Czérna Ágnes Tanyaszínháza Soltis Lajos emlékére

Az élénk érdeklődés ezen a behavazott, puha estén nyilván a Soltis Lajos Színháznak szól elsősorban: a társulat éli és viszi tovább, nap mint nap, észrevétlenül, egykori művészeti vezetője örökségét. Celldömölkön a társulat a garancia arra, hogy a Vajdaságban fogalomként működő , nyaranta faluról falura járó Tanyaszínházra - amelynek Soltis Lajos hosszú éveken át vezetője, emblematikus figurája, rendezője, örökégő motorja volt - legalább annyira érdemes odafigyelni. A kezdeti csacsifogatot mára busz meg traktor váltotta föl; de a lényeg - talán - nem változott. A Tanyaszínháznak nincs állandó társulata, az előadások évről évre meghívásos, illetve önkéntes alapon szerveződnek, a szereplők között vannak hivatásos színészek, amatőrök; az együttes gerincét mégis a felsőfokú színművészeti tanulmányaikat végző diákok adják . (Idézet az alapos filológiai kutatómunka nyomán készült, nem csak színháztörténeti olvasmánynak izgalmas kötetből.)

A Soltis Színház társulatának tagjai - közülük már kevesen őriznek személyes emlékeket Lajosról - az Engedelmet kérünk most a mulattatásra... kezdetű, mindig gitárral kísért dallal adják meg a könyvbemutató alaphangját; és azonnal megteremtik az eleven kapcsolatot a Tanyaszínház, Soltis Lajos és Celldömölk között. A tanyaszínházasok kezdettől fogva ezzel az indulóval csalogatják a közönséget az előadásokra; a Sitkei Színkör pedig megkapta a dalt - Lajostól, ajándékba.

Nagy Gábor, a Sitkei Színkör alapítója, a Soltis Színház vezetője - Sitkén Soltis Lajos legközvetlenebb munkatársa - ezúttal nem mesél: a köszöntésre szorítkozik. Az est házigazdája, dr. Sirató Ildikó színháztörténész, az Országos Széchényi Könyvtár színháztörténeti tárának vezetője - egyúttal Czérna Ágnes egykori tanára, a szakdolgozatból pályázatnyertes tanulmánnyá, aztán kötetté érett Tanyaszínház 1978-2008 szerkesztője - mindenekelőtt a közösség (mindenféle közösség) éltető erejéről beszél; szigorúan a magunk érdekében .

Ha valaki, akkor Soltis Lajos a nagy, igazi közösségépítők közül való. Czérna Ágnes azt meséli - és könyvének bevezetőjében le is írja -, hogy első tanyaszínházas élményem gyerekkoromban ért nézőként, valahol Kishomokon vagy Oromhegyesen. Majd 1992-ben (ekkor Ágnes még középiskolás volt, öl) elnyertem, hogy benne lehessek az Állatfarm előadásá-ban, Molly, a csikó szerepében. Érdekes színházi világba csöppentem: próbák a poros legelőn, színpad a szekér tetején, előadás a néhány házsorból álló falvak vásárterén, utána éjszakai biciklizés, néha szalmakazalban, néha szántóföldön alvás, majd másnap újra megélni a fáradt kezű falusiak meghatóan őszinte tapsát . Ágnes Magyarkanizsán nőtt fel, Szabadkán, a középiskolában egészségügyet tanult , közben újságot írt, balettozott (...és fellépett a Tanyaszínházban...); aztán budapesti egyetemistaként irodalommal, esztétikával és színházelmélettel foglalkozott. Közben magával ragad- ta a kortárs táncművészet és az Arvisura Színház. Aztán Wales-be ment, magyartanárnak. Most londoni magyar iskolában tanít irodalmat és drámajátékot; angol színtársulatokban játszik. (A celli könyvbemutató másnapján mindjárt újra repülőre száll.) Mindehhez egy baráti család, a második családja révén különleges kapcsolat fűzi Celldömölkhöz: egészen pontosan a kicsi Sághoz . Nem csoda, hogy lélegzetelállító élmény volt számára, amikor a városban sétálgatva váratlanul és mindenféle előzmény nélkül a feliratba ütközött: Soltis Színház .

Dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész, a Savaria Egyete- mi Központ docense az est legmegfelelőbb dramaturgiai pontján katarzisként határozza meg ezt a sorsokat-tájakat-történeteket magába sűrítő találko- zásélményt, amely-nek fókuszában - Soltis Lajos áll. Ő maga a Savaria Universi- ty Press vezetőjeként van jelen a könyvbemutatón. A kötet a szombathelyi egyetemi kiadó támogatásával látott napvilágot - a SUP színháztörténeti sorozatában -, az újvidéki Forum Kiadó gondozásában. (Elvégre Czérna Ágnes ezzel a munkával nyerte meg a Forum tanulmánypályázatát.) Fűzfa Balázs azt mondja, rendkívüli megtiszteltetésnek érzi, hogy a Savaria University Press a Tanyaszínház-kötet révén kapcsolatba kerülhetett az európai kontextusban is jelentős szellemi műhelynek számító újvidéki Forum Ki-adóval. Ráadásul régóta foglalkoztatják a Vajdaság és Vas megye, a vasi táj - nem lehet véletlen az sem, hogy a két szó ugyanúgy kezdődik - között kitapintható kapcsolódási pontok; amelyek közül, íme, most megint láthatóvá válik, talán nem is egy.

Aztán megszólal Soltis Lajos, akinek tekintete végig ott nyugszik rajtunk; de a fényben csak arcának (Shakespeare Falstaffja a Vajdaságból) kontúrjai sejlenek a vetítővásznon. Most kialszik a fény, és Lajos - a háttérben napsárga, ragyogó kukoricahegyek - arról beszél, hogy Afrikában is Godot-t vártuk (az Újvidéki Színház 1980-as Beckett-előadásában játszotta Estragont); meg arról, hogy ő az afrikai sivatagban is a Vajdaság homokját látta, és közben azon gondolkodott, hogy az oázisokban micsoda színházat lehetne csinálni. (Ahol a színház, ott az oázis. A sivatagban.) Aztán azt mondja, hogy most Sitkén van egy szép színházam , ahol nemrég volt a Tóték bemutatója, amely után 15 percig tapsolt a közönség , egy olyan Tótnak, aki asztalosmester (Kurucz László), és egy olyan Őrnagynak, aki hentesmester (Ódor József). És hogy ennél szebb nincs a világon .

A Soltis-portréfilmet (amelyből részletek peregnek) az ezredfordulón készítette Kresalek Gábor, a beszélgetés helyszíne Soltis Lajos szülőfaluja - a tanyaszínházi premierek helyszíne -, Kavilló. (Az a valóságos és mesebeli falu, amelynek határában a kukorica fölér a végtelen, tágas égig; de tényleg. A Sitkei Színkör elvitte oda a Tótékat is.)

Aztán azt mondja Lajos a filmben, hogy mindig eljön a pillanat, amikor föl kell állni, el kell menni, ki kell lépni. Hogy az ember ne váljon kiszáradt akácafává. (...) Jogom van cserben hagyni őket. (Hadd erősödjenek.)

A könyvbemutató végén Czérna Ágnes kérdésére - Lehel, neked mit jelent a Tanyaszínház? - kilép a közönség elé, és mesélni kezd Soltis Lajos nagyfia, maga is színész, aki szó szerint beleszületett a tanyaszínházi létezésbe. Szánkban a vendégnek kötelező vajdasági pörköltek íze (...és akkor a Soltis Lajos-fé-le birkapaprikás-legendáról még nem is beszéltünk...); mellettünk a konok bácskaiak, akik addig nem mennek haza, amíg saját szemükkel meg nem győződtek róla, hogy az előadás végén koporsóba tett színész nem halt meg, hanem él. Nem halt meg: él.

Az élénk érdeklődés ezen a behavazott, puha estén nyilván a Soltis Lajos Színháznak szól elsősorban: a társulat éli és viszi tovább, nap mint nap, észrevétlenül, egykori művészeti vezetője örökségét. Celldömölkön a társulat a garancia arra, hogy a Vajdaságban fogalomként működő , nyaranta faluról falura járó Tanyaszínházra - amelynek Soltis Lajos hosszú éveken át vezetője, emblematikus figurája, rendezője, örökégő motorja volt - legalább annyira érdemes odafigyelni. A kezdeti csacsifogatot mára busz meg traktor váltotta föl; de a lényeg - talán - nem változott. A Tanyaszínháznak nincs állandó társulata, az előadások évről évre meghívásos, illetve önkéntes alapon szerveződnek, a szereplők között vannak hivatásos színészek, amatőrök; az együttes gerincét mégis a felsőfokú színművészeti tanulmányaikat végző diákok adják . (Idézet az alapos filológiai kutatómunka nyomán készült, nem csak színháztörténeti olvasmánynak izgalmas kötetből.)

