Venczel kontra Egervári: a masszőr húzta a rövidebbet

Az egyiptomi U20-as világbajnokságról idő előtt, kurtán-furcsán kellett távoznia a válogatott gyúrójának, a szombathelyi Venczel Józsefnek. A masszőrt a Ghána elleni elődöntő szünetében tették lapátra.

Pum András

A korábban a Sabaria kapusaként elismerést szerzett masszőr, Venczel József szeptember 3-án csatlakozott az U20-as válogatotthoz, hogy aztán a Ghána elleni elődöntőt követő szerdai napon már a hazafelé tartó repülőről kémlelje az egyiptomi tájat.  Az afrikai csapat elleni meccs szünetében ugyanis szóváltásba keveredett Egervári Sándor szövetségi kapitánnyal, a mester kérésre pedig a vezetők megváltak tőle.
A Nemzeti Sportnak akkor így nyilatkozott az incidensről Egervári: "Nem kívánok sokat foglalkozni ezzel az üggyel. Venczel József nem végezte el a rá bízott feladatot, és az egész vébé alatt olyan viselkedési problémái voltak, hogy úgy éreztük, nincs helye a stábban. Ritkán vagyok vehemens, de a szünetben épp az voltam. Emelt hangom mondtam a srácoknak, hogy felépítettek valamit, egy egész orszég megszerette őket, ne tegyék tönkre. Ekkor toppant he a gyúró, akit udvariasan megkértem, most ne zavarjon meg. Korábban tisztáztuk: nem baj, ha valaki elkésik, de akkor maradjon kint, ne szakítsa félbe, ami bent zajlik"

- Őszintén szólva még most sem értem, miért kellett idő előtt hazajönnöm Egyiptomból - jelezte Venczel József. - Az ominózus, Ghána elleni meccs félidejében - csakúgy mint máskor is - a doppingvizsgálattal kapcsolatos teendőket intéztem, ezért késtem el. Amikor benyitottam az öltözőbe, Egervári Sándor meglehetősen idegesen, feszült hangulatban tartott eligazítást. Amikor meglátott, odaszólt, hogy ha korábban nem mentem be, akkor most legyek oly szíves, hagyjam is el az öltözőt. Nem tudtam mire vélni a dolgot, ezért mégegyszer megismételte, igaz ezúttal már kevésbé finoman: "Légyszíves takarodj ki" - kiáltott rám a tréner. Én kiballagtam az öltözőből, de az eset annyira megviselt, hogy a második félidőben már nem ültem le a kispadra, felmentem a lelátóra, onnan néztem tovább a meccset. A 75. percben elindultam, hogy a meccs után doppingvizsgálatra kisorsolt játékosok neveit megtudjam, de egyszer csak megjelent a kapusedző Lippai, és közölte: most már nem nekem kell intéznem az ezzel kapcsolatos dolgokat. Ezután bementem az öltözőbe, összepakoltam a cuccomat, felültem a buszra, és ott vártam meg a többieket. Ezt követően visszamentünk a hotelba, ahol még két játékos kisebb sérülését kellett "lekezelnem", de jelzem: a vezetők közül senki sem szólt hozzám egyetlen szót sem.

- Másnap megreggeliztünk, majd a két csapatvezető, Dunai Antal és Bordás György odalépett hozzám, és közölték velem: Egervári Sándor kérésére azonnal el kell hagynom a hotelt.  Senkitől sem tudtam elbúcsúzni, hiszen húsz perc múlva már a szálloda előtt várt rám a taxi,a mi rögtön kivitta reptérre.  Lehet, hogy furcsa, de nem kérdeztem meg, miért kell távoznom, nyilván az előző esti összezördülésünk miatt lettem nemkívánatos személy. Fura ez az egész: korábban valamennyi meccs szünetében késve érkeztem az öltözőbe, de akkor ez senkit sem zavart. Arról meg végképp nem hallottam, hogy addig kint kellen várnom, amíg bent tart az értekezlet. Nem tudom azt sem, Egervári Sándor mit értett azon, hogy "viselkedési problémáim" voltak. Bár sejtéseim természetesen vannak, a játékosok elmondása alapján nem tetszett neki, ahogy  a csehek elleni győzelem után a füvön csúsztam, ráadásul engem mutatott a kamera is Erre csak azt tudom mondani: mindenki másként éli meg a sikert. A játékosoktól nem tudtam elbúcsúzni, de utána közülük rengetegen felhívtak, üzentek, megköszönték a munkámat.

- Hogy én miben hibáztam? Talán abban, hogy a stábot szinte teljesen elzártam magamtól, a reggeli, az ebéd, és a vacsora kivételével  nem is láttam a vezetőket, ugyanis a játékosokkal foglalkoztam. Reggeltől este fél 11-ig - masszőrkollégámal Halmai Tamással egyetemben -gyúrtuk a fiúkat, kezeltük a sérüléseiket. Az sem szólt mellettem, hogy a komplett stábot Egervári Sándor állította össze, egyedül engem vitt oda Jámbor László. Érdekesség, hogy a futballmeccsek nélkülözhetetlen velejárója, energiaital például nem volt a csomagban, pedig bizony  a hőségben nagy szükség lett volna rá. Kint viszont nem lehetett ilyet kapni. Volt más furcsaság is, egyszer éjjel egykor Simon Andris szólt át, hogy masszírozzam meg, mert iszonyúan fáj a lába.  Átmentem, de akkor meg azért szúrtak le a vezetők, hogy miért dolgozok ilyenkor, hagyjam pihenni a focistákat.

- Összeségében remek világbajnokságon vehettem részt, nagy élmény volt a fiúkkal együtt dolgozni, kifogástalan volt a szervezés, egy rossz szavunk sem lehet.a tornára véledett Venczel. -  Előzetesen egyébként én a döntőbe vártam a sárcokat, hiszen mentálisan roppant erős gárda jött össze. Talán a mi munkánkat is dicséri, hogy megúsztuk sérülés nélkül a tornát, pedig kemény meccseket vívtak a srácok. A bronzérmet egyébként a mai napig nem kaptam meg, ugyanakkor a játékosok küldtek egy valamenyiük által aláírt mezt - ez pedig mindennél többet ér számomra.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!