Korda Gyuriékkal a Föld körül

Buli van.

Korda György és Balázs Klári a Viasat3 jóvoltából körbeutazhatja Földünket. A méltán népszerű énekes és pókeres, újabban pókeres és énekes, láthatóan élvezi a dolgot, bár egy-két kellemetlenséget azért le kell nyelnie. Aki fizet, az parancsol. Hát még ott, ahol fizetés nélkül is parancsolnak. Szorosak a határidők, egyszer itt, máskor ott; a stáb is szeretne valami ekszkluzív dzsonidepes karibi kalózbabát venni a gyereknek, de nem lehet, a show az show. Annak folyni kell. Kordában tartva a dolgokat csak sejthetjük, néha mi lapul a pókerarc megett, ám ami megjelenik a csövön...

Klárival Havannában, eltérítve egy nyomortanyára. Szimpla bőrönd, dupla ijedelem: itt fogunk lakni?! Ám mielőtt kreatív dokumentumfilm-töredék bújna elő, a kérdés megoldódik: egy számmal odébb, két osztállyal feljebb. A nyomor nem érdekli a nézőt, abból itthon is van. Tenger kell, meg fűruhás lányok, mojitó, szivar, és persze Medgyessy Péter lábnyoma. Korda György San Remo legjobb magyar tanítványa. Figyelemreméltó ember, mert műfajában eddig minden olyan kísérletet túlélt, ami a minőség irányába mutatott.

Folytatva a bulvár nagy utazását, elképzelem, hogy a néző felteszi a kérdést: mi a cél? Választ is kap rá: maga az eszköz. A nézőnek most rózsaszín kell; olyan világlátás, amely elszakítja a társadalmi katyvasztól. Olyan világ kell, amelyben szép emberek suhannak szép tájakon. Korda György nagy érdeme, hogy tud esendő, mi több, mérges lenni. Tud rejtve szitkozódni, ha azt a rohadt bőröndöt fel kell cipelni a pálmafákkal szegélyzett lakóodúba, az amúgy tropára ment trópusi kertben.

A produkció elvisz minket a valóság ama szegletébe, amely nem lesz lényeges, ha majd számot kell adni dolgainkról. A narrálásban időnként megjelenik az irónia, a két szereplő rovására. Ez benne van a jegyárban, mint ahogy a néző is előfizet a produkcióra. Végtére is mindenki jól jár ebben a habkönnyű térben. Manapság így utazunk a Föld körül.