A Soltis Színház társulatának tagjai - közülük már kevesen őriznek személyes emlékeket Lajosról - az Engedelmet kérünk most a mulattatásra... kezdetű, mindig gitárral kísért dallal adják meg a könyvbemutató alaphangját; és azonnal megteremtik az eleven kapcsolatot a Tanyaszínház, Soltis Lajos és Celldömölk között. A tanyaszínházasok kezdettől fogva ezzel az indulóval csalogatják a közönséget az előadásokra; a Sitkei Színkör pedig megkapta a dalt - Lajostól, ajándékba.

Nagy Gábor, a Sitkei Színkör alapítója, a Soltis Színház vezetője - Sitkén Soltis Lajos legközvetlenebb munkatársa - ezúttal nem mesél: a köszöntésre szorítkozik. Az est házigazdája, dr. Sirató Ildikó színháztörténész, az Országos Széchényi Könyvtár színháztörténeti tárának vezetője - egyúttal Czérna Ágnes egykori tanára, a szakdolgozatból pályázatnyertes tanulmánnyá, aztán kötetté érett Tanyaszínház 1978-2008 szerkesztője - mindenekelőtt a közösség (mindenféle közösség) éltető erejéről beszél; szigorúan a magunk érdekében .

Ha valaki, akkor Soltis Lajos a nagy, igazi közösségépítők közül való. Czérna Ágnes azt meséli - és könyvének bevezetőjében le is írja -, hogy első tanyaszínházas élményem gyerekkoromban ért nézőként, valahol Kishomokon vagy Oromhegyesen. Majd 1992-ben (ekkor Ágnes még középiskolás volt, öl) elnyertem, hogy benne lehessek az Állatfarm előadásá-ban, Molly, a csikó szerepében. Érdekes színházi világba csöppentem: próbák a poros legelőn, színpad a szekér tetején, előadás a néhány házsorból álló falvak vásárterén, utána éjszakai biciklizés, néha szalmakazalban, néha szántóföldön alvás, majd másnap újra megélni a fáradt kezű falusiak meghatóan őszinte tapsát . Ágnes Magyarkanizsán nőtt fel, Szabadkán, a középiskolában egészségügyet tanult , közben újságot írt, balettozott (...és fellépett a Tanyaszínházban...); aztán budapesti egyetemistaként irodalommal, esztétikával és színházelmélettel foglalkozott. Közben magával ragad- ta a kortárs táncművészet és az Arvisura Színház. Aztán Wales-be ment, magyartanárnak. Most londoni magyar iskolában tanít irodalmat és drámajátékot; angol színtársulatokban játszik. (A celli könyvbemutató másnapján mindjárt újra repülőre száll.) Mindehhez egy baráti család, a második családja révén különleges kapcsolat fűzi Celldömölkhöz: egészen pontosan a kicsi Sághoz . Nem csoda, hogy lélegzetelállító élmény volt számára, amikor a városban sétálgatva váratlanul és mindenféle előzmény nélkül a feliratba ütközött: Soltis Színház .

Dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész, a Savaria Egyete- mi Központ docense az est legmegfelelőbb dramaturgiai pontján katarzisként határozza meg ezt a sorsokat-tájakat-történeteket magába sűrítő találko- zásélményt, amely-nek fókuszában - Soltis Lajos áll. Ő maga a Savaria Universi- ty Press vezetőjeként van jelen a könyvbemutatón. A kötet a szombathelyi egyetemi kiadó támogatásával látott napvilágot - a SUP színháztörténeti sorozatában -, az újvidéki Forum Kiadó gondozásában. (Elvégre Czérna Ágnes ezzel a munkával nyerte meg a Forum tanulmánypályázatát.) Fűzfa Balázs azt mondja, rendkívüli megtiszteltetésnek érzi, hogy a Savaria University Press a Tanyaszínház-kötet révén kapcsolatba kerülhetett az európai kontextusban is jelentős szellemi műhelynek számító újvidéki Forum Ki-adóval. Ráadásul régóta foglalkoztatják a Vajdaság és Vas megye, a vasi táj - nem lehet véletlen az sem, hogy a két szó ugyanúgy kezdődik - között kitapintható kapcsolódási pontok; amelyek közül, íme, most megint láthatóvá válik, talán nem is egy.

Aztán megszólal Soltis Lajos, akinek tekintete végig ott nyugszik rajtunk; de a fényben csak arcának (Shakespeare Falstaffja a Vajdaságból) kontúrjai sejlenek a vetítővásznon. Most kialszik a fény, és Lajos - a háttérben napsárga, ragyogó kukoricahegyek - arról beszél, hogy Afrikában is Godot-t vártuk (az Újvidéki Színház 1980-as Beckett-előadásában játszotta Estragont); meg arról, hogy ő az afrikai sivatagban is a Vajdaság homokját látta, és közben azon gondolkodott, hogy az oázisokban micsoda színházat lehetne csinálni. (Ahol a színház, ott az oázis. A sivatagban.) Aztán azt mondja, hogy most Sitkén van egy szép színházam , ahol nemrég volt a Tóték bemutatója, amely után 15 percig tapsolt a közönség , egy olyan Tótnak, aki asztalosmester (Kurucz László), és egy olyan Őrnagynak, aki hentesmester (Ódor József). És hogy ennél szebb nincs a világon .

A Soltis-portréfilmet (amelyből részletek peregnek) az ezredfordulón készítette Kresalek Gábor, a beszélgetés helyszíne Soltis Lajos szülőfaluja - a tanyaszínházi premierek helyszíne -, Kavilló. (Az a valóságos és mesebeli falu, amelynek határában a kukorica fölér a végtelen, tágas égig; de tényleg. A Sitkei Színkör elvitte oda a Tótékat is.)

Aztán azt mondja Lajos a filmben, hogy mindig eljön a pillanat, amikor föl kell állni, el kell menni, ki kell lépni. Hogy az ember ne váljon kiszáradt akácafává. (...) Jogom van cserben hagyni őket. (Hadd erősödjenek.)

A könyvbemutató végén Czérna Ágnes kérdésére - Lehel, neked mit jelent a Tanyaszínház? - kilép a közönség elé, és mesélni kezd Soltis Lajos nagyfia, maga is színész, aki szó szerint beleszületett a tanyaszínházi létezésbe. Szánkban a vendégnek kötelező vajdasági pörköltek íze (...és akkor a Soltis Lajos-fé-le birkapaprikás-legendáról még nem is beszéltünk...); mellettünk a konok bácskaiak, akik addig nem mennek haza, amíg saját szemükkel meg nem győződtek róla, hogy az előadás végén koporsóba tett színész nem halt meg, hanem él. Nem halt meg: él.

A Soltis Színház társulatának tagjai - közülük már kevesen őriznek személyes emlékeket Lajosról - az Engedelmet kérünk most a mulattatásra... kezdetű, mindig gitárral kísért dallal adják meg a könyvbemutató alaphangját; és azonnal megteremtik az eleven kapcsolatot a Tanyaszínház, Soltis Lajos és Celldömölk között. A tanyaszínházasok kezdettől fogva ezzel az indulóval csalogatják a közönséget az előadásokra; a Sitkei Színkör pedig megkapta a dalt - Lajostól, ajándékba.

Nagy Gábor, a Sitkei Színkör alapítója, a Soltis Színház vezetője - Sitkén Soltis Lajos legközvetlenebb munkatársa - ezúttal nem mesél: a köszöntésre szorítkozik. Az est házigazdája, dr. Sirató Ildikó színháztörténész, az Országos Széchényi Könyvtár színháztörténeti tárának vezetője - egyúttal Czérna Ágnes egykori tanára, a szakdolgozatból pályázatnyertes tanulmánnyá, aztán kötetté érett Tanyaszínház 1978-2008 szerkesztője - mindenekelőtt a közösség (mindenféle közösség) éltető erejéről beszél; szigorúan a magunk érdekében .

