Séi induló a Budapest-Bamako futamon

Egy séi indulója is van a 2010-es Budapest-Bamako futamnak (ami valójában Budapest-Marokkóvá lényegült). A vasi induló beszámolói az elhatározástól a felkészülésen át az indulásig.

Ambrózai Zsuzsanna-Pum András

Pusztai László 10 éve lakik családjával Sében, s munkájából adódóan rengeteget utazik az országban. Tavaly elhatározta, hogy indul a Budapest Bamako futamon, 2010. január 16-án pedig már ott állt a rajtdobogón barátjával Zsolttal, és elindultak a közel kilencezer kilométeres kalandra. László a lehetőségek szerint jelentkezik hetente 2-3 alkalommal a versenyről, híreit/tudósításait a Sé község honlapja (9789.hu) és a vasnepe.hu is közli. Jelen cikkünkben az elhatározástól az indulásig szemezgettünk, idézünk Pusztai László beszámolóiból.

Az elhatározás

Gondolhatnánk, hogy a sok utazásba belefáradva az ember nem kívánkozik közel 9.000 km-t zötykölődni egy nem túlságosan kényelmes, öreg autóban. De mégis! Miért? Azért, mert az álmok és a kalandvágy mindig is erősebb volt bennem, mint az azzal kapcsolatos kihívások fáradságai és terhei. Egyébként is, ki ne álmodozott volna - főleg a férfiak közül - arról, hogy egyszer beül egy bazi nagy terepjáróba és elmegy a Dakarra? Ez korábban elérhetetlen volt, de mindent megváltoztatott a Bamako. Populárissá tette a terepjárós afrikai utazást, és az is kedvet adott, hogy nem fölöslegesen pöfögünk el több száz liter üzemanyagot a környezetet szennyezve, mert Afrika útjain és Maliban némi adománnyal segítségére lehetünk azoknak az embereknek, akik a Földön a legszegényebb körülmények között élnek...

Hogyan indult a dolog? Mint derült égből a villámcsapás. Egy ködös, hűvös - talán másnapos - vasárnap reggelen kávézgattunk a feleségemmel, és éppen - más nem lévén - a nagysikerű Blikk újságot lapozgattam, ahol arról számoltak be, hogy Fábry Sándor elindult a Bamako rallyn egy mentőautóban utazva. "Irigylem ezt a Fábryt, meg a résztvevőket!" - szóltam. Remek dolog lehetett néhány nappal ez előtt elindulni, innen a hideg télből és most a Nyugat-Szaharában autózgatni az Atlanti-óceán partján... "Menj el Te is jövőre, ha van kedved! Elengedlek! - a Feleségem szavai voltak. Ezek azok a pillanatok, amikbe bele lehet és kell is kapaszkodni. Nem kell megerősítést várni. Be kell kebelezni az Élet Nagy Lehetőségét, amire immáron hitvesi beleegyezés került. Azonnal elhagyott a téli depresszióm, és gondolatban megszerveztem, apró részletekig összeraktam mindent, ami az elutazáshoz kell. Persze ennek legnagyobb része a megvalósítás szakaszában megdőlt.

OLDALTÖRÉS: Bamako párválasztás, technikai felkészülés

A "párválasztás", technikai felkészülés

A "párválasztás", technikai felkészülés

A "párválasztás", technikai felkészülés

2009 januárjában járunk, és - mint az elhatározás című cikkben írtam - én erre a Bamakós utazásra a nulláról indulok, nincs társam, terepjáróm, GPS-em, túlélő felszerelésem, megfelelő ruházatom és oltásaim sem. Semmim nincs, csak az elhatározás és az akarat. Azon a napon, miután ez az elhatározás megszületett, társat kellett keresnem. Ez nem tartott sokáig. Rövidke gondolkodás és próbálkozás után telefonon elértem debreceni barátomat, akinek feltettem a kérdést: "Zsolti! Nincs kedved jövőre elmenni Bamakóba?" "De, menjünk!" - hangzott a válasz, és ezzel az utazáshoz már van társam.

