Bíróság előtt a gyermeküket megfojtó szülők

A szülők, P. Sz. és P-né P. M. meghallgatásával kezdődött meg a Vas Megyei Bíróságon a Bolyai utcai gyermekgyilkosságként elhíresült bűnügy tárgyalása. A szörnyű tragédia tavaly július végén történt a szombathelyi Bolyai utca négyemeletes házainak egyik második emeleti lakásában.

Az egygyermekes fiatal család kollektív öngyilkosságra készült; kisfiukat, az egy esztendőt épp hogy betöltött Márkot megfojtották, majd maguk is a halálba indultak. Ám a szülők – akik tavaly augusztus elsejétől előzetes letartóztatásban vannak -életben maradtak, s most a bíróság előtt kell felelniük tettükért.

Az apa, P. Sz. csak részben vallotta magát bűnösnek a dr. Rácz József  bíró vezette büntetőtanács előtt, s vallomást is tett, az anya, P-né P. M. beismerte ugyan a  bűnösségét, de nem kívánt vallomást tenni. Az utóbbi védője zárt tárgyalás elrendelését kérte, ám a nyilvánosság kizárását elérni szándékozó indítványt a bíróság elutasította.

A házaspárt előre kitervelten, tizennegyedik életévét be nem töltött személy ellen elkövetett emberöléssel vádolja az ügyész. A vádirat ismertetését követően kérdésekre válaszolva elevenítette föl a tavalyi tragédiát és annak előzményeit az apa.

P. Sz. elmondta: azért akartak együtt meghalni, mert nem láttak más kiutat a helyzetükből. A kilátástalan helyzet ez esetben azt jelentette, hogy nem tudták fizetni a sokmilliósra duzzadt adósságukat. Úgy gondolták, öngyilkosok lesznek, de mert a gyereket nem szerették volna másra (hátra)hagyni, őt is megölik.

P. Sz. szerint tavaly május-június körül jutottak erre az elhatározásra. Szándékukra tekintettel akkortól nem fizették – a tévé és az internet kivételével – a közüzemi számláikat, s a banki követeléseket sem. A pénzük július végére elfogyott.

Július 28-án reggel összeszedték a lakásban fellelhető gyógyszereket – a férj gyermekkorától epilepsziában szenved, rendszeresen háromhavi adag pirulát ír fel neki az orvos, s az e betegségre való gyógyszer mellett fájdalomcsillapítókból is volt otthon -, hozzávetőleg 120 darabot.

Mintegy tízet a feleség összetört, a gyermeke poharában elvegyítette tejjel, s azzal itatták meg Márkot. Ám a csőrös ivópohár eldugult; akkor gyümölcslével próbálkoztak, de így sem jutottak előbbre. Az egyik gyógyszerhez egy pipettaféle is tartozott, végül azzal csöpögtették a gyerek szájába a halálosnak szánt italt.

Előtte a szülők is bevettek egy adagot a maguknak kijelölt pirulákból, s később ezt addig folytatták, amíg tartott a gyógyszerből. A férfi elmondása szerint a kisfiú nagyon sírt, ezért párnát szorított az arcára. De a sírás miatt még egy percig sem bírta.

Akkor az anya szorította a kisvánkost a gyermek fejére, amíg az el nem hallgatott. P. Sz. a bíróságnak azt mondta: kérte a feleségét, hogy hagyja abba, aztán már csak arra emlékszik, hogy fekszenek az ágyon, köztük a gyermek. „Megfogtam Márk kezét, jéghideg volt, aztán a feleségemét, az övé is jéghideg volt, ebből arra következtettem, hogy meghaltak. Ekkor döntöttem úgy, hogy kiugrok az erkélyről”.

P. Sz. július 28-án délután öt körül landolt az utcán. Számos csontja eltörött, de életben maradt. Ahogy a felesége is, akit önkívületi állapotban találtak meg a rendőrök a lakás előszobájában, a franciaágyon pedig a több órája halott gyermekre bukkantak.

P-né P. M. nem kívánt vallomást tenni a bíróságon, de a neki feltett kérdésekre válaszolt. A tragédia története ez alapján a férje által elmondottakhoz hasonlóan kerekedett ki. A pár 2005-től együtt élt a férfi lakásában, 2006-ban házasodtak össze, s 2007. július 17-én született meg a kisfiuk.

Őt várták és nagyon szerették, nem „véletlen” gyerek, mondta az asszony. A kilátástalan helyzetüket mindkettejük szerint a fölgyülemlett adósságok okozták. 2008. tavaszára a különböző pénzintézetek felé fennálló tartozásuk csaknem elérte a 14 millió forintot, s a szolgáltatók is követeltek tőlük úgy kétszázezret.

Az első jelzáloghitelt azért vette föl P. Sz., hogy megszerezze a lakás tulajdonjogát az édesanyjától, a következőt, hogy felújítsák az otthont, a személyi kölcsönök, hitelkártyák összegeivel pedig tömködték a felborult pénzügyi egyensúly „lukait”. A vádlottaknak káros szenvedélyük nem volt, de olyan életszínvonalon éltek, ami meghaladta a jövedelmi viszonyaikat.