Ha valaki, akkor Soltis Lajos a nagy, igazi közösségépítők közül való. Czérna Ágnes azt meséli - és könyvének bevezetőjében le is írja -, hogy első tanyaszínházas élményem gyerekkoromban ért nézőként, valahol Kishomokon vagy Oromhegyesen. Majd 1992-ben (ekkor Ágnes még középiskolás volt, öl) elnyertem, hogy benne lehessek az Állatfarm előadásá-ban, Molly, a csikó szerepében. Érdekes színházi világba csöppentem: próbák a poros legelőn, színpad a szekér tetején, előadás a néhány házsorból álló falvak vásárterén, utána éjszakai biciklizés, néha szalmakazalban, néha szántóföldön alvás, majd másnap újra megélni a fáradt kezű falusiak meghatóan őszinte tapsát . Ágnes Magyarkanizsán nőtt fel, Szabadkán, a középiskolában egészségügyet tanult , közben újságot írt, balettozott (...és fellépett a Tanyaszínházban...); aztán budapesti egyetemistaként irodalommal, esztétikával és színházelmélettel foglalkozott. Közben magával ragad- ta a kortárs táncművészet és az Arvisura Színház. Aztán Wales-be ment, magyartanárnak. Most londoni magyar iskolában tanít irodalmat és drámajátékot; angol színtársulatokban játszik. (A celli könyvbemutató másnapján mindjárt újra repülőre száll.) Mindehhez egy baráti család, a második családja révén különleges kapcsolat fűzi Celldömölkhöz: egészen pontosan a kicsi Sághoz . Nem csoda, hogy lélegzetelállító élmény volt számára, amikor a városban sétálgatva váratlanul és mindenféle előzmény nélkül a feliratba ütközött: Soltis Színház .

Dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész, a Savaria Egyete- mi Központ docense az est legmegfelelőbb dramaturgiai pontján katarzisként határozza meg ezt a sorsokat-tájakat-történeteket magába sűrítő találko- zásélményt, amely-nek fókuszában - Soltis Lajos áll. Ő maga a Savaria Universi- ty Press vezetőjeként van jelen a könyvbemutatón. A kötet a szombathelyi egyetemi kiadó támogatásával látott napvilágot - a SUP színháztörténeti sorozatában -, az újvidéki Forum Kiadó gondozásában. (Elvégre Czérna Ágnes ezzel a munkával nyerte meg a Forum tanulmánypályázatát.) Fűzfa Balázs azt mondja, rendkívüli megtiszteltetésnek érzi, hogy a Savaria University Press a Tanyaszínház-kötet révén kapcsolatba kerülhetett az európai kontextusban is jelentős szellemi műhelynek számító újvidéki Forum Ki-adóval. Ráadásul régóta foglalkoztatják a Vajdaság és Vas megye, a vasi táj - nem lehet véletlen az sem, hogy a két szó ugyanúgy kezdődik - között kitapintható kapcsolódási pontok; amelyek közül, íme, most megint láthatóvá válik, talán nem is egy.

Aztán megszólal Soltis Lajos, akinek tekintete végig ott nyugszik rajtunk; de a fényben csak arcának (Shakespeare Falstaffja a Vajdaságból) kontúrjai sejlenek a vetítővásznon. Most kialszik a fény, és Lajos - a háttérben napsárga, ragyogó kukoricahegyek - arról beszél, hogy Afrikában is Godot-t vártuk (az Újvidéki Színház 1980-as Beckett-előadásában játszotta Estragont); meg arról, hogy ő az afrikai sivatagban is a Vajdaság homokját látta, és közben azon gondolkodott, hogy az oázisokban micsoda színházat lehetne csinálni. (Ahol a színház, ott az oázis. A sivatagban.) Aztán azt mondja, hogy most Sitkén van egy szép színházam , ahol nemrég volt a Tóték bemutatója, amely után 15 percig tapsolt a közönség , egy olyan Tótnak, aki asztalosmester (Kurucz László), és egy olyan Őrnagynak, aki hentesmester (Ódor József). És hogy ennél szebb nincs a világon .

A Soltis-portréfilmet (amelyből részletek peregnek) az ezredfordulón készítette Kresalek Gábor, a beszélgetés helyszíne Soltis Lajos szülőfaluja - a tanyaszínházi premierek helyszíne -, Kavilló. (Az a valóságos és mesebeli falu, amelynek határában a kukorica fölér a végtelen, tágas égig; de tényleg. A Sitkei Színkör elvitte oda a Tótékat is.)

Aztán azt mondja Lajos a filmben, hogy mindig eljön a pillanat, amikor föl kell állni, el kell menni, ki kell lépni. Hogy az ember ne váljon kiszáradt akácafává. (...) Jogom van cserben hagyni őket. (Hadd erősödjenek.)

A könyvbemutató végén Czérna Ágnes kérdésére - Lehel, neked mit jelent a Tanyaszínház? - kilép a közönség elé, és mesélni kezd Soltis Lajos nagyfia, maga is színész, aki szó szerint beleszületett a tanyaszínházi létezésbe. Szánkban a vendégnek kötelező vajdasági pörköltek íze (...és akkor a Soltis Lajos-fé-le birkapaprikás-legendáról még nem is beszéltünk...); mellettünk a konok bácskaiak, akik addig nem mennek haza, amíg saját szemükkel meg nem győződtek róla, hogy az előadás végén koporsóba tett színész nem halt meg, hanem él. Nem halt meg: él.

A Soltis Színház társulatának tagjai - közülük már kevesen őriznek személyes emlékeket Lajosról - az Engedelmet kérünk most a mulattatásra... kezdetű, mindig gitárral kísért dallal adják meg a könyvbemutató alaphangját; és azonnal megteremtik az eleven kapcsolatot a Tanyaszínház, Soltis Lajos és Celldömölk között. A tanyaszínházasok kezdettől fogva ezzel az indulóval csalogatják a közönséget az előadásokra; a Sitkei Színkör pedig megkapta a dalt - Lajostól, ajándékba.

Nagy Gábor, a Sitkei Színkör alapítója, a Soltis Színház vezetője - Sitkén Soltis Lajos legközvetlenebb munkatársa - ezúttal nem mesél: a köszöntésre szorítkozik. Az est házigazdája, dr. Sirató Ildikó színháztörténész, az Országos Széchényi Könyvtár színháztörténeti tárának vezetője - egyúttal Czérna Ágnes egykori tanára, a szakdolgozatból pályázatnyertes tanulmánnyá, aztán kötetté érett Tanyaszínház 1978-2008 szerkesztője - mindenekelőtt a közösség (mindenféle közösség) éltető erejéről beszél; szigorúan a magunk érdekében .

Ha valaki, akkor Soltis Lajos a nagy, igazi közösségépítők közül való. Czérna Ágnes azt meséli - és könyvének bevezetőjében le is írja -, hogy első tanyaszínházas élményem gyerekkoromban ért nézőként, valahol Kishomokon vagy Oromhegyesen. Majd 1992-ben (ekkor Ágnes még középiskolás volt, öl) elnyertem, hogy benne lehessek az Állatfarm előadásá-ban, Molly, a csikó szerepében. Érdekes színházi világba csöppentem: próbák a poros legelőn, színpad a szekér tetején, előadás a néhány házsorból álló falvak vásárterén, utána éjszakai biciklizés, néha szalmakazalban, néha szántóföldön alvás, majd másnap újra megélni a fáradt kezű falusiak meghatóan őszinte tapsát . Ágnes Magyarkanizsán nőtt fel, Szabadkán, a középiskolában egészségügyet tanult , közben újságot írt, balettozott (...és fellépett a Tanyaszínházban...); aztán budapesti egyetemistaként irodalommal, esztétikával és színházelmélettel foglalkozott. Közben magával ragad- ta a kortárs táncművészet és az Arvisura Színház. Aztán Wales-be ment, magyartanárnak. Most londoni magyar iskolában tanít irodalmat és drámajátékot; angol színtársulatokban játszik. (A celli könyvbemutató másnapján mindjárt újra repülőre száll.) Mindehhez egy baráti család, a második családja révén különleges kapcsolat fűzi Celldömölkhöz: egészen pontosan a kicsi Sághoz . Nem csoda, hogy lélegzetelállító élmény volt számára, amikor a városban sétálgatva váratlanul és mindenféle előzmény nélkül a feliratba ütközött: Soltis Színház .

Dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész, a Savaria Egyete- mi Központ docense az est legmegfelelőbb dramaturgiai pontján katarzisként határozza meg ezt a sorsokat-tájakat-történeteket magába sűrítő találko- zásélményt, amely-nek fókuszában - Soltis Lajos áll. Ő maga a Savaria Universi- ty Press vezetőjeként van jelen a könyvbemutatón. A kötet a szombathelyi egyetemi kiadó támogatásával látott napvilágot - a SUP színháztörténeti sorozatában -, az újvidéki Forum Kiadó gondozásában. (Elvégre Czérna Ágnes ezzel a munkával nyerte meg a Forum tanulmánypályázatát.) Fűzfa Balázs azt mondja, rendkívüli megtiszteltetésnek érzi, hogy a Savaria University Press a Tanyaszínház-kötet révén kapcsolatba kerülhetett az európai kontextusban is jelentős szellemi műhelynek számító újvidéki Forum Ki-adóval. Ráadásul régóta foglalkoztatják a Vajdaság és Vas megye, a vasi táj - nem lehet véletlen az sem, hogy a két szó ugyanúgy kezdődik - között kitapintható kapcsolódási pontok; amelyek közül, íme, most megint láthatóvá válik, talán nem is egy.

