Bérletet akarok!

De hát lehet-e ellenállni a maori alapokon nyugvó hakának - vagyis Horváth Ákosnak, aki tényleg vérfagylaló elszántsággal ugrik le a színpadról, miközben azt üvölti, hogy Weöres Sándor Színház, 9700 Szombathely . Nem lehet. Főleg, hogy követi őt - ugrás, vajon hova? - az egész társulat. Az az igazság, hogy egyáltalán nem félelmetesek. Ráadásul az eget és földet, halált és életet egybefogó, nyelvöltögető, önerősítő haka-szertartás gyorsan franciás-mosolygós könnyedségben oldódik föl: a játék elkezdődött. (Válasszunk magunknak csillagot.)

Répcelak, Vasvár, Körmend, Őriszentpéter, Szentgotthárd, Csepreg, Kőszeg, Celldömölk, Sárvár. Kinyíló arcok, mosolygó tekintetek, össztánc és taps; ilyen a színház.

A megyejárás utolsó napján (pénteken) a délutáni állomás Celldömölk: a fölújításra váró - a hakát viszont jól kihangosító - kilencemeletes és a szépen fölújított művelődési központ által közrefogott téren találnak helyet a könnyen összerakható-szétszedhető, sok mindenre képes színpadnak. Van igazi meglepetés is. A kampányelőadás narrátora, házigazdája ezúttal nem Trokán Péter - a Weöres Sándor Színház színésze -, hanem a színigazgató, Jordán Tamás. Lehet, hogy megint az égi forgatókönyv lépett működésbe, hiszen ki más üdvözölhetné a celli Soltis Színházat, ki emlékezhetne meg Soltis Lajosról, a tragikus körülmények között elhunyt kollégáról, ha nem ő (együtt játszottak a Merlinben, a Márton partjelző fázik előadásban); és nem éppen Celldömölkön, ahol Soltis Lajos nevével dolgozik a hajdani Sitkei Színkör. Soltis Lajos szelleme titokban egyébként is végigkíséri a megyei kampányturnét. Bár Lajos annak idején a Tanyaszínház csacsifogatával járta a Vajdaság településeit, a szombathelyi társulatot meg elegáns Claudibusz szállítja városról városra - a hangulat ugyanaz. (Amikor például Őriszentpéteren többen összecsukható székkel érkeznek az előadásra, az maga a tökéletes deja vu. Mintha vajdasági turnén lennénk - akár a Tanyaszínházzal, akár a régi Sitkei Színkörrel, akár a mai Soltis Színházzal.)

Celldömölkön már sűrűn kémleljük az eget, latolgatjuk, meddig tart ki a jó idő. Elvileg este 7-kor kezdődik a megyejárás utolsó előadása Sárváron, a Nádasdy-vár udvarán. Mire a színpad fölépül - a várudvaron található állandó színpad tetején -, megnyílik az ég. Most mi lesz. Csöpörgés, elszontyolodás, esőszünet. Csöpörgés, elszontyolodás, esőszünet. Színpadot szét - aztán újra össze, de most már lenn, a macskaköveken. Csodák csodája: a bizonytalan időben a zárt udvaron népes közönség gyűlik össze. Csodák csodája: végül csak eláll az eső is. Úgyhogy mindössze félórás késéssel megkezdődhet az előadás: csupa öröm, csupa fölszabadultság. (Csak úgy rezeg Szabó Tibor meg a rózsalevél. A cintányéros cudar világról nem beszélve.) Mi a legfontosabb a színházban? Ernyő , kiabálja be Németh Judit - és majdnem telibe talál. De azért esőben is (sőt, talán akkor a leginkább) a közönség az első. Jordán Tamás valóságos szavalókórust alakít a sárvári nézőkből: Bérletet akarok! Bérletet akarok! A kiáltás tesz néhány kört a várudvaron, aztán elhussan: egyenesen a szombathelyi Akacs Mihály utca felé.