Nagyon állat!

Két élharcos szikrázó pengeváltásait tapsolhatjuk meg mostanság ebben az elementáris küzdelemben: a már kicsit öregecske Disney hagyományos technikákkal küzd, az ifjú titánként néhány éve a köztudatba robbant DreamWorks pedig a hunok hadjárataihoz hasonlítható rajtaütésszerű harcmodort választotta. Egy-egy nagyobb produkció mellé odacsapódik azért fegyverhordozóként a Pixar Stúdió is, de őket egyik mamut sem veszi ellenfélszámba, tehát jelentéktelenek a gigászok harcában. Van még egy negyedik tényező, az aprónépre özönvízként zúduló anime (mikor épp nincs betiltva). Ezek az agresszív japán rajzfilmmutánsok azonban ötlettelenek, sablonosak és felejthetők, animevolúciós szempontból nem tényezők.

A Disney és a DreamWorks (ÁlomGyár) összecsapásai már olyan sűrűek, hogy alig győzzük kapkodni a fejünket. Könyökölnek, taposnak - majd minden héten új animációs film kerül a mozikba. És a helyzet fokozódik...

Hol van már a tiszteletteljes főhajtás, amit nemrég még a kunkorodó Disney-logó önmagában is kikényszerített a vetélytársakból?! Először hagyományos technikával nyitott rést a nagy öreg tekintélyén az ÁlomGyár (Egyiptom hercege, Szilaj), aztán saját harcmezőt talált: a kilencvenes évek végén még különlegesnek számító komputeranimációs technikára szakosodott. Felböfögött Shrek, Madagaszkár felé vették az irányt Martyék - s velük tartottak a nézők, otthagyva a már sziruposnak (nem) tetsző Disneyt a hasfalakat félpercenként megrezegtető szóviccekért, élre vasalt felnőttársaságban gyakran kevéssé szalonképes szituációs poénokért. Mert látták, hogy ez jó. Jobb.

És most itt a legújabb gegremek. Jó. A régi derűsvilág-sablonra és a szemnek kellemes 3D-közeli animációs technikára épül, ennyiben nem különleges. Ám eljutottak odáig, hogy már nemcsak a nézők hasfala rezeg a nevetéstől, hanem a szuperkövér főhősé is... Mert a tutibiztosan eladható rajzfilmek receptje valahogy így kezdődik: végy egy kövér macit... A főszereplő egy nagy, esetlen testbe zárt szárnyaló, izgága lélek, ami mesére, csodára vár. Mindannyian így vagyunk ezzel, nem?! Csakhogy ő egy többmázsás panda, aki, ha ha-nyatt esik, egyedül felkelni sem tud, de álmaiban az Őrjöngő Ötök, a gonosz kung fu mester ellen küzdő szupercsapat tagjaként küzd... A végére persze pillangó lesz belőle (bár a hernyóteste és súlycsoportja nem változik), csak el kell hinnie, hogy az lehet, akinek álmodja magát. Mert sugallni kell, hogy lehetetlenek nincsenek - ezt eltanulták az öreg Walttól az álomgyári dolgozók.

Közeleg az iskolaszezon, egyre frekventáltabb helyre kerülnek a nagyáruházakban a tanszerek. Ott sorakozik a ceruzákon, a tolltartókon, a hátizsákokon, a füzeteken a kövér pofijából magabiztosan kitekintő Po, gúnár fia pandamaci a nagyon állat sárkányharcos, aki vendéglősből lett világmegmentő. Innen szép nyerni... És hordja a hátán, viszi a kezében a kissrác, nézi a teste és alkata által löttyedt, semmittevésre predesztinált medvét, akiben senki nem hitt, és azt gondolja, ha neki sikerült... Már csak ezért a felnőtt szervezetre szintúgy hatásos lélekinjekcióért is érdemes elmenni az Agora-Savaria filmszínház Kung Fu Panda előadásaira. Július 30-áig megtehetjük.