Meggyőződésem szerint a mi csapatunk olyan összetartó erővel bír, amit nem bontathat meg a sivatag hősége, homokja, a technika ördöge és talán semmi más egyéb. A könnyű csapattárs választás után, autót viszont nehéz volt találni. Rengeteg utánajárás, utazás, csalódás. A kínálat látszólag bőséges, de amikor az igényeket megfogalmazva az ember útra kel, az akkori kínálat egy nagyon szűkös választékot mutat. Elképzelésünk szerint semmiképpen nem akartunk SUV-ot. Azaz telekjárót. Igazi férfias terepjáróra van szükségünk, ami jó műszaki állapotban van, elég nagy, minél kevesebbet kelljen rá költeni és terepjáróhoz képest minél komfortosabb utazást biztosítson a közel 9000 km-es, vagy - ha vissza is akarjuk hozni - 18000 km-es úton. Ami szóba jöhetett a Landrover Discovery, Toyota Land Cruiser, Mitsubushi Pajero.

4000 kilométert auóztunk különféle eladó terepjárók miatt, végül Jászberényben sikerült venni egy 1996-os Mitsubishi Pajerot. Ez egy kezdetektől magyarországi, 2500cm3-es dízel, hidraulikus ülésekkel, klímával, aktív terepváltóval, vonóhoroggal felszerelt 7 személyes terepjáró. (Ez a széria volt Dakar győztes is!) Éppen annyi extra van benne, ami nem tud gondot okozni az út során, de míg működik, a kényelmünket szolgálja.

Azóta többször javítva volt a futómű és a generátor. A generátor Pajero betegség, mondják. Így lehet, mert mi már kétszer javíttattuk. Új lengéscsillapítókat, gömbfejeket, szilenteket, ilyen-olyan rudacskákat cseréltek. Na, ezekből is rövid időn belül tönkrement egy-kettő. Kicserélték már az összes motor szimeringet, a biztonság kedvéért az izzító gyertyákat is. (Most -16 fokban is egyből indul, ami egy öreg dízelnél nem kis érdem.) Szervizek alkalmával cseréltük a hűtővizet, olajakat, a bordás és egyéb szíjakat, a feszítőkkel együtt.

Lehetőséget teremtettünk az autóban történő alvásra is. Beépítésre kerül egy tároló rendszer, aminek a tetején két személy "vígan" elalhat. A komfortos alvást a hátsó ablakokra szerelt szúnyogháló és az ablakok sötétítése jelenti. Az ablakok kívülről ütésálló fóliát kapnak, ha véletlenül valaki itt szeretne közelebb kerülni értékeinkhez, vagy kődobálás áldozatává válunk. Van már homokvas, lapát, profi emelő, alkatrészek, szerszámok, hevederek, kannák, rántó kötél, vontató kötél, áramtalanító gomb, jelzőrakéták, láthatósági mellény, tájoló, térképek, GPS, CB rádió, profi kés, kulacs, lámpák, fejlámpák, mellény, speckó törölköző, fertőtlenítő szerek, gyógyszercsomag, víztisztító tabletták, mentődoboz, tűzoltó készülék, bukósisak, fényképezőgép, optikákkal, vakuval. Önmagát fújó hálózsák, talpra álló sátor, gázfőző, edények, kanálgép. Videókamera vízhatlan, porálló zsákkal és még sok-sok minden...

OLDALTÖRÉS: Bamako Challenge

Bamako kaland 3. Bamako challenge

Bamako kaland 3. Bamako challenge

Bamako kaland 3. Bamako challenge

Mi is ez a Bamako challenge? Ezeket a futamokat a régi és új Bamako-soknak szervezi az iroda, de bárki elindulhat a versenyeken járműre és korra való tekintet nélkül. Remek szórakozás lehet mindazoknak, akik szép helyeken szeretnek autózni, kedvelik a GPS-es tájékozódással kapcsolatos játékokat és a terepen történő vezetéstől sem rettennek vissza. Az első, a legemlékezetesebb: Budapest-Baja éjszakai túra. Számunkra minden teljesen ismeretlen volt. Befizettük a nevezési díjat, és a megadott napon, a megadott GPS koordinátákra érkeztünk a találkozó időpontjára. Itt egyik ámulatból a másikba estünk. Sok jól felkészített terepjáró várakozott a rajtra, külön sofőrrel, navigátorral. A terepautózás elengedhetetlen kellékeivel és olyan navigációs technikákkal, ami mint később kiderült nekünk nem volt.

A mi problémánk már a startot követően megkezdődött, mivel teljesen másfelé navigált a rendszer, mint amerre a többiek mentek. Élt bennünk a gyanú, hogy nem mi találtuk fel a legjobb útvonalat, hanem valami bibi van a navigációnkban. Ez a legelső terepre kitűzött GPS koordinátánál be is igazolódott. Gyakorlatilag a főútról a mellékútra lefordulva a navigációs rendszer kijelentette, hogy megérkeztünk a célhoz, pedig világosan látszott a többi autó mozgásából, hogy közel sem vagyunk hozzá.

