Romániai forradalom egyenes adásban

Ahogy kezdődött, úgy végződött a rendszerváltó év, 1989: izgalommal, várakozással, feszültséggel. Történelmi 365 nap volt ez, olyan, amely megrengette a világot, benne Vas megyét is.

Kozma Gábor

A megye és fővárosa, az akkor még 85 ezer lakosú Szombathely, javában készült az ünnepekre. A Kádár-éra végjátékához méltó volt a részleges áruhiány, így a húspiacon is. Matoczay László, a Fő téri Húsáruház vezetője arról panaszkodott, hogy kevés a kocsonyába való, a pléholdalas. De kevés volt étolajból is, sorban álltak érte a Nagycsemegénél az emberek. Volt viszont bőven banán, amely korábban a kapitalizmus egyik jelképének számított. Volt, mert a szabad utazás révén ezrek importáltak és adtak el feketén a gyümölcsből.

 Az ünnepi hangulatot is átszőtte a helyi politika. Az Éhen Gyula Kör közleményt adott ki, amelyben követelte a szombathelyi, Március 15-téri Lenin szobor eltávolítását. A proklamációhoz érzékelhető kedvtelenséggel aztán csatlakozott az MDF és az SZDSZ (a két rendszerváltó párt most van eltűnőben). Ők nem is politikai, hanem esztétikai szempontot emlegettek, holott szakértői vélemények szerint Kisfaludy Stróbl Zsigmondnak a vasi Lenin szobor volt legsikerültebbje. A két párt szoros egyetértésben azért még rálicitált a civilekre, mert követelte a nemesmedvesi szovjet emléktank eltakarítását. Ez sem jött be, ma is áll.

Sajtótörténetet ír az ideges fejléccel kijövő, meredeken emelkedő példányszámú, önmagát immáron csak politikai napilapként minősítő Vas Népe karácsonyi száma. A címoldalon nem bikkfanyelven íródott, pártzsargonos köszöntő áll, hanem dr. Széll Kálmán főorvosé. A történelmi Széll család szombathelyi sarjának vezércikke elemző igényű és a kor viszonyaihoz képest előremutató. Új elem a lapban a felül futó szalagcím is: A szabadság hajnala Romániában. Az ekkor 5.30 forintba kerülő lapot szinte pillanatok alatt elkapkodják.

Történelmi felvételek:

 

Nem is csoda, hiszen a romániai felkelést, majd forradalmat  a világtörténelemben addig példátlan módon  egyenesben kezdi el közvetíteni a televízió. Kirülnek a városok utcái, terei, mindenütt a tévék kékes fénye látszódik. És dőlnek a hírek: Tőkés Lászlót megölték; négyezer halott Temesváron; segélyszállítmány indul Vas megyéből; Ceausescu Irakba repült; mozgósították a szovjet fegyveres erőket... Valódi és álhírek özöne zúdul az éppen csak megnyílt médiacsatornákból, majd felbukkan egy Erdélyből menekült szemtanú. A megyei lapban vele készült riportot átveszi az országos sajtó.

 

