Sorban állnak az emberek Margitka káposztájáért

Margitka ma is óramű pontosságú, dolgos és megbízható, mint volt eddigi életében. Káposztájáért sorban állnak a piacon. - Valamivel jól megbolondítja, hogy mivel, az az ő titka - mondja egy kiskalapos férfi. Aki csak úgy, szatyorba kéri a savanyút. 

Cserépedényben érik a matéria nyolc féle fűszerrel, meg birssel és még valamivel, kacsint a hölgy, aztán madársalátáját ajánlja. Ezt meg, tudja, Belgiumban lestem el. Mármint azt, hogy miként termeszthetném. A szomszédban magasodott egy üvegház. Na én akkor átmentem, ott volt a gazda. Figyeltem, tanultam és most árulom, nevet fel. 

Horváth Istvánné 1951 óta piacozik, akkor még a mai Borostyánkő helyén lévő szabadtéren zsibongott a vásár. Hajnali négykor vonult ki virágjaival, később paradicsommal, paprikával a placcra. Volt akkor pénz, órák alatt mindent elvittek. 



Margitka néni ötvenhét éve járja a piacokat   Fotó: Horváth Csaba

Elmeséli, hogy akinek két holdnál nagyobb földje, vagy boltja volt, azt már vitték is a Hortobágyra. - Mi is hasonló nagyságú területet béreltünk egy ügyvédtől. Ez volt a szerencse, a bérlet. Ha tulajdon, jön az ávó - mondja Margitka.

A Vadász vendéglőben kezdett el dolgozni, amit akkor Kiss-kocsmának hívtak a tulaj neve után. - Onnét mentem férjhez. Igen jó, dolgos uram volt - mereng egy csöppet. 

A férjével városhatáron túl is ismert és jegyzett kertészetet épített ki Kámonban. Napi 16-18 órai munkával, hosszú éveken át. A reggel négykor kelő hetipiacos asszony nyolcra végzett, majd vissza a kertészetbe: ha kellett üvegezett, vagy hordta az altalajt. 

-  Megesett, hogy nyolcvan melegágyi üvegtetőt emeltem naponta, s ahogy mentünk feljebb, úgy fojtottak az adóval. A vége téeszesítés lett. Arra ma is büszke vagyok, hogy az uram alapította meg azt a Kertész téeszt, ami aztán sokra vitte. És amit, sajnos, széthordtak - meséli.

 Vonatkozó cikkünk: Lődörgős világ, dolgos kertész