zsoltot. Úgy látszik, tartott tőle, hogy a másfél óra egyedül még neki is sok a színpadon, tekintve, hogy a fejállástól és egyéb kunsztoktól sem riadt vissza. Természetesen felsorakoztak a társulat műsoraiból már jól ismert figurák - az előadó dicséretére legyen mondva, némileg feljavított geg-készlettel. Itt volt az Öreg a Besenyő családból, felvonultatva vénemberes testiségének teljes arzenálját. Megjelent Naftalin Ernő, aki nem átallott megint hülyét csinálni egy ártatlan nézőből. Na és persze az igazi édesgyerek, Boborján, aki helyes varkocsokkal kidekorálva döntötte magából a blőd, ám az abszurd humor elkötelezettjei (e sorok írja is közéjük tartozik) által nagyra értékelt abszurdságokat.

Egy egész laza szál valamelyest összefogta a magánszámokat: az udvarlás, a szebbik nem kerülgetésének néha félszeg, bamba, ám többnyire groteszk és brutális megközelítésének tematikája.

Az önálló estről szólva egy dolgot semmiképpen sem hagyhatok említés nélkül. Azt, hogy Dolák-Saly, bár ezt a színpadon ritkán mutatja meg, kiváló muzsikus. Az indító Angie (nála: Erzsi) gitárszólójával mindenkit meggyőzött, hogy mestere a hangszernek. Persze, csak azért, hogy utána ebből is viccet csináljon, s a playbackelés legmélyebb bugyraiba kalauzolja a nagyérdeműt. Virtuóz módon egyre inkább össze-vissza énekelt, tátogott és topogott a playback mellé - itt volt közben egy kis fejállás is - , esetlenül hadonászva a gitárral. Pető Zsolttal párt alkotva a bugyuta színpadi koreográfiákat is karikírozta. Dolák-Saly olyan otthonosan mozog, pakol, öltözik a színpadon, mint más a fürdőszobában. Még az eredetileg talán helykitöltőnek szánt, kommentált rajzfilmvetítések narrátorszövege is olyan nyelvi bravúr, hogy szem nem marad szárazon...

Dolák-Saly Róbert önálló estje meggyőzte a közönséget. A társulaton belüli munkamegosztásról is elárul valamit, hogy Boborján egyéni produkciója jócskán felért egy negyed Lart pour Lart élménnyel, talán még egy jó féllel is...

Egy egész laza szál valamelyest összefogta a magánszámokat: az udvarlás, a szebbik nem kerülgetésének néha félszeg, bamba, ám többnyire groteszk és brutális megközelítésének tematikája.

Az önálló estről szólva egy dolgot semmiképpen sem hagyhatok említés nélkül. Azt, hogy Dolák-Saly, bár ezt a színpadon ritkán mutatja meg, kiváló muzsikus. Az indító Angie (nála: Erzsi) gitárszólójával mindenkit meggyőzött, hogy mestere a hangszernek. Persze, csak azért, hogy utána ebből is viccet csináljon, s a playbackelés legmélyebb bugyraiba kalauzolja a nagyérdeműt. Virtuóz módon egyre inkább össze-vissza énekelt, tátogott és topogott a playback mellé - itt volt közben egy kis fejállás is - , esetlenül hadonászva a gitárral. Pető Zsolttal párt alkotva a bugyuta színpadi koreográfiákat is karikírozta. Dolák-Saly olyan otthonosan mozog, pakol, öltözik a színpadon, mint más a fürdőszobában. Még az eredetileg talán helykitöltőnek szánt, kommentált rajzfilmvetítések narrátorszövege is olyan nyelvi bravúr, hogy szem nem marad szárazon...

Dolák-Saly Róbert önálló estje meggyőzte a közönséget. A társulaton belüli munkamegosztásról is elárul valamit, hogy Boborján egyéni produkciója jócskán felért egy negyed Lart pour Lart élménnyel, talán még egy jó féllel is...

Egy egész laza szál valamelyest összefogta a magánszámokat: az udvarlás, a szebbik nem kerülgetésének néha félszeg, bamba, ám többnyire groteszk és brutális megközelítésének tematikája.

