Nagy kedvenc lett a körmendi irányító

Nem vitás, az amerikai irányító, Jermaine Thomas már 2008 tavaszán is az volt, amikor a bajnokságban ezüst-, a Magyar Kupában pedig bronzérmesek lettek a piros-feketék. Sokan remélték, hogy a következő idényben is marad Körmenden, de végül Ausztriába, a Güssinghez igazolt.

Azonban a vasi kisvárostól nem szakadt el teljesen, a mérkőzéseken rendszeresen feltűnt, és 2009 őszén már ismét a Rába partján kezdte el az alapozást. Az idény elején azért akadozott a játéka, de ma már vitathatatlanul húzóember.

- A családom Washingtonban lakik, korábban az anyukám és a két bátyám is kosarazott. Mindketten neves, elismert egyetemeken szerepeltek, az egyik a North Carolinán, a másik a Temple egyetemen játszott, de azóta máshogy alakult az életük, elszakadtak a sportágtól - tudtuk meg a 26 éves Thomastól, aki egyéves ausztriai kitérőtől eltekintve 2006-tól játszik Magyarországon.

- Tavaly nem sikerült megegyeznem az anyagiakban a vezetőkkel, s mikor jött egy jobb lehetőség, akkor úgy döntöttem, hogy kipróbálom magam egy másik bajnokságban. Szezon közben is hívtak a körmendiek, s mivel nem találtam meg a számításom, jöttem volna, de nem engedett az akkori csapatom vezetősége. Nem tagadom, attól függetlenül, hogy Körmend egy kisváros, remekül érzem magam. Szeretek itt játszani, mert nagyon jólesik, hogy ennyire szeretnek az emberek. Hogy mit hoz a jövő, egyelőre nem tudom. Egyszer persze erősebb bajnokságban, mondjuk az olaszban vagy a franciában is kipróbálnám magam, de most elégedett vagyok. A szezon kicsit nehezen kezdődött, időbe telt, mire a játékosok megismerték egymást és a játékrendszert. De a keret mára csapattá érett, s úgy érzem, jó úton haladunk, akár a bajnoki címet is célba vehetjük - zárta szavait az irányító, aki egyedül él Körmenden.

Nem vitás, az amerikai irányító, Jermaine Thomas már 2008 tavaszán is az volt, amikor a bajnokságban ezüst-, a Magyar Kupában pedig bronzérmesek lettek a piros-feketék. Sokan remélték, hogy a következő idényben is marad Körmenden, de végül Ausztriába, a Güssinghez igazolt.

Azonban a vasi kisvárostól nem szakadt el teljesen, a mérkőzéseken rendszeresen feltűnt, és 2009 őszén már ismét a Rába partján kezdte el az alapozást. Az idény elején azért akadozott a játéka, de ma már vitathatatlanul húzóember.

- A családom Washingtonban lakik, korábban az anyukám és a két bátyám is kosarazott. Mindketten neves, elismert egyetemeken szerepeltek, az egyik a North Carolinán, a másik a Temple egyetemen játszott, de azóta máshogy alakult az életük, elszakadtak a sportágtól - tudtuk meg a 26 éves Thomastól, aki egyéves ausztriai kitérőtől eltekintve 2006-tól játszik Magyarországon.

- Tavaly nem sikerült megegyeznem az anyagiakban a vezetőkkel, s mikor jött egy jobb lehetőség, akkor úgy döntöttem, hogy kipróbálom magam egy másik bajnokságban. Szezon közben is hívtak a körmendiek, s mivel nem találtam meg a számításom, jöttem volna, de nem engedett az akkori csapatom vezetősége. Nem tagadom, attól függetlenül, hogy Körmend egy kisváros, remekül érzem magam. Szeretek itt játszani, mert nagyon jólesik, hogy ennyire szeretnek az emberek. Hogy mit hoz a jövő, egyelőre nem tudom. Egyszer persze erősebb bajnokságban, mondjuk az olaszban vagy a franciában is kipróbálnám magam, de most elégedett vagyok. A szezon kicsit nehezen kezdődött, időbe telt, mire a játékosok megismerték egymást és a játékrendszert. De a keret mára csapattá érett, s úgy érzem, jó úton haladunk, akár a bajnoki címet is célba vehetjük - zárta szavait az irányító, aki egyedül él Körmenden.

- A családom Washingtonban lakik, korábban az anyukám és a két bátyám is kosarazott. Mindketten neves, elismert egyetemeken szerepeltek, az egyik a North Carolinán, a másik a Temple egyetemen játszott, de azóta máshogy alakult az életük, elszakadtak a sportágtól - tudtuk meg a 26 éves Thomastól, aki egyéves ausztriai kitérőtől eltekintve 2006-tól játszik Magyarországon.

- Tavaly nem sikerült megegyeznem az anyagiakban a vezetőkkel, s mikor jött egy jobb lehetőség, akkor úgy döntöttem, hogy kipróbálom magam egy másik bajnokságban. Szezon közben is hívtak a körmendiek, s mivel nem találtam meg a számításom, jöttem volna, de nem engedett az akkori csapatom vezetősége. Nem tagadom, attól függetlenül, hogy Körmend egy kisváros, remekül érzem magam. Szeretek itt játszani, mert nagyon jólesik, hogy ennyire szeretnek az emberek. Hogy mit hoz a jövő, egyelőre nem tudom. Egyszer persze erősebb bajnokságban, mondjuk az olaszban vagy a franciában is kipróbálnám magam, de most elégedett vagyok. A szezon kicsit nehezen kezdődött, időbe telt, mire a játékosok megismerték egymást és a játékrendszert. De a keret mára csapattá érett, s úgy érzem, jó úton haladunk, akár a bajnoki címet is célba vehetjük - zárta szavait az irányító, aki egyedül él Körmenden.

- A családom Washingtonban lakik, korábban az anyukám és a két bátyám is kosarazott. Mindketten neves, elismert egyetemeken szerepeltek, az egyik a North Carolinán, a másik a Temple egyetemen játszott, de azóta máshogy alakult az életük, elszakadtak a sportágtól - tudtuk meg a 26 éves Thomastól, aki egyéves ausztriai kitérőtől eltekintve 2006-tól játszik Magyarországon.

- Tavaly nem sikerült megegyeznem az anyagiakban a vezetőkkel, s mikor jött egy jobb lehetőség, akkor úgy döntöttem, hogy kipróbálom magam egy másik bajnokságban. Szezon közben is hívtak a körmendiek, s mivel nem találtam meg a számításom, jöttem volna, de nem engedett az akkori csapatom vezetősége. Nem tagadom, attól függetlenül, hogy Körmend egy kisváros, remekül érzem magam. Szeretek itt játszani, mert nagyon jólesik, hogy ennyire szeretnek az emberek. Hogy mit hoz a jövő, egyelőre nem tudom. Egyszer persze erősebb bajnokságban, mondjuk az olaszban vagy a franciában is kipróbálnám magam, de most elégedett vagyok. A szezon kicsit nehezen kezdődött, időbe telt, mire a játékosok megismerték egymást és a játékrendszert. De a keret mára csapattá érett, s úgy érzem, jó úton haladunk, akár a bajnoki címet is célba vehetjük - zárta szavait az irányító, aki egyedül él Körmenden.