Aztán megszólal Soltis Lajos, akinek tekintete végig ott nyugszik rajtunk; de a fényben csak arcának (Shakespeare Falstaffja a Vajdaságból) kontúrjai sejlenek a vetítővásznon. Most kialszik a fény, és Lajos - a háttérben napsárga, ragyogó kukoricahegyek - arról beszél, hogy Afrikában is Godot-t vártuk (az Újvidéki Színház 1980-as Beckett-előadásában játszotta Estragont); meg arról, hogy ő az afrikai sivatagban is a Vajdaság homokját látta, és közben azon gondolkodott, hogy az oázisokban micsoda színházat lehetne csinálni. (Ahol a színház, ott az oázis. A sivatagban.) Aztán azt mondja, hogy most Sitkén van egy szép színházam , ahol nemrég volt a Tóték bemutatója, amely után 15 percig tapsolt a közönség , egy olyan Tótnak, aki asztalosmester (Kurucz László), és egy olyan Őrnagynak, aki hentesmester (Ódor József). És hogy ennél szebb nincs a világon .

A Soltis-portréfilmet (amelyből részletek peregnek) az ezredfordulón készítette Kresalek Gábor, a beszélgetés helyszíne Soltis Lajos szülőfaluja - a tanyaszínházi premierek helyszíne -, Kavilló. (Az a valóságos és mesebeli falu, amelynek határában a kukorica fölér a végtelen, tágas égig; de tényleg. A Sitkei Színkör elvitte oda a Tótékat is.)

Aztán azt mondja Lajos a filmben, hogy mindig eljön a pillanat, amikor föl kell állni, el kell menni, ki kell lépni. Hogy az ember ne váljon kiszáradt akácafává. (...) Jogom van cserben hagyni őket. (Hadd erősödjenek.)

A könyvbemutató végén Czérna Ágnes kérdésére - Lehel, neked mit jelent a Tanyaszínház? - kilép a közönség elé, és mesélni kezd Soltis Lajos nagyfia, maga is színész, aki szó szerint beleszületett a tanyaszínházi létezésbe. Szánkban a vendégnek kötelező vajdasági pörköltek íze (...és akkor a Soltis Lajos-fé-le birkapaprikás-legendáról még nem is beszéltünk...); mellettünk a konok bácskaiak, akik addig nem mennek haza, amíg saját szemükkel meg nem győződtek róla, hogy az előadás végén koporsóba tett színész nem halt meg, hanem él. Nem halt meg: él.

Nagy Gábor, a Sitkei Színkör alapítója, a Soltis Színház vezetője - Sitkén Soltis Lajos legközvetlenebb munkatársa - ezúttal nem mesél: a köszöntésre szorítkozik. Az est házigazdája, dr. Sirató Ildikó színháztörténész, az Országos Széchényi Könyvtár színháztörténeti tárának vezetője - egyúttal Czérna Ágnes egykori tanára, a szakdolgozatból pályázatnyertes tanulmánnyá, aztán kötetté érett Tanyaszínház 1978-2008 szerkesztője - mindenekelőtt a közösség (mindenféle közösség) éltető erejéről beszél; szigorúan a magunk érdekében .

Ha valaki, akkor Soltis Lajos a nagy, igazi közösségépítők közül való. Czérna Ágnes azt meséli - és könyvének bevezetőjében le is írja -, hogy első tanyaszínházas élményem gyerekkoromban ért nézőként, valahol Kishomokon vagy Oromhegyesen. Majd 1992-ben (ekkor Ágnes még középiskolás volt, öl) elnyertem, hogy benne lehessek az Állatfarm előadásá-ban, Molly, a csikó szerepében. Érdekes színházi világba csöppentem: próbák a poros legelőn, színpad a szekér tetején, előadás a néhány házsorból álló falvak vásárterén, utána éjszakai biciklizés, néha szalmakazalban, néha szántóföldön alvás, majd másnap újra megélni a fáradt kezű falusiak meghatóan őszinte tapsát . Ágnes Magyarkanizsán nőtt fel, Szabadkán, a középiskolában egészségügyet tanult , közben újságot írt, balettozott (...és fellépett a Tanyaszínházban...); aztán budapesti egyetemistaként irodalommal, esztétikával és színházelmélettel foglalkozott. Közben magával ragad- ta a kortárs táncművészet és az Arvisura Színház. Aztán Wales-be ment, magyartanárnak. Most londoni magyar iskolában tanít irodalmat és drámajátékot; angol színtársulatokban játszik. (A celli könyvbemutató másnapján mindjárt újra repülőre száll.) Mindehhez egy baráti család, a második családja révén különleges kapcsolat fűzi Celldömölkhöz: egészen pontosan a kicsi Sághoz . Nem csoda, hogy lélegzetelállító élmény volt számára, amikor a városban sétálgatva váratlanul és mindenféle előzmény nélkül a feliratba ütközött: Soltis Színház .

Dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész, a Savaria Egyete- mi Központ docense az est legmegfelelőbb dramaturgiai pontján katarzisként határozza meg ezt a sorsokat-tájakat-történeteket magába sűrítő találko- zásélményt, amely-nek fókuszában - Soltis Lajos áll. Ő maga a Savaria Universi- ty Press vezetőjeként van jelen a könyvbemutatón. A kötet a szombathelyi egyetemi kiadó támogatásával látott napvilágot - a SUP színháztörténeti sorozatában -, az újvidéki Forum Kiadó gondozásában. (Elvégre Czérna Ágnes ezzel a munkával nyerte meg a Forum tanulmánypályázatát.) Fűzfa Balázs azt mondja, rendkívüli megtiszteltetésnek érzi, hogy a Savaria University Press a Tanyaszínház-kötet révén kapcsolatba kerülhetett az európai kontextusban is jelentős szellemi műhelynek számító újvidéki Forum Ki-adóval. Ráadásul régóta foglalkoztatják a Vajdaság és Vas megye, a vasi táj - nem lehet véletlen az sem, hogy a két szó ugyanúgy kezdődik - között kitapintható kapcsolódási pontok; amelyek közül, íme, most megint láthatóvá válik, talán nem is egy.

Aztán megszólal Soltis Lajos, akinek tekintete végig ott nyugszik rajtunk; de a fényben csak arcának (Shakespeare Falstaffja a Vajdaságból) kontúrjai sejlenek a vetítővásznon. Most kialszik a fény, és Lajos - a háttérben napsárga, ragyogó kukoricahegyek - arról beszél, hogy Afrikában is Godot-t vártuk (az Újvidéki Színház 1980-as Beckett-előadásában játszotta Estragont); meg arról, hogy ő az afrikai sivatagban is a Vajdaság homokját látta, és közben azon gondolkodott, hogy az oázisokban micsoda színházat lehetne csinálni. (Ahol a színház, ott az oázis. A sivatagban.) Aztán azt mondja, hogy most Sitkén van egy szép színházam , ahol nemrég volt a Tóték bemutatója, amely után 15 percig tapsolt a közönség , egy olyan Tótnak, aki asztalosmester (Kurucz László), és egy olyan Őrnagynak, aki hentesmester (Ódor József). És hogy ennél szebb nincs a világon .

A Soltis-portréfilmet (amelyből részletek peregnek) az ezredfordulón készítette Kresalek Gábor, a beszélgetés helyszíne Soltis Lajos szülőfaluja - a tanyaszínházi premierek helyszíne -, Kavilló. (Az a valóságos és mesebeli falu, amelynek határában a kukorica fölér a végtelen, tágas égig; de tényleg. A Sitkei Színkör elvitte oda a Tótékat is.)

Aztán azt mondja Lajos a filmben, hogy mindig eljön a pillanat, amikor föl kell állni, el kell menni, ki kell lépni. Hogy az ember ne váljon kiszáradt akácafává. (...) Jogom van cserben hagyni őket. (Hadd erősödjenek.)

A könyvbemutató végén Czérna Ágnes kérdésére - Lehel, neked mit jelent a Tanyaszínház? - kilép a közönség elé, és mesélni kezd Soltis Lajos nagyfia, maga is színész, aki szó szerint beleszületett a tanyaszínházi létezésbe. Szánkban a vendégnek kötelező vajdasági pörköltek íze (...és akkor a Soltis Lajos-fé-le birkapaprikás-legendáról még nem is beszéltünk...); mellettünk a konok bácskaiak, akik addig nem mennek haza, amíg saját szemükkel meg nem győződtek róla, hogy az előadás végén koporsóba tett színész nem halt meg, hanem él. Nem halt meg: él.

