Koldusok: Hozzátartoznak a városképhez?

- Addig, amíg egy koldus csak ül az utcán, és kéreget, nem követ el szabálysértést - tájékoztat Knob Ernő rendőr alezredes, a szombathelyi közrendvédelmi osztály vezetője.

- Ennek ellenére napi rendszerességgel érkeznek hozzánk a bejelentések. Akkor ugyanis, ha a kéregető zaklató módon közelít a járókelőkhöz, már felléphet vele a közterület rendjéért felelős szervezet. Márpedig, ha valaki megrángatja a járókelők ruháját, eléjük állva kéreget vagy káromkodva felel az elutasításra, az már jogsértésnek számít. Mivel a koldusok nagy része erősen alkoholizáló életmódot folytat, sok függ attól, hogy épp hol tart a lerészegedésben. Aki már sokat ivott, könnyebben kötekedik, akár bele is nyúl a bevásárlókosárba - emeli ki Knob Ernő.
 
Az alezredes szerint a rendszeres belvárosi koldulók nincsenek többen tizenötnél, s talán ugyanennyien vannak még, akik alkalmanként csapódnak hozzájuk. A kemény magot már jól ismeri a hatóság. Civilek és az áruházak biztonsági szolgálatai nap mint nap tesznek bejelentéseket, az esetek harminc-negyven százalékában pedig maguk a járőröző rendőrök észlelik a szabálytalankodást. Gyakran fordulnak meg kéregetők az utóbbi időben a parkolóautomaták körül is, bízva abban, hogy az emberek oda úgyis aprópénzzel felszerelkezve érkeznek. 

- Az intézkedő rendőr elvileg helyszíni bírságolhat, de az esetek többségében szabálysértési feljelentést teszünk. Mivel az érintetteknek vagyonuk nincs, a dolog általában elzárással végződik - mondja az alezredes. 

Knob Ernő szerint egyébként más nagyvárosokhoz képest Szombathelyen lényegesen konszolidáltabb a helyzet, köszönhetően a városi szociális ellátó hálózat tevékenységének. Az itteni praxisban nem volt még példa úgynevezett vagyonos koldulásra, nem jellemző a kutyával való kéregetés és a bérkoldulásra se volt még bizonyított eset. Szerencsére az is csak szóbeszéd, hogy az áruházak parkolóiban megrongálják azok autóit, akik nem engedik a kocsit visszatolni.

A rendőrségnek pár éve a külföldi batyus árusokkal gyűlt meg a baja, akik a lakásokba becsengetve, engedély nélkül árultak. Az önkormányzattal közös, határozott fellépésnek köszönhetően azonban sikerült őket kiszorítani a városból.

A koldulók szabálysértési ügyeit a polgármesteri hivatal igazgatási osztályán intézik. Dr. Bognár Judit irodavezető szerint azonban gyakorlatilag határozat gyártás folyik, a pénzbüntetésnek más állampolgárokkal ellentétben erre a rétegre semmi visszatartó hatása nincs.

- Ugyanaz a procedúra játszódik le minden alkalommal. A központi rendelet szerint aki közterületen másokat zaklató módon koldul, harmincezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. Ám minden jogszabály annyit ér, amennyit be tudunk tartatni belőle. A határozat ellen általában nem tesznek kifogást az elkövetők, de a bírságot nem tudják befizetni. A következő lépcső a közérdekű munka lenne, majd a bírság adók módjára való behajtása. Miután az ő esetükben egyik sem járható út, jön az elzárás. Kilószám gyártjuk az aktát, és a vége mindig az, hogy a kliens az állam pénzén leüli a büntetését - emeli ki dr. Bognár Judit.

Az ügyintéző hozzáteszi, hogy a koldulás általában nem jár egyedül: rendszerint két másik szabálysértés, a közterületi italozás és a köztisztasági szabálysértés is kapcsolódik hozzá. Magyarul, szemetelnek és vizelnek is a koldusok a közterületeken, ami annál nehezebbé teszi a zaklatás fogalmának meghatározását. Sokszor már a puszta megjelenésük, az ápolatlanságuk, az ittasságuk is irritáló a békés járókelők szemében.

- Súlyosabb szankció bevezetésére az állampolgári jogok szem előtt tartásával nemigen lehet számítani. Volt rá eset, hogy egy csoport adománygyűjtés céljával jött a városba. Ezt megtiltottuk, ilyen célra nem lehet közterület használatba vételi engedélyt kiadni. Tevékenységet tiltani lehet, de egy embercsoportot nem lehet kiutasítani a városból. A legszörnyűbb, hogy van köztük egészen fiatal, harminc év körüli is. -

Dr. Takátsné Dr. Tenki Mária városi képviselő szerint különbséget kell tenni koldulás és zaklatás között. A koldulásnak megvannak az évezredes kultúrtörténeti hagyományai, ezt a tevékenységet ne degradáljuk le. A hagyományos koldulásnak nincs köze az ittas, zaklató, kisgyermekes családokat sem kímélő magatartáshoz. Részletesebb önkormányzati szabályozásra a képviselő asszony szerint nincs szükség, sokkal inkább a rendszeres, visszatartó hatású rendőri, közterület felügyelői jelenlétre.

A közterület-felügyelet vezetője, Varsányi Péter szerint járőreik minden szabálysértési ügyben eljárnak, ám a zaklató koldusok problémája inkább szociális, mint hatósági eszközökkel lenne megoldható. Nagy részét a szombathelyi ellátó hálózat tudja is kezelni, ennek köszönhető, hogy a város néhány keletmagyarországi megyeszékhellyel összahasonlítva csendes szigetnek mondható. Sajnos, egy szűk deviáns, alkoholizáló réteg nem hajlandó elfogadni a segítséget, nem vállalja az azzal járó kötöttségeket. A büntetés, az elzárás számukra nem nevelő hatású, nem úgy, mint az illegális árusok esetében, akiket az árukészletük elkobzásával le tudtak szoktatni a szombathelyi portyázásról.