"December 14-én több száz embert láttam Tőkés László püspök házánál, ácsorogtak, beszélgettek. Magyar és román szavakat egyaránt hallottam. Az embereket meglepte, hogy a kőkemény rendőrség most tétlenül szemlélődött. Egyszer csak valaki kiabálni kezdett: Ne vigyék el a papot! Nincs kenyér, éhezünk! Aztán mások is jöttek. Én szombaton ismét elmentem Tőkés házához, akkor már ezrek tolongtak. Jelszószerűen lehetett hallani, hogy Le Ceausescuval!... A Béga-parti úttörőpark megtelt emberekkel, hajnali ötig együtt is maradtunk. Vasárnap már nyíltan lépett fel a tömeg. A gyárakból kiözönlő munkások is csatlakoztak, ekkor a temesvári párttitkár jelent meg. Leakarta csendesíteni a tömeget, de már nem lehetett. Felgyújtották az autóját, erre megjelent a katonaság. Egy kétéltű, jelzés nélküli jármű a tömegbe hajtott és egy 40-50 év körül asszonyt halálra taposott. A tömeg felbőszült, nekiesett a páncélosnak. Elkezdődött a mészárlás, a Dáciákba fejtől-lábtól tuszkolták a sebesülteket, majd később a halottakat. Mindenütt vért láttam... Hétfőn egész éjjel zengett a város, lőttek. Egy autón, amelyben négy kisgyerek ült, átment egy tank. Óriási lett a felháborodás, rengeteg ember sorakozott fel, szemben kétszáz katonával. Senki sem hitte, hogy lőni fognak. De lőttek, azonnal meghalt vagy negyven ember. Én távolabb voltam, de jól hallottam, ahogy sikoltoznak a gyerekek: Anyuka! Anyukám, meghalok! Románul, németül, magyarul, a tömeg etnikailag vegyes volt. A hadsereg aztán elment, a halottak maradtak. Nem volt mentőautó, de sok civil segített. Hatalmas lett a zűrzavar. Másnap reggel bementem a központba. A katedrális és az opera környéke teljesen fel volt dúlva, arasznyi vastagságban terítette be az utakat, járdákat az üvegtörmelék. A parkokat tankok szántották fel, még sok helyen állt tócsákban a vér. Aztán egy pillanat alatt döntöttem, eljöttem Magyarba".

A riport nagy hatású volt, sorra álltak össze a segélyszállítmányok a városban, a megyében. Akik ekkor kint jártak Erdélyben, megerősítették a szemtanú beszámolóját. E hangulatban született Pődör György Karácsony árváihoz című költeménye: "Szikrázó most a föld - Csak a faág gyászol - apró félelmünknek - jaj, hol is a jászol?"

Az ünnep hátralevő napjait is a romániai forradalom eseményei határozták meg. Minden villámgyorsan pergett: volt, hogy a nyomdában kellett cikket cserélni, mert időszerűtlenné vált. A temesvári felkelés átterjedt Bukarestre, menesztették Ceausescut. Akit később nejével, Elenával együtt elkaptak és bíróság elé állítottak, majd kamerák előtt kivégeztek. Bukarest utcáin tűzharc tört ki. Látni lehetett, amint fiatal felkelők kifüstölik a szekuritate (román titkosrendőrség) embereit a magasházak emeleteiről. Aztán a kamerák mást is mutattak: felállt a válságkormány.

Nem kis részt a régi emberekkel, amint az majd nálunk is lejátszódik. "Tetszettek volna forradalmat csinálni", mondja majd kissé cinikusan Antall József miniszterelnök.

Ám akik átélték azokat a véres karácsonyi napokat, látták a meghalt gyerekeket, nőket és férfiakat, másra szavaztak. A nem ritkán elvtelen kompromisszumokkal zsúfolt, de békés átmenetre. Némi borzongás azért itthon is akad. Elítélik a rábahídvégi zsinegelőt, aki asszonyát fáskamrába zárta, majd nyakára zsineget tekert. A kezére is, így ha azt lengedte, feszült a nyakán a hurok.

Az év utolsó napjaiban is a romániai forradalom viszi a címlapokat, kis hírt kap Samuel Beckett halála (Godot-ra várva). Gorbacsov az év embere lesz Nyugaton. Hazájában már fűrészeli trónját Boriszka. A Lord évzáró bulit szervez az MSH-ban, jó szokását azóta is tartja. Dubcek, a prágai tavasz egyik főszereplője Szaharov-díjat kap. És már durrognak is a becsempészett petárdák, lépésnyire 1990.

Tisztelgés 1989 előtt

A kelet-európai Bastill-ok ledőltek, 1989 elmúlt és ragyogó örökséget hagyott ránk, szól a korabeli megállapítás. A most záruló, 20 éve történt sorozatunkkal tisztelegni kivántunk 1989, illetve mindazok előtt, akik segítettek a diktatúra lebontásában, megalkotva a III. Magyar Köztársaságot. Reményeink szerint a korabeli publikációk, dokumentumok a jelen számára is tanulságosak lehetnek. Mindez persze nem helyettesítheti a rendszerváltás tudományos igényű feldolgozását, ám haszonnal kiegészítheti.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!