A második futamon, - Budapest-Győr -, ami kétnapos túra volt, az első este célba is értünk. Győr külterületén egy lovas farm várt bennünket nagyon gyenge pörkölt vacsorával és rengeteg szúnyoggal. A vacsora mellé afrikai zene, tánc, utána beszélgetés, alvás. Tekintve, hogy a sátras alvásnak volt szúnyogmentes alternatívája, - Győr bármelyik hotelében-, mi ezt választottuk. Az utolsó Warm Up futamon minden úgy ment, mint a karikacsapás. Az autó tökéletes, a navigáció minden térképszoftverrel feltöltve, hibátlan, és hiába a felázott talaj a megfelelő felszerelésekkel felvértezve immáron semmi gondunk nem volt.

A felkészítő futamok - azon kívül, hogy jó játéknak bizonyulnak, - megtanítják az embert a természetvédelmi területeket tisztelni, elkerülni. A pihenő kiskertek nyugalmát - még ha ott vezet is a feladatmegoldáshoz az út - megtartani. A bajba jutott versenytársat ismeretlenül is segíteni. Az erdőkben mezőkön a kisebb, nagyobb állatokra vigyázva vezetni.

OLDALTÖRÉS: Az utolsó simítások, számvetés

Az utolsó simítások, számvetés

Az utolsó simítások, számvetés

Az utolsó simítások, számvetés

Lassan a végére érünk a felkészülésnek. Csütörtökön megkaptuk az utolsó oltásunkat, ez volt a nyolcadik. Minden ellen védve vagyunk egy pár kivétellel. Ilyen például a terror fenyegetettség, amiről az év végén kaptunk tájékoztatást a Bamako irodától. Megnyugtatásunkra közlik, hogy a veszélyes szakaszon katonai kíséretet kapunk, légi támogatással. Ez némileg megnyugtató, de vigyáznunk kell, hogy el ne szakadjunk a konvojtól, mert úgy már nincs kíséret és hatványozottan nő a kockázat. Én, amitől tartok, az az, hogy megáll az autó, olyan hibával, ami miatt nem tudunk tovább menni. Vége a kalandnak és jöhetünk haza.

Sé is adott Afrikának! Köszönjük, hogy komolyan vették a kérést, miszerint ne legyen túl sok, mert nem tudunk elvinni doboz számra ajándékokat. Ami megkaptunk, elfér és hasznos. Külön köszönet Konti Zoltánnak, Sörös Istvánnak és Dr. Jakab Zsoltnak. Sajnos a többi adakozni szándékozó az inkognitó homályába vész. Tudjuk, hogy gondolatban sok-sok mindent oda tudtak adni, de hát az a fránya helyhiány visszatartotta Őket. Mindenesetre, Nekik is köszönjük, Afrika nevében!

OLDALTÖRÉS: Visszaszámlálás és indulás

Még másfél nap és indul a nagy afrikai futam. Kezdődik a kaland: 8265 km. Az útvonaltervek szerint első nap Olaszországban (Mantova) száll meg a mezőny, de mi keményebben kezdünk és egészen a második nap pihenőéig autózunk, Franciaországba Perpignanba. (ca: 1750 km) Ennek oka, hogy a start után - jelentős időveszteséggel - még Sében teszünk egy kitérőt, az én csomagjaim bepakolása és egy jó meleg leves elfogyasztása végett. Utána terveink szerint a Szupercsapat 2 Team versenyzőivel indulunk útnak, három autóval. Így alakul a konvoj, ami Bamakoig kisebb-nagyobb megszakításokkal együtt haladna, segítve egymást az úton.

Még másfél nap és indul a nagy afrikai futam. Kezdődik a kaland: 8265 km. Az útvonaltervek szerint első nap Olaszországban (Mantova) száll meg a mezőny, de mi keményebben kezdünk és egészen a második nap pihenőéig autózunk, Franciaországba Perpignanba. (ca: 1750 km) Ennek oka, hogy a start után - jelentős időveszteséggel - még Sében teszünk egy kitérőt, az én csomagjaim bepakolása és egy jó meleg leves elfogyasztása végett. Utána terveink szerint a Szupercsapat 2 Team versenyzőivel indulunk útnak, három autóval. Így alakul a konvoj, ami Bamakoig kisebb-nagyobb megszakításokkal együtt haladna, segítve egymást az úton.

