Öltönybe bújt és több órát buszozott, hogy lássa a szeretet fenyőfáját

Nézd, milyen szép fa, én vágtam ki. Nem hallgatóztam, mégis megütötte a fülemet a mondat, amit a Parlament előtt súgott oda büszkén kollégájának Csercsics Zoltán, aki  megtisztelve az ország házát és karácsonyfáját  december 6-án öltönybe bújva több órát buszozott, csak hogy ünnepi pompájában is megcsodálhassa az ország karácsonyfáját.

Több mint száz felsőcsatári kelt útra aznap: egy kicsi, de összetartó falu népe állt büszkén a feldíszített fa alatt, és állta hősiesen  a vakuk villódzását.

A történet november végén kezdődött a felsőcsatári polgármesteri hivatal kályhával befűtött kis helyiségében, ahol Tóthné Erzsike finom pogácsája és hájas süteménye mellett  a fővárosból jött emberek arról beszélgettek a  helyiekkel, hogy milyen fára is gondoltak ők tulajdonképpen.

A terepszemle után a szőlőhegyen kiszemelt, 16 méteres fenyőre esett a választás. Arra a lucra, amely a toronyi Polczer Péter birtokán magasodott, sok-sok évtizede. Hogy pontosan mióta is, arról sokat diskuráltak a helybeliek.

Van, aki negyven évesnél is idősebbnek saccolta, és arra is emlékezett, hogy valaha az egykori iskolaigazgatóé volt a fa. December elsején aztán felvisított a motorfűrész a szőlőhegyen, ahol három kertész  Simon István, Csercsics Zoltán és Czeglédy István kamerák és vakuk kereszttűzében vágta ki az ország karácsonyfáját.

A luc még egy utolsót forgott a levegőben, aztán megadta magát. A helyére két csemetét ültettek. A feldíszített fenyő még ott pompázik a Kossuth téren, az ünnepek elmúltával azonban feldarabolják, és rászoruló családok otthonát melegíti majd.

Hát, így lett a felsőcsatári öreg lucból az ország karácsonyfája, a szeretet fája... Az ország karácsonyfáját a Kossuth téren, a Parlament előtt állították fel, az ünnepi fényeket a felsőcsatári gyerekek kapcsolhatták be a magyar és a lappföldi Mikulással