Változás előtt a szombathelyi Vásárcsarnok?

A szombathelyi Vásárcsarnok kereskedői szerint újabban a környéken "még soha nem látott, igen jól öltözött fiatalemberek járkálnak, írogatnak". Ingatlanspekulációt gyanítanak.

Kozma Gábor

A szombathelyi Vásárcsarnokot a város 1975-ben építtette, azonnal megkedvelték a helyiek.

Később aztán a lengyelek, majd az osztrákok is. Amit a háromszáz kis-és őstermelője kínál, az egyedi és sajátos. Rendkívül értékes területen található, így az ingatlanspekulánsok egyik kitüntetett célpontja. Legutóbb tíz éve zargatták, de a tiltakozás eredményes volt.

A szombathelyi Vásárcsarnok, vagyis a piac ma is ezreket vonz. Azok keresik fel elsősorban, akik egyedi termékekre, ízekre vágynak. A közösségi piac, újmódi kifejezéssel élve, eredendően antiglobális, hiszen kicsiben kereskedik és  drágább. De standjain hasonlíthat a polgár: a holland paradicsom mellett ott a hazai, a marokkói eper mellett a friss helyi szamóca. A minőségi különbség égbekiáltó - a magyar javára.

- El kell ismerni, hogy a több évtizedes létesítmény megkopott, egyes elemeiben felújításra szorul - árulja el Tóth Imre igazgató, aki 18 éve tölti be ezt a posztot és kivívta a kereskedők tiszteletét.
 
- A vízhálózata, a csatornarendszer, a fűtés, a szigetelés, vagy az elektromos rész egy mai, hasonló épületben sokkal korszerűbb. De ez az épület alkalmas a felújításra, egyfajta retro-hangulat megőrzésre. Egyértelmű, hogy a Vásárcsarnok nem része a globalizált kereskedelemnek, ez az őstermelők, a kicsik terepe. Nekik nincsenek tartalékaik, állandóan piacon kell maradniuk a megélhetésért. Ezek a termelők közvetve is több száz, szélesebb körben pedig több ezer ember megélhetését segítik, vagy éppenséggel garantálják. Ha megszűnne a piac, akkor nem csak egy épület, hanem egy helyi, termelői kultúra is elveszne - hallottuk.

De miért kerül időről-időre a piac a politikai hírek élére? Mint pár hónapja, amikor napirendre került beolvasztása a Szova Zrt-be. S ha tudjuk, hogy ez a teljes mértékben önkormányzati tulajdonú cég elejétől fogva nyereséges, átlátható, tisztázott viszonyrendszerű, akkor a kérdés élt is kaphat. És ha ehhez még hozzá tesszük, hogy tíz évvel ezelőtt az önkormányzat privatizálni akarta, de terve a hatalmas civil ellenállás miatt megbukott, akkor már úgy kell feltenni a kérdést: mi a vonzó ebben a retro-piacban?

Hát, a hely, mondja egy, a neve elhallgatását kérő tervezőmérnök. Aki korábban szakmailag maga is foglalkozott a projekttel. A Vásárcsarnok a belvárosban található, ideális helyen, s bár szűknek tűnik a terület, egy mélygarázzsal akár a pécsihez, győrihez hasonló magyar pláza is kialakítható lenne. Valószinűleg ez mozgatja meg igazán az ingatlanosok fantáziáját.

De nem az érintettekét, a kiskereskedőkét. Akik szerint újabban itt még soha nem látott, igen jól öltözött fiatalemberek járkálnak, írogatnak.

- Járkálnak, de nem vesznek semmit - mondja Garics György kiskereskedő, aki azonnal le is szögezi: nem baj, ha jegyeztelgetnek, mert írva is tanul az ember.
 
- Nem vagyok multi-ellenes, szépen megfér egymás mellett a kicsi és a nagy. Az élet megadta, hogy sok országban járhattam. Szinte minden világváros megtartotta a maga kis piacát. Őrzik, mert helyi érték. Egy csomó ismert ember sorsa, élete kötődik hozzá. És kötődnek azon generációké is, amelynek tagjai éveken, évtizedeken át itt vásároltak, dumcsiztak, egyszóval piacoztak. Szerintem ha nincs piac, akkor nem város a város!

Ezt erősíti meg társa, Fábián Gábor is.
 
- Egy multinál nincs személyes hang. De itt mindenki ismerős. Van egy ősi bécsi zsidó család, amely kifejezetten azért jön erre a piacra, mert hasonló csipkebogyó lekvárt sehol sem talál. De kivételesen egyedi a kőszegi vadtorma is. Szóval az a történet, ami ezen a párezer négyzetméteren játszódik, nem csak a pénzről szól.

Kiss György szintén régi motoros a retróban.

- Persze elkelne a felújítás, és mi meglehetősen sok bérleti díjat fizetünk ahhoz, hogy az önkormányzat ezt megtegye. Helyben nincs gond, a vezetőség nyílt és szemtől szembe beszél. Én úgy látom, igénylik ezt a piacot. Ha ledózerolnák, mert már ilyeneket is suttognak, akkor biztos, hogy nem tűrnénk - mondja.

Idén ismét napirendre került az átalakítás, tanulmány is készült, de érdemi lépések végül is nem történtek. A hivatalosnak mondható álláspont most az, hogy további előkészítés szükséges. Tehát a szombathelyi piac-sztori folytatódik.

Igaz, egyre sűrűbb kafkai ködben.

Tanulmány a holdingba olvasztásról

"A piac működtetése költségvetési intézményként is nyereséges tevékenység. Önálló gazdasági társaságként még fontosabb lesz a gazdaságos működés, és a hatékonyság növelésére is látunk lehetőséget... (ez utóbbi) javítására elsősorban a létszám racionalizálása és a holding-szerű működés előnyeinek kihasználása adhat lehetőséget", áll abban a tanulmányban, amely nyáron került a képviselők asztalára és a Vásárcsarnoknak a Szovába történő integrálását javasolja. A hivatali bikkfanyelven is átüt a lényeg, vagyis az önkormányzati piac nyitottá tétele, esetleg külső szereplőkkel, egyidejűleg a dolgozói létszám csökkentésével.

Nos, a tanulmány egyelőre magnak maradt. Valószinűleg addig, amig fel nem áll egy új önkormányzat, vagyis még jó háromnegyed évig.

Rövid piactörténet

Idestova negyven éve adták át a kiskereskedőknek a szombathelyi Vásárcsarnokot. Akkor még további bővítésében is gondolkodtak. Sajnos a kevés autó miatt csak szűkös parkolókat építettek.

Szabó Gábor polgármestersége alatt merült fel először a piac részbeni magánosítása. Az önkormányzat gazdasági bizottsága már határozott is róla, de a tiltakozás után visszakozott.

Jelenleg háromszázan fizetnek helypénzt, a legtöbben vasiak. Több száz családnak nyújt megélhetést az őstermelőség. Ráadásul vonzó turisztikai célpont is a piac.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!