Kardfogú tigris, háromujjú ősló

- Mindez egy szavannai élővilágot mutat abból az időből, mikor épp klímaváltás volt a bolygón. 7,5-8 millió évvel ezelőtt történt: visszahúzódtak a trópusi őserdők, szavannák, sivatagok jelentek meg a Földön. A mai Magyarország területén akkor a Pannon-tó terült el, illetve ez húzódott vissza abban az időben, kiszáradásával foltszerű szavannás területet hagyva maga után. - Olyan nyitott galériás erdőket, amilyeneket ma Kelet-Afrikában látni - mondta dr. Vig Károly. - Egy folyó szelte át ezt a vidéket, az áradó víz a zátonyokra tette le a csontokat. Ezek az állatok nem mind itt éltek, csak itt halmozódtak fel a maradványaik. A lelőhelyet 1850-ben fedezték fel, amikor postautat építettek Buda és Graz között. Először osztrákok dolgoztak itt. 1884-ben Pethő Gyula, 1913-ban Kormos Tivadar paleontológusok ástak itt, 1924-ben, majd 1926-ban Bendefy Benda László, aki 20 évesen, egyetemi hallgatóként került a Savaria Múzeumba, és azon az elven dolgozott, hogy amit találunk, mind múzeumba tesszük , nagy lelkesen mindenbe belevágott. Ő teremtette meg az ásványtár és az őslénytár alapjait. Sokan irigyelték lánglelkű munkáját, így 1928-ban lemondott a tár vezetéséről. 1929-ben doktorált, majd mérnökként dolgozott országszerte. 2001-ben egy amerikai-magyar ásatás zajlott itt a National Geographic Society és a Lea Key Alapítvány támogatásával.

Bérbaltavárra ma délelőtt mennek a természettudományos találkozó résztvevői, hogy megnézzék az egykori őslénytani ásatási helyszínt, ahol egy megtisztított szelvény látszik, a partfalnak egy vízszintes vágása, egyéb azonban nem, mert a csonttartó rétegek 4-5 méter mélyen vannak. A terület tulajdonosa Kordos László.

A konferencia másik helyi vonatkozású előadását dr. Balogh Lajos tartotta szerdán a Savaria Múzeumban levő jelentős ősnövénytani hagyatékról, amely Horváth Ernő muzeológus nevéhez köthető. Nem hervadó virágoskert címmel a fiatal kutató arról beszélt, hogy Horváth Ernő működése meghatározó volt a térség természeti képének megismerésében. Ha élne a szombathelyi Savaria Múzeum egykori igazgatóhelyettese, a természettudományi osztály vezetője, most 79 éves lenne. Még nem volt 25 éves, amikor 1953 decemberében a múzeumba került, hogy aztán örökmozgó életéből a megyének áldozzon harminchat évet.

Horváth Ernő Andreánszky Gábor tanítványa volt, szakmai kapcsolatuk később barátsággá nemesedett. A Savaria Múzeum növénygyűjteményének egyik legkiemelkedőbb gyarapítója volt. A hazai pannóniai kor egyik leggazdagabb ősnövényanyaga gyűlt össze a kezei alatt, 15 ezer leltározott és körülbelül kétezer leltározatlan darab. Számos pannóniai korú lelőhelyet fedezett fel országszerte, elsősorban Nyugat-Dunántúlon gyűjtött. Vas megye területéről 1956-ig csak két ősnövénylelőhely volt ismert. Ezek anyagát sokszorozta meg, és az ország leggazdagabb pannóniai korú ősnövénygyűjteményét hozta létre. A nyugat-dunántúli lignitkutató fúrások gazdag anyaga Horváth Ernő halála után a Savaria Múzeumból a Magyar Állami Földtani Intézetbe került.