Még másfél nap és indul a nagy afrikai futam. Kezdődik a kaland: 8265 km. Az útvonaltervek szerint első nap Olaszországban (Mantova) száll meg a mezőny, de mi keményebben kezdünk és egészen a második nap pihenőéig autózunk, Franciaországba Perpignanba. (ca: 1750 km) Ennek oka, hogy a start után - jelentős időveszteséggel - még Sében teszünk egy kitérőt, az én csomagjaim bepakolása és egy jó meleg leves elfogyasztása végett. Utána terveink szerint a Szupercsapat 2 Team versenyzőivel indulunk útnak, három autóval. Így alakul a konvoj, ami Bamakoig kisebb-nagyobb megszakításokkal együtt haladna, segítve egymást az úton.

0. nap 2010.01.16. 5 óra 6 (péntek)

6.06-kor indultam az IC-vel Budapestre. 11.45-re vagyunk beírva gépátvételre. A vonatozás rendben zajlott. Utána a BKV-sztrájk miatt átsétáltam a Keleti pályaudvarról a városligeti műjégpályára. 1,5 órás várakozás után érkezett meg Zsolti barátom Debrecenből, akivel tüstént elkezdtük a regisztrációs procedúrát. Minden flottul ment. Alig 1 óra alatt már bent álltunk a "Parc Fermé-ben", amolyan karantén féle. A tegnap kiadott külügyminisztériumi felhívás, miszerint a Mauritán és Mali szakaszokon fokozott terror veszély van, mindenkinél bizonytalanságot, sok esetben agresszivitást váltott ki. "Majd mi végig megyünk! Nekünk ne mondja meg senki, hogy mit kell csinálni! Amikor a Dakart lemondták, a Bamako akkor is végig ment..."

A szervezők 17 órára hívták össze a csapatokat eligazításra. Addig várunk. Itt jó helyen vagyunk, addig sem ér baj, gondoltam. Fényképezgettem. Detti lányommal fényképeztetjük magunkat az autó műszaki átvételét követően.
- Apa! Ez a gép nem jó!
- Mi a baj?
- Nem látszik benne semmi?
- Hogy, hogy? Ez profi gép.
Megnéztem, semmi. Megráztam, némi fény, mint a szürke hályogban szenvedő betegnél. Elromlott. Tükörreflexes gép volt. A reflexei megmaradtak, de a tükör leesett. Nyilvánvalóvá vált, hogy szervizbe kell vinni. Gondoltam, majd kiimádkozom a szervizben, hogy soron kívül javítsák meg. Taxi. Irány a Canon szerviz. A munkafelvételnél megnézték. A pasi kijelentette, hogy ez gyári hiba. Ingyen megcsinálják, máris hozzáfognak, de sajnos a javítási technológiai idő 48 óra. - Rövidebb nem lehet?
- Nem. Megadtam magam, marad a gép. Na, de fényképezőgép nélkül nem mehetek el életem legnagyobb kalandjára. Néhány boltot végigjárva, rátaláltam egy Canon 400-ra. Használt, de átmenetileg olcsó megoldásnak jó lesz. A vakut, az optikát, a szűrőket tudom ezen is használni. Megvettem. Na, ez is jól indul, de egy ilyen kis problémán nem akadhatok fenn. Megyünk előre mint a vaddisznó.

A Budapest-Bamako történetében először a futam csak Marokkóig megy. A terror fenyegetettség olyan nagy, hogy a szervezők nem vállalják a kockázatot. A titkosszolgálat emberei több ízben tárgyaltak a szervezőkkel, de közösen sem találtak olyan megoldást, ami "csak" az elmúlt évek fenyegetettségét hozta volna a mezőnyre. Mi ebbe hamar belenyugodtunk. Marokkóban sem jártunk, ott is lehet homokban autózni, ott is van kaland, ha keressük, ha nem. Meg legalább kevesebbet vezetünk. Vagy mégsem? Nem bizony, mert ha Bamakoba megyünk, akkor cca.: 8500 km. Ott eladjuk az autót. Repülőgépre szállunk és már itthon is vagyunk. De így oda 6000, vissza 6000. Akkor 3500 km-rel több.

A tájékoztató után kitört a felkelés. Elkezdték hibáztatni a szervezőket, amit nem is értek, hiszen minden indulónak megvan a lehetősége, hogy elmenjen egészen Bamakoig. Felelőséget eddig sem vállalt az iroda. Megkapják az itinert és Isten hírével elindulnak. A különbség az, hogy nem lesznek eligazítások, de mindenki mehet... Mindenesetre reggel rajt. Kezdődik a kaland. Vagy már meg is kezdődött?

