"Hogy soha többé ne kelljen senkinek félnie vallása, származása, vagy éppen bőrszíne miatt"

A szombathelyi Zsidó Hitközség imaházában gyűltek össze vasárnap öregek és fiatalok, hogy emlékezzenek azokra a szombathelyi polgárokra, zsidó származású honfitársainkra,   akik a 20. század egyik  legőrültebb diktatúrájának áldozatává váltak.  

-  Emlékezni jöttünk, s emlékeztetni a 65 évvel ezelőtt történtekre. Azokra az áldozatokra, mártírokra, akiknek a bűnük csak annyi volt, hogy zsidónak születtek.  Napjainkban,  65 évvel a történtek után,   úgy tűnik, az antiszemitizmus fenevada újra feléled, egyre   többen zsidóznak, masíroznak, emlékhelyeket rongálnak meg,  ezért is kell emlékeztetünk, hogy soha többé ne kelljen senkinek félnie vallása, származása, vagy éppen bőrszíne miatt  - mondta emlékező beszédében Jellinek Endre  György, a szombathelyi Zsidó Hitközség elnöke. 



Dr. Ipkovich György, a megyeszékhely polgármestere hozzátette, fontosnak tartja, hogy évről évre, minden júliusban Szombathely nevében is fejet hajtson a több mint négyezer egykori szombathelyi polgár emléke előtt. Az akkor elhurcolt tanárok, tudósok, művészek, s egyszerű emberek hiánya még ma is égető. Kiemelte: bár a megemlékezések csendesek, ez mégsem a gyengeség jele, sokkal inkább az összefogásé. 

Eck-Varga Zsuzsanna, a Szombathelyi Magyar -Izraeli Baráti társaság elnöke hangsúlyozta: amikor a náci Németország kegyetlenségéről beszélünk, azzal is szembe kell néznünk, hogy a magyar nép összességének kötelessége emlékezni a múltra, szembesülni a közös történelemmel és tudni, hogy ezt a népirtást a náci Németország egyedül nem tudta volna megtenni. Ehhez segítség kellett, és ebben magyar csatlósaik is közreműködtek, kőkeményen végrehajtva uraik parancsát. 

Dr. Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke emlékező beszédében elmondta: 65 esztendővel ezelőtt nemcsak a hatszázezer magyar zsidót öltek meg, hanem születendő gyermekeiket is, a zsidóság múltjával és a jelenével együtt megkísérelték eltörölni a zsidóság jövőjét is. 



A gondolatokat követően Radnóti Zoltán rabbi vezetésével gyászszertartással emlékeztek a mártírokra. 

Elhangzott: a holokauszt nem a vagonokkal kezdődött, annál sokkal előbb: a gyűlölettel. A rabbi felidézte a szombathelyi és környéki zsidóság elmúlt évszázadait, mint mondta, 1920-ban már 3500 zsidó élt Szombathelyen, akik 120 évvel ezelőtt felépítették a Zsinagógát, amelyben híres rabbik dolgoztak. Aztán a csodás álmot kettétörte az emberi önkény, a féltékenység. Elvitték őket, összesen mintegy ezer családot. A környező falvak egy-két, zsidó vallású kis közösségét sem kímélték. Ám akik visszatértek, úgy érezték, fel kell állniuk, tovább kell menniük. Újra imádkoztak, újból rabbit, kántor hoznak, továbbvitték és viszik ma is őseik hagyományát, s ez az igazi emlékezés  -tette hozzá a rabbi. 

A gyászszertartást követően a Szombathelyi és a Zalaegerszegi Zsidó Hitközségek, Vas megye, Szombathely város, valamint a Magyar-Izraeli Baráti Társaság képviselői a deportáltak Batthyány téri emlékfalánál helyezték el a megemlékezés koszorúit, majd a főhajtás, néma emlékezés a Bercsényi utcai temetőben a mártírok és munkaszolgálatosok emlékművénél gyászimával folytatódott.