Nagy Gábor, a Sitkei Színkör alapítója, a Soltis Színház vezetője - Sitkén Soltis Lajos legközvetlenebb munkatársa - ezúttal nem mesél: a köszöntésre szorítkozik. Az est házigazdája, dr. Sirató Ildikó színháztörténész, az Országos Széchényi Könyvtár színháztörténeti tárának vezetője - egyúttal Czérna Ágnes egykori tanára, a szakdolgozatból pályázatnyertes tanulmánnyá, aztán kötetté érett Tanyaszínház 1978-2008 szerkesztője - mindenekelőtt a közösség (mindenféle közösség) éltető erejéről beszél; szigorúan a magunk érdekében .

Ha valaki, akkor Soltis Lajos a nagy, igazi közösségépítők közül való. Czérna Ágnes azt meséli - és könyvének bevezetőjében le is írja -, hogy első tanyaszínházas élményem gyerekkoromban ért nézőként, valahol Kishomokon vagy Oromhegyesen. Majd 1992-ben (ekkor Ágnes még középiskolás volt, öl) elnyertem, hogy benne lehessek az Állatfarm előadásá-ban, Molly, a csikó szerepében. Érdekes színházi világba csöppentem: próbák a poros legelőn, színpad a szekér tetején, előadás a néhány házsorból álló falvak vásárterén, utána éjszakai biciklizés, néha szalmakazalban, néha szántóföldön alvás, majd másnap újra megélni a fáradt kezű falusiak meghatóan őszinte tapsát . Ágnes Magyarkanizsán nőtt fel, Szabadkán, a középiskolában egészségügyet tanult , közben újságot írt, balettozott (...és fellépett a Tanyaszínházban...); aztán budapesti egyetemistaként irodalommal, esztétikával és színházelmélettel foglalkozott. Közben magával ragad- ta a kortárs táncművészet és az Arvisura Színház. Aztán Wales-be ment, magyartanárnak. Most londoni magyar iskolában tanít irodalmat és drámajátékot; angol színtársulatokban játszik. (A celli könyvbemutató másnapján mindjárt újra repülőre száll.) Mindehhez egy baráti család, a második családja révén különleges kapcsolat fűzi Celldömölkhöz: egészen pontosan a kicsi Sághoz . Nem csoda, hogy lélegzetelállító élmény volt számára, amikor a városban sétálgatva váratlanul és mindenféle előzmény nélkül a feliratba ütközött: Soltis Színház .

Dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész, a Savaria Egyete- mi Központ docense az est legmegfelelőbb dramaturgiai pontján katarzisként határozza meg ezt a sorsokat-tájakat-történeteket magába sűrítő találko- zásélményt, amely-nek fókuszában - Soltis Lajos áll. Ő maga a Savaria Universi- ty Press vezetőjeként van jelen a könyvbemutatón. A kötet a szombathelyi egyetemi kiadó támogatásával látott napvilágot - a SUP színháztörténeti sorozatában -, az újvidéki Forum Kiadó gondozásában. (Elvégre Czérna Ágnes ezzel a munkával nyerte meg a Forum tanulmánypályázatát.) Fűzfa Balázs azt mondja, rendkívüli megtiszteltetésnek érzi, hogy a Savaria University Press a Tanyaszínház-kötet révén kapcsolatba kerülhetett az európai kontextusban is jelentős szellemi műhelynek számító újvidéki Forum Ki-adóval. Ráadásul régóta foglalkoztatják a Vajdaság és Vas megye, a vasi táj - nem lehet véletlen az sem, hogy a két szó ugyanúgy kezdődik - között kitapintható kapcsolódási pontok; amelyek közül, íme, most megint láthatóvá válik, talán nem is egy.

Aztán megszólal Soltis Lajos, akinek tekintete végig ott nyugszik rajtunk; de a fényben csak arcának (Shakespeare Falstaffja a Vajdaságból) kontúrjai sejlenek a vetítővásznon. Most kialszik a fény, és Lajos - a háttérben napsárga, ragyogó kukoricahegyek - arról beszél, hogy Afrikában is Godot-t vártuk (az Újvidéki Színház 1980-as Beckett-előadásában játszotta Estragont); meg arról, hogy ő az afrikai sivatagban is a Vajdaság homokját látta, és közben azon gondolkodott, hogy az oázisokban micsoda színházat lehetne csinálni. (Ahol a színház, ott az oázis. A sivatagban.) Aztán azt mondja, hogy most Sitkén van egy szép színházam , ahol nemrég volt a Tóték bemutatója, amely után 15 percig tapsolt a közönség , egy olyan Tótnak, aki asztalosmester (Kurucz László), és egy olyan Őrnagynak, aki hentesmester (Ódor József). És hogy ennél szebb nincs a világon .

A Soltis-portréfilmet (amelyből részletek peregnek) az ezredfordulón készítette Kresalek Gábor, a beszélgetés helyszíne Soltis Lajos szülőfaluja - a tanyaszínházi premierek helyszíne -, Kavilló. (Az a valóságos és mesebeli falu, amelynek határában a kukorica fölér a végtelen, tágas égig; de tényleg. A Sitkei Színkör elvitte oda a Tótékat is.)

Aztán azt mondja Lajos a filmben, hogy mindig eljön a pillanat, amikor föl kell állni, el kell menni, ki kell lépni. Hogy az ember ne váljon kiszáradt akácafává. (...) Jogom van cserben hagyni őket. (Hadd erősödjenek.)

A könyvbemutató végén Czérna Ágnes kérdésére - Lehel, neked mit jelent a Tanyaszínház? - kilép a közönség elé, és mesélni kezd Soltis Lajos nagyfia, maga is színész, aki szó szerint beleszületett a tanyaszínházi létezésbe. Szánkban a vendégnek kötelező vajdasági pörköltek íze (...és akkor a Soltis Lajos-fé-le birkapaprikás-legendáról még nem is beszéltünk...); mellettünk a konok bácskaiak, akik addig nem mennek haza, amíg saját szemükkel meg nem győződtek róla, hogy az előadás végén koporsóba tett színész nem halt meg, hanem él. Nem halt meg: él.

Ha valaki, akkor Soltis Lajos a nagy, igazi közösségépítők közül való. Czérna Ágnes azt meséli - és könyvének bevezetőjében le is írja -, hogy első tanyaszínházas élményem gyerekkoromban ért nézőként, valahol Kishomokon vagy Oromhegyesen. Majd 1992-ben (ekkor Ágnes még középiskolás volt, öl) elnyertem, hogy benne lehessek az Állatfarm előadásá-ban, Molly, a csikó szerepében. Érdekes színházi világba csöppentem: próbák a poros legelőn, színpad a szekér tetején, előadás a néhány házsorból álló falvak vásárterén, utána éjszakai biciklizés, néha szalmakazalban, néha szántóföldön alvás, majd másnap újra megélni a fáradt kezű falusiak meghatóan őszinte tapsát . Ágnes Magyarkanizsán nőtt fel, Szabadkán, a középiskolában egészségügyet tanult , közben újságot írt, balettozott (...és fellépett a Tanyaszínházban...); aztán budapesti egyetemistaként irodalommal, esztétikával és színházelmélettel foglalkozott. Közben magával ragad- ta a kortárs táncművészet és az Arvisura Színház. Aztán Wales-be ment, magyartanárnak. Most londoni magyar iskolában tanít irodalmat és drámajátékot; angol színtársulatokban játszik. (A celli könyvbemutató másnapján mindjárt újra repülőre száll.) Mindehhez egy baráti család, a második családja révén különleges kapcsolat fűzi Celldömölkhöz: egészen pontosan a kicsi Sághoz . Nem csoda, hogy lélegzetelállító élmény volt számára, amikor a városban sétálgatva váratlanul és mindenféle előzmény nélkül a feliratba ütközött: Soltis Színház .

Dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész, a Savaria Egyete- mi Központ docense az est legmegfelelőbb dramaturgiai pontján katarzisként határozza meg ezt a sorsokat-tájakat-történeteket magába sűrítő találko- zásélményt, amely-nek fókuszában - Soltis Lajos áll. Ő maga a Savaria Universi- ty Press vezetőjeként van jelen a könyvbemutatón. A kötet a szombathelyi egyetemi kiadó támogatásával látott napvilágot - a SUP színháztörténeti sorozatában -, az újvidéki Forum Kiadó gondozásában. (Elvégre Czérna Ágnes ezzel a munkával nyerte meg a Forum tanulmánypályázatát.) Fűzfa Balázs azt mondja, rendkívüli megtiszteltetésnek érzi, hogy a Savaria University Press a Tanyaszínház-kötet révén kapcsolatba kerülhetett az európai kontextusban is jelentős szellemi műhelynek számító újvidéki Forum Ki-adóval. Ráadásul régóta foglalkoztatják a Vajdaság és Vas megye, a vasi táj - nem lehet véletlen az sem, hogy a két szó ugyanúgy kezdődik - között kitapintható kapcsolódási pontok; amelyek közül, íme, most megint láthatóvá válik, talán nem is egy.