OLDALTÖRÉS: Marokkó vagy Mali - az első és a második nap

1-2. nap 2010.01.15. 16 óra 21 (szombat-vasárnap)

1-2. nap 2010.01.15. 16 óra 21 (szombat-vasárnap)

1-2. nap 2010.01.15. 16 óra 21 (szombat-vasárnap)

Szombaton reggel fél nyolckor találkoztunk, hogy a rajtprocedúrán részt vegyünk. A pénteki nap csalódását, némi sörözésbe fojtottuk, hiszen egész évben készültünk a Budapest-Bamako futamra és nem arra, hogy a rajt előtt néhány órával lefújják az útvonal jelentős részét. Mindegy, túl vagyunk rajta. Itt a nagy nap. A műjégpályán már rengetegen gyülekeztek az indulók búcsúztatására. A terepjárók, kamionok, motorosok folyamatosan indították be gépeiket és kezdték azok melegítését, jégtelenítését. A hangulat leírhatatlan.

Annak aki, szereti a zenét és egy remek koncert alatt, után, annak bűvöletében marad, csak azt tudja mit él át egy olyan ember, aki a gépek muzsikájának rabja. A rövid, erős motor (motorkerékpár) üvöltéstől, a kamionok dübörgő muzsikájáig, minden „hangjegy” a helyén volt. A résztvevők és hozzátartozók izgatottságát tapasztalhatta mindenki, aki hűvös szemlélőként tudta megfigyelni a kas zúgását.

Hozzánk is érkeztek rokonok barátok. A főszponzorunk hamar elszaladt, míg a büfében reggeli kávénkat iszogattuk, de megértjük, mert hideg reggel mindenkit kikezdett. Kicsit nehezen, de eltelt a közel négy óra, mire a rajtdobogóra állhattunk. Integetés, még néhány fotó és ránk tört a magány, a csend Csak az autó, erős, de visszafogott dübörgése lendíti tovább az utazót, akinek gondolatai még az elmúlt percekben tétováznak. Ilyenkor átfut az emberen, hogy a feladattal, a kalanddal maga maradt. Sokan irigylik, de Neki kell megcsinálni mindent, amit eltervezett. Amit várt. Most itt van a feladat, a kitűzött közel 1900 km.

Szép napos időben hagytuk el Budapestet, déli 12 óra körül. Utazás Sébe, hogy bepakoljuk cuccaimat és átcsoportosítsuk a meglévőket. Sében várt a feleségem, - az ötletgazda- remek ebéddel, - hogy még nehezebb legyen elmenni - a barátok, az eddig ismeretlenek és a jó szomszédok. A polgármester úr is megtisztelt látogatásával. Érdeklődéssel, és talán várakozással méricskélte felkészültségünket, elszántságunkat. Köszönjük biztatását!

Konti Zoli barátom kivitelezésében elkészült egy remekmű, ami a legnagyobb szükségünk„összkomfortját” szolgálja. Nem írom le mi az, majd a képekből ki-ki megfejti, milyen ördögi eszközről van is szó. Közel 2 órás előkészület, búcsúzkodás, a netbook internetes paraméterezése után, - hogy tudjunk képet, írást küldeni -, este fél hatkor elindultunk a Franciaországában található Perpignanba.

Néhány perce érkeztünk meg, változatos éjszakát hagyva magunk után. Volt hideg, hó, eső, jégeső, köd. 2-2 órát aludtunk. Négyszer tankoltunk, 2-3 perces pihenés kíséretében. Az autó és ember teszi a dolgát. Az autónk az olajat, mi pedig a zöld teát ittuk. A szervezőkkel a pénteki tájékoztató óta nem találkoztunk, nem beszéltünk. Azt sem tudjuk, hogy Marokkóban ér véget a futam, mint az a tájékoztatón elhangzott. Vagy végig megyünk Bamakóig, hiszen a legutolsó tájékoztatás szerint a charter gép onnan indul vissza Magyarországra. Erre nekünk is jegyünk van..... Holnap reggel irány Almeria!

Újabb hírek a csapattal kapcsolatban később várhatók, mint ahogy azt cikkünk elején is írtuk, ha a lehetőségek adottak, a fiúk jelentkeznek tudosításukkal.
A felkészüléstől az indulásig eltelt eseményekről részletesebben a 9789.hu-n olvashatnak.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!