Nyugatbeat - először

Ám az agorás árukapcsolásról kiderül, hogy legalábbis faramuci, mert a Nyugatbeat fesztivál ugyan közös szervezésnek indult, de a KO Rekords magánvállalkozása lett. A város végül is kivonult a finanszírozásból; a sportházat pedig bérbe adta az esthez. Nagyon sok szponzort sem lehetett találni a fesztiválhoz az elmúlt pár hét alatt, úgyhogy - látva a kétezres közönséget befogadó sportházban a nyolc-kilenszáz embert - nyilvánvalóan veszteséggel zárták a kapukat. Hogy mekkora veszteséggel, az üzleti titok. Minden vállalkozás kockázatos, különösen, ha módosulnak útközben a partnerek és a lehetőségek.

És akkor még a közönség kedvének változékonyságáról nem is beszéltünk. A kulturális életet véleményezők szeretik hangoztatni, hogy ebben a városban soha nem történik semmi , ha meg mégis, akkor senki nem tudhatja előre, hogy mennyien lesznek kíváncsiak rá. Azt nem lehet mondani, hogy a szombati, szintén sportházas rock- és bluesprogram (Balázs Fecó, Karthago, Deák Bill, Hobo, Beatrice, Lord) kötötte le a helyi energiákat, mert az nagy valószínűséggel más közönséget vonzott.

A Nyugatbeat koncepciója az volt, hogy férjen össze az igényes gitárzene és az elektronikus zene; a tinédzserek és az idősebb korosztály találja meg egy fesztiválban a kedvenc zenekarait. Így kerültek egy színpadra a Notwithstanding, a Metrosurfing, a Zaporozsec, a Kaukázus, az Ocho Macho, a P. U. F., a Zagar, a Neo, a Kiscsillag, a Pannonia All Stars Ska Orchestra és a Tizenhét. És így kerültek egy lég- és tánctérbe azok, akik a filozofikusabb szövegeket szeretik alternatív zenekaroktól, illetve, akik a szállós-repülős , elektronikus zenét kedvelik. Hogy nevesítsük: akik a Kaukázus, a Pál Utcai Fiúk vagy a Kiscsillag miatt jöttek, talán maguk-tól sosem hallgatnának olyan poszt újhullámos elektro-popot, mint amilyen a Neo zenéje, vagy olyan szállós-repülőst , mint a Zagar.

De aki nyitott volt és befogadó , őszintén megmondhatja, hogy még tetszett is, valóban a minőségi kortárs könnyűzene figurái jöttek itt össze; nem mellesleg olyan jó nevű helyi DJ-k közreműködésével, mint Tommy Brutko és Vidaotone.

Nem könnyű összehozni egy tizenkét zenekaros monstre-koncertet. A színpadmesternek valószínűleg lógott a nyelve, mire péntek délutántól hajnalig levezényelte az átállásokat, beszereléseket. Fanyalgók most nyammognak például azon, hogy milyen hosszú szünetek voltak az együttesek között; nem gondolnak arra, hogy mikor máskor mentek volna a büfébe sörért, és arra, hogy tényszerűleg mindösszesen tíz perc csúszással zárt a fesztivál. Mondják a városban, hogy a Nyugatbeat mekkora bukta volt! Közönségszempontból úgy látszott, hogy akik eljöttek, jól érezték magukat. Azon viszont majd a szervezők tépődhetnek tovább, hogy ez milyen előjátéka volt (merthogy annak szánták) egy országos fesztiválnak - amely az álmok szerint többnapos lenne, külföldi szereplőkkel, még nagyobb helyen, az Arena Savariában-, és annak mekkora kockázata volna, és azt ki vállalná.