A hazámat el nem hagyom, el nem adom

Rátót, Szombathely - Az aradi vértanúk kivégzésének évfordulóján megemlékezést szerveztek Rátóton. Szombathelyen a Premontrei Gimnáziumban és a Batthyány emléktáblánál volt ünnepség.

Kozma Gábor-Nagy Ildikó

A rátóti aradi vértanúk kertjében sokan gyülekeztek kedden délután, hogy részesei legyenek az emlékezésnek. A méltóságteljes felvezetés után Papp Lajos professzor, szívsebész  mondott nagyhatású beszédet. Emlékeztetett a hely szellemére, arra, hogy e faluban élt Széll Kálmán, későbbi felelős miniszterelnökünk. Hogy itt is őrizte a haza lángját Deák Ferenc, s bár a korábbi 13 tölgyből mára csak hat maradt, a vértanúk emléke és tette nem kopott. 
 
- A világon mindössze hét ország mondhatja el, hogy ezer éven át nem változott a neve, fennmaradt kultúrája. Ezek egyike Magyarország. S hogy így lehetett, ahhoz olyan hősök kellettek, mint az aradiak- fogalmazott a professzor. Aki szerint azok, akik életüket adták az országért és annak népéért, méltók a tiszteletre. Kitért arra is, hogy az aradi hősök többsége az ország területén élő nemzetiségiek voltak. Mégis, igazi magyarként mutattak példát. 
 
- Az ő sorstanúságuk messzemutató. Isten ezért is nem hagyta el ezt a nemzetet, ám mi elhagytuk őt. De mindig van feltámadás. Ez az ország keresztúthoz érkezett, választania kell. Itt, a tölgyfák alatt az az üzenet: a hazámat el nem adom, el nem hagyom - fejezte be beszédét nagy taps közepette Papp Lajos.

Ezt követően az emlékezők átvonultak a Széll Kálmán kastélyba, ahol a róla elnevezett alapítvány mutakozott be, majd emlékfát ültettek. Mindkét helyszínen Trokán Péter színművész jelenítette meg irodalmilag a kort, annak hangulatát.   

- Koppánytól kezdve, az ország három részre szakadásán át a kuruc-labanc szembenállásig, a török-Habsburg pártosságig kísért minket az ősi magyar átok. Számtalanszor megszenvedtük a széthúzás hátrányait, és máig nem tanultunk a történelemből - mondta beszédében dr. Széll Kálmán egyetemi docens, Szombathely díszpolgára a megyeszékhelyen, az aradi vértanúk Premontrei Gimnáziumban lévő emlékfalánál.

- Ha valamikor, most összefogásra van szükség. Az azonban nem megy, hogy az ország egyik része toleranciát vár a többségtől, miközben ő maga nem toleráns. Az sem járja, hogy a XXI. század két elnyomó, gyilkos diktatúrája  közül csak az egyiket ítélik el, és amelyik még több áldozatot követelt, annak újjáéledésében nem látnak veszélyt. Hogy a sokszor valóban feleslegesen  használt Árpád-sávos zászlót nyilas jelképnek tartva elutasítják, miközben a vörös csillag rehabilitációjáért küzdenek - mondta.

Dr. Széll Kálmán utalt arra is, hogy a vasiak méltán lehetnek büszkék Batthyány Lajosra, Horváth Boldizsárra és sok más megyei tisztségviselőre, köztük Széll József követre. 
 
- Soha nem felejtjük el azokat, akik legdrágább kincsüket, az életüket adták a hazáért. Nem felejthetjük, hogy csak az igazság melletti kiállás, a becsületesség, a jó erkölcs, a haza, a család és az Isten szeretete az a minta, amelyet aradi őseink követtek, és amely kijelöli számunkra is azt az utat, amin járnunk kell. Isten adja, hogy népünk tanuljon a történelemből, kiengesztelődjön egymással, és megtaláljuk a szebb jövő felé vezető közös utat - zárta beszédét dr. Széll Kálmán.

Rátóti epizód

Kevésbé ismert rátóti epizód Mikszáth Kálmán irodalmi igényű  visszaemlékezése. A nagy író több izben is járt a rátóti Széll-kastélyban és levélben megírta élményeit Nagy Miklós barátjának. Mikszáth szerint Kálmán, a jeles férfiú  beszélget az őspark fáival, név szerint emlegetve azokat. Ha meghallja a legelőről befele tartó csorda zaját, izgalom vesz rajta erőt: látná már az ő marháit.. Az olyan vonatot, amely nem hozott vendéget, csak üres vonatnak nevezi, írja levelében az író. 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!