Önzetlen segítők: az énekesnő, a színész és a pék

A színész és édesanyja

Hét éves volt a Weöres Sándor Színház művésze, Kelemen Zoltán, amikor édesanyja előszőr elvitte a Vöröskereszt Napfénytáborába. Azóta szinte minden nyáron egy hetet a rászoruló gyerekeknek szentel.

- 1979-től szervez táborokat az egészségkárosodott 6-14 év közötti apróságoknak a Magyar Vöröskereszt Vas megyei szervezete. Az elejétől fogva részt vettem önkéntesként a táboroztatásban. Ám az első évben nem tudtam megoldani Zoli felügyeletét, ezért elvittem magammal. Akkor még gyerekként vett részt a programokon, s azóta oszlopos tagja a szervezők csapatának - emlékszik vissza a színművész édesanyja, Kelemen Kálmánné, Marika.

- Az idei évben tizenegy önkéntes, köztük Kelemen Zoltán és édesanyja Gyenesdiáson töltött egy hetet harminchat gyermekkel. A segítők között volt bábszínész, magánvállalkozó, mentőtiszt, gondozónő, fizioterapeuta, főtisztviselő, nyugdíjas és vöröskeresztes alkalmazott is. 

- A legfontosabb, hogy ezek az apróságok megkapják ugyanazt az élményt, mint az egészséges társaik, megtanulják segíteni egymást, közösségi élményt szerezzenek. Ez remek lehetőség a szülőknek is arra, hogy egyfajta felmentést kapjanak, s egy hétre ők is kikapcsolódhassanak - mondja a művész.



A segítők rengeteg szeretetet kapnak a gyerekektől, halljuk Kelemen Zoltántól

Fotó: Baranyai Miklós

- Lelkileg nekünk segítőknek is felüdülés ez a tábor, hiszen rengeteg szeretetet kapunk ezektől a gyerekektől, s húsz éve összetart ez a tizenegy önkéntes is, ezért már ismerjük egymást, s nagyon jó hangulatban telik a tábor - teszi hozzá az édesanya.

Az énekesnő

Lassan három éve él Szombathelyen a táncdalénekesként ismert Komonyi Zsuzsi, aki munkája mellett pici gyerekeket tanít, és ha tud, segít a rászorulókon. 

- Számos olyan rendezvényen veszek részt, amelyet beteg emberek, illetve gyermekek megsegítése miatt hívtak életre - meséli Zsuzsi. 



Komonyi Zsuzsi, ahol tud, segít

- A Vas megyei állami gondozott gyerekek balatonberényi nyaralását fellépésemmel próbálom még szebbé varázsolni július végén. Szombathelyen és Táplánszentkereszten az óvodásokat a zene szeretetére nevelem. Állatvédő vagyok, ezért a menhelyek támogatása a szívügyem. Ezeken kívül eleget teszek minden olyan felkérésnek, amely jó célt szolgál. Viszont utanájárok annak, hogy nem átverés-e a rendezvény, megkapják-e azok a támogatást, akiknek a megsegítésére irányult az esemény, mert sokszor kihasználják az emberek jóságát.

Komonyi Zsuzsi magánemberként is jótékonykodik, műanyag kupakokat gyűjt beteg kisgyerekek megsegítésére, valamint számtalanszor adakozik kisebb-nagyobb összeget rászorulóknak. 

A koszovói albán pék

Karavidaj Milazim a hivatalos neve, de sokan csak Berariként emlegetik azt a szombathelyi vállalkozót, aki több pékséget is üzemeltet a városban. Berari koszovói albán, és még jól emlékszik az otthoni háborús időszakra, amikor az olasz karitász segített rajtuk. Így amikor 2004-ben Magyarországra települt, és öccseivel közösen elindította a családi vállalkozást, egyértelmű volt számára, hogy amint tud, segít. Így jutott el az Egyházmegyei Karitászhoz. Persze nem üres kézzel ment: évek óta minden este nekik adja az aznapról megmaradt péksüteményeket és kenyereket, amit aztán a rászoruló családok kapnak meg. Néhány héttel ezelőtt, amikor több vasi települést is elöntött az ár,  Berari összeszorult szívvel nézte a híradóban a bajba jutott, otthonaikból kitelepített embereket. Aztán amikor Tuczainé Régvári Marietta, a karitász vezetője felhívta telefonon, és megkérdezte, hogy nincs-e maradék kenyere, szó nélkül indította be a kemencét, és a nyitva tartási idővel mit sem törődve sütött ki több rekesznyi kenyeret, amit aztán saját furgonján vitt el a víz által elöntött településekre.

Berari szerint nem kell nagy ügyet csinálni a jótékonykodásából, számára ez így természetes. Így aztán akkor sem csodálkozunk, amikor  a pékség több helyiségében is felfedezzük a szintén albán származású Teréz anya képét és néhány neki tulajdonított, fontos mondatot. 

És van még valami, amit Karavidaj Milazim fontosnak tart: reméli, hogy jócselekedeteivel az albán üzletemberek magyarországi megítélésén is javít valamicskét. Mi meg azt reméljük, hogy magyar kollégái közül is lesznek követői.