Aztán megszólal Soltis Lajos, akinek tekintete végig ott nyugszik rajtunk; de a fényben csak arcának (Shakespeare Falstaffja a Vajdaságból) kontúrjai sejlenek a vetítővásznon. Most kialszik a fény, és Lajos - a háttérben napsárga, ragyogó kukoricahegyek - arról beszél, hogy Afrikában is Godot-t vártuk (az Újvidéki Színház 1980-as Beckett-előadásában játszotta Estragont); meg arról, hogy ő az afrikai sivatagban is a Vajdaság homokját látta, és közben azon gondolkodott, hogy az oázisokban micsoda színházat lehetne csinálni. (Ahol a színház, ott az oázis. A sivatagban.) Aztán azt mondja, hogy most Sitkén van egy szép színházam , ahol nemrég volt a Tóték bemutatója, amely után 15 percig tapsolt a közönség , egy olyan Tótnak, aki asztalosmester (Kurucz László), és egy olyan Őrnagynak, aki hentesmester (Ódor József). És hogy ennél szebb nincs a világon .

A Soltis-portréfilmet (amelyből részletek peregnek) az ezredfordulón készítette Kresalek Gábor, a beszélgetés helyszíne Soltis Lajos szülőfaluja - a tanyaszínházi premierek helyszíne -, Kavilló. (Az a valóságos és mesebeli falu, amelynek határában a kukorica fölér a végtelen, tágas égig; de tényleg. A Sitkei Színkör elvitte oda a Tótékat is.)

Aztán azt mondja Lajos a filmben, hogy mindig eljön a pillanat, amikor föl kell állni, el kell menni, ki kell lépni. Hogy az ember ne váljon kiszáradt akácafává. (...) Jogom van cserben hagyni őket. (Hadd erősödjenek.)

A könyvbemutató végén Czérna Ágnes kérdésére - Lehel, neked mit jelent a Tanyaszínház? - kilép a közönség elé, és mesélni kezd Soltis Lajos nagyfia, maga is színész, aki szó szerint beleszületett a tanyaszínházi létezésbe. Szánkban a vendégnek kötelező vajdasági pörköltek íze (...és akkor a Soltis Lajos-fé-le birkapaprikás-legendáról még nem is beszéltünk...); mellettünk a konok bácskaiak, akik addig nem mennek haza, amíg saját szemükkel meg nem győződtek róla, hogy az előadás végén koporsóba tett színész nem halt meg, hanem él. Nem halt meg: él.

Ha valaki, akkor Soltis Lajos a nagy, igazi közösségépítők közül való. Czérna Ágnes azt meséli - és könyvének bevezetőjében le is írja -, hogy első tanyaszínházas élményem gyerekkoromban ért nézőként, valahol Kishomokon vagy Oromhegyesen. Majd 1992-ben (ekkor Ágnes még középiskolás volt, öl) elnyertem, hogy benne lehessek az Állatfarm előadásá-ban, Molly, a csikó szerepében. Érdekes színházi világba csöppentem: próbák a poros legelőn, színpad a szekér tetején, előadás a néhány házsorból álló falvak vásárterén, utána éjszakai biciklizés, néha szalmakazalban, néha szántóföldön alvás, majd másnap újra megélni a fáradt kezű falusiak meghatóan őszinte tapsát . Ágnes Magyarkanizsán nőtt fel, Szabadkán, a középiskolában egészségügyet tanult , közben újságot írt, balettozott (...és fellépett a Tanyaszínházban...); aztán budapesti egyetemistaként irodalommal, esztétikával és színházelmélettel foglalkozott. Közben magával ragad- ta a kortárs táncművészet és az Arvisura Színház. Aztán Wales-be ment, magyartanárnak. Most londoni magyar iskolában tanít irodalmat és drámajátékot; angol színtársulatokban játszik. (A celli könyvbemutató másnapján mindjárt újra repülőre száll.) Mindehhez egy baráti család, a második családja révén különleges kapcsolat fűzi Celldömölkhöz: egészen pontosan a kicsi Sághoz . Nem csoda, hogy lélegzetelállító élmény volt számára, amikor a városban sétálgatva váratlanul és mindenféle előzmény nélkül a feliratba ütközött: Soltis Színház .

Dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész, a Savaria Egyete- mi Központ docense az est legmegfelelőbb dramaturgiai pontján katarzisként határozza meg ezt a sorsokat-tájakat-történeteket magába sűrítő találko- zásélményt, amely-nek fókuszában - Soltis Lajos áll. Ő maga a Savaria Universi- ty Press vezetőjeként van jelen a könyvbemutatón. A kötet a szombathelyi egyetemi kiadó támogatásával látott napvilágot - a SUP színháztörténeti sorozatában -, az újvidéki Forum Kiadó gondozásában. (Elvégre Czérna Ágnes ezzel a munkával nyerte meg a Forum tanulmánypályázatát.) Fűzfa Balázs azt mondja, rendkívüli megtiszteltetésnek érzi, hogy a Savaria University Press a Tanyaszínház-kötet révén kapcsolatba kerülhetett az európai kontextusban is jelentős szellemi műhelynek számító újvidéki Forum Ki-adóval. Ráadásul régóta foglalkoztatják a Vajdaság és Vas megye, a vasi táj - nem lehet véletlen az sem, hogy a két szó ugyanúgy kezdődik - között kitapintható kapcsolódási pontok; amelyek közül, íme, most megint láthatóvá válik, talán nem is egy.

Aztán megszólal Soltis Lajos, akinek tekintete végig ott nyugszik rajtunk; de a fényben csak arcának (Shakespeare Falstaffja a Vajdaságból) kontúrjai sejlenek a vetítővásznon. Most kialszik a fény, és Lajos - a háttérben napsárga, ragyogó kukoricahegyek - arról beszél, hogy Afrikában is Godot-t vártuk (az Újvidéki Színház 1980-as Beckett-előadásában játszotta Estragont); meg arról, hogy ő az afrikai sivatagban is a Vajdaság homokját látta, és közben azon gondolkodott, hogy az oázisokban micsoda színházat lehetne csinálni. (Ahol a színház, ott az oázis. A sivatagban.) Aztán azt mondja, hogy most Sitkén van egy szép színházam , ahol nemrég volt a Tóték bemutatója, amely után 15 percig tapsolt a közönség , egy olyan Tótnak, aki asztalosmester (Kurucz László), és egy olyan Őrnagynak, aki hentesmester (Ódor József). És hogy ennél szebb nincs a világon .

A Soltis-portréfilmet (amelyből részletek peregnek) az ezredfordulón készítette Kresalek Gábor, a beszélgetés helyszíne Soltis Lajos szülőfaluja - a tanyaszínházi premierek helyszíne -, Kavilló. (Az a valóságos és mesebeli falu, amelynek határában a kukorica fölér a végtelen, tágas égig; de tényleg. A Sitkei Színkör elvitte oda a Tótékat is.)

Aztán azt mondja Lajos a filmben, hogy mindig eljön a pillanat, amikor föl kell állni, el kell menni, ki kell lépni. Hogy az ember ne váljon kiszáradt akácafává. (...) Jogom van cserben hagyni őket. (Hadd erősödjenek.)

A könyvbemutató végén Czérna Ágnes kérdésére - Lehel, neked mit jelent a Tanyaszínház? - kilép a közönség elé, és mesélni kezd Soltis Lajos nagyfia, maga is színész, aki szó szerint beleszületett a tanyaszínházi létezésbe. Szánkban a vendégnek kötelező vajdasági pörköltek íze (...és akkor a Soltis Lajos-fé-le birkapaprikás-legendáról még nem is beszéltünk...); mellettünk a konok bácskaiak, akik addig nem mennek haza, amíg saját szemükkel meg nem győződtek róla, hogy az előadás végén koporsóba tett színész nem halt meg, hanem él. Nem halt meg: él.

Dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész, a Savaria Egyete- mi Központ docense az est legmegfelelőbb dramaturgiai pontján katarzisként határozza meg ezt a sorsokat-tájakat-történeteket magába sűrítő találko- zásélményt, amely-nek fókuszában - Soltis Lajos áll. Ő maga a Savaria Universi- ty Press vezetőjeként van jelen a könyvbemutatón. A kötet a szombathelyi egyetemi kiadó támogatásával látott napvilágot - a SUP színháztörténeti sorozatában -, az újvidéki Forum Kiadó gondozásában. (Elvégre Czérna Ágnes ezzel a munkával nyerte meg a Forum tanulmánypályázatát.) Fűzfa Balázs azt mondja, rendkívüli megtiszteltetésnek érzi, hogy a Savaria University Press a Tanyaszínház-kötet révén kapcsolatba kerülhetett az európai kontextusban is jelentős szellemi műhelynek számító újvidéki Forum Ki-adóval. Ráadásul régóta foglalkoztatják a Vajdaság és Vas megye, a vasi táj - nem lehet véletlen az sem, hogy a két szó ugyanúgy kezdődik - között kitapintható kapcsolódási pontok; amelyek közül, íme, most megint láthatóvá válik, talán nem is egy.

