Névkártyák a fán

Szombathely - Nina, Gergő, Maya, Benjamin - néhány név azok közül, amelyek kis fénylő papíron ott hintáznak a frissen ültetett különleges platáncsemete ágain a Szent István parkban.

Simon Erzsébet

Nina, Gergő, Maya, Benjamin - néhány név azok közül, amelyek kis fénylő papíron ott hintáznak a frissen ültetett különleges platáncsemete ágain a Szent István parkban. Ez a fa immár a második olyan, amely kirí a park többi növénye közül. Ez ugyanis születésfa. Tavaly tették földbe az elsőt, egy ezüsthársat, az idén pedig a palóc platán büszkélkedhet azzal, hogy együtt nőhet azokkal az ifjú szombathelyi polgárokkal, akik a múlt év májusa óta látták meg a napvilágot. A platán a városi önkormányzat ajándéka; dr. Józsa Miklós évtizedes kísérletezéseinek eredménye. A növény jobban bírja a városi klímát, mint elődei, ellenállóbb a gombákkal és a vírusokkal szemben. Ha megnő, sudár lesz és tömött koronájú; olyan, akár a férfi negyvenévesen - jegyezte meg egy kertészeti szakember. Az Életkapu Alapítvány és Dúlakör szervezte eseményen - a program egyike volt a Születés Hete rendezvénysorozatának - dr. Szabó Gábor alpolgármester mondott köszöntőt. Egyebek mellett örömének adott hangot: a statisztikák szerint a Szombathelyen tavaly születettek száma hosszú évek óta végre emelkedett: 1577-en érkeztek e világra.

A születésfáról az Őseink és a fák című tanulmány azt írja: Mesék tanúsága szerint az emberi sors gyakorta kapcsolatban van valami növénynek, fának életével, ilyen a születésfa, melyet a gyermek születésekor ültetnek. A születésfa kapcsán a lepényfára asszociálhatunk: ez a méhlepény - placenta - kiterítésekor válik láthatóvá, a köldökzsinór becsatlakozásánál van a törzse, itt a legvastagabbak az erek, majd egyre vékonyodnak, mint a fa ágai. Őseink úgy tartották, hogy a placenta testesíti meg a gyermeknek az anyaföldhöz, a szülőföldhöz való kötődését. Ezért a méhlepényt a születés után elásták, a tetejébe egyes vidékeken bokrot, vagy gyakrabban fát ültettek. Ez a köldökzsinór erei által a méhlepény magzati oldalában kirajzolt életfa-motívumnak a földi leképezése volt. Kajzinger Ildikó dúla úgy véli: a placenta a modern kultúrában elvesztette szakrális jelentőségét. Hite szerint az a szerv, mely az új élet táplálásáról negyven hétig önfeláldozóan gondoskodik, nem kidobni való veszélyes hulladék, hanem a női test igen értékes szerve, mely nélkül képtelenség életet adni. A dúlakör vezetője szerint a faültetés rituáléjának újrafelfedezése azért lehet fontos, mert ezáltal gyermekeinket, és bennük önmagunkat is összekapcsolhatjuk a Földanyával, az őstermészet iránti felelősségünket idézhetjük újra meg újra eszünkbe: mindenki legalább egy fára vigyázzon az élete során. És talán a haza és szülőföld szavak is visszakaphatják értékkel, nemességgel teli jelentésüket.

Olyan lesz a platán, akár egy férfi negyvenévesen

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!