Máté Gábor szerint a Kossuth-díj lazává teszi az embert

VN - Máté Gábor, a budapesti Katona József Színház friss Kossuth-díjas színésze és főrendezője - plusz a Magyar Színház- és Filmművészeti Egyetem rektorhelyettese - máig úgy gondolja, hogy az 1984-es kaposvári Trofimov az egyik legjobban megoldott színházi szerepe.

Ölbei Lívia

Máté Gábor március 15-én megkapta a Kossuth-díjat. Külön szerencse, hogy Szombathelyen személyesen gratulálhattunk az elismeréshez.

- Ilyenkor a gratuláció mellé idétlenebbnél idétlenebb kérdéseket kapnak a kitüntetettek. Hogy várták-e már, hogy mit jelent számukra, hogy frusztráció vagy tehertétel...

- Van ezeknél idétlenebb kérdés is: hogy örülök-e a díjnak. Persze hogy örülök. Sőt, jártamban-keltemben azt tapasztalom - azt látom a szemekben -, hogy mások is velem örülnek. Megnyugtató, hogy nem kell ezzel foglalkoznom soha többet.

- Azért azt jó hallani, hogy nem teher; és nem vet nyomasztó árnyékot a jövőre.



Máté Gábor: "A Kossuth-díj bizonyos értelemben lazává teszi az embert"
Fotó: Szendi Péter

- Nem azért kaptam, amit csinálni fogok, hanem azért, amit csináltam. Nagyon sokat dolgozom, ügyködöm azért, amit úgy hívunk, hogy magyar színház. Két és fél életre elég, amit eddig összedolgoztam. Úgyhogy a díj nem nyomaszt, inkább bizonyos értelemben lazává tesz.

- Pusztán azoknak a szerepeknek a fölsorolásától el-akad az ember lélegzete, amelyeket valaha játszott. Most mégis egyetlenegyet választottam, Trofimovot az 1984-es kaposvári Cseresznyéskertből. Milyen emlékei vannak arról az előadásról?

- Jó előadás volt nagyon-nagyon. Trofimovról már akkor éreztem, hogy megvan ; és máig azt gondolom, hogy az egyik legjobban megoldott szerepem. Arra emlékszem, hogy nagyon jó volt Ascher Tamással dolgozni - valamit nagyon eltaláltunk. A Cseresznyéskerttel kezdődött Ascher Csehov-sorozata, utána csinálta meg a Három nővért, amely aztán világhírű lett. Nyilván volt ebben elfogultság, de a Cseresznyéskertet jelentősebbnek gondoltam a Három nővérnél is. Az biztos, hogy az egyik legjobb Ascher-rendezés volt, de csak egyszer jutott el Budapestre - igaz, óriási sikerrel játszottuk -, aztán lement a kaposvári bérletben, néhányszor tájoltunk vele; nem volt belőle sok előadás. Arra emlékszem, hogy a negyedik felvonást végig a takarásban töltöttük, színészek; hallgattuk, hogy mi zajlik a színpadon. Az olyan volt, mint egy Beckett-dráma - a negyedik felvonás. Hátborzongató.

- Milyen volt akkor az a Trofimov?

- Egy frusztrált alak. Aki azt hiszi, hogy ismeri az életet. Aki pusztán attól, hogy tanult, különbnek képzeli magát a többieknél, de a kapcsolataiban halálosan szerencsétlen. Nem vallja be, de szerelmes Ranyevszkajába; Ányához fűződő viszonyát pedig elügyetlenkedi, képtelen beteljesíteni. Valami ilyesmi: rosszul működő értelmiségi figura.

- Azért kérdezem éppen erről, mert két tanítványa - ráadásul abból a legendás, első Máté-osztályból - most Szombathelyen készül Csehov-bemutatóra. Péter Kata Várját, Czukor Balázs Trofimovot játssza. Figyelemmel kíséri a pályafutásukat?

- Legfőképpen olvasok arról, hogy mit csinálnak. DVD-n láttam azt a tavalyi elő-adást, amit a Boldogtalanokból készítettek. Az a baj, hogy nagyon sokat dolgozom, sokat játszom - és Szombathely ebből a szempontból iszonyúan messze van Budapesttől. Az nem úgy van, hogy beülök a kocsiba fél 6-kor, és szerencsés esetben 7-re leérek az előadásra. Nagyon nehéz egyeztetni. A mai Kosztolányi-est is a véletlen műve: utoljára augusztusban játszottuk a Kalákával Szentendrén, azóta nem találtunk megfelelő időpontot, hiába érkeztek felkérések.

- Ha előbb nem, nyáron biztosan találkozhat Katával és Balázzsal: Zsámbékon, a színházi bázison. Ki a főszereplő az osztály idei nyári előadásában?

- Kovács Patrícia - ő lesz a harmadik; Járó Zsuzsa és Jordán Adél után. Igen, az utolsó előadás végén mindig ki- sorsoljuk, hogy ki kerül sorra - kiről szól majd a mese - a következő nyáron. Drukkolok, hogy most végre valamelyik fiú nevét húzzuk ki a kalapból.

- Azért is drukkolhatunk, hogy folytatódjon és körbeérjen ez a különös vállalkozás. De a Máté Gábor-osztályok azóta is mintha valami jóféle bélyeget viselnének magukon.

- Örülök, ha így látszik, de azért ennél árnyaltabb és bonyolultabb a helyzet. Az első osztály tényleg szerencsés válogatás volt - és úgy tűnik, hogy a jelenlegi, amelyik most érik az iskolában, szintén az. A közbülső osztály is izgalmas társaság volt, de érdekes, hogy ők például közösségként nem tudtak együtt maradni - viszont néhányan közülük megalapították a KOMA nevű társulást, amely fontos helyet tölt, tölthet be a magyar színházi életben. Erre nagyon büszke vagyok. Az effajta eredmények bizonyos értelemben igazolják az ember munkáját, ugyanakkor azt is mutatják, hogy mennyire az a fontos a színész életében, ami később, az iskola után történik. Az, hogy együtt, osztályként valamilyenek, fontos, de messze nem az egyedüli értékmérő - önállóan is meg kell állniuk a helyüket. Például Katának és Balázsnak itt, Szombathelyen - igazán érdekes, új helyzetben - kell bizonyítaniuk: érett, nagy színészekké válniuk.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!