Aztán megszólal Soltis Lajos, akinek tekintete végig ott nyugszik rajtunk; de a fényben csak arcának (Shakespeare Falstaffja a Vajdaságból) kontúrjai sejlenek a vetítővásznon. Most kialszik a fény, és Lajos - a háttérben napsárga, ragyogó kukoricahegyek - arról beszél, hogy Afrikában is Godot-t vártuk (az Újvidéki Színház 1980-as Beckett-előadásában játszotta Estragont); meg arról, hogy ő az afrikai sivatagban is a Vajdaság homokját látta, és közben azon gondolkodott, hogy az oázisokban micsoda színházat lehetne csinálni. (Ahol a színház, ott az oázis. A sivatagban.) Aztán azt mondja, hogy most Sitkén van egy szép színházam , ahol nemrég volt a Tóték bemutatója, amely után 15 percig tapsolt a közönség , egy olyan Tótnak, aki asztalosmester (Kurucz László), és egy olyan Őrnagynak, aki hentesmester (Ódor József). És hogy ennél szebb nincs a világon .

A Soltis-portréfilmet (amelyből részletek peregnek) az ezredfordulón készítette Kresalek Gábor, a beszélgetés helyszíne Soltis Lajos szülőfaluja - a tanyaszínházi premierek helyszíne -, Kavilló. (Az a valóságos és mesebeli falu, amelynek határában a kukorica fölér a végtelen, tágas égig; de tényleg. A Sitkei Színkör elvitte oda a Tótékat is.)

Aztán azt mondja Lajos a filmben, hogy mindig eljön a pillanat, amikor föl kell állni, el kell menni, ki kell lépni. Hogy az ember ne váljon kiszáradt akácafává. (...) Jogom van cserben hagyni őket. (Hadd erősödjenek.)

A könyvbemutató végén Czérna Ágnes kérdésére - Lehel, neked mit jelent a Tanyaszínház? - kilép a közönség elé, és mesélni kezd Soltis Lajos nagyfia, maga is színész, aki szó szerint beleszületett a tanyaszínházi létezésbe. Szánkban a vendégnek kötelező vajdasági pörköltek íze (...és akkor a Soltis Lajos-fé-le birkapaprikás-legendáról még nem is beszéltünk...); mellettünk a konok bácskaiak, akik addig nem mennek haza, amíg saját szemükkel meg nem győződtek róla, hogy az előadás végén koporsóba tett színész nem halt meg, hanem él. Nem halt meg: él.

Dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész, a Savaria Egyete- mi Központ docense az est legmegfelelőbb dramaturgiai pontján katarzisként határozza meg ezt a sorsokat-tájakat-történeteket magába sűrítő találko- zásélményt, amely-nek fókuszában - Soltis Lajos áll. Ő maga a Savaria Universi- ty Press vezetőjeként van jelen a könyvbemutatón. A kötet a szombathelyi egyetemi kiadó támogatásával látott napvilágot - a SUP színháztörténeti sorozatában -, az újvidéki Forum Kiadó gondozásában. (Elvégre Czérna Ágnes ezzel a munkával nyerte meg a Forum tanulmánypályázatát.) Fűzfa Balázs azt mondja, rendkívüli megtiszteltetésnek érzi, hogy a Savaria University Press a Tanyaszínház-kötet révén kapcsolatba kerülhetett az európai kontextusban is jelentős szellemi műhelynek számító újvidéki Forum Ki-adóval. Ráadásul régóta foglalkoztatják a Vajdaság és Vas megye, a vasi táj - nem lehet véletlen az sem, hogy a két szó ugyanúgy kezdődik - között kitapintható kapcsolódási pontok; amelyek közül, íme, most megint láthatóvá válik, talán nem is egy.

Aztán megszólal Soltis Lajos, akinek tekintete végig ott nyugszik rajtunk; de a fényben csak arcának (Shakespeare Falstaffja a Vajdaságból) kontúrjai sejlenek a vetítővásznon. Most kialszik a fény, és Lajos - a háttérben napsárga, ragyogó kukoricahegyek - arról beszél, hogy Afrikában is Godot-t vártuk (az Újvidéki Színház 1980-as Beckett-előadásában játszotta Estragont); meg arról, hogy ő az afrikai sivatagban is a Vajdaság homokját látta, és közben azon gondolkodott, hogy az oázisokban micsoda színházat lehetne csinálni. (Ahol a színház, ott az oázis. A sivatagban.) Aztán azt mondja, hogy most Sitkén van egy szép színházam , ahol nemrég volt a Tóték bemutatója, amely után 15 percig tapsolt a közönség , egy olyan Tótnak, aki asztalosmester (Kurucz László), és egy olyan Őrnagynak, aki hentesmester (Ódor József). És hogy ennél szebb nincs a világon .

A Soltis-portréfilmet (amelyből részletek peregnek) az ezredfordulón készítette Kresalek Gábor, a beszélgetés helyszíne Soltis Lajos szülőfaluja - a tanyaszínházi premierek helyszíne -, Kavilló. (Az a valóságos és mesebeli falu, amelynek határában a kukorica fölér a végtelen, tágas égig; de tényleg. A Sitkei Színkör elvitte oda a Tótékat is.)

Aztán azt mondja Lajos a filmben, hogy mindig eljön a pillanat, amikor föl kell állni, el kell menni, ki kell lépni. Hogy az ember ne váljon kiszáradt akácafává. (...) Jogom van cserben hagyni őket. (Hadd erősödjenek.)

A könyvbemutató végén Czérna Ágnes kérdésére - Lehel, neked mit jelent a Tanyaszínház? - kilép a közönség elé, és mesélni kezd Soltis Lajos nagyfia, maga is színész, aki szó szerint beleszületett a tanyaszínházi létezésbe. Szánkban a vendégnek kötelező vajdasági pörköltek íze (...és akkor a Soltis Lajos-fé-le birkapaprikás-legendáról még nem is beszéltünk...); mellettünk a konok bácskaiak, akik addig nem mennek haza, amíg saját szemükkel meg nem győződtek róla, hogy az előadás végén koporsóba tett színész nem halt meg, hanem él. Nem halt meg: él.

Aztán megszólal Soltis Lajos, akinek tekintete végig ott nyugszik rajtunk; de a fényben csak arcának (Shakespeare Falstaffja a Vajdaságból) kontúrjai sejlenek a vetítővásznon. Most kialszik a fény, és Lajos - a háttérben napsárga, ragyogó kukoricahegyek - arról beszél, hogy Afrikában is Godot-t vártuk (az Újvidéki Színház 1980-as Beckett-előadásában játszotta Estragont); meg arról, hogy ő az afrikai sivatagban is a Vajdaság homokját látta, és közben azon gondolkodott, hogy az oázisokban micsoda színházat lehetne csinálni. (Ahol a színház, ott az oázis. A sivatagban.) Aztán azt mondja, hogy most Sitkén van egy szép színházam , ahol nemrég volt a Tóték bemutatója, amely után 15 percig tapsolt a közönség , egy olyan Tótnak, aki asztalosmester (Kurucz László), és egy olyan Őrnagynak, aki hentesmester (Ódor József). És hogy ennél szebb nincs a világon .

A Soltis-portréfilmet (amelyből részletek peregnek) az ezredfordulón készítette Kresalek Gábor, a beszélgetés helyszíne Soltis Lajos szülőfaluja - a tanyaszínházi premierek helyszíne -, Kavilló. (Az a valóságos és mesebeli falu, amelynek határában a kukorica fölér a végtelen, tágas égig; de tényleg. A Sitkei Színkör elvitte oda a Tótékat is.)

Aztán azt mondja Lajos a filmben, hogy mindig eljön a pillanat, amikor föl kell állni, el kell menni, ki kell lépni. Hogy az ember ne váljon kiszáradt akácafává. (...) Jogom van cserben hagyni őket. (Hadd erősödjenek.)

A könyvbemutató végén Czérna Ágnes kérdésére - Lehel, neked mit jelent a Tanyaszínház? - kilép a közönség elé, és mesélni kezd Soltis Lajos nagyfia, maga is színész, aki szó szerint beleszületett a tanyaszínházi létezésbe. Szánkban a vendégnek kötelező vajdasági pörköltek íze (...és akkor a Soltis Lajos-fé-le birkapaprikás-legendáról még nem is beszéltünk...); mellettünk a konok bácskaiak, akik addig nem mennek haza, amíg saját szemükkel meg nem győződtek róla, hogy az előadás végén koporsóba tett színész nem halt meg, hanem él. Nem halt meg: él.

