2008.06.06. 02:28
Ez ám a bécsi vér
Van, amire nem lehet nemet mondani. Ilyen volt ez az ajánlat is: nyáresti koncert a bécsi filharmonikusokkal, a Schönbrunn parkjában. Bevallom: sok- ...
Kedd délután ragyogó napsütésben indultunk, Sopronnál azonban már rosszat sejtetett a sötétülő égbolt. Aztán a kastély szomszédságában levő étterem magyar pincérnője megnyugtatott minket: a koncertet mindenképpen megtartják. Bécsi szelet, könnyű zöldsaláta, egy pohár finom sör, és az ember mindjárt könnyebben elviseli a kinti felhőszakadást. És közben barátkozik a gondolattal, hogy az elkövetkezendő két órában a kastélypark pocsolyáit fogja kerülgetni a könnyű, strasszos szandáljában. Így is lett: hiába tűztek ki ugyanis esőnapot a szervezők, az előrejelzések arra az estére még nagyobb vihart ígértek, így maradt az eredeti időpont, meg az osztrák tévé reklámesőkabátja, amiből több ezret osztottak ki a szervezők.
Ilyen közönség csak Bécsben van, bókolt az esőkabátos-esernyős tömegnek a bécsi filharmonikusok első embere, Clemens Hellsberg. És tényleg: a szakadó eső ellenére hatvanezren(!) gyűltek össze a parkban. Öltönyös, díszzsebkendős öreg urak, retikülös hölgyek, és bakancsos, hátizsákos, laza fiatalok. Voltak, akik a földön ülve piknikeztek: vörösbort és üvegpoharakat hoztak, és mire az újévi koncertet dirigáló 83 esztendős francia karmester, Georges Pretre a színpadra lépett, már túl voltak a koccintáson. Hiába, élni tudni kell! Találóan Johann Strauss Bécsi vér című keringőjével kezdődött a koncert, aztán jött Richard Strauss, A rózsalovag részletével, majd újra Johann Strauss és a Spanyol induló. Egy kis Offenbach, cseme-gének meg egy Ravel-táncköltemény. És ha már bécsi vér: voltak, akik táncra is perdültek. Magunkról csak annyit, hogy mire vége lett, már a pocsolya sem tűnt olyan hidegnek...

Liverpoolban úgy vélik, Slot most először beveti a csodagyereket, Szoboszlai pihenhet
