Angyalok sisakban

A kultúrháznál pálinka és egy hatalmas plakát fogadta a megemlékezés résztvevőit. Nagy Gáspár portréja alatt egy versrészlete állt: ...de a remény sohasem meghaló,/ ha minden utolsó szalmaszál/ abból a jászolból való. Juhász Judit, a Katolikus Rádió igazgatója köszöntötte a költő barátainak népes táborát.

- Ott voltunk a sírjánál, de itt él köztünk - mondta, és valóban ez derült ki a következő tizenkét megemlékezésből. Ezek kiegészítésére Szabó András verseket mondott, Kovács Gábor a költő megzenésített verseit adta elő, melyekből CD-t is készít. Nagy Gáspárhoz fűződő személyes élményeiket órákon át mesélték a jelenlévők. Petrik Béla ügyvéd arról beszélt, hogy három szót vett ki a költő kertjéből: a bátorságot, az emberséget és a reményt. Ez számára Nagy Gáspár hagyatéka. És az a tanulság, hogy nem lehet a világot Isten nélkül felnevelni.

Ágh István költő, Nagy László öccse, aki a Marcalon túlról, a Somló alattról érkezett arra emlékezett, hogy az ő szülőföldjét Nagy Gáspár kapcsolta össze őt ezzel a szomszédos tájjal. Amilyen szemérmesen kezelte szülőföldjét, annyira visszafogta személyességét is a verseiben. De adott helyette közösségi személyességet. A nemzet szubjektumát tudta megszólaltatni, ebben áll a nagysága.

Nagy Gáspár jövőre lenne 60 éves, akkor Bérbaltaváron is rendeznek ünnepet. (Részletek a 7. oldalon)

A költő sírkövének felszenteléséhez kapcsolódó szombati ünnepségen Nagytilajban Orosz István grafikusművész, aki illusztrálta Nagy Gáspár verseit, három kötetet emelt ki: Az Áron mondja című gyermekverses könyvet, amely a legvidámabb, a Sárfelirat című kötetet, amely posztumusz volta miatt a legszomorúbb, és a számára legizgalmasabbat, a Kibiztosított beszéd -et, aminek megrajzolta ugyan a borítóját, de nem engedték, végül az Augusztusban Ludvig Jahn nyomában című kötetre került.

Szokolay Sándor zeneszerző Berzsenyi és Kodály komolyságához hasonlította Nagy Gáspárt. Komolyságon pedig azt a módot értette, ahogy a költő hite és honszerelme összeforrt. Ezt a hasonlatot még Gáspárnak is mondta, akinek ez nagyon tetszett. Ahogy az is, amikor azt mondta neki Magyarországról, hogy itt már az őrangyalok is bukósisakban járnak . Megjegyezte: halála felszabadította azokat, akiket érintettek a versei, hirtelen közkinccsé vált a költészete.

Szakolczay Lajos arról a kötetről beszélt, amelyet ő készített Nagy Gáspár 50. születésnapjára. Arra emlékezett, amikor Nagy Gáspár könyvtáros gyakornok volt, és bemutatkozott neki a verseivel, ő meghívta érte tíz deka kolbászra a vásárcsarnokba.

Görömbei András professzor - aki 2000-ben együtt kapott Kossuth-díjat a költővel - kijelentette: élete egyik legnagyobb ajándéka, hogy Nagy Gáspár barátja lehetett. Összekötötte őket a paraszti és a keresztény kultúrkör, mindketten bencés diákok voltak. Később sokat utaztak együtt, és megtapasztalta, hogy Gáspár mindenütt a tisztaság, a kultúra, a nyitottság példaképe volt. Tisztelték azt a szeretetet is, ahogy a magyar és a Közép-kelet-európai kultúrát kezelte, indézte. Nagy Gáspár erkölcsi hatalommá vált már életében. Vele a belső törvényei íratták a verseit. Rendszerváltó verseket írt, de nem másért, hanem csak mert normális életet akart élni. Azt vallotta: a költőknek emlékezni esküdt kötelességük. A rendszerváltás utáni időket is bírálta: békebeli kannibálok vagyunk - írta, azt pedig magyar abszurdnak nevezte, ahogy hazudunk magunknak. Neki nagy belső biztosítéka volt. Sacrum fogja át egész világát. Sütő András írta neki utolsó levelében: Az élet nagy kegyelme, hogy veled egy vércsoportban lehetek.

Szakály Ferenc, a Bérbaltaváriak Szülőfalujukért Egyesület nevében posztumusz díszoklevelet adott át Nagy Gáspárnak a költészet bátor és kimagasló műveléséért, az ősi röghöz, a szülőföldhöz való hűséges ragaszkodásért . Az oklevelet a költő felesége, Márta asszony vette át, aki a kultúrházbeli rendezvényt szervezte, és akivel lakóhelyükről, Dunakesziről nagyon sok barát érkezett a programra.

Alexa Károly az Életünk főszerkesztője elmondta, hogy folyóiratának díját tavaly nevezték el Nagy Gáspárról: hogy szellemiségét átélhető jelenséggé tegyük, és protokolláris súllyal is szerepeljen a neve. A díjat idén Czakó Gábor író kapta, akinek a népszerű Duna televíziós műsora, a Beavatás szövegei a lapban is megjelentek.

- Nem mondhatom, hogy a barátja voltam Gazsinak, noha 35 éve ismertük egymást - mondta Czakó Gábor. - De szép volt hallgatni a barátokat, akik fociztak vele, beszélgettek vele az irodalomról. Én tíz deka meleg kolbászt sem vettem neki. De találkoztak a szándékaink. Pajkos költő volt, káprázatos játékokat művelt a szavakkal. Ez nekem is a legkedvesebb szórakozásom. Talán csak ketten voltunk, akik annak idején írtunk az 56-os forradalomról. Nekem is volt egy focicsapatom. Mindig beszéltünk arról, hogy egyszer majd megmérkőzünk. Erre eddig nem került sor, de biztos vagyok benne, hogy nem fog elmaradni.