Bartók világában

<b>Budapest </b> - A szombathelyi születésű Kollár Imrét ez év szeptemberében nevezték ki a MÁV Szimfonikus Zenekar élére. Azt tartja, hogy az emberekből sosem veszik ki az éhség a szépre.

Csermák Zoltán

- A megszorítások ezek szerint nem érintik a zenekart?

- Nem érintik, sőt egyedülálló módon többlettámogatást kapunk. Alapítványi zenekarként működünk, és a MÁV korábban éves szerződéseket kötött velünk. Az elmúlt évben anyagi létünk biztosítékaként hároméves szerződést ajánlottak, és évi 50 millió forinttal megemelték a költségvetésünket. Ez nem azt jelenti, hogy gazdagok vagyunk, de jelzi a hosszú távú együttműködés egyértelmű szándékát.

- Első interjúiban hangsúlyozta, hogy számít az együttes tradicionális közönségére, s ez behatárol minden drasztikus irányváltást. Kik látogatják koncertjeiket?

- Hivatalos felmérés nem készült ugyan, de az őszi bérletárusításnál számos olyan visszatérő zenebaráttal találkoztunk, akik évtizedek óta hűségesek a zenekarhoz. Az ő megőrzésük nagyon fontos. Az Unokák és nagyszülők hangversenyei viszont egy ifjabb korosztályt céloznak meg, attól indíttatva, hogy mint mindenütt, nálunk is el-öregedett az estek közönsége. E kezdeményezés évek óta sikeres, törzsközönségünk elhozza gyermekeit, unokáit. A programot egy hosszú távú befektetésnek tekintjük.

- A marosvásárhelyi Népújság kérdését ismétlem meg: milyen szerepet tölt be a klasszikus zene a mai kor emberének életében?

- A művészet és az ember viszonya örök filozofikus kérdés, és ebből a szempontból a jövő nem tűnik túl rózsásnak. Viszont, ha kimondjuk a szentenciát, hogy halálra van ítélve a zene, vagy a könyv, ez egyúttal az emberiség végét is jelenti, mert a művészet a világ szerves része. Mindig lesznek közöttünk, akik éhesek lesznek a szépre. Azt is szögezzük le, hogy a klasszikus zene sohasem volt a széles néprétegek szórakozása. Rövid, szerencsés időszak volt, amikor Kodály nyomán hazánkban a zenei nevelés általános volt. Pontatlanul szokták idézni a Mestert: ő nem azt mondta, hogy a zene mindenkié , hanem, hogy a zene legyen mindenkié . Ez egy kimunkált koncepció volt, azon alapult: ha szélesebb körben terjesztem a művészetet, akkor nagyobb az esély, hogy befogadják. Kodály az aktív zenélésre buzdított. A kórusmozgalomban az éneklésen keresztül kívánta megszerettetni a művészeti ágat.

- Repertoárjukon a népszerű művek dominálnak, amik egy jól képzett karmesternek rutinfeladatnak tűnnek.

- Tévhitet kell el-oszlatnom: a populáris darabok jelentős része roppant igényes és nehéz. Megfordítom a logikát, egy teljesen ismeretlen darab interpretálása sokszor jóval könnyebb, mivel a hallgatónak nincs kontrollja. Egy ősbemutatón sok mindent interpretálhatok, viszont ha Beethoven V. szimfóniáját tűzöm műsorra, meg kell küzdenem Toscanini és Furtwngler lemezfelvételeivel. Különösen nehezek a látszólag egyszerű darabok. Jóval könnyebb egy erdőt lerajzolni, mint egy szabályos kört.

- 1992-től két éven keresztül az Állami Hangversenyzenekar betanító karmestere és Kobayashi Ken-Ichiro asszisztense volt. Kobayashi világa a romantika volt, ez mennyire hatott az Ön ízlésére?

- Nagyon szeretem a romantikát, de Mozart kora közelebb áll hozzám. Különösen vonzódom a XX. század bartóki világához. Ez a zene már nagyon letisztult, kikristályosodott, világos lenyomata a romantikus ömlengésnek, a túlkorbácsolt szenvedélyeknek. Ugyanakkor megőrzött mindent, amit az elődök tudtak.

- A Julius Caesar Egyiptomban című Hndel-ope- ra szombathelyi bemutatóján a MÁV Szimfonikus Zenekar tagjaiból verbuválódott Budapesti Bach Zenekar játszott sikerrel. Mennyire támogatja zenészeinek más irányú szerep-lését?

- Két szempontot kell említenem, az egyik elég pórias, anyagi jellegű. Például a Nemzeti Filharmonikus Zenekarhoz hasonlítva, képzett zenészeink ottani kollégáik jövedelmének csupán har- madát keresik, tehát e mellékest tolerálni kell. A másik oldalról nézve viszont az elvem: haknizni lehet, ha ez a zenei és hangszeres fejlődést szolgálja.

- Egy jelentős zenei múltú városban, Szombathelyen született. Mennyire volt éle- tében meghatározó a hazai muníció?

- Gyermekkoromban elkerültem ugyan Szombathelyről, de nagyon fontos számomra a város, évekig gyakori vendég voltam a Szimfonikusoknál. Sajnos az utóbbi időben ez a perspektivikus kapcsolat megsza- kadt, és nem az én hibámból. Ez egy kicsit emocionálisan is érint, hiszen tudomásom szerint a nagy zenekarok élén az egyetlen szombathelyi származású kar- mester vagyok. A lokálpatriotizmus Savaria közösségére is jellemző, így csodálkozom, hogy nem számol- nak velem. Amikor Debrecenben dolgoztam, a cívis- városi származás rangot jelentett, s ennek elismerésére a város vezetői különösen ügyeltek. A kérdésre vála-szolva, akármikor megyek, ha hívnak...A lokálpatriotizmus Savaria közösségére is jellemző: bármikor megyek, ha hívnak

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!