Aztán megszólal Soltis Lajos, akinek tekintete végig ott nyugszik rajtunk; de a fényben csak arcának (Shakespeare Falstaffja a Vajdaságból) kontúrjai sejlenek a vetítővásznon. Most kialszik a fény, és Lajos - a háttérben napsárga, ragyogó kukoricahegyek - arról beszél, hogy Afrikában is Godot-t vártuk (az Újvidéki Színház 1980-as Beckett-előadásában játszotta Estragont); meg arról, hogy ő az afrikai sivatagban is a Vajdaság homokját látta, és közben azon gondolkodott, hogy az oázisokban micsoda színházat lehetne csinálni. (Ahol a színház, ott az oázis. A sivatagban.) Aztán azt mondja, hogy most Sitkén van egy szép színházam , ahol nemrég volt a Tóték bemutatója, amely után 15 percig tapsolt a közönség , egy olyan Tótnak, aki asztalosmester (Kurucz László), és egy olyan Őrnagynak, aki hentesmester (Ódor József). És hogy ennél szebb nincs a világon .

A Soltis-portréfilmet (amelyből részletek peregnek) az ezredfordulón készítette Kresalek Gábor, a beszélgetés helyszíne Soltis Lajos szülőfaluja - a tanyaszínházi premierek helyszíne -, Kavilló. (Az a valóságos és mesebeli falu, amelynek határában a kukorica fölér a végtelen, tágas égig; de tényleg. A Sitkei Színkör elvitte oda a Tótékat is.)

Aztán azt mondja Lajos a filmben, hogy mindig eljön a pillanat, amikor föl kell állni, el kell menni, ki kell lépni. Hogy az ember ne váljon kiszáradt akácafává. (...) Jogom van cserben hagyni őket. (Hadd erősödjenek.)

A könyvbemutató végén Czérna Ágnes kérdésére - Lehel, neked mit jelent a Tanyaszínház? - kilép a közönség elé, és mesélni kezd Soltis Lajos nagyfia, maga is színész, aki szó szerint beleszületett a tanyaszínházi létezésbe. Szánkban a vendégnek kötelező vajdasági pörköltek íze (...és akkor a Soltis Lajos-fé-le birkapaprikás-legendáról még nem is beszéltünk...); mellettünk a konok bácskaiak, akik addig nem mennek haza, amíg saját szemükkel meg nem győződtek róla, hogy az előadás végén koporsóba tett színész nem halt meg, hanem él. Nem halt meg: él.

A Soltis-portréfilmet (amelyből részletek peregnek) az ezredfordulón készítette Kresalek Gábor, a beszélgetés helyszíne Soltis Lajos szülőfaluja - a tanyaszínházi premierek helyszíne -, Kavilló. (Az a valóságos és mesebeli falu, amelynek határában a kukorica fölér a végtelen, tágas égig; de tényleg. A Sitkei Színkör elvitte oda a Tótékat is.)

Aztán azt mondja Lajos a filmben, hogy mindig eljön a pillanat, amikor föl kell állni, el kell menni, ki kell lépni. Hogy az ember ne váljon kiszáradt akácafává. (...) Jogom van cserben hagyni őket. (Hadd erősödjenek.)

A könyvbemutató végén Czérna Ágnes kérdésére - Lehel, neked mit jelent a Tanyaszínház? - kilép a közönség elé, és mesélni kezd Soltis Lajos nagyfia, maga is színész, aki szó szerint beleszületett a tanyaszínházi létezésbe. Szánkban a vendégnek kötelező vajdasági pörköltek íze (...és akkor a Soltis Lajos-fé-le birkapaprikás-legendáról még nem is beszéltünk...); mellettünk a konok bácskaiak, akik addig nem mennek haza, amíg saját szemükkel meg nem győződtek róla, hogy az előadás végén koporsóba tett színész nem halt meg, hanem él. Nem halt meg: él.

A Soltis-portréfilmet (amelyből részletek peregnek) az ezredfordulón készítette Kresalek Gábor, a beszélgetés helyszíne Soltis Lajos szülőfaluja - a tanyaszínházi premierek helyszíne -, Kavilló. (Az a valóságos és mesebeli falu, amelynek határában a kukorica fölér a végtelen, tágas égig; de tényleg. A Sitkei Színkör elvitte oda a Tótékat is.)

Aztán azt mondja Lajos a filmben, hogy mindig eljön a pillanat, amikor föl kell állni, el kell menni, ki kell lépni. Hogy az ember ne váljon kiszáradt akácafává. (...) Jogom van cserben hagyni őket. (Hadd erősödjenek.)

A könyvbemutató végén Czérna Ágnes kérdésére - Lehel, neked mit jelent a Tanyaszínház? - kilép a közönség elé, és mesélni kezd Soltis Lajos nagyfia, maga is színész, aki szó szerint beleszületett a tanyaszínházi létezésbe. Szánkban a vendégnek kötelező vajdasági pörköltek íze (...és akkor a Soltis Lajos-fé-le birkapaprikás-legendáról még nem is beszéltünk...); mellettünk a konok bácskaiak, akik addig nem mennek haza, amíg saját szemükkel meg nem győződtek róla, hogy az előadás végén koporsóba tett színész nem halt meg, hanem él. Nem halt meg: él.

Aztán azt mondja Lajos a filmben, hogy mindig eljön a pillanat, amikor föl kell állni, el kell menni, ki kell lépni. Hogy az ember ne váljon kiszáradt akácafává. (...) Jogom van cserben hagyni őket. (Hadd erősödjenek.)

A könyvbemutató végén Czérna Ágnes kérdésére - Lehel, neked mit jelent a Tanyaszínház? - kilép a közönség elé, és mesélni kezd Soltis Lajos nagyfia, maga is színész, aki szó szerint beleszületett a tanyaszínházi létezésbe. Szánkban a vendégnek kötelező vajdasági pörköltek íze (...és akkor a Soltis Lajos-fé-le birkapaprikás-legendáról még nem is beszéltünk...); mellettünk a konok bácskaiak, akik addig nem mennek haza, amíg saját szemükkel meg nem győződtek róla, hogy az előadás végén koporsóba tett színész nem halt meg, hanem él. Nem halt meg: él.

Aztán azt mondja Lajos a filmben, hogy mindig eljön a pillanat, amikor föl kell állni, el kell menni, ki kell lépni. Hogy az ember ne váljon kiszáradt akácafává. (...) Jogom van cserben hagyni őket. (Hadd erősödjenek.)

A könyvbemutató végén Czérna Ágnes kérdésére - Lehel, neked mit jelent a Tanyaszínház? - kilép a közönség elé, és mesélni kezd Soltis Lajos nagyfia, maga is színész, aki szó szerint beleszületett a tanyaszínházi létezésbe. Szánkban a vendégnek kötelező vajdasági pörköltek íze (...és akkor a Soltis Lajos-fé-le birkapaprikás-legendáról még nem is beszéltünk...); mellettünk a konok bácskaiak, akik addig nem mennek haza, amíg saját szemükkel meg nem győződtek róla, hogy az előadás végén koporsóba tett színész nem halt meg, hanem él. Nem halt meg: él.

A könyvbemutató végén Czérna Ágnes kérdésére - Lehel, neked mit jelent a Tanyaszínház? - kilép a közönség elé, és mesélni kezd Soltis Lajos nagyfia, maga is színész, aki szó szerint beleszületett a tanyaszínházi létezésbe. Szánkban a vendégnek kötelező vajdasági pörköltek íze (...és akkor a Soltis Lajos-fé-le birkapaprikás-legendáról még nem is beszéltünk...); mellettünk a konok bácskaiak, akik addig nem mennek haza, amíg saját szemükkel meg nem győződtek róla, hogy az előadás végén koporsóba tett színész nem halt meg, hanem él. Nem halt meg: él.

A könyvbemutató végén Czérna Ágnes kérdésére - Lehel, neked mit jelent a Tanyaszínház? - kilép a közönség elé, és mesélni kezd Soltis Lajos nagyfia, maga is színész, aki szó szerint beleszületett a tanyaszínházi létezésbe. Szánkban a vendégnek kötelező vajdasági pörköltek íze (...és akkor a Soltis Lajos-fé-le birkapaprikás-legendáról még nem is beszéltünk...); mellettünk a konok bácskaiak, akik addig nem mennek haza, amíg saját szemükkel meg nem győződtek róla, hogy az előadás végén koporsóba tett színész nem halt meg, hanem él. Nem halt meg: él.