Az önálló estről szólva egy dolgot semmiképpen sem hagyhatok említés nélkül. Azt, hogy Dolák-Saly, bár ezt a színpadon ritkán mutatja meg, kiváló muzsikus. Az indító Angie (nála: Erzsi) gitárszólójával mindenkit meggyőzött, hogy mestere a hangszernek. Persze, csak azért, hogy utána ebből is viccet csináljon, s a playbackelés legmélyebb bugyraiba kalauzolja a nagyérdeműt. Virtuóz módon egyre inkább össze-vissza énekelt, tátogott és topogott a playback mellé - itt volt közben egy kis fejállás is - , esetlenül hadonászva a gitárral. Pető Zsolttal párt alkotva a bugyuta színpadi koreográfiákat is karikírozta. Dolák-Saly olyan otthonosan mozog, pakol, öltözik a színpadon, mint más a fürdőszobában. Még az eredetileg talán helykitöltőnek szánt, kommentált rajzfilmvetítések narrátorszövege is olyan nyelvi bravúr, hogy szem nem marad szárazon...

Dolák-Saly Róbert önálló estje meggyőzte a közönséget. A társulaton belüli munkamegosztásról is elárul valamit, hogy Boborján egyéni produkciója jócskán felért egy negyed Lart pour Lart élménnyel, talán még egy jó féllel is...

Az önálló estről szólva egy dolgot semmiképpen sem hagyhatok említés nélkül. Azt, hogy Dolák-Saly, bár ezt a színpadon ritkán mutatja meg, kiváló muzsikus. Az indító Angie (nála: Erzsi) gitárszólójával mindenkit meggyőzött, hogy mestere a hangszernek. Persze, csak azért, hogy utána ebből is viccet csináljon, s a playbackelés legmélyebb bugyraiba kalauzolja a nagyérdeműt. Virtuóz módon egyre inkább össze-vissza énekelt, tátogott és topogott a playback mellé - itt volt közben egy kis fejállás is - , esetlenül hadonászva a gitárral. Pető Zsolttal párt alkotva a bugyuta színpadi koreográfiákat is karikírozta. Dolák-Saly olyan otthonosan mozog, pakol, öltözik a színpadon, mint más a fürdőszobában. Még az eredetileg talán helykitöltőnek szánt, kommentált rajzfilmvetítések narrátorszövege is olyan nyelvi bravúr, hogy szem nem marad szárazon...

Dolák-Saly Róbert önálló estje meggyőzte a közönséget. A társulaton belüli munkamegosztásról is elárul valamit, hogy Boborján egyéni produkciója jócskán felért egy negyed Lart pour Lart élménnyel, talán még egy jó féllel is...

Az önálló estről szólva egy dolgot semmiképpen sem hagyhatok említés nélkül. Azt, hogy Dolák-Saly, bár ezt a színpadon ritkán mutatja meg, kiváló muzsikus. Az indító Angie (nála: Erzsi) gitárszólójával mindenkit meggyőzött, hogy mestere a hangszernek. Persze, csak azért, hogy utána ebből is viccet csináljon, s a playbackelés legmélyebb bugyraiba kalauzolja a nagyérdeműt. Virtuóz módon egyre inkább össze-vissza énekelt, tátogott és topogott a playback mellé - itt volt közben egy kis fejállás is - , esetlenül hadonászva a gitárral. Pető Zsolttal párt alkotva a bugyuta színpadi koreográfiákat is karikírozta. Dolák-Saly olyan otthonosan mozog, pakol, öltözik a színpadon, mint más a fürdőszobában. Még az eredetileg talán helykitöltőnek szánt, kommentált rajzfilmvetítések narrátorszövege is olyan nyelvi bravúr, hogy szem nem marad szárazon...

Dolák-Saly Róbert önálló estje meggyőzte a közönséget. A társulaton belüli munkamegosztásról is elárul valamit, hogy Boborján egyéni produkciója jócskán felért egy negyed Lart pour Lart élménnyel, talán még egy jó féllel is...

Dolák-Saly Róbert önálló estje meggyőzte a közönséget. A társulaton belüli munkamegosztásról is elárul valamit, hogy Boborján egyéni produkciója jócskán felért egy negyed Lart pour Lart élménnyel, talán még egy jó féllel is...

Dolák-Saly Róbert önálló estje meggyőzte a közönséget. A társulaton belüli munkamegosztásról is elárul valamit, hogy Boborján egyéni produkciója jócskán felért egy negyed Lart pour Lart élménnyel, talán még egy jó féllel is...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!